Animus, Orvosok írják sorozat
(a papiruszportal.hu archívumából [2005])
Szerző: Szabó Ildikó
A magyar egészségügyet ismerve szájtátva bámultuk a Vészhelyzetet, a gyors orvosi segítséget, a szervezettséget. Csodálkoztunk a biztosítók mindenhatóságán, borzongtunk, és örültünk, hogy nem mi lettünk súlyos s(tb) gyógyíthatatlan betegek. Ittuk az új fogalmakat: intubál, kiütni, rezidens, vérgáz, szaturáció, stabilizálni, tiszta tudat, mellkasi tálca, centrális vénát szúrni, becsövezni, biopszia. A sorozat szerencsésen ötvözte az orvosok és a velük kapcsolatba kerülő betegek magánéletét (tényleg emberek az orvosok is). És most itt van egy új orvosi tárgyú könyv egy kezdő orvos feljegyzéseivel.
A magyar tévénézők számára a Kórház a város szélén, a Klinika Brinkmann doktorral (még a régi időkben) és a Vészhelyzet jelentette a sorozatok netovábbját. A magyar egészségügyet ismerve szájtátva bámultuk a Vészhelyzetet, a gyors orvosi segítséget, a szervezettséget. Csodálkoztunk a biztosítók mindenhatóságán, borzongtunk, és örültünk, hogy nem mi lettünk súlyos s(tb) gyógyíthatatlan betegek. Ittuk az új fogalmakat (intubál, kiütni, rezidens, vérgáz, szaturáció, stabilizálni, tiszta tudat, mellkasi tálca, centrális vénát szúrni, becsövezni, biopszia), sok AIDS-es történetet nézhettünk végig. Szerencsésen ötvözte a sorozat az orvosok, és néha a velük kapcsolatba kerülő betegek magánéletét (tényleg emberek az orvosok is). És most itt van Magyarországon is egy új orvosi tárgyú könyv, egy kezdő orvos feljegyzéseivel.
Eddig csak az orvosi krimikben szerezhettünk kellő jártasságot, mind a könyvek, mind a filmek által. Nagyszerű volt ezek közül a nálunk talán elsőként bemutatott Kóma, Michael Douglas (még fénykorában) és Genevieve Bujold (szintén fénykorában) főszereplésével. Talán nem véletlen, hogy az orvosi krimik jelentős részét (a hálás téma miatt és a könnyebb fogyaszthatóság kedvéért) megfilmesítették. Ezekben azonban inkább a borzongatás/borzongás, minél több vér és kés (vagy szike?) volt a fontos.
Hogyan is született Emily R. Transue könyve? Erre ő maga ad választ, leírta azt az élményt, ami sokkolta: orvostanhallgató korában egy beteg, akinél ő végezte a szívmasszázst, meghalt. Nemcsak leírta az esetet, hanem e-mailben szét is küldte. Majd számára az írás a „gyógyító tevékenység részévé vált”, így könnyítve lelkét a rá nehezedő tehertől. Az írónő leginkább az orvosi eseteket taglalja, de ezek hátterében az orvosegyetem elvégzése utáni évek fizikai, s legfőképpen lelki nehézségei, buktatói, szépségei és árnyoldalai is előtűnnek.
Magánéletéről nem sokat, de érdekes dolgokat ír: egy, munkája miatt nehéz hónapja előtt nagytakarítással, bevásárlással könnyítette meg életét. Irigykésre méltó. Szüleiről, párkapcsolatáról még ennél is kevesebbet olvashatunk, az orvosi esetekre helyezi a hangsúlyt. Életéből vett apró villanások színesítik a doktornő szerényen visszahúzódó egyéniségét, gondolatait, érzelmeit.
Az amerikai orvosképzés nekünk, magyaroknak, sok érdekességet rejt. Az írónőnek nem az egyetemi alapdiplomája jelentette a legnagyobb örömet, hanem az azt követő évek munkája, az orvosi diploma, a szakorvosi bizonyítvány megszerzése (három év), melynek – a rezidensképzés – végén semmiféle ünnepélyes szertartást nem, csak egy villásreggelit rendeznek. A végzetteknek ezután még egy évig vezető rezidensként kell ellátniuk a betegeket.
Nagyon nagy felelősség betegeket kezelni, ellátni, különösen az első időkben. Az orvos nem biztos saját magában, de ezt nem szabad kimutatni a beteg előtt. Még a legmagabiztosabbaknak is csökken az önbecsülésük, mihelyt nehezebb esetet kapnak. Csak sok évig tartó munka után mondhatják azt az orvosok, hogy (majdnem) biztosak a dolgukban. Ezt a folyamatot Transue híven, sőt megejtően ábrázolja.
Mint ahogy azt is, hogyan kell bánni egy pácienssel: semmit ne adjon ki magáról az orvos, ha fiatal, az életkorát se. Ne mondja el, hogy tartozik-e valakihez (bár kedves jelenete volt a könyvnek, ahogy az írónő majdnem megnyílt egy számára férfiként is vonzó betegének). Fel kell tudnia oldani a – Transue szerint – egyenrangú fél feszültségét, zavarát, fel kell tudnia készíteni a legrosszabb hírre a beteget. Egyszóval emberséget, tiszteletet, a lehető legjobb megoldást kell – szinte pszichológusként – még a legrigolyásabb betegnek is nyújtani. A könyvnek ez a legfontosabb üzenete.
Rengeteg orvosi eset szerepel a könyvben, kezdve a neurológiai problémáktól, a krónikus fájdalomtól a tüdőrákig és a sikeres vagy sokszor sikertelen újraélesztésig. Az írónő saját, bár banális betegségét is bemutatja, hogyan is került kórházba gyomorbántalommal, és miként érezte ott magát.
Természetesen a doktornőnek az irodalmi babérok helyett az volt a szándéka, hogy közelebb hozza az orvosokat az átlagemberekhez, és az átlagember megismerhesse az orvos szemszögéből, hogy milyenek is a páciensei.
Nagyon hasznos a könyv végén található fogalommagyarázó jegyzék, amit eddig nem tudott az ember, most kibogarászhatja. A kötet kellemes olvasmány, mindazoknak ajánlom, akik valaha is találkoztak már orvossal.
Dr. Emily R. Transue: Ügyeletben
Egy kezdő orvos feljegyzései
Orvosok írják sorozat
Animus, Budapest, 2005
Kötött, 288 oldal
Fordította Tóth Tamás
Borítóterv Borogdai Zsuzsanna
Tipográfia Scriptor Kft.
Nyomta és kötötte Alföldi Nyomda
