November 21.

Névnapok: Olivér, Amál, Amália, Iliász, Kolumbán, Mária, Ria, Rúfusz

Események:
1831 – Giacomo Meyerbeer német zeneszerző Ördög Róbert (Robert le diable) című ötfelvonásos operájának emutatója a párizsi operaházban. Az opera sikert aratott, elindítva Meyerbeer karrierjét.
1890 – az Edison labor rögzíti az első fennmaradt mozgóképet, a Monkeyshines No. 1-et, amelyet William am Kennedy Dickson és William Heise forgattak.
1900 – Claude Monet francia festő kerteket ábrázoló első festményeit a párizsi Durand-Ruel Galériában állítják ki (pl.: Híd a vízililiomok tava felett).
1901 – Richard Strauss német zeneszerző második operájának, a Tűzínség (Feuersnot, op. 50) című egyfelvonásos művének premierje a drezdai Königliches Opernhaus-ban.
1917 – Makszim Gorkij orosz származású szovjet író Lenint szemtől szemben bírálta, kifejtette, hogy sok tekintetben nem ért egyet módszereivel (vak fanatikusnak, kalandornak stb. nevezi). Gorkij 1905-1917 között a bolsevik párt tagja volt, s személyesen ismerte Lenint is. Néhány, a cári rendszert bíráló írása miatt 1906-ban emigrált, 1913-ban tért haza. A bírálat ellenére Lenin tisztelte benne a nemzetközi elismerést kivívó írót, és állami hivatalt adott a kezébe.
1920 – a prágai Vinohrady Színházban bemutatják Karel Čapek cseh író A Makropulos ügy (Vec Makropulos) című művét. A darab fő témája a halhatatlanság. 1923 és 1925 között Leoš Janáček cseh zeneszerző a darabból azonos nevű operát komponált.
1931 – bemutatják a Frankenstein című horrorfilmet, Boris Karloff főszereplésével, James Whale rendezésében, Mary Shelley 1818-as Frankenstein, avagy a modern Prométheusz című regénye alapján.
1935 – Jean Giraudoux francia író Trójában nem lesz háború (La guerre de Troie n’aura pas lieu) című kétfelvonásos színpadi művének premierje a párizsi Athéné-színházban (ma Athéné–Louis Jouvet színház, Théâtre de l’Athénée–Louis-Jouvet).
1937 – Dmitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző 5., d-moll szimfóniájának (op. 47) ősbemutatója Lenningrádban, a Leningrádi Filharmonikusok előadásában, Jevgenyij Mravinszkij vezényletével. A premier hatalmas siker volt, több mint fél órán át ünnepelte a közönség.
1945 – Benjamin Britten angol zeneszerző 2., C-dúr vonósnégyesének (op. 36) ősbemutatója a londoni Wigmore Hallban, a Zorian Quartet előadásában, a Henry Purcell angol zeneszerző halálának 250. évfordulója alkalmából rendezett koncerten.
1964 – Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat, tervezője Sávoly Pál volt. A régi Erzsébet hidat (1903) a második világháború idején, 1945. január 18-án a reggeli órákban robbantotta fel a pesti oldalt kiürítő német haderő.
1990 – Victor Vasarely (Vásárhelyi vagy Csiszár Győző) magyar–francia festőművészt díszdoktorává avatja a budapesti Képzőművészeti Főiskola.
2021 – Raven Chacon amerikai (navahó [diné]) zeneszerző Hangtalan mise (Voiceless Mass) című művének premierje a milwaukee-i Szent János evangélista katedrálisban. Az első indián alkotás, amely zenei Pulitzer-díjat kapott.

