gazdag zenei anyag
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Czékus Mihály
Donna Deussen napjaink dzsesszéletének új üdvöskéjének számít Los Angelesben. Deussen magna cum laude fokozattal, 1989-ben végzett a nagy presztízsű Berklee College of Musicon Bostonban. Az iskola elvégzése után elindult szerencsét próbálni, és az angyalok városába költözött. Mielőtt végleg elkötelezte magát a dzsessz mellett, számos zenei stílusban (pop, rock, gospel, country stb.) kipróbálta magát. A lemez meghallgatása után azt mondhatom, hogy nagy szerencsénkre az énekesnő egy új utat választott, a dzsesszt.
Az előadó várva várt bemutatkozó albuma High Wire címmel jelent meg saját kiadásban. A repertoárban 12 jól ismert dal kapott helyet, amelyeket Mark Massey társaságában Deussen újrahangszerelt. Az énekesnő debütáló korongjához a Los Angeles-i zenei élet közkedvelt muzsikusait nyerte meg. A formációban Massey játszik billentyűsökön, Aldo Bentivegna dobol, Anders Swanson nagybőgőzik és Eric Marienthal fújja a szaxit.
Az énekesnő az első lemezeknél a megszokott koreográfiát követve közismert dalokból válogatott egy csokorral az albumára. Olyan sokat bizonyított kompozíciókat hallhatunk újra – bár egy kicsit más köntösben –, mint a címadó High Wire (Chick Corea – Tony Cohen), a Sugar (Stanley Turrentine), a River (Joni Mitchell) és a Nature Boy (Eden Ahbez). Úgy gondolom, hogy ez utóbbi dal eséllyel indulhatna a legtöbbet feldolgozott kompozíciók versenyén, ugyanis műfajtól függetlenül számos énekes és instrumentális produkcióban játszották már. Néhány előadó, akinek megmozgatta a fantáziáját: Louis Armstrong, Shirley Bassey, Ella Fitzgerald, Sarah Vaughan, John Coltrane, Miles Davis, David Bowie.
Vélhetően a repertoár összeállításában nagy szerepet kapott, hogy olyan dalokat rögzítsenek, amelyeket a nagy példakép, Ella Fitzgerald is elénekelt.
Deussen lemeze remek bizonyíték arra, hogy mennyi új lehetőség rejtőzik még a „rongyosra játszott” dalokban is. Nem valószínű, hogy az énekesnő lesz az új Ella, de jó hangja és egyénisége van, amiért lehet szeretni. Számomra különösen a Blues In The Nightban és a With Every Breath I Take-ben volt meggyőző az előadása. Akárcsak egy jó színész, olyan mélységgel azonosult ezekkel a dalokkal. De nem csak azonosult velük, hanem hitelesen közvetítette őket a hallgatók felé is.
Érdemes minél többször meghallgatni ezt a – Alan Kuehne hangmérnök munkájának köszönhetően – szépen szóló, gazdag zenei anyagot.
Donna Deussen, 2003, 659057821221
