Magyarország története 1–24.

A Kossuth máris díjnyertes történelmi sorozata

(a papiruszportal.hu archívumából [2009])

Szerző: leho

A Kossuth Kiadó a XVI. könyvfesztiválon jelentkezett nagyszabású magyar történelmi sorozata első kötetével, Fodor István egyetemi tanár az őstörténet és honfoglalás témakörét dolgozta fel. A Romsics Ignác főszerkesztette sorozat sikertörténetnek indul, hiszen alig jelent meg az első kötet, a szintén a könyvfesztiválon megtartott Budai Díj átadásán máris jutalomban részesítették. A valódi siker azonban az, hogy a kiadó megjelenteti.

Történelmi sorozatok

Magyar történelmi sorozatot több okból is nehéz megjelentetni, eddig mindössze három nagy, többkötetes szintézis született. Egyrészt nagy beruházást kíván; az ország érdeklődő népességének többsége által hitelesnek tartott történészeknek kell írniuk; és mindig ott a modern kori befejezés, amelynek értékelése heves indulatokat válthat ki. A múlt században az 1935-ös Hóman–Szekfűn (Magyar történet) kívül nagyobb terjedelmű szintézis nem is született. A „tízkötetest” nem fejezték be, a négykötetesnek szánt Magyarok Európában sorozat Glatz Ferencre váró, de elmondása szerint már reménytelen negyedik kötete sem lát napvilágot. Arról nem is beszélve, hogy a kor kívánalmainak megfelelően ma már alapvető a színes, ízléses, jó minőségű papírra nyomott kiadvány. Ezért is sokan tamáskodtak, amikor Kocsis András Sándor tavaly bejelentette, hogy 2009 elején nagyszabású sorozatot indítanak. A lényeg azonban, hogy lehet magyar történelmi sorozatot kiadni akár 2009-ben is. Nézzük, hogyan!

Kossuth-sorozatok, -enciklopédiák

A Kossuth nem ma kezdte könyvsorozatait. (A gonoszkodást elkerülendő csak az utóbbi évtized sorozatairól beszélek.) A hagyományos terjesztésű sorozatokon és a „prémium kategórián” (Amor Librorum) kívül napilapokkal összefogva számos könyvsorozatot indított már (magyar és világirodalmi klasszikusok), melyek többsége esztétikai érdemein túl nyereséget is hozott. A kiadónál jól bevált módszer, hogy a nem megszokott csatornákon keresztül is terjeszti könyveit, a kereskedelmiárrés-háborút figyelve ez nem is rossz ötlet. A klasszikusok után 2007-ben indították el a könyvfesztiválon a Világtörténelmi enciklopédia sorozatot (16 kötet, 120-120 oldalon, 210×275 mm-es méret, egyenként 1490 forint; friss, magyar kiegészítésekkel készült – és óriási médiakampányt kapott), majd 2008-ban szintén a fesztiválon a 16 részes Természettudományi enciklopédiával jelentkeztek. A köteteket az újságárusoknál lehetett megvenni, illetve elő lehetett rá fizetni kedvezménnyel. A feszes határidő szigorú munkafegyelmet követelt, hiszen kéthetente jöttek ki az újabb kötetek.

Magyarország története 1–24.

Az előző két sorozatot terjedelmében túllépve, 24 kötetben, összesen 2600 oldalon jelenik meg, s közel 4000 kép, térkép, illusztráció színesíti, magyarázza, árnyalja a szöveget. Fontos megjegyezni, hogy nem kaptak hozzá állami támogatást, a fejlesztést önerőből valósították meg. Romsics Ignác főszerkesztő a bevezetőben azt írja: „Ilyen jellegű munka ekkora terjedelemben és magyar nyelven most jelenik meg először.” A szerzők korszakuk avatott ismerői, de mindegyikük más-más egyéniség: az eltérő nyelvi megformálás, az olvasmányos/szárazabb részek változó aránya mellett minden szerző a közérthetőségre és a szakszerűségre törekedett. Kijelenti, hogy „a nemzeti múlt közös átélésének élményére” ma nagy szükség van, mint valaha; sorozatukkal szeretnének tenni azért, hogy a magyarság meggyengült kohézióját megszilárdítsák.
Az első kötetben Fodor István a tőle megszokott alapossággal fejti ki nézeteit, ismertet a magyar őstörténet általa vallott állomásairól és a honfoglalás fontosabb eseményeiről. Itt-ott kitér az eltérő véleményekre, merészebb elképzelésekre is, fő fogódzói természetesen a régészet (ez a szakterülete) és a nyelvészet (utóbbi problematikusságára és a még ma is csendes viharokat kiváltó rokonságkérdésre itt nem térünk ki – a nyelvészettel kicsit is foglalkozók tudják, hogy 20–30 szó hasonlatossága okán szinte bármely két nép nyelvrokonságát ki lehet mutatni). A kötet valóban képes történet, szebbnél szebb illusztrációk (archív és mai fotók [légi felvétel is], térképek, rajzok [pl. László Gyulától is] vagy Képes Krónika-részletek stb.) teszik még színesebbé a szöveget. Keretben olvashatjuk az összefüggő forrásrészleteket (a szakirodalom-ajánló az utolsó oldalon található) vagy a kiemelni szánt részeket. A kiadásban közreműködött a Budapesti Történeti Múzeum, a Magyar Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár, de vidéki múzeumok, sőt a nyitrai is biztosított képanyagot.

Talán épp a főszerkesztő által magára vállalt 23. kötet mellett, amelynek már a címe is vitára fog ingerelni sokakat, a sorozat egyik legproblematikusabb – mert nagyon kevés a fennmaradt forrás, és számos eltérő felfogás övezi a kort – darabját tekintve is ígéretes a kezdeményezés. Ezt a kiadónál is megerősítették: mind a szakma, mind a közönség kedvezően fogadta. És hogy mennyire szükség van egy új, gazdagon illusztrált szintézisre, azt mi sem mutatja jobban, hogy a Budai Díjat a hagyományos, papíralapú kiadványok kategóriájában a sorozat első kötete nyerte, a zsűriző Osváth László és tanártársai (Móricz Zsigmond Gimnázium) is nagyon fontosnak ítélik a megszületését (a kiadók rangsorában a tavalyi első után második lett a Kossuth). És a kiadás „dübörög” is: már a harmadik kötetnél jár a sorozat!

A sorozat részei: