Névnapok: Adalbert, Damján, Damos, Demény, Demjén, Denton, Döme, Dömjén, Dömös, Floransz, Florencia, Florentin, Florentina, Karola, Károly, Kósa, Kozima, Kozma, Mirabel, Mirabella, Vince
Események:
1822 – Jean-François Champollion francia tudós, az egyiptológia tudományának megalapítója bejelenti, hogy megfejtette 
az egyiptomi hieroglifákat a rosette-i kő segítségével. A rosette-i kő egy sötét gránitdarab,, amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal.
1852 – Harriet Beecher Stowe híres rabszolgaság-ellenes regényének, a Tamás bátya kunyhójának (Uncle Tom’s cabin) George L. Aiken amerikai drámaíró és színész által színpadra adaptált bemutatója a New York állambeli Troyban. A színpadi produkció 75 éven át a legnépszerűbb darab volt az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
1863 – Hamburgban megnyílik az újjáépített Szent Miklós-templom.
1884–1984 – a budapesti neoreneszánsz stílusú operaház (Magyar Királyi Operaház) ünnepélyes megnyitása. Az épület Ybl Miklós tervei alapján készült. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek működtek közre, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan. 1980 júniusában megkezdődött az épület külső-belső felújítása. Az aprólékos munka nyomán megújult Operaház 1984. szeptember 27-én, a 100 éves évfordulóján, díszelőadással nyitotta meg ismét kapuit.
1892 – Antonín Dvořák cseh zeneszerző lesz a New York-i National Conservatory of America igazgatója. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt.
1912 – W. C. Handy kiadja a Memphis Blues című dalt, amelyet az első bluesdalnak tartanak. A darab a szélesebb közönség számára ismertté tette Handyt.
1974 – az Ausztrál Nemzeti Galéria (National Gallery of Australia, NGA) 850 000 dollárért megvásárolja Willem de Kooning holland képzőművész Woman V című művét.
1987 – átadják a felújított Ráday Kollégiumot (Ráday Felsőoktatási Diákotthont, RFD) Budapesten, a Református Egyház művelődési és oktatási intézményének otthonát.
1989 – a Sony 3,4 milliárd dollárért megvásárolja a Columbia Pictures amerikai filmgyártó és -forgalmazó vállalatot. A stúdiót hivatalosan Sony Pictures Entertaintmentnek nevezik, de filmjei a Columbia/Tri-Star logó alatt futnak.
Meghalt Edgar Degas (Edgar-Germain-Hilaire de Gas, 1834-1917) francia impresszionista festőművész, szobrász, a XIX. század legnagyobb művészei közé tartozik.
Életműve különleges fényét nem ifjúsága fegyvertársainak, az impresszionistáknak világhírétől kölcsönzi – ahogy azelőtt általában tartották. Alkotásai minden hovatartozástól függetlenül tisztán és diadalmasan ragyognak, mint egy kivételes alkotó tündöklő teljesítményei. Ha csak egy ízben látta is valaki valamelyik jelentős fő művét, valami végtelenül finom, minden porcikájában eleven, a megszokottól eltérő, elemzett és összefoglalt vízióval gazdagszik, amely elkíséri egy életen át (Abszint , Balettpróba a színpadon, Vasalónők).
Megszületett Amerigo Tot (Tóth Imre, 1909–1984) szobrászművész, művészettörténész, grafikus, színész.
Csatlakozott Moholy-Nagy László Bauhaus mozgalmához Németországban. Nyaranta Párizsban, a Maillol-műhelyben dolgozott. 1933-ban költözött Rómába, ahol élete hátralévő részét töltötte. Műteremlakása a Via Marguttán volt, amely később a magyarok zarándokhelyévé vált. Első fontosabb munkája egy fríz volt, melyet a római Roma Terminire készített. Absztrakt munkákat először 1950-ben alkotott. 1969-ben visszatér Magyarországra, és a Műcsarnokban egy kiállítása is volt ebben az évben. Közülük a leghíresebb a Csurgói Madonna, melyet szülőfaluja számára készített. A pécsi Amerigo Tot Múzeum őrzi alkotásainak egy részét. 1960 és 1970 között több, elsősorban olasz vonatkozású bűnügyi témájú filmben, többek között A keresztapa 2-ben is kisebb-nagyobb szerepeket vállalt (A Mag apoteózisa – Gödöllő, Történelmi dombormű – vatikáni Szent Péter-bazilika Magyar Kápolnája, Táncolók). ––> „Egy magyar parasztfiú meghódítja Rómát”
Megszületett Jancsó Miklós (1921-2014) kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, 
érdemes és kiváló művész.
