Névnapok: Virág, Atanáz, Berengár, Ciklámen, Konor, Konrád, Kurt, Lénárd, Leonárd, Leonarda, Leonárdó, Leonyid, Milos, Péter, Pető, Szilveszter, Viktorina
Események:
1865 – Először jelenik meg az Alice Csodaországban című könyv.
1922 – Howard Carter és Lord Carnarvon több mint 3000 év után az első emberek, akik beléptek Tutanhamon fáraó sírjába.
1942 – New Yorkban, a „Hollywood Theater” filmszínházban bemutatják Humphrey Bogart és Ingrid Bergman főszereplésével a „Casablanca” című filmet, melyet Kertész Mihály (Michael Curtiz) rendezett.
Meghalt Adam Mickiewicz (1798–1855) lengyel költő, író, a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője, a Három bárd egyike (Słowacki, Krasiński).
Forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye balladákat és románcokat tartalmaz. Az új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Költészetének tetőpontján, 1832-1834-ben írta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-es vilnai inkvizíciót pellengérezi ki. Írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket, fordított Byrontól és Schillertől és több irodalmi és polémikus dolgozatot adott közre. Nevét viselte az 1929–1948 között működő Magyar Mickiewicz Társaság, valamint az 1936-ban alapított Magyar Mickiewicz Társaság nagydíja magánkitüntetés (Pan Tadeus, Krími szonettek, Az ősök).
Megszületett Babits Mihály (1883–1941) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.
A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár a tanácsköztársaság bukásáig. Klasszicista lírikus, nagyra becsülte a kulturális hagyományt, de szüntelenül új versformákkal próbálkozott. Egyaránt biztonsággal kezelte az antik versmértéket, a hangsúlyos magyaros ritmust, és a modern mértékes verselést is. Költészete évtizedeken át a magyar líra élvonalában állt. Értelmi gazdagság, sokszínűség és csiszolt verskultúra jellemzi. Korai éveiben a személytelen líra meghonosítására törekedett, erkölcsi felelősségtudattól áthatott, személyes arculata – erős érzelmi hatás egyidejű megjelenésével – inkább csak a háborús évektől jellemzi lírájának egy részét, kezdettől fogva háborúellenes (A gólyakalifa, Levelek Iris koszorújából, Jónás könyve). ––> „Galambok hangatlan csókja”
Megszületett Tina Turner (Anna Mae Bullock, 1939-2023) tizenkétszeres Grammy-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai származású svájci énekesnő, színésznő.
Több mint 50 éve tartó karrierje során számos díjat gyűjtött be, és a rockzene színpadán elért teljesítményeiért gyakran nevezik A Rock ‘n’ Roll Királynőjének valamint beválasztották a rock and roll halhatatlanjai közé. Albumai világszerte mintegy 200 millió példányban keltek el, és egyedülálló módon több koncertjegyet adott el, mint bármely más önálló előadó a történelemben (Proud Mary, The Best, Goldeneye).
Ezen a napon született:
Johann Bach (1604-1673)
német zeneszerző, a Bach család „erfurti vonalának” megalapítója. Különböző türingiai városokban tűnt fel, majd végül megérkezett Erfurtba, ahol eleinte közönséges városi muzsikusként, 1634-től orgonistaként a Szt. János templomban, 1635-től városi zenei tanács elnökeként, majd 1636-tól egyszerre „Stadtmusicanten Companie” és a Predigerkirche orgonistája. Johann Bachnak köszönhetően Erfurt lett Bachék „fővárosa”. Még Johann Sebastian Bach szülei is erfurtiak voltak. Jellemzően 1793-ig Erfurtban a városi muzsikusokat „Bache”-nak hívták.
William Cowper (1731-1800)
angol költő. 1767-től kezdve elvonultan élt egy Olney nevű faluban, s csak irodalommal foglalkozott, azonban ott is szomorúság nyomasztotta, melyből csak 1778-ra üdült fel. 1782-ben kiadta költeményeit, de azok nem keltettek figyelmet. Megírta John Gilpin komikus balladáját, és 1785-ben a The Task című didaktikus költeményét. Költői jelentősége abban áll, hogy igyekezett az angol költészetet a pszeudo-klasszicizmus nyűgétől megszabadítani.
Anna Leonowens (1831–1915)
angol író, tanár és társadalmi aktivista. Társalapítója volt a Nova Scotia College of Art and Design nevű kanadai művészeti iskolának. Sziámi élményeit 1944-ben Margaret Landon dolgozta fel Anna és a király című regényében, valamint több film, minisorozat és musical készült a történet alapján. Utazási cikkei igen népszerűek voltak.
