Névnapok: Csenge, Ráhel, Anderz, Andos, András, André, Andrea, Androméda, Bereniké, Csengele, Gabriella, Gilbert, Holló, Janka, Johanna, Kada, Ormos, Rabán, Ráchel, Rákhel, Rákis, Róbert, Robertó, Robin, Robinzon, Ronalda, Ronett, Ronetta, Veron, Verona, Veronika, Veronka, Funda
Események:
1844 – Constantin von Tischendorf megtalálja az egyiptomi Szent Katalin-kolostorban a Sínai-félszigeti kódexet (Codex Sinaiticus), a biblia egyik legrégebbi ismert példányát.
1877 – Ludwig Minkus A bajadér című balettjének ősbemutatója a szentpétervári Imperial Bolsoj Kamenny-ben (Oroszország). Koreográfus Marius Petipa.
1922 – Katherine Mansfield The Garden Party című novellájának első része megjelenik a Westminster Gazette-ben.
1933 – Paul von Hindenburg német elnök korlátozza a sajtószabadságot.
1938 – Thornton Wilder a Mi városunk című darabjának bemutatója a Broadway-n (később Pulitzer-díjjal jutalmazták).
1943 – Bertolt Brecht A szecsuáni jó ember című drámájának premierje Zürichben.
1944 – Jean Anouilh Antigoné című drámájának bemutatója Párizsban.
1957 – forgalomba kerül az első elektromos, hordozható írógép (Szirakuza, USA).
1991 – Megalakult a Magyar Írókamara (ma Magyar Írók Egyesülete).
2004 – Mark Zuckerberg és Eduardo Saverin megalapítja a Facebook online közösségi oldalt.
2014 – A dél- egyiptomi Edfu ősi település közelében egy 4600 éves lépcsős piramis maradványait fedezik fel.
Megszületett Fernand Léger (1881-1955) francia kubista festőművész.
A Julian Akadémiára járt. Komolyabban csak 25 éves korától festett, de nem mutatott semmi különöset, egyike volt a sok kezdő festőnek. Az 1907-es Öszi Szalonon megismerkedett Cézanne képeivel, és ez döntő hatással volt művészetének alakulására. 1909-ben a Montparnasse-ra költözött, és a kor jelentős avantgárd művészeivel ismerkedett össze. Ebben az időben került kapcsolatba a futurizmussal is, aminek hatására képei egyre elvontabbakká, absztraktabbakká váltak. Képein jobbára csak az alapszíneket használta, zölddel, feketével kiegészítve, alapformái pedig a henger, a kúp és a poliéder voltak. Később, amíg a „klasszikus” kubisták nagy része ekkor a mindennapi élet részeit választották témául, addig ő 1918–1919-ben ipari elemeket alkalmazott, de emberi alakokat is szerepeltetett képein. 1924-től absztrakt falfestményeket készített, emellett díszleteket és jelmezeket tervezett a Svéd Balett számára. Olyan technikákkal is próbálkozott, amivel addig nem volt dolga: mozaikot készített az assyi kápolna számára, üvegablakokat templomokba, muráliát a New York-i ENSZ-palota nagytermébe. Készített még szőnyegterveket, illusztrációkat és színes kerámiaszobrokat is (Aktok az erdőben, Kékruhás nő, Formák kontrasztjai).
Meghalt Csurka István (1934-2012) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus.
A budapesti Színművészeti Főiskola dramaturgia szakán végezte tanulmányait. Korán kezdett publikálni, az írást választotta fő hivatásának. Jelentős publicisztikai munkássága mellett főképpen novellásköteteket adott ki, számos drámáját, színművét mutatták be, több filmforgatókönyvét filmesítették meg. Szabadfoglalkozású író, évekig a Magyar Nemzet rendszeres tárcaírója volt. Az 1956-os forradalom alatt a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, ami miatt fél évre a Kistarcsai Központi Internálótáborba zárták, majd 1957 augusztusában, Raszkolnyikov fedőnéven, beszervezték III/III-as ügynöknek. Az átvilágítások eredményei és a levéltárakban fellelhető dokumentumok szerint az együttműködés teljes hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították. A rendszerváltás hajnalán a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta. Későbbi társadalmi szerepe, olykor szélsőséges politikai tevékenysége, szinte teljesen visszaszorította írói képességét, de így is több maradandó alkotást hagyott ránk (Döglött aknák, Házmestersirató, Hét tonna dollár).