Kezdetben rövidfilmeket készített, majd 1958-ban, 37 évesen elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított (Oldás és kötés; Szerelmem, Elektra; Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten).
Meghalt Ruttkai Éva (Russ, 1927–1986) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
1944 októberétől decemberig Eőry Kató színésznőnél talált menedéket édesanyjával a deportálás elől, később Eőry Kató lányának irataival menekült tovább egy biztonságosabb helyre. 1948-tól a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, 1951-ben visszatért a Vígszínházhoz, amelynek haláláig tagja is maradt. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, ezeket nagylemezei örökítették meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott (Butaságom története, Abigél, A fantasztikus nagynéni).
Meghalt Makovecz Imre (1935–2011) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, a magyar organikus építészet megteremtője.
A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. 1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében. Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított. Számos középületet tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője (Stephaneum – Piliscsaba; Csíkszeredai plébániatemplom; Hagymaház – Makó).
Ezen a napon született:
Jacques-Bénigne Bossuet (1627-1704)
francia író, hitszónok. Dijonban a jezsuiták iskolájában, majd Párizsban I. Johanna navarrai királynő által alapított Navarrai Kollégiumban tanult filozófiát és teológiát. Szentbeszédeinek híre eljutott a királyi palotába. 1655-ben megjelent írása (Réfutation du catéchisme de Sr Paul Ferry), Paul Ferry kálvinista pásztor ellen irányult. Nagy álmának megvalósításán, az egyházak egyesítésén dolgozott. 1671-ben a Francia Akadémia tagjává választották.
Michael Denis (1729-1800)
osztrák költő, történész. Fő érdeme, hogy a német műveltségnek lelkes és tevékeny terjesztője volt az elmaradott osztrák tartományokban. Költeményei nagy szavakban, de szép gondolatokban is gazdagok, azonban inkább szónokiak, mint valóban költőiek (M. D. protreptikonja magyarul; Denisz Mihály’ algyája a’ jesuiták’ ditséretére 1800-dik esztendőben).
Kisfaludy Sándor (1772–1844)
költő, császári katonatiszt, akadémikus. Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt és Himfy szerelmei című költeményeivel nagy feltűnést keltve robbant be a magyar irodalomba és a köztudatba. 32-35 éves korában már az ország ünnepelt költője volt. A magyar irodalmi romantika előkészítője, főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Múzsája volt, majd feleségül vette Szegedy Rózát. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett Balatonfüredi Színház megvalósításában (Regék a magyar előidőből, Gyula szerelme, Hazafiúi szózat a magyar nemességhez).
Torma Zsófia (1832-1899)
erdélyi régésznő, a világ első női régésze. Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára őrizte (Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek, A római uralom előtti Dácziának planeta cultusáról, Hazánk népe ős mythosának maradványai).
Ujváry Ignác (1860-1927)
festő. 1882 végén beiratkozott a Mintarajztanodába, ahol Székely Bertalan tanítványaként kezdett, majd félév után Lotz Károly tanítványává fogadta. 1889-ben az Országos Képzőművészeti Tanács 400 forintos ösztöndíjjal Münchenbe küldte, de ő az akadémia helyett a képtárakat látogatta. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Észak-Afrika egy részét, majd hosszabb időt töltött Párizsban és környékén, ahol a természetet festve tanulmányokat készített. 1891-ben Benczúr Gyula tanítványa lett. A Millennium idején tevékeny részt vett a Magyarok bejövetele körkép megalkotásában és megfestésében (Duna-part, Szent István koporsójának felnyitása).
Grazia Deledda (Madesani, 1871–1936)
Nobel-díjas olasz (szárd) írónő. Autodidakta módon ismerkedett az irodalommal, íróként a L’ultima moda című folyóirat oldalain debütált néhány elbeszéléssel, 1899-ben Rómába költözött, és ezután több művét is kiadták. Munkáin megfigyelhető a verizmus képviselőjének, Giovanni Vergának és a dekandencia képviselőjének, Gabriele D’Annunziónak a hatása. Művészetét külföldön is elismerték, Gorkij és D. H. Lawrence is elismerően nyilatkozott róla (A repkény, A mi Urunk, Jó lelkek).
