François Lelord: Hector utazása, avagy a boldogság nyomában
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: undercover
Lelord főhőse, Hector pszichiáter egy olyan országban, mely különbözik a többitől: van élelem, ingyen gyógyítanak, a legtöbb ember dolgozik, több szakmabeli tevékenykedik, mint bárhol máshol a világban stb. Jó és nyugodt körülmények között él, mégis valami hiányzik neki. Nem elégedett magával, mert nem tudja az embereket boldoggá tenni. Ezért úgy dönt, hogy fogja a kalapját és világ körüli útra megy barátnője, a nagyon elfoglalt Clara nélkül, hiszen a lány nem tud (akar) elszakadni a munkájától; távoli helyekre jut el, találkozik barátaival, és megszállottan keresi a boldogságot.
Persze felmerül a kérdés, hogy egy jól prosperáló pszichiáter miért fordít hátat megszokott környezetének, még ha fáradt is, mi ösztönzi arra, hogy sok utazás során számos kalandot megélve boldogságot kutató professzorrá legyen. Az utazás nem feltétlenül a földrajzit jelenti, legalább olyan fontos a belső utazás, magunk ki- és megismerése.
Hector először Kínába jut el, régi iskolatársát látogatja meg. A vastag pénztárcájú Édouard is sokat dolgozik, mint mindenki. Egy este Hectort bemutatja egy kínai lánynak, Jing Linek. Főhősünk (miért, miért nem) csak reggel szembesül azzal, hogy a lány nem önzetlen szerelemből töltötte vele az éjszakát. És itt az a pont, amikor Hector naivságára már nincs mentség. Eddig is sejteni lehetett, hogy a férfi jó szándékkal közelít minden és mindenki iránt, fel sem tételez rosszat. Naivitása már-már gyermeki mértéket ölt, de sorra-rendre szembesülnie kell az élet kevésbé napos oldalaival. Mindezt úgy, hogy nem foglalkozik a politikával (a felhőkarcolók, nagyobb épületek előtt a földön, viaszosvásznon ülő, külföldi, „apró kis nők” vidámak, pedig csak takarítónőnek szerződtették őket, családjuknak küldött pénzzel segítenek). Az árnyékos oldalt Eduardo képviseli, aki olyan csúnya szereket gyárt (mezőgazdasági ügyben munkálkodik a férfi, ahogy ő állítja be), amitől családok hullanak szét. De később éppen Eduardo neve hallatán engedik el Hectorunkat az emberrablók.
Hector egyik állomása egy feketék lakta ország, ahol Jean-Michelle várja, aki nem a nőktől várja a boldogságot. Marie-Louise, a szintén pszichiáter látja vendégül, a majdnem repülőszerencsétlenség egyik elszenvedője. Hector Agnessel, a pszichológussal, egykori szerelmével és családjával is találkozik, a szerelem emlékeitől, a megélt múlt felidézésétől várja a boldogságot, újabb elmélkedés kezdődik a családról, régi szerelemről, a mi lenne, ha… kérdéséről.
A kínai szerzeteseknél tett látogatása ismét egy próba a boldogság fogalmának meghatározására. Az idős szerzetes csak nevet a hiú ábrándokat kergető Hectoron, de megígérteti, hogy útja végén újra találkoznak. Erre sor is kerül, a boldogságot kutató professzorral való beszélgetés után (tudják mérni a boldogságszintet).
A könyv felnőtteknek szóló tanmese a szó nemes értelmében. Bár egyszerű a nyelvezete, nem használ divatos szakszavakat, nem részletezi azt, ami két, általában különnemű ember közt zajlik, mégis olvasmányos. Az élet számos területét járja be morális téren is, nem csak az utazásokkal. Rávilágít arra, hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Djamilénak például azt, hogy láthatja utoljára a családját, hiszen haldoklik, mégis vállalja a kimerítő, számára egyáltalán nem javasolt repülőutat. Jing Linek, Hector majdnem szerelmének az a boldogság, hogy támogathatja családját, akiket (tudós papa, gyárban dolgozó testvérek) a hatalom tönkretett. A szegénység-gazdagság sem a boldogság alapja, a drogdíler nem boldog, mert felesége beteg. A család viszont erőt ad, támaszt nyújt – másnak a magány jelenti a boldogságot. Az adok-kapok kérdése szintén sok mindent megmagyaráz: Eduardo feleségének gyógyulása Hector kiszabadulásának a viszonzása, Jing Li is kap munkát, nem kell a férfi kuncsaftokra várnia, eltűrni, kiszolgálni vágyaikat. A szerelem talán a központi kérdés: Clara fel-felbukkan a lapokon, azonban a kínai lány iránt érzett szerelme érzéki örömökön alapul, ahogy egy futó kaland is az emberrablást követően, bár Hectornak tetszett a lány, de a belé nevelt tartózkodás eleinte visszatartotta.