Megszületett Máté Péter (1947-1984) énekes, zeneszerző és zongorista.
Közel 150 dal szerzője és előadója. Első dalait a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában, az Illés-együttes kíséretével készítette. 1967-ben készítette el első saját felvételeit. 1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. „Elmegyek” című dala „Nicolas” címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett. Hangszerelt musicalt, írt színházi kísérőzenét is. Dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek (Hull az elsárgult levél, Elmegyek, Zene nélkül mit érek én).
Ezen a napon született:
Káldi György (1573-1634)
jezsuita szerzetes, bibliafordító. A bécsi udvar és Bethlen Gábor bizalmát egyformán élvezte. Pázmány felszólítására és rendi beosztásban dolgozott szentírásfordításán. 1626-ban Bécsben megjelent az első teljes katolikus magyar nyelvű Szent Biblia. Sokan úgy vélik, hogy a Vizsolyi Bibliával ellentétben a Káldi-fordítása nem járult hozzá a magyar irodalmi nyelv kialakulásához. Mindez azonban téves elgondolás, rendkívüli körültekintéssel fordította a szövegeket, többször is javította és módosított egyes szófordulatokon és kifejezéseken. A későbbi korokban, így a nyelvújítás korában maga Kazinczy a lehető legnagyobb elismeréssel beszél Káldiról.
Johann Ludwig Bach (1677-1731)
német zeneszerző, hegedűművész. 1699-től Meiningenben lett udvari zenész, 1703-tól kántor, 1711-től Kapellmeister lett. Dolgozott együtt Johann Sebastian Bachhal is, és jelen tudásunk szerint ő írta a BWV 15-ös, Denn du wirst meine Seele nicht in der Hölle lassen című kantátát. Írt két misét, magnificatot, motettákat, kantátákat, de ezeknek csak csekély része maradt fenn az utókor számára.
Pierre de Marivaux (1688-1763)
francia drámaíró, regényíró. Összesen 28 vígjátékot, egy tragédiát, négy regényt, továbbá számos travesztiát és erkölcsi irányú dolgozatot írt, melyekben a gyengédebb érzelmek és hangulatok finom árnyalatait költőileg is szép, bár sokszor erőltetett és modoros nyelven tudta megszólaltatni. Stílusát kortársai marivaudage-nak nevezték (Szerelem játéka, A második váratlan szerelem, Hazugságok).
Eduard Albert Bielz (Bielz Ede Albert, 1827-1898)
erdélyi szász természettudós, történész, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tanulmányokat jelentetett meg Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról. Elsősorban a szászok körében, rendkívüli alapossággal kutatta fel az Erdélyben feljegyzett természet-megfigyeléseket és természeti jelenségek a földrengések, a légköri, az időjárási és a csillagászati események feljegyzéseit. Statisztikusként nevezetes az 1857-es országismereti kézikönyve, melyben a szabadságharc halálos áldozatainak számbavételével foglalkozott.
Bornemisza Géza (1884–1966)
festő. Rendszeresen a nagybányai szabad iskolában tanult, 1903-ban utazott először Párizsba, a Julian Akadémia növendéke lett. A magyar Vadak közé tartozott. Könnyed, szellemes tájképeket, csendéleteket festett választékos artisztikummal, végül igazi posztnagybányai stílusban alkotott. Művei főleg magántulajdonba kerültek, de közgyűjteményekben is megtalálhatók.
Tóth Aladár (1898-1968)
Kossuth- és Baumgarten-díjas zenetörténész, esztéta, színházigazgató. Kritikáiban elsőként értékelte Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó, valamint a feltörekvő új művészgeneráció műveit és munkásságát. 1930–31-ben. A szélsőjobboldali politika térnyerése miatt 1940-ben feleségével (Fischer Annie) Svédországba emigráltak, ahol oktatással és előadásokkal tartották fenn magukat. 1946-ban tértek haza, kinevezték az Operaház igazgatójává (Zenei lexikon, Liszt Ferenc a magyar zene útján, Verdi művészi hitvallása).