(Tolnai gróf) Festetics Andor (1857–1929)
színész, színházigazgató, író, műfordító. Egyetemi tanulmányai mellett végezte el a Színművészeti Akadémiát 1880-ban. Kolozsváron kezdte színészi pályáját. 1887-től a budapesti Nemzeti Színház színésze és titkára, 1894-től igazgatóhelyettese, 1896-tól 1900-ig igazgatója, majd a vidéki színészet országos felügyelője volt. Főként szerelmes és társalgási szerepeket játszott. Színdarabokat írt és fordított, versei, tárcái jelentek meg különféle újságokban. 1909-től a Nemzeti Színház örökös tagja.
Ferdinand de Saussure (1857-1913)
svájci nyelvész, indogermán és általános nyelvészettel foglalkozott, a nyelvtudományban új korszak megteremtője. A strukturalizmus atyjának őt tekintik, a hagyományos történeti kutatásokkal szemben ő kezdeményezte a szinkron kutatásokat. Nyelvészeti felismerései gyorsan tért hódítottak majdnem minden humán tudományban és hamarosan még a Biblia értelmezésében is.
Sir Stein Aurél (Stein Márk Aurél, 1862–1943)
magyar származású Kelet-kutató, akadémikus, aki brit alattvalóként lett világhírű. Pest-Budán született zsidó családban, 21 évesen bölcsészdoktor lett és Angliában folytatta tanulmányait. 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Az általa gyűjtött kéziratok és régészeti tárgyak jelentős része a British Museumba került. Térképészeti munka mellett a Takla-Makán sivatag déli peremén elhelyezkedő romvárosokat tárta fel (Homokba temetett városok, Nagy Sándor nyomában Indiába, Ázsia halott szívében).
Orbán Dezső (Oesterreicher, 1884–1986)
avantgárd festő, grafikus, művészetpedagógus. Előbb bölcsésznek indult, aztán képzőművészeti tanulmányokat folytatott Párizsban, Paul Cezanne és Henri Matisse művészete volt rá nagy hatással. Az 1900-as években és az 1910-es években posztimpresszionista stílusú csendéleteket, aktokat, tájképeket festett, később stílusa színesebbé és dekoratívabbá vált, majd ausztráliai emigrációja idején elmozdult az absztrakt expresszionizmus felé.
Oravecz Paula (1903–1990)
József Attila-díjas írónő. Fiatalon kivándorolt Brazíliába, a kivándorlók keserves sorsa tanította meg arra, hogy észrevegye, és sorsukkal azonosulva tudja ábrázolni az embereket. Gyermek- és fiatalkori élményei végigkísérik egész munkásságát. Az 1930-as évek közepén hazatért Magyarországra, ahol néhány megjelent karcolata után írói pályakezdése az 1943-ban megjelent önéletrajzi Facipő című regénye volt, mely kritikusi és közönségsiker lett. Az 1962-ben megjelent Dudvatépés című regénye a falusi mindennapok világába vezet (Negyvenhét köménymag, Faforgácsok, Életben maradunk).
Eugéne Ionesco (1909–1994)
román–francia származású francia író, az abszurd dráma egyik megteremtője. A Bukaresti Egyetemen szerzett francia nyelvtanári diplomát 1933-ban, diplomamunkáját a francia irodalomról írta. 1938-ban családjával Franciaországba költözött. Első abszurd darabját A kopasz énekesnő 1950-ben került színpadra, megteremtve ezzel az abszurd színház világát, ugyanis a darab színpadi rendezése is a könyvből áradó abszurditást tükrözte (A festmény, Az ingyenölő, Haláli nagy játék).
Cyril Cusack (1910-1993)
dél-afrikai születésű ír színpadi, film- és televíziós karakterszínész. Több, mint hat évtizedes pályája során számos műfajban szerepelt, az ír színjátszás legjelentősebb személyiségei közé sorolják. Ismertebb filmes szerepei: Beatty tűzőrszázados a 451 Fahrenheit című sci-fiben, Gozzi fegyverkészítő A Sakál napja című politikai krimiben és Mr. Charrington az 1984 című politikai disztópiában.
