Stanley Sadie: Opera képes enciklopédia
(a papiruszportal.hu archívumából [2005])
Szerző: Szabó Ildikó
Nagy öröm az operakedvelők számára, hogy újabb kötettel gyarapíthatják könyvtárukat. A Kossuth Kiadó egy évvel az angol megjelenés után magyar nyelven is elérhetővé tette Stanley Sadie szerkesztésében az Opera – képes enciklopédiát. Stanley Sadie nevét jól ismeri a magyar zeneértő közönség, többek között a Grove-monográfiák sorozatban megjelent Mozart-kötet írójaként.
Stanley Sadie (1930–2005)
Londonban született. A Cambridge-i Egyetemen Charles Cudworth és Thurston Dart tanítványa volt. Tanított a londoni Trinity College of Musicon, majd 1964–1981 között a Times zenekritikusa, 1967–1987 között a Musical Times szerkesztője volt. 1970-ben kezdett hozzá a Grove Lexikon új kiadásának szerkesztői feladatainak; a 21 kötetes sorozat tíz évvel később jelent meg, s a 29 kötetes, 2001-ben megjelent kiadás előkészítésében is szerepet játszott. Szintén szerkesztőként működött közre a The New Grove Dictionary of American Music (1986) és a The New Grove Dictionary of Opera (1992) kiadásában. A Grove-könyvek közül a Mozart- és a Sztravinszkij-kötet fűződik a nevéhez. Sadie kezdeményezte annak a londoni háznak a Händel-múzeummá alakítását, ahol egyszer megszállt. (http://www.fidelio.hu/)
Amikor egy kirakatban megláttam a könyvet, rögtön megragadott a borítója. Emberközelinek, színesnek ábrázolja a műfajt. A kötet – amint a kiadó igazgatója a sajtótájékoztatón megjegyezte – a nagyközönségnek szánt ismeretterjesztő munka, annak minden előnyével és hátrányával. Az operettek közül is bekerültek a legismertebbek, köztük Lehár Ferencéi.
A műveket stíluskorszakok, azon belül zeneszerzők szerint veszi sorra, a korszakokat más-más szerzők írták.
Érdekes az a szemlélet, ahogy Nagy-Britanniából látják az operát: Beethovent a korai romantikusokhoz sorolják, csakúgy, mint Meyerbeert (aki három hónappal Mozart halála előtt született, és egy hónappal Richard Strauss születése előtt halt meg). A híres énekesek közt nem találjuk a két éve meghalt Franco Corelli nevét, aki kimagaslóan jó tenorista volt, de Marton Éváét sem. Cecilia Bartoli rövid életrajzánál nem említik a barokk operák lemezre éneklését, holott ez szenzációszámban ment néhány éve (Vivaldi Album, a napokban új cédéje jelent meg Opera proibita címmel a Decca gondozásában).
A kötet a barokk operáknak nagyobb teret szentel, mint ahogy az a kontinens zenei gyakorlatában szerepel, de ez az olvasók számára csak hasznos lehet, hiszen magyar nyelven alig jelent meg tanulmány e tárgyban. Ebben a fejezetben találhatjuk a legtöbb érdekességet (nem is csoda, hiszen egy új műfaj keletkezéséről van szó): megtudhatjuk, kinek a művében szerepel az első viharábrázolás, melyik az a darab, melynek partitúrája teljes egészében fennmaradt. De olvashatunk arról, ki írta az első basszus főszerepet (hiszen ez eladdig férfi vagy női szopránra íródott), megtalálhatjuk az első nő által szerzett operát, IX. Kelemen pápa pedig librettót írt.
Az életrajzok sem szűkölködnek érdekességekben: Lully nem a nőket szerette, és ezt elnézték neki, Stradellát és a kasztrált Grossit meggyilkolták (az ok: szerelem). De a későbbi korok zeneszerzői sem maradnak ki: Donizetti például szifiliszes volt, Rousseau zeneszerzőként és muzikológusként is tevékenykedett. Néhány film zenéjéről megtudhatjuk, ki írta, ahogy néhány reklámról is. A lista korántsem teljes, de nem is ez a könyv célja.
A kötetet rengeteg illusztráció díszíti, nem is akármilyenek. Már csak a képek kedvéért is érdemes a lapokat forgatni. Találhatunk korabeli műsorokat, partitúraoldalakat, szobrokat, kastélyokat, díszletterveket, letűnt és mai idők énekeseinek képét (teáskannán is), színházakat, színpadi jeleneteket (ezek elsősorban angol előadásokon készültek). Minden egyes oldalon több kép is szerepel (bár néhánynál kimaradt a képaláírás, a borítón nem tudom, és nem is fedeztem fel, kiket láthatunk).
Örvendetes, hogy az operacímeket eredeti nyelven közlik, bár a szláv operákét – a többitől eltérően – nem írták az eredeti írásmód szerint, így nem tudjuk meg Az eladott menyasszony, Pikk dáma, Igor herceg stb. eredeti címét.