Meghalt Henry Purcell (1659–1695) angol barokk zeneszerző.
Az olasz és francia stilisztikai elemeknek a szigetországi zenei hagyományba való beolvasztásával teremtette meg jellegzetesen angol hangzású barokk zenéjét. 1679-ben a Westminsteri apátság orgonistája lett. Korai korszakát az egyházzene hangsúlyos volta jellemezte: a változatos zsoltárfeldolgozások és service-ek mellett himnuszai a műfaj virágzásának csúcsát jelentik. 1683-ban kinevezték udvari zeneszerzőnek, ekkor kezdődött középső alkotói korszaka. Ebben az esztendőben adta ki triószonátáit. Később William Shakespeare, illetve John Dryden szövegeire készített műveket. Sikereinek csúcsán, a harmincas éveinek közepén, 1695-ben hunyt el. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra (Twelve Sonatas, Artúr király, A Tündérkirálynő). ––> Henry Purcell (1659, [?] London – 1695. november 21., [?] London)

Megszületett Voltaire (François-Marie Arouet, 1694–1778) a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja, író, költő és filozófus.
Éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. A cenzúra megszegőinek szigorú büntetésével dacolva a társadalmi reformok nyílt támogatója volt Franciaországban. Szatirikus szerzőként műveiben gyakran kritizálta korának dogmatikus katolikus egyházát és más intézményeit, ezért többször meg is büntették. Rendkívül termékeny író volt, szinte minden irodalmi műfajban alkotott, számos színjáték, epigramma, eposz, vers, esszé, kritika, elbeszélés, regény, krónika, életrajz, történelmi, politikai, filozófiai és tudományos értekezés, kommentár, pamflet, napló, valamint több mint húszezer levél alkotja munkásságát (Oidipusz, Filozófiai levelek, Candide).

Meghalt Kisfaludy Károly (1788–1830) költő, drámaíró, festő.
A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója. Akvarell tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsönadták neki a pénzt vagy megvették a képeit. Inkább költő volt, mint festő, 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. 1819. április 18-án bemutatták Székesfehérváron A tatárokat, ami nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. 1826-ban már az új irodalom feje és vezére volt. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés (László király a cserhalmi ütközetben, Szeget szeggel, Csalódások).

Megszületett René Magritte (1898–1967) belga szürrealista festőművész, elmés és szórakoztató képeiről vált ismertté.
Tökéletes, technikás munkái gyakran jelenítenek meg egyszerű tárgyakat szokatlan kontextusban, új jelentést kölcsönözve a megszokott dolgoknak. A tárgyak reprezentációs használata, másként mint aminek látszanak, tipikus technika nála. Egy alma, egy pipa, egy Bowler kalap, a függöny, a tojástartó, a tojás, és az oroszlán képe visszatérő formák nála. Művészete a szürrealizmus reprezentatívabb stílusa például Joan Miró automatikusabb stílusához képest. A fantasztikumból hozzáadott elemek munkáit elméssé és érdekessé teszik. Más híres festmények szürrealista változatát is elkészítette (Elveszett zsoké, Képek árulása, Fehér kártya).

Megszületett Isaac Bashevis Singer (1904–1991) irodalmi Nobel-díjas zsidó-lengyel származású amerikai író.
A háború alatt a nehéz gazdasági helyzet miatt a család szétvált, édesanyja Isaac-kal és öccsével a Lublin melletti Biłgorajba költözött. Bátyja, Israel közbenjárásával 1923-ban egy varsói modern jiddis újság korrektoraként kezdett dolgozni, majd saját maga is írni kezdett. Már a második elbeszélését Bashevisként – vezetéknév nélkül – írta alá, hogy megkülönböztesse magát bátyjától. Rövid idő alatt népszerű lett. Bátyját 1933-ban New Yorkba hívták, 1935-ben sikerült követnie. Művei a vallás és korszerűség, a miszticizmus és racionális belátás pólusai között állnak. Ugyanúgy merít a zsidó misztikával, etikával, hagyománnyal és folklórral való mély kapcsolatából, mint a haladó filozófiai irányzatokat érintő természettudományi ismereteiből. Írásai az élet alapkérdéseit kutatják, visszafogott iróniával mutatják be számkivetett hőseiket: lengyel falusi zsidó közösségeket, megrokkant, magányos, megszállott embereket (A rabszolga, Gólem, A rabbi előtt).