Várnai György (1921-1991)
Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, karikaturista, Balázs Béla-díjas rajzfilmtervező-rendező. A Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult 1941-46 között. Grafikusként diplomázott. 1951-től, egyik úttörője magyar rajzfilmezés megteremtésének. Macskássy Gyula mellett tervezett, majd forgatókönyvet is írt, és rendezőtársa is volt. Közös műveik száma nyolcvanra tehető. Önálló kötetei mellett számos könyv illusztrátora volt, mint karikaturista, a fekete humor egyik meghatározó egyénisége volt.
George Segal (1924–2000)
amerikai pop art festő és szobrász, 1999-ben megkapta az Egyesült Államok Nemzeti Művészeti Medálját. Festőként kezdte művészi pályafutását, de legismertebb munkái az öntött életnagyságú figurák és a tablóképek. A hagyományos öntési technikák helyett úttörő szerepet játszott a gipszkötések használatában (gipsszel impregnált gézcsíkokkal betekerte alanyait, majd a fennmaradó héj lett a mű alapja).
Katkics Ilona (1925–2022)
Balázs Béla-díj filmrendező, érdemes művész. A Magyar Film- és Tv-művész Szövetség titkárságának tagja, a Gyermekszakosztály vezetője. Kezdetben híradózott, riportokat, tv-játékokat később gyermekfilmeket készített. Művészetének titka az egyszerűség: bízott a történetben és a színészekben, a rendezői magamutogatás távol állt tőle. Nemcsak műveivel, hanem közéleti tevékenységével is a gyerekek érdekében munkálkodott (Kincskereső kisködmön, A palacsintás király, A fantasztikus nagynéni).
Vincze Imre (1926–1969)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző. Középiskolai tanulmányait a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Budapestre. Itt Szabó Ferenc növendékeként diplomázott 1951-ben. Életműve gerincét komolyzene, népdalfeldolgozások és a filmzenék alkották, de színpadi művet is komponált. A dodekafónia magyarországi meghonosítása a nevéhez fűződik (I. szimfónia, Budapesti tavasz, Andante és allegro).
Garay Attila (1931-2013)
dzsesszzongorista, zeneszerző, énekes, zenepedagógus. A 20. század második felének egyik legendás zenésze volt. Szólistaként, zenekarvezetőként egyaránt nagy sikerrel játszott. Triókat és kvartetteket vezetett. Játszott a kor szinte minden kiemelkedő muzsikusával, például a később világhírűvé lett Szabó Gábor gitárossal.
Szomjas György (1940-2021)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. 1964–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969–1974 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja, a szociológiai filmprogam egyik kezdeményezője. Ekkor rövidfilmeket készített, asszisztensként dolgozott. 1995 óta a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkára. 1999 óta az Európai Filmakadémia tagja (Szevasz, Vera!; Talpuk alatt fütyül a szél; Kopaszkutya).
Borbáth Ottília (1946)
romániai magyar színésznő. 1964–1968 között a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968–1979 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja volt. 1979-ben jött Magyarországra. 1987–1991 között a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel. 1995 óta szabadúszó színművész, 2019-től a Spirit Színház társulatának tagja. Egyaránt játszik hősnőket és karakterszerepeket. Művészetét intellektuális, szikár játékstílus jellemzi (Bolondos vakáció, Üvegtigirs, Kaméleon).
Sipos László (1956-1989)
színész. Szinészként diplomázott 1981-ben, a Színművészeti Főiskolán. Főiskolásként gyakorlaton a Thália Színházban, a Körszínházban és a Népszínházban szerepelt. 1981-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. Autóbalesetben hunyt el.
Kara Walker (Kara Elizabeth Walker, 1969)
amerikai kortárs festő, sziluettista, nyomdász, installációs művész, filmes, egyetemi professzor. A legtehetségesebb és legelismertebb fekete amerikai művészek között tartják számon napjainkban. Leginkább a fekete vágott papír sziluettek szobaméretű tablóiról ismert. 28 évesen elnyerte a MacArthur-ösztöndíjat (1997), így ő lett az egyik legfiatalabb díjazott.
Pásztor Anna (1972)
többszörös Fonogram-díjas énekes, előadóművész, színész, táncművész, dalszövegíró és zeneszerző. New Yorkban Alvin Ailey neves táncintézetében, Magyarországon a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult.
Csehy Zoltán (1973)
költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus. Irodalmi tevékenysége meglehetősen sokrétű: költőként vált ismertté, majd számos műfordításkötete látott napvilágot. Feleségével, Polgár Anikóval közösen jelentette meg a középkori latin költészetből készült fordításait Illatos kenőcsök háza címmel (Nút, Homokvihar, Nincs hová visszamennem).