Az operatartalmakat érthetően közli a könyv, bár a XX. századi zenénél inkább a tömörségre törekedett a szerző, Dorothy-Jean Lloyd, aki eredetileg mezzoszoprán énekesnő, így pontatlanságok is becsúsztak (Kékszakállú, Wozzeck).
Népszerű dallamokat, áriákat is szerepeltet a könyv, bár ez a lista korántsem teljes, itt is érezhető az angolszász válogatás. Közli a szerinte legjobb felvételeket, szintén angol zenészek közreműködésével.
Szép kiállítású, igényes, az ismeretterjesztéshez hasznos könyvet tarthat a kezében az olvasó. Az igényes, kedvcsináló tartalomjegyzék után két oldalt sem sajnáltak a könyv használatának megkönnyítéséhez. A kötet szerkesztése példaszerű: a szedéstükrön kívül is felhasználják szinte az egész oldalt, nagyon jól átláthatók és elkülöníthetők a különböző tartalmak, ezt más-más színekkel, hátterekkel, betűtípusokkal stb. érik el.
Azonban nem hallgathatjuk el a nagyszámú pontatlanságot sem, melyek egy ilyen gondosan felépített könyvnél nem engedhetők meg. Vannak olyan hibák, mely az eredeti kiadásban is szerepelnek.
Árnyoldalak
Sok az elütés a neveknél, idegen szavaknál (Marylin, Guiseppe, Fuaré [Fauré] stb.), de az már zavaró, hogy Rossini keresztnevét, Gioacchinót következetesen egy c-vel írják, a névmutatóban, sőt címben is. És itt kell megjegyezni a legfontosabbat: a kötetet szakmai szempontból nem nézték át. Szarvashibák csúsztak be, melyeket egy szaklektor könnyedén javíthatott volna. A félig-opera meghatározást az angol terminus technicusszal használják, semi-operaként, esetleg fél-operaként. Az énekegyüttesek a következők: két énekes duettet, három tercettet énekel duó, illetve trió helyett. Azt hangszeresek játsszák. A kontrabasszus neve magyarul egész egyszerűen nagybőgő. Händel Serse című operája magyarul Xerxész. Az ebben szereplő Ombra mai fu részlet a Rodelindánál található, Largo néven szerepel az énekesek és zenekarok műsorán. A lullista és ramista (Lully- és Rameau-rajongó) kifejezéssel nem találkoztam még, bár olaszul ez bevett szokás (ugyanezzel az írásmóddal). Bajban voltak a fordítók az operák tartalmuk szerinti megnevezésével, néhányat nem kell/szabad lefordítani, pl. dramma giocoso (a könyvben víg dráma), opera semiseria (a könyvben félig komoly opera).
Súlyos hiba, hogy Beethoven Fideliója a megmentés-opera műfaji megjelölést kapta, ilyen nem létezik a zenei szaknyelvben. Ez helyesen szabadító opera, Kroó György azonos című könyvét kell példának hozni. Victoria de Los Angeles énekesnő halálának dátuma sincs a kötetben.
A fordítás néha nehézkes, pl. a 88. oldalon az egyik cím: A megigazult ártatlanság. A nevek magyarítása egy művön belül (különösen a görög területen játszódóknál) nem egységes, mint Eurüdiké, Orpheusz, Dafne, vagy Zsófia és Janusz (207. o.)
Az eredeti kiadást nem ismerem, de látszik, hogy kontrollszerkesztő kezében sem volt a könyv: pl. soktempójú, zűrzavaros együttesek (milyen lehet az?); három oktávot tudott átfogni a falzett mesteri alkalmazásával Giovanni Davide (az a minimum egy énekesnél), a tenoristák a magas C-t ki kell tudják énekelni, hiszen attól (is) tenoristák, ez nem különlegesség. De olvashatók más furcsa kifejezések is: három kürt csiszolt obbligatójával, vagy erős dallamok (Puccininál), súlyosabb művek stb., verismo (verizmus), pointilliste (pointilista) szerialitás-tanár (szerintem a szeriális zenét tanítja), énekszerzési tehetség.
A Szakkifejezések fejezet is bőven tartalmaz pontatlanságokat, esetlenségeket (alt: mély női hangosztály).
Sajnos, nem ez az első zenei témájú könyv, melyet nem nézett át szaklektor. Még a Megasztárok korában sem ért mindenki a zenéhez, bár ennek az enciklopédiának épp az lehet a célja, hogy a vokális műfajok közül a legösszetettebbet megismertesse és népszerűsítse. Egy ilyen szép kivitelezésű és összeszedett tartalmú munka nem nélkülözheti a többszöri átnézést. Biztos vagyok benne, hogy egy magyar szerző tollából megjelent, operákat bemutató könyvhöz hasonlóan ennek a kötetnek is újabb kiadása születhet, de akkorra már a (közel sem az összes) felsorolt tévedéseket javítva, helyesbítve.
Stanley Sadie: Opera képes enciklopédia
Kossuth Kiadó [Budapest, 2005]
Fordította Draskóczy Piroska, Andó Éva
Szerkesztette Tóth Emese
Műszaki vezető Kun Gábor
Kötött, 320 oldal
ISBN 963 09 4690 4
