Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével
(a papiruszportal.hu archívumából [2008])
Szerző: leho
A fotográfiatörténet legjelentősebb művészeinek alkotásai láthatók a Szépművészeti Múzeumban június 6-án nyílt kiállításon. Baán László főigazgató szerint az intézmény első fotótörténeti kiállítását csak egy ilyen nagyszabású kollekcióval volt érdemes elkezdeni, s a tárlatot továbbiak követik majd. A kiállításon csaknem 90 fotóművész több mint 220 műve tekinthető meg. A legnagyobb magyar és külhoni művészek mellett érdekesség, hogy az ikonok mellett bemutatják a kortársakat is – a kiállítás spektruma átöleli a teljes XX. századot.
„Capa odalökte a tíz tekercs filmet a Life futárának, aki a kikötőben várta, átöltözött száraz ruhába, és azonnal felugrott egy hajóra, amely visszavitte a francia partokra. De Capa Omaha Beach-i bátorságának bizonyítékai majdnem odavesztek az aznap elpusztult háromezer emberrel együtt. Londonban a fiatal és ideges sötétkamra-asszisztens pánikba esett, amikor megtudta, hogy a partraszállásról készült első fényképeket tartja a kezében. Amikor be kellett állítania a szárító hőfokát, nem figyelt eléggé, és Capa százhat képéből mindössze tizenegy felvétel lett élvezhető minőségű.” (Robert Capa világhírű D-napi képeiről. Kati Marton: Kilenc magyar… 159. o.)
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a sajtóbemutatón rövid köszöntőjében elmondta, hogy emlékezetessé szerették volna tenni az első fotográfiatörténeti kiállításukat, ezért a Magyar Fotográfiai Múzeummal és Baki Péter kurátorral összefogva olyan anyagot sikerült összeállítaniuk, amely az ínyencek igényeit is kielégíti. A magyar származású ikonok – André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Robert Capa – alkotásai mellett a legnagyobb mesterek – többek között Man Ray, Henri Cartier-Bresson, Alfred Stieglitz, Sebastiáo Salgado – műveit és az elmúlt évtizedek fotográfusainak – pl. Robert Mapplethorpe, Tóth György, Yousuf Karsh – munkáit is láthatja a nagyközönség. Leginkább az motiválta őket, hogy a széles közönséggel is megismertessék ezt a Magyarországon még mindig mostoha művészeti ágat. A George Eastman House-tól a Pompidou-központig a legnagyobb kiállítóktól is kaptak fotókat, noha néhányért meg kellett küzdeni, mert a kölcsönzők tartottak a szállításuktól.
Szeretnék továbbá alaposan túlszárnyalni az eddigi 20 ezres fotókiállítási nézőcsúcsot is. Kitért arra is, hogy nem kezdenek fotógyűjtésbe, ez a Magyar Fotográfiai Múzeumnak a feladata, amely ezt el is látja, noha méltatlan körülmények között. Szerinte mielőbb rendezni kellene a borzasztóan rossz körülmények között lévő intézmény finanszírozását.
A kiállítás katalógusát úgy állították össze, hogy az a kiállítás után is érdeklődésre tarthasson számot, önállóan is megálljon.
A kiállítás kurátora, Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója beszélt a kiállított művek eredetiségéről, a legtöbb fotó vintázs – a fotótörténetben a vintázs értékmérő fogalom –, tehát abban az évben nagyították le (egy évszám szerepel a mű alatt), amikor a felvétel készült, csak néhány képnél fordul elő, hogy ma már nincs meg az eredeti, így a mű alatti második évszám jelöli az újabb nagyítást.
Kiemelte a négy-öt magyar világnagyság (André Kertész, Moholy-Nagy László, Brassaï, Robert Capa, és a hozzájuk képest kissé kevésbé ismert Munkácsi Márton/Martin Munkácsi) fotótörténetben betöltött szerepét. Az volt a céljuk, hogy a legnagyobbak mellett bemutassák a kort is, tehát a legnagyobbak művei ne a „levegőben lógjanak” – bár egyenként is fantasztikusak. Szerettek volna párhuzamot vonni az öt világhírű magyar fotós, valamint magyar és külföldi kortársaik között, hogy láttassák, milyen művészeti közegből váltak ki, és milyen művészeti közegbe érkeztek. Számos, eddig ismeretlen Brassaï-, Moholy-Nagy-mű is látható a kiállításon. Nem korszakot mutatnak be, ezért egészen 2008-ig válogattak, teret kapott a kortárs magyar fotográfia is.
Baki Péter ajánlója:
Lélek és test – Kertésztől Mapplethorpe-ig, a fotográfia legnagyobb mestereinek szemével
Ez idáig Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások vagy egy jól körülhatárolható korszakot, vagy egy egyéni alkotói életutat; más esetekben művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Lélek és Test című kiállítás ebből a szempontból is más. Szándékaink szerint a látogató nem csak a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait veheti szemügyre, hanem az emberi létezés két esszenciális megközelítése által szervezett tematikus rendbe szedve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait: az 1900-as évek legelejétől napjainkig.
A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a fotóművészet területén az egyik legjelentősebb alkotókat felvonultató ország volt a két világháború között. Az André Kertész Kertész Andor, Moholy–Nagy László (1895–1946), Brassaï Halász Gyula és Robert Capa Friedmann Endre Ernő nevével fémjelzett alkotások garanciát jelentenek minden kiállítóterem számára bárhol a világban. Képeik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai; a kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől kezdődően a második világháború utáni évekig követik nyomon ezen alkotók munkásságát. Azonban kiállításunk bemutatja azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban.
Kortársaik, mint Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe, ha nem ismerjük kortársaik alkotásait. Ezért a világ számos közgyűjteményéből olyan alkotásokat „varrtunk be” a kiállítás szövetébe, melyek a fotóművészet ikonjai; olyan alkotások, melyek hivatkozási pontot jelentenek bárhol ezen művészeti ág bemutatásakor. Párhuzamot vonhatunk Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson; a fotográfia festőies korszakában is alkotó Alfred Stieglitz és a hazánkban alkotó Pécsi József felvételei között.
Azonban a tematikák kibontásakor olyan alkotásokat is bemutatunk, melyek ugyan még nem fotóikonok, de alkotóik rendkívül fontos szerepet játszottak a fotó története során. Így olyan képek is láthatóak majd Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti vagy éppen Sebastião Salgado oeuvre-jéből, mely hazánkban kevésbé ismertek ugyan, viszont mondanivalójukban illeszkednek tematikánkhoz, s helyet kapnak a kiállításban olyan további világhírű művészek is, mint Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alekszander Rodcsenko, Cindy Sherman.
Mindezek mellett nem felejthetjük el a fotográfia elmúlt évtizedeiben keletkezett jelentősebb munkák bemutatását sem, egészen a kortárs fotó felvonultatásával. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Josef Koudelka és Benkő Imre alkotásait szemlélve, mely csak egy, a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében bemutató kiállítás során válik lehetővé.
Így jutunk el a tematikusan összerendezett vizuális kalandutunk során az 1894-ben született André Kertésztől, az 1989-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ig.
Szépművészeti Múzeum
1146 Budapest, Dózsa György út 41.