Jacques Prévert (1900-1977)
francia költő, színházi rendező, forgatókönyvíró. 1926-tól 1930-ig a szürrealista csoport tagja volt. Paroles címmel 1946-ban jelent meg első kötete. Valószínűleg az egyetlen modern francia költő, aki tömegnépszerűségre tett szert. Ez annak köszönhető, hogy a hétköznapok, az utca, az argó nyelvét használta. Egyszerű, dallamos, sanzonkarakterű verseket írt. Sugárzik belőlük a kisember szeretete, mindenféle kizsákmányolás gyűlölete, szenvedélyes igazságvágy. Versei közül számtalant zenésítettek meg és adták elő neves énekesek. Számos filmforgatókönyvet is írt (Maszkabál, Szerelmek városa, Levél a Kóbor-szigetekről).
Kőszegi Imre (1903-1995)
József Attila-díjas író, újságíró, műfordító. Elsősorban ifjúsági regények szerzőjeként vált a maga korában ismertté, de műfordítóként is sokat foglalkoztatták (Összkomfortos Robinson, A láp titka, A jezsuiták végnapjai).
báró Lukács Miklós (1905-1986)
Kossuth-díjas karmester, 1944-ben, valamint 1966 és 1978 között a Magyar Állami Operaház igazgatója. Munkásságáért számos elismerésben részesült, 1956-ban érdemes művész címet, 1978-ban kiváló művész címet kapott.
Takáts Gyula (1911–2008)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének jeles képviselője. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt. Múzeumigazgatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet elismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne. Harmincas éveiben indult összetéveszthetetlen hangú prózaírói munkássága. Regényei, elbeszélései Somogy határain belül játszódnak. Költőként 1935-ben jelentkezett „Kút” című kötetével. A pályakezdő költőre szinte azonnal felfigyeltek. Túl a kilencvenen még publikált (Mézöntő, A harmónia keresése, Kövül az idő).
Püski Sándor (1911-2009)
könyvkiadó. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később, 1939-ben alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után szabadult, az Egyesült Államokba emigrált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örökösei gyűjtőhelyének számít.
Macskássy Gyula (1912-1971)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, érdemes művész. A magyar rajzfilm „atyja”. Miután 1950-ben megindult a rajzfilmgyártás, az elsők között készített nagy sikerű filmeket a Pannónia Stúdió rendezőjeként alkotótársával, Várnai Györggyel. Az 1960-as években a népszerű Gusztáv-sorozat egyik megalkotója volt. Rajzfilmjeinek nagy részét maga írta és tervezte. Különleges animációs világáról – A kiskakas kutyakötelessége címen – Féjja Sándor írt tanulmányt (A két bors ökröcske, A számok története, Kis ember, nagy város).
Sir Norman Wisdom (1915-2010)
angol komikus, filmszínész, énekes, dalszerző, a brit birodalmi érdemrend kitüntetettje. Legismertebb szerepe az 1953 és 1966 között sorozatban készült filmkomédiákban az ügyefogyott Norman Pitkin. Ezek a filmek ismertté és népszerűvé tették olyan helyeken is, mint Dél-Amerika vagy Irán. Népszerű volt a volt szocialista kelet-európai országokban is. Filmjei 1955 és 1966 között többet jövedelmeztek, mint a James Bond filmsorozat darabjai (Én és a tábornok; Ne hagyd magad, Pitkin!; Minden napra egy varázslat!).
Gink Károly (1922–2002)
Balázs Béla-díjas fotóművész, kiváló művész. 18 éves korában vett részt először nemzetközi fotókiállításon, de az akkori kritika a kiállítás gyenge művei között említette fényképét. A kudarc azonban ösztönözte, nem elkeserítette. 1955-ben megjelent első fotóskönyve a Csunyika, amely Jékely Zoltán költő verseit illusztrálta a bábtervező Girardi bábfiguráival. Munkájában tökéletesre törekedett, és kiadóitól is ezt várta el, minimum szintnek. Érzékeny művész volt. Nézetei, és elvárásai miatt sokszor ütközött a kiadók, szerkesztők, lektorok álláspontjaival.