Huszár Imre (1899–1985)
Munkácsy-díjas szobrászművész. Az iparművészeti kiállításokon kisméretű állatfigurákat mutatott be, a képzőművészeti tárlatokra pedig a nagyobb méretűeket küldte be. Ezeket márványból is kifaragta. 1945 után állatfiguráit óvodákhoz és gyermekintézményekhez tervezte és köztéri szobrokat mintázott. Egyiptomiasan stilizált állatszobrait változatos anyagokból készítette (Hajót tartó nő – Párizs; Álló nő – Tihany; Csodaszarvas – Agárd).
Pless László (1905-1974)
Kossuth-díjas karmester, zenepedagógus, érdemes művész. Zeneszerzést a Liszt Ferenc Zeneakadémián Weiner Leónál, vezénylést a Nemzeti Zenedében Fleischer Antalnál tanult. A zsidótörvények miatt 1939-ben eltávolították az Operaházból. A háború után, 1945-ben, ismét az Operaház korrepetitora, majd 1947-től az Opera énekkarának igazgatója lett, és karnagyként is szerepelt. A kórust újjászervezte.
Erdős Géza (1910–1964)
Munkácsy-díjas festőművész. 1928 és 1933 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Művei főként impresszionista jellegű tájképek és figurális kompozíciók. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria (Szekér, Kórházban, Lófürdetés).
Bodrossy Félix (1920-1983)
Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész. 100 kisfilm operatőre volt, s Banovich Tamással több táncfilmet forgatott. A második világháborúban két évig haditudósító volt. 1941-ben debütált.
Arthur Penn (1922-2010)
amerikai filmrendező és filmproducer. Az 1960-as évek elejétől főleg mozifilmeket forgatott, de nem tartozott a különösen termékeny alkotók közé. Legismertebb alkotása a jelentős szakmai és kiugró közönségsikert elért Bonnie és Clyde. Egyéb filmjei közül: Lumière és társai, Csapdában, Kis nagy ember.
Josef Škvorecký (1924-2012)
cseh író, publicista. Első művei szatirikus, groteszk szelleműek voltak, ideológiai skandalumot váltottak ki, és beleszaladtak a cenzúrába. 1968-ban ösztöndíjasként kerül az Amerikai Egyesült Államokba, és többé nem tért haza. Írt néhány forgatókönyvet is, melyek közül kettőt Jiří Menzel filmesített meg (Gyávák; Pléhkatonák. Életképek néphadsereggel és tankokkal; Egy tenorszaxofonos történetei).
Kusztos Endre (1925-2015)
erdélyi magyar festő és grafikus. A Román Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Szaktanulmányait a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben kezdte, ugyanitt a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Tónusos szénrajzain legtöbbször a szülőföld, a Kis-Küküllő mente és az erdélyi Sóvidék tájait örökíti meg. Faluképeiben, csonkult ágú, sziklába kapaszkodó fáiban a kisebbségi lét jelképeit teremti meg. Állandó tárlata 1976 óta látogatható Makfalván (Űzött szarvas, Dráma, Székely házak).
Daróci Bárdos Tamás (1931-2019)
zeneszerző, karnagy, zenetanár, Bárdos Lajos fia. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzés szakon, 1958-ban kitüntetéssel diplomázott. Több néptáncegyüttes számára készített feldolgozásokat, táncjáték-kíséreteket. 1961-től 1970-ig a Duna Művészegyüttes karmestereként és zenei vezetőjeként dolgozott (Lúdas Matyi, Szaffi, A tetovált nő).
Maros Gábor (Mayer, 1947-2022)
színművész, operaénekes. Elsősorban musicalek és operettek tenorszerepeit játszotta el, de prózai művekben is megállta a helyét. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A fővárosi Operettszínházban indult, ahol 1971–1973 között, valamint 1976–1981 között játszott. 1973–1976 között átszerződött a József Attila Színházhoz. 1981–1988 között a Magyar Állami Operaházban lépett fel. 1989-től szabadfoglalkozású. 2003 óta a Sziget Színház rendezője és színésze (Kitörés, Áruló, A professzor a frontra megy).
