A jelen lévő ókor
a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Federmayer István
Köztudomású, hogy kultúránkat, mindennapi életünket, szokásainkat és szólásainkat áthatja, sokszor meghatározza múltunk. Ókori Nyelvöltögető sorozatunkban a latin szókincsből örökölt ismeretlen-ismerős szavak bukkannak elő.
Sorozatunk utolsó írásaként olyan, a magyarban gyakran használt latin kifejezéseket sorolunk fel, melyeknek illik ismerni az eredeti jelentését is.
alteregó: hasonmás. A latinban két szó: alter ego: ’másik én’.
ad hoc: alkalmi, ideiglenes, átmenet., tehát melléknévként használjuk. Pedig szó szerinti jelentése: ’erre, ehhez’.
Újabb latin szófejtések
A miniszter szóról csaknem mindenki tudja, hogy jelentése ’szolga’. A szó pontosabb ókori jelentéséhez akkor jutunk, ha a ministrare igét, melynek jelentése ’szolgálni’ közelebbről megvizsgáljuk. Ha a ministrál (a miséző papnak segédkezik) vagy a ministráns (a miséző papnak segítő személy) szavakból indulunk ki, közelebb jutunk eredeti jelentéséhez. Ugyanis az ókori ministrare elhomályosult összetétel: manus + struere: ’kéz + felrak’ tagokból áll. A ministrare igéből képzett főnév, a minister tehát olyan rabszolgát jelölt, aki gazdája étkezésénél kézbe adta, az asztalra rakta az ételeket. Ez a jelentés halványan mutatkozik a ministrál szóban, ugyanis a ministráns pl. a boros és vizes ampullát a pap kezébe adja.
Jó lenne, ha a mindenkori miniszterek észben tartanák, s hivatali célkitűzésüknek vallanák, hogy a haza oltárának szolgálói!
Az adminisztrál, adminisztráció szavak nyilvánvaló rokonságban állnak a fenti szóval. Egykori jelentése ’hozzásegít, kezel, igazgat’. Tehát azért vannak a hivatalok, hogy könnyebbé tegyék életünket segítségükkel.
Az imént említett struere ige származékai a konstruál, konstrukció, rekonstruál. Az első az ’össze’ jelentésű előtagból (con-), és a ’rak’ jelentésű struere igéből áll. Tehát az első szó jelentése ’összerak’, de nemcsak tárgyakat, hanem ötleteket is. Tehát másik jelentése ’kiötöl, kitalál’. Ennek eredménye a konstrukció. A re- előtag jelentése ’újra, vissza’. A rekonstrukció tehát valaminek a visszaállítása, újra egybe rakása.
A latin nyelv viszonylag szegény a szóalkotásnak abban a módjában, melyet szóösszetételnek nevezünk. Ha mégis találkozunk velük, legtöbbjük könnyen felismerhető arról, hogy az előtag i-re végződik, ellentétben az ógörög összetételek o-jával. (l. filo-zófus, antropo-lógus stb.) Az egyik legrégebbi ilyen összetétel a rómaiak talán legfontosabb papi testületének tagjait, a pontifexeket jelölte. Számuk a köztársaság korában öt, vezetőjük a pontifex maximus volt. Az összetétel két eleme a ’híd’ jelentésű pons, a második a facere ’tenni, csinálni’ jelentésű igéből korcsosult főnév, a fex. Tehát a pontifex eredeti, ősi jelentése ’hídcsináló, hídépítő’. Némely ókorkutató tudós nem akarta elhinni, hogy ily profán foglalkozású emberek váltak a római vallás legfőbb irányítóivá, s a hídépítő szónak átvitt jelentést tulajdonított: ezek a papok a reális és isteni világot összekötő híd építői voltak. Ám ennek ellentmond, hogy volt egy ősi cölöphíd a Tiberisen, mit a közhit a pontifexek munkájának tulajdonított. Ezt még az is megerősíti, hogy évszázadok múltán is a szekerce volt e papok jelvénye. Nem deríthető ki, hogy a hídépítők hogyan váltak a római vallás főpapjaivá.
A pontifex maximus kifejezést a katolikus egyház kb. az 5. században átvette a pápa jelölésére. Ezért van az, hogy misét csak a pápa pontifikálhat (← pons+facere ’híd + készít), más nem. A magas rangú főpapok is „csak ”celebrálhatják azt. Ez a szó a ’népes, ünnepélyes’ (celeber) melléknév igei származéka: celebrare: ’sokakkal együtt ünnepelni’ származik.