Kibédi Varga Áron (1930-2018)
hollandiai magyar irodalomtörténész, esztéta, költő, az MTA tagja. A francia barokk, klasszicista és kortárs irodalom történetének és esztétikájának elismert kutatója, a nyugati magyar emigráció költészetének jeles alakja. Fő kutatási területe a francia irodalom, azon belül a 16–18. századi barokk és klasszicista, illetve a 20. századi avantgárd stíluskorszakok irodalomtörténeti és esztétikai vizsgálata volt. Általános irodalom- és kultúraelméleti kérdésekkel is foglalkozott, behatóan tanulmányozta irodalom és képzőművészet viszonyrendszerét, illetve a retorika esztétikáját (Noé könyvei, Oldás, Szép napok).
Martti Talvela (1935-1989)
finn operaénekes (basszus). Helsinkiben, 1960-ban debütált az opera színpadán. 203 cm-es magasságával évszázadának legmagasabb énekese volt. Közkedvelt Wagner-énekes volt, az operatörténelem egyik legkiemelkedőbb basszusa. Hangjának mélysége mellett sötét, erős tónusú hangszíne, valamint hatalmas termete tekintélyt parancsolóan jelent meg minden szerepében.
Sváby Lajos (1935–2020)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő, főiskolai tanár, a magyar neoexpresszionizmus képviselője, érdemes művész. 1954 és 1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. 1965-től Budapesten élt, 1975-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított. 1995-ben a londoni Kingston Egyetem díszdoktorává avatták. Korai művei a monokróm festészet határait súrolják. Az 1980-as évektől kilép a zárt térszerkezetből, figuráit táji környezetbe helyezi. Könyvek illusztrálására is vállalkozott.
Somhegyi György (1939-2021)
színész. Színészként diplomázott 1964-ben. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1967 és 1969 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1969-től a Radnóti Miklós Színház tagja. 1989-től szabadfoglalkozású színművész. Irodalmi műsorok szerkesztője és rendezője volt (Karancsfalvi szökevények, Szamárköhögés, Pappa Pia).
Szilágyi Miklós (1939-2019)
néprajzkutató, muzeológus, a néprajztudomány doktora. Tudományos pályafutásának két leghangsúlyosabb vonulata a hagyományos halászati formák kutatása, valamint az alföldi mezővárosokra vonatkozó, történeti néprajzi irányultságú társadalom-néprajzi vizsgálatok. 1964 és 1981 között több vidéki múzeumi igazgatója, 1986 után az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa volt.
Kocsis Imre (1940-2015)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, tanszékvezető egyetemi tanár. Fazekassággal, fényképészettel, kertművészettel, pop arttal, realizmussal, hiperrealizmussal is foglalkozott. 1959-66 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1969-től Szentendrén élt. 1977-90-ig a Makói Grafikai Művésztelep szervezője és vezetője volt (Lakodalom, Kaszás, Zsáner).
Kovács György (1942)
Balázs Béla-díjas hangmérnök, zeneszerző. 1963-ban megalakította a Futurama beatzenekart (szólógitár, pozan), ami 1970-ig állt fönn. 1965-től a MAFILM-ben hangmérnökként dolgozott. Mintegy 100 játékfilm és 70 hanglemez hangmérnöke volt.
Ambrus Kyri (Ambrus Margit, 1945-2021)
táncdalénekesnő, rádiós műsorvezető. Egy nyilvános hangverseny alkalmával 1961 májusában fedezte fel az Országos Rendező Iroda egyik rendezője. Ő volt Magyarország első tinisztárja, stílusa és megjelenése alapján a magyar Rita Pavone-nak kiáltották ki. A hetvenes években visszavonult a zenéléstől (Fehér házikó, Nappalok és éjszakák, Postás bácsi).