Peter Facinelli (1973)
amerikai színész. Először a Fox csatorna Fastlane – Halálos iramban című televíziós sorozatában vált népszerűvé. Legismertebb szerepe az Alkonyat-filmsorozatban alakított Carlisle Cullen.
Csonka Szilvia (1976)
színésznő, a Weöres Sándor Színház alapító tagja. 2000-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, színész szakra. Az egyetemen 2004-ben végzett. 2011-ben Holdbeli csónakos díjat kapott, 2012-ben Domján Edit-díjjal tüntették ki. Színpadi fellépései mellett filmszerepeket is vállal (Ébredés, Hídember, Le a fejjel!).
Ezen a napon halt meg:
Joseph von Eichendorff (1788-1857)
XIX. századi német romantikus költő. A romantika utolsó kiváló képviselője Németországban és a romantikus iskola legjelesebb és legnépszerűbb dalköltője. kiváló lírikus tehetség, mint ilyen nyilvánul drámáiban és regényeiben is, melyek szerkezet és jellemzés tekintetében többnyire gyengék, de gazdagok lírai szépségekben. Legsikerültebb: Egy semmirekellő élete mely csupa hangulat, valóságos dal bájos prózában, szeretetreméltó humorral előadva. Dalai a német irodalom legszebb remekei közé tartoznak.
Sven Hedin (1865-1952)
svéd földrajztudós, térképész, felfedező, író. Tereptapasztalatai és térképvázlatai alapján készült el Közép-Ázsia pontos térképe. Saját fényképfelvételeivel, akvarelljeivel és rajzaival illusztrált izgalmas úti beszámolókat írt.
Kozma Lajos (Fuchs, 1884-1948)
Kossuth-díjas építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár. 1909–1910-ben ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. A fiatal építészek népies szecessziós irányú, a Kós Károly törekvései nyomán alakult szellemi körének – Fiatalok Társasága – volt a tagja. Igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Somogy megye és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról és e stílusjegyeket beépítették terveikbe.
Szittya Emil (Schenk Adolf, 1886–1964)
költő, író, művészetkritikus és festő. Kassák Lajos és Blaise Cendrars, valamint a kor avantgárd művészeinek az egyik szellemi mestere. Közeli barátai közé tartoztak a 20. századi zene megújítói. Írói, kritikusi művei mellett képzőművészeti munkássága is jelentős.
Arnold Zweig (1887-1968)
német író. Önként jelentkezett közkatonának az első világháború idején. 1933-ban – a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően – emigrált. 1948 után tagja volt az NDK parlamentjének. 1950-1953 a Német Művészeti Akadémia elnöke volt (A verduni iskola, A wandsbeki bárd, Nyugati krónika).
Radványi Géza (Grosschmid, 1907–1987)
Kossuth-díjas filmrendező, vágó, forgatókönyvíró, főiskolai tanár, író, publicista. 1922-ben a Kassai Naplóban megjelent első novellája. 1933-tól rendezőasszisztens, forgatókönyvíró volt különböző, főként német és francia filmgyárakban. 1939-ben visszaköltözött Budapestre, 1946–47-ben a Színművészeti Akadémián tanított. 1954-től a müncheni filmművészeti főiskola tanára volt, végül 1977-ben újra Budapestre költözött (Európa nem válaszol, Valahol Európában, Lányok egyenruhában).
Horváth Béla (1908-1975)
költő, műfordító, szerkesztő. Egyik alapítója 1935-ben a Vigiliának és 1936-ban a Szép Szónak. 1937-ben jelen volt József Attila temetésén, melyen elmondott verse miatt letartóztatták. 1939-ben Volksbund-ellenes írása miatt lázítással vádolták meg. 1945-ben amerikai hadifogságba került, szabadulása után 1945-1948 között Rómában újságíró. 1962-ben a konszolidálódásra törekvő Kádár-rezsim „örömmel fogadta” hazatérését (Minden mozdulatlan, Hol vagy te nép?, A végkor).
Tamási Lajos (1923–1992)
József Attila-díjas költő. Nevéhez fűződik az 1956-os forradalom egyik legismertebb verse, a Piros a vér a pesti utcán, mely 1956. október 29-én elhangzott a Szabad Kossuth Rádióban. A háború után a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) Külváros című lapját szerkesztette; itt jelentek meg első versei. 1950-ben, a Rajk-per után eltanácsolták, így került az Írószövetség pártszervezetéhez. Ebben az évben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál első verseskötete. 1956. március 29-én leváltották az Írószövetség párttitkári tisztségéből, október 23-án tagja volt az Írószövetség reformkommunista szárnya által alkotott küldöttségnek, amely a Központi Bizottságtól kérte volna a tüntetések engedélyezését. Október 27-én tagja volt annak az írószövetségi küldöttségnek, amely azt követelte, hogy Nagy Imre álljon a forradalom élére. A „fehérterrorista” bélyeget sütötték rá (Keserves fáklya, A ledöntött kőfal, Hazatérés).