Huzella Péter (1949)
Kossuth-díjas zeneszerző, gitáros-énekes. A megzenésített verseket előadó Kaláka együttes tagja volt 1975-1995 között. 1989 óta fellépésein Zalán Tibor költővel írt balladáit adja elő, valamint egyszemélyes interaktív színházi előadást játszik gyermekeknek Tudod-e hol van Garaboncia? címmel. A Magyar Televízióban Zenegér című heti műsora volt. ––> Garabonciás Péter én vagyok!
Cary-Hiroyuki Tagawa (1950)
japán színész, filmproducer és harcművész, aki amerikai és orosz állampolgársággal is rendelkezik. Különböző városokban nevelkedett, családja végül Dél-Kaliforniában telepedett le, ahol középiskolai idejében kezdett színészkedni, miközben a Duarte középiskolába járt. Tanulmányait a Dél-Kaliforniai Egyetemen végezte, valamint cserediák volt Japánban (Nagy zűr kis Kínában, Az utolsó császár, Pearl Harbor – Égi háború).
IIrvine Welsh (1961)
skót regény-, novella- és színdarabíró. Első és egyben legmeghatározóbb műve az 1993-ban kiadott Trainspotting, amiből három évvel később film is készült. Műveit a kemény, skót dialektus, illetve az edinburghi élet brutalitásának realisztikus ábrázolása határozza meg. A regény írás mellett számos színdarabot, illetve fogatókönyvet írt (Mocsok, Pornó, A sziámi ikrek szexuális élete).
Magyar Attila (1965)
színész, rendező, író, a Budaörsi Játékszín művészeti vezetője. 1987–1991 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színművész szakos hallgatója volt. 1991–ben a Vígszínházhoz szerződött, 1992-ben Kaposvárra ment, majd két évad után szabadúszó lett. 2008-tól a Budaörsi Játékszín művészeti vezetője volt Salamon Suba László mellett (Zimmer Feri, Üvegtigris, Megy a gőzös).
Stekovics Gáspár (1966)
festő, képzőművész, fotográfus. Egyetemi tanulmányait 1986 és 1991 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végezte, majd 1990–91-ben mesterkurzuson vett részt. 1992-től 1998-ig a Derkovits Gyula Szabadiskola tanára, 1994–98 között a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskolában tanít. 1998-tól 2005-ig a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola adjunktusa. 2006-tól szabadúszó. Festőművészeti stílusa expresszív, ábrázolás módja a tárgyias és nonfiguratív hagyományokból merít, applikációkat, táblaképeket készít. 2010 óta inkább fotósként ismert.
Horváth Ákos (1968)
színész, a szombathelyi Weöres Sándor Színház alapító tagja. 1991-től a Merlin Színház Színészképző Műhelyének növendéke volt, 2003-tól a Nemzeti Színház tagja volt. 2008-tól a szombathelyi Weöres Sándor Színház művésze (Megint tanú; Szőke kóla; Szabadság, szerelem).
Gwyneth Paltrow (1972)
Oscar- és Emmy-díjas amerikai színésznő, a Szerelmes Shakespeare-ben nyújtott alakításáért Oscar-díjat kapott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Bűvölet, Hetedik, Bosszúállók).
Fehér Tímea (1974)
színésznő. Színészi tanulmányait a békéscsabai Színitanházban végezte. Ezután rövid ideig Egerben a Gárdonyi Géza Színházban, majd a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. 2008-tól a Békéscsabai Jókai Színház színművésze. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Steinkohl Erika (1974)
színésznő. A Budapesti Operettszínház stúdiójában végzett. 1993-tól a Békéscsabai Jókai Színháznál indult pályája, 14 évig volt a társulat tagja, majd szabadúszó lett.
Ezen a napon halt meg:
Ivan Alexandrovics Goncsarov (1812-1891)
orosz író, költő, legismertebb regénye az Oblomov. Verseket, regényrészleteket, elbeszéléseket fordított, majd a fiziológiai elbeszélésben bizonyított. Nyikolaj Majkov festő segítségével ismerkedett meg a kor liberális művészeivel, értelmiségével. Egy világ körüli utazást kivéve élete eseményekben szegény volt. Élete végén visszavonultságában már csak irodalmi tanulmányokat írt (Hétköznapi történet, A „Pallada” fregatt, Szakadék).