Ezen a napon született:

Dr. Réthy László (Lőwy Árpád, 1851-1914)
etnográfus, numizmatikus, akadémikus. A Magyar Tudományos Akadémia archaeológiai bizottsága 1883-ban a Corpus Nummorum Hungariae Árpádkori anyagának összegyűjtésével bízta meg, e célból Nyugat-Európa nevezetesebb gyűjteményeit tanulmányozta. Etnográfusként 1885-ben a György Endre által vezetett balkáni tudományos expediciónak tagja volt. Költőként Lőwy Árpád néven ismert, polgárpukkasztó verseivel nagy népszerűséget szerzett. Pornográf verseit a legkényesebb ízlésű irodalomkedvelők is olvassák (Hol van az urali nyelvek szanszkrítja?, Magyar ethnographia, Pajzán múzsa).

Francisco Tárrega (Francisco Tárrega Eixea, 1852-1909)
spanyolországi zeneszerző és gitárművész, a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója. Korán kitűnt muzikalitásával, 1862-ben Julián Arcas, kora híres gitárosa az ifjú tehetséget elhívta Barcelonába, gitárra tanította őt, de az alig tízéves fiú közben azt is megtanulta, hogyan lehet megélni utcai és kocsmai zenélésből. Tökéletesítette a gitárjáték technikáját, sokféle pengetési móddal kísérletezett, hogy felszínre hozza a hangszerben rejlő kifejezőerőt. Nokia közismert csengőhanga az ő dallamképe alapján készült.

Tassy András (Schittbeck, 1900-1963)
színész, színpadon és filmen is epizód- és karakterszerepeket játszott. Vidéki társulatokban szerepelt. 1937-től haláláig, 1963-ig a Nemzeti Színház tagja volt (A 9-es kórterem, Fűre lépni szabad, A Noszty fiú esete Tóth Marival).

Charles Korvin (Kárpáthy Korvin Géza, 1907-1998)
amerikai magyar karakterszínész. Felvidéken született, tanulmányait jobbára Magyarországon végezte, s színészetet tanult a Rákosi Szidi színiiskolában. Később beiratkozott a párizsi Sorbonne-ra. Dolgozott rendezőként dokumentumfilmeknél és operatőrként is. 1940-ben, nem sokkal Franciaország náci-német lerohanása előtt az Egyesült Államokba települt (A fekete Zorro, Bolondok hajója, Aranyszöktetés).

Bordy Bella (1909–1978)
balettművész, érdemes művész. Az Operaház egyik legkiválóbb balerinája volt, aki színésznőként prózai darabokban, operettekben és filmekben is illúziókeltő alakítást nyújtott. 15 éves korában lett az operaház ösztöndíjasa. 1938-ban fellépett az angol tv-ben. 1938-1961 között számos filmszerepet is vállalt, bár színészi képességei alatta maradtak elismert balett-tudásának. Főként a magyaros jellegű balettek karakterszerepeiben aratott sikert (Uz Bence, Csizmás Jankó, Szerelmes szívek).

Both Béla (1910-2002)
rendező, színházigazgató, kiváló művész, a Madách Színház, később a Nemzeti Színház igazgatója. 1945 után rendezőként és színházvezetőként is tevékenykedett többek között a Magyar Színházban, illetve a debreceni Csokonai Színházban is. Közismertté mégis inkább filmszerepei miatt vált (A tanú, Fekete gyémántok, Te rongyos élet).

Csorba Győző (1916-1995)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító. Költészete a halál jegyében és a halál ellenében született. Életműve hatalmas napló, gyakran minden áttétel nélkül elmondott események sorozata, számadás egy élet és egy életmű értelméről, és számadás barátokról, társakról, valamint a magányról, a szerelemről és a természetről. Szerepe van Janus Pannonius jelentőségének elismertetésében. (A híd panasza, A lélek évszakai, Vissza Ithakába).