A pontifikálhoz hasonló összetétel, a kodifikál (← codificare) már a középkori latinság szókincséhez tartozik. Jelentése: törvénybe iktat, törvényt szerkeszt. Az első tag a ’fatörzs’ jelentésű codex, mely az ókorban néhány dróttal vagy szíjjal összefűzött viasztáblát jelölt. Később a pergamenre írt szövegeket, könyveket is fatáblával védték a rongálódástól, innen a kódex elnevezés. A szó második eleme a ficare ← facere ’csinál, tesz’ jelentésű ige. A szó arra utal, hogy Iustinianus császár rendelte el a 6. században, hogy a 2. században élt Gaius jogtudós „tankönyvét”, az Institutionest (tanítások) egy tudóstestület az addig szétszórt római törvényekkel kiegészítve egy összehangolt rendszerbe, kódexbe gyűjtse össze. Ez a híres Codex Iustinianus.
Ventilátor. Bevallom, hogy magyartanár létemre ezt a szót – a kiejtést követve – hosszú l-lel írtam volna, de a Helyesírási szabályzat ettől visszatartott. S ekkor döbbentem rá, hogy ez is latin összetett szó, innen az etimologikus helyesírás! Ugye ennek az előtagja is i-re végződik? Ventus jelentése ’szél’, a második tag pedig a ferre, ’hoz, visz’ ige rendhagyó harmadik tövéből képzett főnév: lator. Tehát a venti + lator szó jelentése: ’szélhozó’.
Imperium. Ez a szó ugyancsak előfordul nyelvünkben impérium alakban és ’birodalom’ jelentésben, amikor a római vagy az angol impériumról szólunk. A rendszerváltás előtti időkben sokat hallhattunk, olvashattunk az imperializmusról és az imperialistákról is. Ezek a szavak is a latin imperium ’birodalom’ szóból származnak. Ám az ókorban eredetileg a király, majd a köztársaság idején az állami főtisztviselők hatalmát, univerzális kompetenciáját, rendelkezési jogát jelentette. Erre a szinte karizmatikus erőre utal az elhomályosult összetétel. Ugyanis egy kutató szerint az in és a parere tagokból áll. Ezek jelentése -ban, -ben, ill. szülni. Ezekből kikövetkeztethetően az állami főtisztviselőnek olyan mágikus erőt, karizmát tulajdonítottak, mellyel az alattvalóban létre tudta hozni, „beleszülte” az akaratát. Ez jól mutatja, hogy a politikai hatalom mily szorosan összefüggött a vallással az ókori Rómában.
A latin imperium szó tovább él a franciában és az angolban azonos alakban (empire), ám eltérő kiejtéssel. A franciák „ampir”-nak ejtik, és uralmat, birodalmat, továbbá császárságot jelent. A művészetben azt a stílust jelölik e néven, mely Napóleon idejében virágzott, és jellemzője az antik formák utánzása volt. Az angolok „empájr”-nak ejtik, s kezdetben az angol világbirodalom beceneveként használták. Az Egyesült Államokban az unió egyik legnépesebb tagállamát, New Yorkot nevezték Empire State-nek. Ennek emlékét őrzi a világ mindmáig egyik legmagasabb épülete, az Empire State Building.
A szponzor, szponzorál szavak szinte naponta szerepelnek a híradásokban, hirdetésekben ’támogató, anyagilag támogat’ jelentésben. Tegyük hozzá: helytelenül. Ugyanis eredetileg a latin jogi nyelvben „kezes, kezességet vállal” fogalmakat jelölte.
Az említett főnév a spondere ’(esküvel) ígérni, megfogadni’ igéből származik. A törvényszék előtt ünnepélyesen megfogadták a szerződő felek, hogy teljesítik a szerződés tárgyát. Ezt nevezték sponsiónak, (esküvel megerősített) fogadalomnak. Az archaikus kor embere számára a szakrális spondeo, ’esküvel megígérem’ szó szentnek számított, mert ha valaki megszegte fogadalmát, az sacrilegiumot, istengyalázást követett el. Az ilyen szószegő ember sacer lett. Ez a szó a secernere ’elkülöníteni’ igéből származik, és azt jelöli, hogy az emberi társadalomtól külön áll, azaz lehet átkozott, de áldott is. (A magyarban is egy tőből ered az ’áld’ és az átkozott (← áld-kozott). A sacer embert bárki büntetlenül megölhette, sőt: ez az istenséget kiengesztelő cselekedetnek számított.