Stephen Sondheim (1930-2021)
Oscar-, nyolcszoros Tony- és Pulitzer-díjas amerikai zeneszerző, dalszövegíró, az amerikai zenés színház egyik legismertebb alakja. Musicaljeit aprólékosan építi fel. Művészetét és műveit évtizedek óta könyvek, tanulmányok sokaságában, külön róla szóló folyóiratban értelmezik és elemzik (Saturday Night, Into the Woods, Passion).
Titus Kolník (1932-2017)
szlovák régész. 1954-től a nyitrai régészeti intézet munkatársa. 1957-ben és 1982-ben Magyarországon, 1962-ben Ausztriában, 1964-1965-ben és 1990-1991-ben Németországban volt tanulmányúton. A német és az osztrák régészeti intézet tagja. Elsősorban Szlovákia területének római és germán régészetével foglalkozott.
Rockenbauer Pál (1933-1987)
természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője. Legtöbben országjáró kéktúrafilmjeiről, a tévében többször is vetített Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve …és még egymillió lépés című sorozatairól ismerik (Amiről a térkép mesél, Magyarország kisvasútjai, Magyar tájak).
Philippe de Broca (1933-2004)
francia filmrendező, forgatókönyvíró. Dokumentumfilmek operatőre, majd rendezőasszisztens volt. Kezdetben Claude Chabrol és François Truffaut asszisztenseként dolgozott. Több sikeres forgatókönyv szerzője volt. Az új hullám ismert művésze, de társaitól eltérően munkáit könnyebb hangvétel jellemezte. Főként vígjátékokat forgatott.
Bernardo Bertolucci (1941-2018)
Oscar-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró, költő. Filmrendezői pályafutását a fiatal Pasolini támogatásával kezdte, de már első önálló filmjében megpróbált kikerülni Pasolini árnyékából. Világhírnevét elsősorban az 1970-es években készült, sokat vitatott, kereskedelmileg viszont sikeres alkotásainak köszönheti. Legismertebb műve az Oscar-díjakkal elhalmozott Az utolsó császár. Szinte mindegyik filmje forgatókönyvének megírásában közreműködött (Utolsó tangó Párizsban, A kis Buddha , Ostrom).
Dave Cockrum (1943-2006)
amerikai képregényrajzoló. Részt vett olyan, azóta is népszerű karakterek megalkotásában mint Vihar, Árnyék és Kolosszus.
Szilárdy István (1949-1978)
színész. Színészi pályáját Kecskeméten gyermekszínészként kezdte. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1973 és 1976 között Kecskeméten a Katona József Színház tagja volt. 1978-ban Békéscsabára szerződött a Békés Megyei Jókai Színházhoz. Több magyar filmben is szerepelt, baleset következtében hunyt el (Még kér a nép, Egy srác fehér lovon, Kopjások).
Balázs Fecó (1951-2020)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, zeneszerző. Már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában tagja volt az iskola zenekarának. 1967-ben a Neoton együttes tagjaként kezdett. Két évet külföldön dolgozott. Hazatérte után, 1976-ban Koncz Zsuzsa kísérőzenekarához került, majd 1978-ban, erre az együttesre építve megalapította a Korál együttest. 1979–1984 között egymás után hatszor az év legjobb billentyűsének választották. 1986-tól szólókarrierbe kezdett. Belefogott a romos sitkei kápolna felújításába, megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett, koncerteket rendeztek, és a bevételekből állták a felújítás költségeit. A Covid-19 szövődményei következtében hunyt el (Kőfalak leomlanak, Homok a szélben, Kevés voltam neked). ––> Ne állj meg soha! – Interjú Balázs Fecóval, a Korál vezetőjével
Stephen Hillenburg (Stephen McDannell Hillenburg, 1961-2018)
amerikai rendező, író, producer és animátor. A SpongyaBob Kockanadrág című sorozat alkotója, az United Plankton Pictures alapítója és vezetője. 1984 és 1987 között tengerbiológusként dolgozott, de 1987-ben úgy döntött, hogy pályafutását a másik szenvedélyével, az animációval folytatja.