Stefanik Irén (1928–1976)
Jászai Mari-díjas színésznő. Sokoldalú színésznőként, operettek, zenés vígjátékok és drámák hősnőiként is megmutatta tehetségét. Filmiskolát végzett 1951-ben. Énekes színésznőnek készült és a Magyar Állami Operaház kórusában kezdte pályáját. 1954 és 1969 között a Békés Megyei Jókai Színház színésznője volt. Közben 1958 és 1962 között az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1973-tól Győri Kisfaludy Színház tagja volt.

Kósa Ferenc (1937-2018)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, érdemes művész. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1963-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat rendezője, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulásától a kultúra, a művészetek és a médiaügyek szakértőjeként folyamatosan az országos elnökség tagja volt 2000-ig (Tízezer nap, Küldetés, Az utolsó szó jogán).

Hamari Júlia (1942)
opera-énekesnő (mezzoszoprán), a Halhatatlanok Társulatának tagja. 1961–1966 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1965-ben első helyezést ért el a Budapesti Nemzetközi Énekversenyen. 1966–67-ben Stuttgartban tanult. 1967-től a düsseldorfi Rajnai Német Opera tagja. 1989 óta a stuttgarti Állami Zeneművészeti Főiskola professzora.

Goldie Hawn (1945)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, rendező, énekesnő és producer. 3 évesen, 1948-ban kezdett el balettet tanulni, és táncleckéket venni. Színészi karrierjét 11 évesen kezdte A diótörő című balettben. 1961-ben érte el a siker küszöbét, amikor a Rómeó és Júliában szerepelt. Az egyetem mellett, ahol színjátszást tanult, még mindig tánctudásából élt: egy balettiskolában oktatott, miközben esténként go-go táncosként lépett fel. Nyilván éppen tánckarrierjének köszönhette annak idején legendásan vonzó alakját, és a szexszimbólum státuszt. A hatvanas évek közepén tűnt fel a tv-ben komédiasorozatokban, azután 1968-ban megkapta első filmszerepét, majd egy évvel később a A kaktusz virágában nyújtott teljesítményéért Oscar-díjat kapott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Sugarlandi hajtóvadászat, Óvakodj a törpétől, Jól áll neki a halál).

Andrew Davis (1946)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer és operatőr. Jelentősebb filmjei a Nico, az Úszó erőd és A szökevény.

Fazekas István (1955)
Jászai Mari-díjas színész. 1964–1972 között öttusázó valamint amatőr színész volt. 1975–1980 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1998–2003 között szabadúszó volt. 2003–2004 között a Jászai Mari Színházhoz szerződött. 2004 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja (Szerencsés Dániel, Potyautasok, A merénylet).

Fehér Adrienn (1973)
színésznő, EMeRTon-díjas énekesnő. Zenész családban született. Általános iskolásként a Magyar Rádió Gyermekkórusába járt, majd a Konzervatóriumban érettségizett szolfézs szakon. A Gór Nagy Mária Színitanodában diplomázott. A székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának alapító tagja volt 1995-1998 között, majd 2003-tól újra.

Ezen a napon halt meg:

Bernardo Pasquini (1637-1710)
olasz barokk zeneszerző, csembalista és orgonista. Zenei tanulmányait Rómában végezte, ahol 1650-ben telepedett le a családja. A Santa Maria Maggiore templom orgonistája lett, majd 1664-után a Saine-Maria d’Aracoeli templomban is működött. 1690-ben az elsők között választották meg az Árkádia Akadémia tagjának, számos kiváló korabeli zenésszel dolgozott együtt az akadémia tagjaként. Műveinek jegyzékében szerepel 17 oratórium, 14 opera, számos motetta és kantáta. Azonban a zenetörténetbe elsősorban billentyűs hangszerekre írt műveivel írta be a nevét.

