Jacqueline Wilson könyve
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: macskássy
Jacqueline Wilson – műveit kölcsönzik leggyakrabban Nagy-Britannia könyvtáraiban – legújabb kötete tíz éven felülieknek íródott, „vidám és szomorú, szórakoztató és elgondolkodtató – mint minden Wilson-regény”. Az írónő ezúttal is egy nem mindennapos témát választott. Az alaphelyzet egészen egyedi, bár biztosan vannak példák hasonló családi felállásra. Egy anyuka egyedül neveli négy lányát, édesapa még hírből sincs a közelben, és ami a legfurcsább, mind a négy lánynak más az apja. Az anya, Sue újra áldott állapotban van, három hét van hátra a szülésig, az apa pedig egy újabb férfi, már családos ember.
Az anyának azért gondja volt rá, hogy különlegesebbnél különlegesebb neveket adjon a lányoknak: Martin 16 éves, szőkére festett hajú, Jude tizennégy, alacsony, zömök, péppé veri a fiúkat is, Rochelle tizenkettő, de már magas sarkú cipőben jár. A néhány nap történetét Dixie meséli el, ő tízéves, a Harangvirágnak keresztelt játék papagájjal beszéli meg a történteket. Apjától (a balzsamozótól) kapott kék, szinte ronggyá foszlott kardigánban jár mindennap, benne kedvencével.
A Diamond család éppen költözés előtt áll, kertes önkormányzati házba kaptak lakáskiutalást. Minimális pénzből kell megszervezniük a költözést, Sue nem is tud már mozogni a pocakjától, le kell vinni a bútorokat, fuvarost fogadni stb. Ez utóbbit az egyik papa elintézi, azonban Bruce (Bruce Lee után) nem cipelhet, hiszen beteg a háta. Megérkeznek a lakóparkba, megdöbbenve látják, hogy iszonyú lepusztult minden. Az ő házuk is. A falak telefirkálva, kosz, szemét mindenütt, a mosogatóban hányás, a kertet felveri a gaz. Nekiállnak rendbe rakni a portájukat, amit egy váratlan dolog megszakít: Sue-nál megindul a szülés.
Mit fog a négy lány csinálni egyedül az igen rossz hírű környéken, ahol Jude-ot és Rochelle-t a fiúk meg akarták verni? Ki fog róluk gondoskodni?
A Wilson könyve most is nagyon olvasmányos. Sok kibontásra váró ötlet vész el benne, hiszen csak úgy sorjáznak a témák: mit kezdjen egy nő az ötödik gyerekével, ha nem olyan neműt várt? Hogy magyarázza meg a gyerekeinek meggondolatlanságát – öt apától öt gyerek? Betegség-e a görcsös ragaszkodás egy Sundance-nak nevezett nem létező kisfiúhoz, holott az ötödik gyerek ismét lány? Mit tegyünk akkor, ha a szomszéd kisgyereket módszeresen veri, megtömi, lelkileg terrorizálja az anyja, és az apja homokba dugja a fejét? És végül hogyan kezeljük 16 éves lányunk terhességét? De nemcsak emiatt merül fel az emberben sok kérdés.
A könyvben szereplő fiatal anyuka enyhén szólva felelőtlen, ilyen, remélem, nem is létezik. Az élet megtanítja még a leglazább felnőttet is arra, pláne ennyi besikerült gyerek után, hogy tudni kell határt szabni. Szinte képtelenség minimális pénzből eltartani főállású anyaként ennyi embert. Mi jogon várja el egy idegentől a segítséget? Bruce-t is be fogja hálózni? Hogy jut eszébe szülés előtt költözni? Ha már költözni akar, miért nem nézi meg, hová? Menekülni akar maga elől?
A gyerekek második legfontosabb színteréről, az iskoláról vajmi keveset tudunk. Dixie-nek nem fontos a suli, osztálytársai Madáragynak csúfolják a papagáj miatt. Netán ezzel akarja jelezni Wilson, hogy a rumlis napok közepette nemigen marad idő másra gondolni? A cselekmény fergeteges gyorsasággal halad előre, hogy miként tudnak berendezkedni rekordidő alatt, az is homályban marad. Nekem a legfurcsább a kis olvasók korának meghatározása. Egy tízéves kislány a fergeteges cselekményből csak az összekuszált családi viszonyokat látja, a meggondolatlan anyát és nagytestvért, a szervezettség teljes hiányát, az ad hoc megoldásokat. Új barátnője, Mary sem nyugodt családi légkörben cseperedik.
A könyv az élet (vélt) árnyékos oldalát mutatja be, írói kikacsintásokkal, de humorral, megbocsátással az anya iránt. Sok kérdés nyitva maradt, amin immár a felnőttek gondolkozhatnak.
Fülszöveg
A négy Diamond lány négy külön világ. Dixie, a legkisebb meséli el nektek nem mindennapi családja történetét. Egy lerobbant házba kell elköltözniük ötödik gyerekét váró édesanyjukkal. A tapéta szakadozott, a falakra disznóságok firkálva, por, piszok mindenütt. Az igazi bajok azonban csak akkor kezdődnek, amikor anyuka kórházba kerül, s a lányok járják a maguk útját a figyelmeztetés ellenére: tartsanak össze, mindig maradjanak együtt. Csak Dixie marad mindvégig anyja mellett, s mindenben segíti az után is, amikor hazatér kisbabájával. Miközben azért is megtesz mindent, hogy a család, mint régen, újra együtt legyen. Vidám és szomorú, szórakoztató és elgondolkodtató – mint minden Wilson-regény.
Jacqueline Wilson: A Diamond lányok
Animus, Budapest, 2007
Fordította: Torma Péter
Illusztráció: Nick Sharratt
Szerkesztette: Sz. Molnár Szilvia
Kötött, 176 oldal
ISBN 9639715561
