Dalestek a Zeneakadémián sorozat
a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Két nagyszerű művésznőt köszönthetett a közönség május 24-én, Magdalena Kožená és Micuko Ucsida szerepelt a Dalestek a Zeneakadémián sorozatban. A két izgalmas zenész a dalirodalom kevésbé ismert darabjaiból válogatott, Schumann, Debussy, Mahler, és Messiaen dalaiból, ciklusaiból hallottunk egy nagyon jól felépített műsort.
Schumann dalciklusai közül a Stuart Mária-dalok kevéssé ismertek, az öt dal a királynő szövegeire épül. Stuart Mária egyfajta önvallomást vetett papírra, és nem is csoda, hogy Schumannt megragadták a költemények. Schumann utolsó dalciklusa már a zeneszerző nagyon labilis lelkiállapotában íródott, a kétségbeesés, a gyötrelem, a halálra készülés mind a szövegben, mind a zenében nyilvánvaló.
Egészen más világba lép a hallgató Debussy Bilitis-dalaival, varázsos zenei foltok, érzékiség szól a Pierre Louys felfedezte erotikus szövegek megerősítéseként. Bilitis egy Sapphó-korabeli kurtizán, írta Louys, de a versek nem a hölgytől származnak, kitaláció az egész (ahogy Pindarosz ódájának zenéje is). Az átverés sikerült, a Bilitis-dalok Debussy-féle megzenésítése azonban zseniális. Hasonlóan különleges, bár más szempontból a koncert második részében felhangzott Ariettes oubliées-sorozat, csodás példája az impresszionista képeknek, vízióknak.
A koncert legismertebb ciklusaként az első részt záró Mahler Rückert-dalok című füzérét hallhattuk, újra egy pesszimista, fájdalmas alkotást. Bár Mahler nem ciklusként írta, az énekesek sem mindig ugyanazt a sorrendet követik, mégis egységes egésznek érzi a hallgató az öt dalt. Olivier Messiaen Poémes pour Mi ciklusának a 2. kötetben szereplő dalait hallhattuk, egészen különleges világa van ezeknek a műveknek, ez a sorozat Messiaen esküvő utáni érzéseit meséli el verssel-zenével. Nagyon sokfelől táplálkozik Messiaen zenéje, mégis kerek egésszé olvad ez az előzmény nélküli zenei világ.
Magdalena Kožená az egyik legelismertebb mezzo, a koncert alapján meg is győződhettünk erről. Kožená a műsort úgy építette föl, hogy a hozzá legközelebb álló ciklus zárja a koncertet, és az énekesnő zenei megoldásaira itt érezhettünk rá igazán. A Stuart Mária-dalokban talán az elfogódottság, talán a darabba való azonnali beilleszkedés hiánya miatt kevésbé nyílt meg Ko¾ená, a Schumann-mű szépségére, hangulatára így is felfigyeltünk. A Bilitis-dalok könnyedsége-könnyűsége ellentételezte az előző mű hangulatát, Kožená remekül tolmácsolta a dalokat.
Míg a Schumann-ciklus zongora szólama takarékos, eltérően a romantikus megoldásoktól, a Bilitis-dalok bensőséges, másutt szinte kitárulkozó anyaga kimagaslóan szépen szólt Micuko Ucsida előadásában. A Mahler-ciklusban érezhette először a közönség, hogy a két művész ugyanúgy gondolkodik a dalokról (a meghirdetett sorrendben volt változás), ugyanúgy megérintette a két előadót a ciklus mélysége, mondanivalója. Izgalmas volt a másik Debussy-ciklus változatossága, a szerző sokféle „zenei arca”, az önfeledtségtől a spleenig, a dalok címei alapján is be lehetett azonosítani a műveket. Az első két ciklusban Ucsidát éreztem meggyőzőbbnek, hihetetlen színeket hozott elő, egészen finom, aprólékos megoldásokkal érzékeltette a dalok szépségét, és nagyon figyelt az énekesnőre, mégsem szolgai kíséretet hallottunk (ha a kíséret szó egyáltalán ideillik). Ucsida káprázatosan hívta elő az adott művek hangulatát, világát, a hangszín mellett a dinamika, a dalok lélegzése emelte kivételessé játékát. Szólistaként is többször hallhattuk, számomra ez a koncertje volt a legkiemelkedőbb.
A Messiaen-füzér megdöbbentően szép alkotás, az est legforrongóbb, legösszetettebb dalai szólaltak meg, kimagasló előadásban, a koncert emiatt volt emlékezetes. Ezek a dalok rendkívüli érzelmeket mutatnak be, rendkívüli zenei megoldásokkal, nem hiszem, hogy lett volna hallgató, aki ne érintett volna meg a mű. Mind Ucsida, mind Kožená valami hihetetlen szépséget, érzelmeket varázsoltak az Akadémia falai közé, nem véletlenül tapsolt nagyon lelkesen a közönség. Három ráadást is kaptunk, egy Janáček-, egy Schumann- és egy Wolf-dalt.