Bruno de Sá koncertje a Zeneakadémián
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. december 6.
Fotó: Internet
Aki szereti a különleges hangfajokat, igazán egyedi hangszínben gyönyörködhetett a Zeneakadémia nagytermében november 30-án megrendezett koncerten. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a kórusülés is megtelt. Felejthetetlen marad Bruno de Sá és a Wroclaw Baroque Orchestre koncertje. Nyolc zeneszerző műveiből hallottunk válogatást.
Bruno de Sá az egyik olyan énekes, aki férfiszoprán. A hangfaj nem kontratenor, a férfiszopránok hangja nem ment át a mutáláson. Ezért is van rendkívül kevés ilyen hangfajú énekes. Rácsodálkozhattunk a csodálatos hangra, Bruno de Sá karizmatikus előadására, énektechnikája tökéletességére. A koncerten egyházi művek és operaáriák – köztük furore-áriák és lamentók – részletei szólaltak meg, olyan szerzőktől is, akiket nem a legnagyobbak között tartunk számon, vagy még nem is hallottuk a nevüket.
Joseph Haydn 8., G-dúr (Az este) szimfóniájának (Hob. I:8) nyitó, Allegro tételével kezdődött a koncert, remek felütésként. A közönség ráhangolódhatott a koncertre (igaz, a régizene játékmód normál A hangja nem azonos a maival). Bruno de Sá merész választásként Mozart igen kedvelt, virtuóz Exsultate, jubilate (KV. 165., 2. változat) motettájával lépett színpadra, visszafogott öltözetben. A hallgató ámult-bámult a tolmácsoláson, de Sá elképesztő fölénnyel énekelte a darabot. A Halleluia szakasz magas hangjai kissé élesek voltak, de ki bánta. Érdekes módon a későbbiekben ha piano fogott meg egy magas hangot az énekes, ott nyoma sem volt a hang érdességének. A nagy taps, bravózás nem maradt el. Mozart után egy Bach átiratot hallottunk, Mozarttól, a Wohltemperiertes Klavier I. kötetéből válogatott tételt, Mozart Hat lassú tétel és háromszólamú fúga sorozatának a 2. darabját. A három vonóshangszerre készült átirat pasztellszínei inkább hangicsálásnak tűntek az előző és a következő, szintén Mozart mű fényében. Mozart Grabmusic kantátájából énekelte de Sá az Angyal áriáját (Betrach dies Herz und frage mich), a nézőtéren. De Sá végigsétált a nézőtéren, és tolmácsolta valóban angyalian a részletet. Nyugalom, tisztaság, a lélek ártatlansága áradt az énekes tolmácsolásából, csodálatos volt hallani az áriát. Luigi Caruso neve eddig ismeretlen lehetett a közönségnek, de az Il fanatico per la musica című opera részlete alapján meggyőződhettünk arról, hogy a szerző igencsak ért az énekhanghoz. A virtuóz ária – Il mezzo a mille affani – rendkívüli hangterjedelmet követel meg, Bruno de Sá kifejezően adta át a közönségnek a részletet.
Szünet után Domenico Cimarosa Requiemjéből a Preces meae (Imáim) részlet szólalt meg. A magas hanggal induló ének szólam – hasonlóan a Grabmusic részletéhez – intim, bensőséges hangulatot teremtett, nem mellesleg az egyetlen tartott hang hossza és az azon belüli dinamika visszahozta a barokk kor eme vokális jellegzetességét.
Luigi Cherubini Mesenzio, re d’Etruria című operájából énekelte de Sá az igen virtuóz furore áriát, itt is megcsodálhattuk a virtuozitást, a művész hangterjedelmet, az ária – Ni non cercar per ora – szövegének kifejezően zenei tolmácsolását. A zenekar ezt követően Franz Ignaz Beck L’isle déserte című nyitányt játszotta, kiemelve a mű egyes szakaszainak baljóslatú hangulatát, remek hangszíneket hallhattunk, nem mellesleg remek vonós zakatolásokat. Zenekari számként még Mozart Mitriade, Pontus királya című operájának nyitánya szólalt meg, tökéletes stílusismerettel. Bruno de Sá még két operarészletet énekelt el, mindkettőben újabb érzelmeket felvillantva (Felice Alessandri: Alessandro nell’Indie – Poro áriája; Reichardt: Andromeda – Perseo recitativója és áriája). A hatalmas sikert az énekes két ráadással köszönte meg, és személyes hangú rövid beszéddel. A közönség állva tapsolt.
A nemrég alakult Wrocláw Baroque Orchestra (művészeti vezető és csellista: Jaroslaw Thiel) kifejezően játszott, nem csak az önálló zenekari darabokban, hanem az énekes számokban is megfigyelhettük a hangulatteremtő képességüket, a virtuozitást, az egymásra figyelést, a közös munka örömét. A koncert zenei anyagát Bruno de Sá és a Wrocláw Baroque Orchestra Mille affetti című lemeze alapján állították össze. Szenzációs est volt.