Alice Cooper (Vincent Damon Furnier, 1948)
amerikai rockénekes. Zenei karrierje a ’60-as évek elején indult. 1964-ben alapította meg társaival Earwings néven első zenekarát. 1969-ben vette fel a zenekar, és maga az énekes is az Alice Cooper nevet. Ugyanebben az évben fedezte fel őket Frank Zappa, aki hozzásegítette őket első lemezszerződésükhöz. Sikeresen indult szólókarrierje, több mint 40 éves pályafutása alatt számtalan, szintén híressé lett előadókra volt hatással. Lemezeiből több mint 50 millió darab kelt el világszerte. Saját csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame sétányon és beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be.
Patrick Bergin (Patrick Connolly Bergin, 1951)
ír színész. A színészet előtt matematikát tanított. Első főszerepét 1990-ben kapta (Egy ágyban az ellenséggel, Férfias játékok, Leszakad az ég).
Kitaró (Takahasi Maszanori, 1953)
Golden Globe- és Grammy-díjas japán zeneszerző. Középiskolai évei alatt barátaival megalapította az „Albatross” nevű zenekart, amivel különféle rendezvényeken és klubokban léptek fel. Először gitáron játszott, majd billentyűs lett, de ez idő alatt ismerkedett meg a dobbal és a basszusgitárral is. Szóló zenészként első fellépése Sindzsukuban volt, Tokióban. Szintetizátorán 40 különböző hangszert szólaltatott meg. A világsikert számára azonban az 1985-ös, A Selyemút című NHK-sorozat hozta meg, melynek zenéjét ő szerezte. Több zenésszel is dolgozott együtt.
Marton Katalin (1956-2004)
színésznő. 1977-1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. Főiskoláskén a Vígszínházban volt gyakorlaton. 1980-tól a MAFILM színész társulatának tagja, 1988-tól a Vígszínház művésze volt. 1990-től szabadfoglalkozású színművésznő (Angi Vera; Egészséges erotika; Napló apámnak, anyámnak).
Balogh Anikó (1967)
színésznő, szinkronszínész. A Tanítóképző Főiskolán szerzett pedagógus diplomát Az Arany János Színház stúdiósa volt, ahol 1987-ben végzett. Gyógypedagógusi végzettségét 1992-ben szerezte meg és szinkronszínész iskolát is elvégzett 1996-ban. 1997-től többek között a Budapesti Kamaraszínházban, a Szkéné Színházban illetve a Merlin Színházban is szerepelt. Szinkronszínésznőként is a sokat foglalkoztatott, népszerű művészek közé tartozik.
Gabrielle Anwar (1970)
angol színésznő. Londonban járta iskoláit (Italia Conti Academy of Theatre Arts), ahol elvégzett egy tánciskolát is. Először színpadon szerepelt, majd filmes bemutatkozása a Manifesto című filmben volt 1988-ban. Első amerikai filmje a Spionfióka volt 1991-ben. 1993-ban a People magazin beválasztotta a világ 50 legszebb embere közé (Egy asszony illata, A három testőr, A rejtelmes sziget).
Komáromi Anett (1974)
színésznő. 1993-ban felvételt nyert Békéscsabán, a Fiatal Színházművészetért Alapítványi Színiiskolába. A Békéscsabai Jókai Színház színésznője. Művelődésszervezői diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte meg.
Ezen a napon halt meg:
Josef Mysliveček (1737-1781)
cseh zeneszerző. 1744-től filozófiát és irodalmat tanult ikertestvérével együtt a prágai egyetemen. Később zeneszerzői tanulmányokat kezdett, valamit orgonálni tanult. Örökségéről lemondott testvére javára, hegedűsként kereste kenyerét. Első művét 1763-ban hozta nyilvánosságra. Waldstein gróf támogatásával Velencébe utazott, hamarosan a legjobban fizetett operaszerzővé vált Itáliában. Híre Európa-szerte elterjedt.
Adolphe Sax (Antoine-Joseph Sax, 1814-1894)
belga hangszertervező és zenész. Fuvolán és klarinéton játszott, leginkább a szaxofon feltalálójaként ismert. Iskoláit Brüsszelben végezte, majd ezután új eszközök tervezésével kezdett kísérletezgetni. Az első fontos találmánya a basszusklarinét kialakításában való változtatás volt, amelyet huszonnégy évesen szabadalmaztatott. Legnagyobb találmánya, a szaxofon 1846-ban látott napvilágot, és még ugyanebben az évben a szaxofon egész hangszercsaládját megtervezte.