Amikor az istenek tisztelete Rómában alábbhagyott, már nem volt elég a szerződő felek ígérete. Ekkor lépett „színpadra” a sponsor. A szerződés nem teljesítése esetén a sponsor az előre letett összeggel kezességet vállalt a „főadósért”.
Ebből a spondere igéből származik egy kellemesebb fogalom is, a sponsalia, a jegyesség. A sponsus (jegyes) és a sponsa (mátka, ara) egymásnak megígérték, hogy egybekelnek. Mivel a sponsalia egyúttal a jegyességi ünnepet is jelentette, ezért viseli Raffaello egyik képe, mely Szűz Mária és Szent József eljegyzését ábrázolja, a Sponsalia nevet.
alteregó: hasonmás. A latinban két szó: alter ego: ’másik én’.
ad hoc: alkalmi, ideiglenes, átmeneti, tehát melléknévként használjuk. Pedig szó szerinti jelentése: ’erre, ehhez’.
alibi: máshollét, a máshollét igazolása. Eredeti jelentése: ’másutt, máshol’.
a posteriori: ’az utóbbiból’. Az a logikai forma, amikor az okozatból következtetünk az előzményre.
a priori: az előbbi ellentéte. Jelentése: ’az előbbiből’.
de facto: ’a cselekedetről, a tettből, tény szerint’.
de iure: jog szerint. Ez utóbbi két fogalmat rend szerint egymás mellett, egymással szembeszegezve szokták emlegetni. „De facto így áll a helyzet, ám de iure rendben van?”
ex libris: ’(valakinek a) könyveiből’. A könyvbe ragasztott, sokszor művészi grafika, címke, mely a tulajdonos nevét tartalmazza.
deus ex machina: ’váratlanul, csodával határos megoldással’. A kifejezés szó szerinti fordítása: ’isten a gépből’. A szólás görög eredetű. A drámai előadásokon gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.
szervusz, szerbusz, szia: Ez a bizalmas köszönés a servus humillimus alakból rövidült, melynek eredeti jelentése: ’a legalázatosabb szolgád (vagyok)’.
médium: Eredetileg a medius ’középső’ jelentésű melléknév semlegese mint fogalom. A spiritiszta szeánszoknak azt a szereplőjét nevezték így, aki a való és „szellemvilág” között állt mint közvetítő.
fakszimile: Valamely kép vagy régi és értékes könyv hasonmása. Mivel így is írták: facsimile, már úgy is hallottam ejteni, ahogy a magyar helyesírásból következik, tehát cs-vel. Pedig ez két szó: fac simile (ejtsd: fak szimile), és ’csinálj hasonlót’ jelent.
kalkulus: szám, számítás. Eredeti jelentése: kövecske (← calx + kicsinyítő képző), kavics. A névcsere onnan származik, hogy a rómaiak az alapműveleteket kavicsokkal végezték.
i n flagranti (crimine, seu delicto): Akkor használatos kifejezés, amikor tetten érik a bűnöst, a vétkest. A Codex Iustinianusból származó kifejezés szó szerinti fordítása: ’lángoló bűnben, vétségben’.nolens volens: akarva-akaratlanul. Szó szerinti fordítása: ’nem akarva, akarva’.
numerus clausus: Ez a rossz emlékeket idéző kifejezés ’zárt szám’ jelentésű. Amikor a zsidótörvények érvényesek voltak, előre meghatározott számban vettek fel zsidó származású hallgatókat az egyetemekre. Ezért „zárt keret”-nek is fordítható.
non plus ultra: valaminek a netovábbja. ’Nem többet tovább’ a szó szerinti jelentése.
(sic!): Ezt az „így” jelentésű szócskát – mindig zárójelben! – akkor szoktuk használni, ha valami helytelen szót szándékosan és ironikusan idézünk, ezzel hívjuk fel a hibára a figyelmet.
optimális: ’legjobb’. Ne mondjuk többé, amit gyakran hallok: „a legoptimálisabb” Hisz az optimus/optimalis már felsőfok!
vis maior: ’nagyobb erő’. Akkor használjuk e kifejezést, ha elháríthatatlan akadályról van szó
A szerző nyugalmazott magyar–latin szakos középiskolai és óraadó egyetemi tanár.