Csizmazia Sándor (1772-1860)
ügyvéd, író. A nagy műveltségü nő Pichler Karolina munkáit magyarra fordítva, az irodalomtörténetben is emlékezetessé vált. Több cikket irt a korabeli lapokba, és lefordította Kotzebue A kisvárosiak című négyfelvonásos vígjátékát, amelyet 1807. február 7-én adtak először Pesten, azután is többször (Dentu Mogerek, vagy a’ Magyaroknak Ős-elei; Tudományos állapotunk).

Heinrich von Kleist (Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist, 1777–1811)
német drámaíró, költő. Írói munkássága a weimari klasszicizmus és a romantika korszakába tehető. Munkásságának kezdetén Schiller korai tragédiái és a korban divatos „történelmi lovagdrámák” hatottak rá. Legismertebb művei a Heilbronni Katica című „történelmi lovagjáték”. Mestere volt az elbeszélésnek, és a Michael Kohlhaas a korszak egyik legfontosabb német nyelvű elbeszélése. Ellentmondásos, ugyanakkor tartós hatást gyakorolt a kortársaira, egyszerre tartották az irodalmi modernség elismert előfutárának és a Német Császárság nemzeti-soviniszta vonulata harcosának (A póruljárt bíró, Az eltört korsó, Pentheszileia).

Peder Severin Krøyer (1851–1909)
impresszionista dán festő, a skageni festők csoportjának egyik vezéregyénisége. Koppenhágában nevelkedett, 19 évesen elvégezte a Királyi Dán Művészeti Akadémiát. 1877 és 1881 között bejárta Európát, festői tanulmányokat folytatott, művészekkel találkozott. 1882-ben tért vissza Dániába, a nyarakat Skagenben töltötte egy bérelt házban. Főként plein air képeket festett, de télen a koppenhágai házában élt és portrékat készített megrendelésre.

Leopold Godowsky (1870-1938)
lengyel-amerikai zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus. lengyel–amerikai zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus volt. Korának egyik legelismertebb előadóművészeként elsősorban a zongorajáték általa kidolgozott új elméletével és technikájával vált híressé. Zeneszerzőként leginkább más szerzők műveinek átiratairól híres. E téren a legismertebb kompozíciói Chopin etűdjeinek átdolgozásai.

Radnai Béla (Rausch, 1873–1923)
szobrászművész. Miután elvégezte az Iparművészeti Iskolát, egy évig Strobl Alajos mesteriskolájában tanult. 1895-től 1903-ig Fadrusz János segédjeként dolgozott. A trianoni békeszerződés megkötése után Radnai több emlékművét megrongálták vagy megsemmisítették. A Képzőművészeti Főiskolán a szobrászat tanára volt.

Gratz Gusztáv (1875-1946)
német származású magyar újságíró, politikus, miniszter, közgazdasági és történetíró, az MTA levelező tagja. Politikusként az erdélyi szász képviselők parlamenti csoportjához csatlakozott (1906). Liberális gazdasági szakemberként támogatta a Német Birodalom és Ausztria-Magyarország minél szorosabb gazdasági együttműködését, Az 1918. októberi forradalomtól távol tartotta magát. Magyarország német megszállása után, 1944 áprilisában a Gestapo letartóztatta, majd számos magyar politikussal együtt a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták (A liberalizmus, Nemzetközi jog, Emlékezés az erdélyi szép napokra).

Frank Martin (1890–1974)
svájci zeneszerző. Genfben született és itt is végezte zenei tanulmányait. Első művét, a Leconte de Lisle költeményére írt Trois poémes payenst 1911-ben mutatta be a Svájci Zeneszerzők Szövetségének genfi fesztiválján. Kompozíciói a francia hagyományokat követik. Az 1920-as években ritmikai kísérleteket folytatott, majd 1930 után próbálkozott a tizenkétfokú technikával is. Műveinek szélesen áradó dallamossága, választékos harmóniavilága, igényes kontrapunktikája hűségesen fejezik ki lírai, olykor misztikus tartalmú mondanivalóját.