Szabó Endre (1849-1924)
költő, író, hírlapíró, műfordító. A Petőfi Társaság tagja. Mint ember és mint költő az 1870-es évek merész titánjai közé tartozott. Költészetének az elmésség, a humor és a szatíra az egyik legfőbb erőssége. Haragosan ostorozta a képmutatást, a gőgöt, kíméletlenül támadta a hatalmukkal visszaélőket. Műfordítói munkássága külön érdeme (Három víg beszély, Sírva vigadók, Villámlások).
Robert Koldewey (Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey, 1855-1925)
német építész, régész, az ókori Babilon feltárója, Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Korszakának egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.
Csathó Kálmán (Csíkdelnei Csathó Kálmán Jenő, 1881–1964)
író, színházi rendező, akadémikus. Jogi egyetemet végzett Budapesten, majd Berlinben színházi tanulmányokat folytatott. 1909-től Budapesten a Nemzeti Színháznál dolgozott először mint rendező, majd 1919-től mint főrendező. 1940-ben a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház igazgatója lett (Az új rokon, Lilla, A szép Juhászné).
Balassa Imre (1886-1974)
zenekritikus, író, újságíró, dramaturg. 1907-ben diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, ahol rendezői és színészi oklevelet szerzett. Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került mint segédrendező és titkár. Rendezői ambícióit nem elégítették ki, mint színészt is mellőzték, ezért a Nemzeti Színháztól és a színészeitől megvált. Ő alapította 1923-ban az első magyar művészeti napilapot, az Esti Életet. Az első világháború után Az Újság színházi kritikusa, a második világháború után az egyik legnagyobb hatású zenei kommentátornak számított (Színpadi problémák, Operák könyve, Nyolc évtized vándorútján).
Gáldi László (Göbl, 1910-1974)
nyelvész, irodalomtörténész, romanista, műfordító, szótárszerkesztő. Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. A felszabadulás utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa.
Váradi Balogh László (1916– 2000)
színész, író. Hetényi Döme Színiiskolájában végzett 1935-ben, pályáját a Kolozsvári Színháznál kezdte. Vándorszínészként járta az országot, 1945-től a Nagyváradi Színházban játszott. 1965-től a Veszprémi Petőfi Színház, a győri Kisfaludy Színház, 1967-től a Bartók Gyermekszínház és a Nemzeti Színház foglalkoztatta. 1969-től a Fővárosi Operettszínház művésze volt (Hideg napok, A fekete város, X polgártárs).
Takács Margit (1922-2017)
színésznő, érdemes művész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. 1939-ben végezte el az Országos Színészegyesület iskoláját. Ezt követően az Operettszínházban kezdte pályafutását. Játszott a Pódium Kabaréban is. 1942-től tíz évig vidéki társulatoknál játszott. 1952-től haláláig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. Repertoárja rendkívül széles volt. Drámai szerepekben, operettek primadonna szerepeiben sőt operák hősnőiként is sikert aratott a színpadon.
Iannis Xenakis (1922-2001)
romániai születésű görög származású francia zeneszerző, építész. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a görög polgárháború elől 1947-ben illegálisan vándorolt be Franciaországba. Az 1950-es években kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát (Metastasis, Pleiades, Bohor).
Udvardi Erzsébet (1929–2013)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő. 1953-ra Budapesten elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. 1955 óta kiállító művész, 1960-ban elnyerte a Derkovits-ösztöndíjat. 1958-tól a Balaton mellett, Badacsonytomajban telepedett le, fő ihlető forrása a környező táj, melyről tájképeit és életképeit festette kezdetben posztimpresszionista stílusban, később már a táj és a környezet hangulatait igyekezett megragadni, összefoglalni expresszív szürrealista stílusú festményeken.
Sebestyén János (1931–2012)
nemzetközileg is elismert Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas orgona- és csembalóművész, érdemes művész. 1952-től a Zeneakadémián tanult, 1955-ben diplomázott. 1970-ben ő alapította a Zeneakadémia csembalószakát. Élete nagy részében rádiós személyiségként és zeneíróként is tevékenykedett.