Donáth Gyula (1850-1909)
szobrászművész. Díszítő- és sírkőszobrászként, klasszicista, akadémikus stílus jegyében alkotott. Az 1890-es évek közepétől emlékműszobrokat is készített. Elismert, köztiszteletben álló szobrászként halt meg (Turul emlékművek – Bánhida, Budai Várnegyed; Vajda János síremléke; Erzsébet királyné – Bártfafürdő).
Engelbert Humperdinck (1854–1921)
német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta. A Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a „Sprechgesang” azaz az énekbeszéd technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített. 1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt, 1893. december 23-án (Királyfi és királylány, Csipkerózsika, Bronzlovas). ––> Humperdinck, Richard Strauss és Mahler a Művészetek Palotájában
Aristide Maillol (1861–1944)
francia szobrászművész, festő és grafikus. Katalán származású francia szobrász, festő és grafikusművész. A Nabis művészeti csoportosulás tagja. Korai festményeit Paul Gauguin és Pierre Puvis de Chavannes hatása alatt festette. Gauguin irányította érdeklődését a díszítő művészet felé, faliszőnyegek tervezésére biztatta. Szakított a Rodin hatása alatt elterjedt vázlatszerű, festőies, minden plasztikai komponálás nélküli iránnyal, erős szobrászati zártságra, a leegyszerűsített formák architektonikus felépítésére törekedett. Fő témája a ruhátlan emberi test, főleg női aktok, általuk fejezi ki szimbolikus mondanivalóit (Az éjszaka, Szobortörzs nyáron, Tanulmány a hegyhez).
Székely Aladár (Bleyer, 1870-1940)
fotóművész. Magyarországon a fotóművészeti realizmus első jelentős képviselője volt. Nevezetesek a 20. század elején készült portréi, melyek a magyar művészeti élet kiemelkedő alakjait ábrázolják, Ady különösen nagyra becsülte művészetét.
Laczó István (1904–1965)
operaénekes (tenor), érdemes művész. Hazánkban kora legjelentősebb olaszos hőstenorja volt. Legnevezetesebb vendégfellépte 1949-ben volt, mikor Maria Callas oldalán Kalafot énekelte Puccini Turandotjában. Az 1950-es években, más magyar sztárokhoz hasonlóan ő sem járhatott külföldre. Az itt élő Beniamino Gigli segítette pályáján.
Márk Tivadar (1908-2003)
iparművész, Kossuth-díjas jelmeztervező, kiváló művész, a Zeneművészeti Főiskola óraadó tanára volt opera-szakon, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze és örökös tagja.
Somogyvári Rudolf (Skoda Rezső, 1916–1976)
kétszeres Jászai Mari-díjas színművész. 1945-ben hadifogságba esett. Az 1956-os hozzáállásáért száműzték a budapesti színházakból, a Szolnoki Szigligeti Színházba helyezték, a „színészek büntetőszázadába”. Markáns hangszíne révén keresett szinkronszínész volt (Őrjárat az égen, Sólyom a sasfészekben, Fekete gyémántok).
Békefi Antal (1926–1982)
zeneszerző, zeneíró, karnagy, kántor, pedagógus. Középiskolai énektanári és egyházkarnagyi oklevelét a budapesti Zeneakadémián szerezte 1947 és 1949 között. Ezzel párhuzamosan kántortanító volt szülőfalujában 1950-ig. A Kóta országos elnökségének és a Tanárképző Főiskolák Országos Bizottságának is tagja volt. Mint karnagy, fellépett Ausztriában és Csehszlovákiában is. Számos néprajzi, zenetörténeti, népzenei tárgyú cikke jelent meg, de emellett dalokat és kórusműveket is komponált.
Devich János (1938–2017)
Liszt Ferenc-díjas csellóművész, zenepedagógus, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1962-ben diplomázott a Zeneművészeti Főiskolán. 1960 és 1985 között a Magyar Állami Operaház zenekari tagja, 1985-től az Országos Filharmónia szólistája, 1966-ban a Kodály-vonósnégyes alapító tagja volt.
Sir Michael Gambon (1940–2023)
ír színész. Tanulmányait a londoni Royal Academy of Dramatic Art intézményben végezte el, majd a National Theatre alkalmazásába állt. Az 1980-as évek közepéig szinte csak tévéfilmekben és sorozatokban kapott lehetőséget. 1985-ben tűnt ki Glenda Jackson és Ben Kingsley partnereként a Páncél mögött című filmdrámában (A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője; Az ügynökség; Harry Potter filmek [Dumbledore]).