Pásztory Edith (Bartókné Pásztory Ditta, 1903–1982)
zongoraművésznő, érdemes művész. 1922-től a Zeneakadémián Bartók Béla növendéke volt, majd 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével fejezte be. Első közös fellépésük a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt. 1940-ben a náci diktatúra elleni tiltakozásul Bartókkal együtt hosszabb időre az Egyesült Államokba utazott. Bartók III. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek előadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott.

Ugray György (1908-1971)
szobrász. 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába. A római iskola harmadgenerációs alkotójának számított, művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek. Alkotásainak többsége azonban minta maradt (Szamár gidával, Első anyaság, Óbuda).

Demján Éva (1912–1987)
Jászai Mari-díjas előadóművész, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület színiiskolájában tanult. 1945 után a Pódium Kabaré műsorában szerepelt, illetve országjáró művészként népművelő- és ismeretterjesztő műsorokban lépett fel. 1951-től egy évadot a Vidám Színpadon szerepelt. 1952-től nyugdíjba vonulásáig, 1971-ig az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Színpad tagja volt.

Hanzó Lajos (1915-1964)
Kossuth-díjas tanítóképzői, gimnáziumi és óvónőképzői tanár. Szerkesztő, hely- és tudománytörténeti szakíró. Kutatási területe környezete szűkebb és a tágabb régiójának helytörténete (Szarvas, Békés megye, Erdély), valamint Tessedik Sámuel és Vajda Péter munkássága volt (Az erdélyi szász önkormányzat kialakulása, Vajda Péter : 1808-1846, Tessedik Sámuel kisebb írásai).

Novák István (1920-2001)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja. Segédszínészként járta a vidéket 1947-ig. 1947 és 1977 között, egészen nyugdíjba vonulásáig a debreceni Csokonai Színháznál játszott. Sokoldalú színészként ismerték, drámai és zenés darabokban egyaránt kiválóan szerepelt mint karakterszínész (A tanú, Forró vizet a kopaszra!, A zöldköves gyűrű).

Kazán István (1924-2005)
kétszeres Jászai Mari-díjas rendező, főiskolai tanár. 1950-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, színházrendező szakon. A Moszkvai Színművészeti Főiskola rendező szakát is elvégezte. 1956-1962 között a Magyar Néphadsereg Színháza, 1962-1969-ben a József Attila Színház főrendezője volt. 1973-1977 között a Budapesti Gyermekszínház igazgató-főrendezője. 1959 óta tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Enyhítő körülmény, Pirx kalandjai, Császárok).

Fehér Miklós (1929-1994)
Jászai Mari-díjas díszlettervező, érdemes- és Kiváló Művész. Az Atelier rajziskolában 1944-től kezdett rajzzal foglalkozni, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, ahol 1954-ben szerzett diplomát. 1959 és 1967 között a szolnoki Szigligeti Színházban, 1967 és 1970 között a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott. 1970-től haláláig a Vígszínház díszlettervezője volt.

Mihály Tamás (1947-2020)
Kossuth-díjas basszusgitáros, zeneszerző. 1967-ben Varsányi István helyére csatlakozott az Omegához. Az egyik próbára elhívta Pressert, aki kezdetben külsős zeneszerzőként komponált számukra dalokat, majd egy évvel később teljes jogú taggá lépett elő. Presser kilépése után a legtöbb Omega-dalt ő írta (Szvit, Nem tudom a neved, Budapest felett).

Velez Olívia (1951-2021)
színésznő. Érettségi után egy szegedi pantomimtársulatban lépett fel. Diplomáját a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte, ahová 1971–75 között járt. Utána a kaposvári Csiky Gergely Színház szerződött. 1979 és 1986 között a MAFILM társulatának a tagja volt.