Az könyv nyelvezete fanyar humorral van átszőve. Hector egyszerűsített(nek tűnő) érzelmei, szimplának ható személyisége párhuzamban áll a nem nagy szavakkal, sőt inkább rejtett utalásokkal a kemény társadalmi, etikai (nácizmus, rezsim, a drog kérdése, prostitúció) stb. kritikával. Akár didaktikusnak is gondolhatnánk a könyvet, azonban ez is csak – a boldogságról szóló leckékkel – a megfogalmazott kérdéseket erősíti bennünk. Nem sulykol véleményt, nem erőszakolja ránk a megfejtést, hiszen mindenki mást ért boldogság alatt, sőt a boldogság változó, minek mikor tudunk örülni, boldogok lenni valamitől. „Tudni és érezni két különböző dolog, és igazából az számít, ahogy érzünk” – írja François Lelord, aki maga is pszichiáter. Rávilágít arra is, hogy nyitott szemmel, kitárt szívvel kell járni a világban. Rengeteg mondanivalóval ajándékozott meg a könyv, nem pszichologizálva, hanem elgondolkodtatva.
François Lelord
Író, pszichiáter. 1953-ban született Párizsban, az apja gyermekpszichiáter. ő maga 1985-ben doktorál pszichiátriából és orvostudományból Franciaországban, majd posztdoktori kutatóként a Kaliforniai Egyetemen dolgozik. 1986 és 1988 között a párizsi Necker Kórház főorvosa. Első könyve (Contes d’un psychiatre ordinaire – Egy átlagos pszichiáter történetei) 1993-ban jelenik meg, melyben tíz pszichiátriai esetet közöl novellaformában.
1993-ban adják ki első regényét (Liberté pour les insensés – Szabadságot az eszementeknek), melyért 2000-ben megkapja a Lions Club díját. 1995-ben felhagy praxisával, hogy az írásnak szentelje magát. 2002-ben jelenik meg legnagyobb sikerű könyve, a Hector utazása, mely több mint egymillió példányban kelt el szerte a világon, s hónapokig vezette többek között a Spiegel bestsellerlistáját is. Elbeszélői stílusára egyértelműen hatott Saint-Exupéry A kis herceg című meséje és Voltaire Candide-ja. Jelenleg Párizsban és Vietnamban él.
Eddig tíz könyve jelent meg.
– Contes d’un psychiatre ordinaire (Egy átlagos pszichiáter történetei, 1993)
– La gestion du stress (Stresszkezelés, 1998) – Christophe Andréval és Patrick Légeronnal
– Liberté pour les insensés (Szabadság az eszementeknek, 2000)
– Comment gérer les personnalités difficiles (Hogyan bánjunk nehéz természetű emberekkel, 2000) – Christophe Andréval
– L’estime de soi: S’aimer pour mieux vivre avec les autres (Önbecsülés: hogyan szeressük magunkat, hogy együtt élhessünk másokkal, 2001) – Christophe Andréval
– Le voyage d’Hector ou la recherche du bonheur (Hector utazása, avagy a boldogság nyomában, 2002)
– La Force des émotions (Az érzelmek ereje, 2003) – Christophe Andréval
– Ulik au pays du désordre amoureux (Ulik a szerelmi zűrzavar földjén, 2005)
– Hector et les secrets de l’amour (Hector és a szerelem titkai, 2005)
– Le Nouveau Voyage d’Hector a la poursuite du temps qui passe (Hector újabb utazása a rohanó idő nyomában, 2006)
François Lelord:
Hector utazása avagy a boldogság nyomában
Athenaeum [Budapest, 2008]
Fordította: Sulyok Borbála
Kötött, 125×195 mm, 208 oldal
ISBN: 9789639797215