Névnapok: Ilona, Agenor, Elen, Elena, Eleni, Elin, Ila, Ilka, Illa, Illangó, Ilma, Ilon, Ilonka, Ilus, Jelena, Jelka, Lenke, Rajnald, Rinaldó, Ronald
Események:
1674 – Jean Racine francia író, drámaíró Iphigeneia című drámájának premierje a versailles-i kastélyban. Az Euripidész 
Iphigénia Auliszban alapján íródott műben a jók elnyerik jutalmukat, s a törvényen kívül élő királyi sarj vérének áldozata repíti a hellén hajókat Trója ellen.
1737 – az 1725-ben (elődje 1648-ban a Francia Akadémia irányítása alatt volt) megnyílt, a párizsi Louvre-ban rendezett Salon de Paris (Salon) művészeti kiállítás nyilvánossá vált.
1956 – Elvis Presley Don’t Be Cruel és Hound Dog című kislemez-párosítása tizenegy hétig uralta a slágerlisták élét – ezt harminchat éven keresztül nem tudták felülmúlni.
1958 – megjelenik Vladimir Nabokov orosz-amerikai regényíró Lolita című regénye az Egyesült Államokban. A regény eredetileg angolul íródott, de az Egyesült Államokban (ahol 
Nabokov élt) és Nagy-Britanniában a cenzúrától való félelem miatt először Párizsban, Franciaországban jelent meg 1955-ben, az Olympia Press gondozásában.
1982 – Liverpool vezetői a város szülötteiről, a Beatles-fiúkról utcát neveznek el.
1983 – az István, a király a legnépszerűbb magyar rockopera első bemutatója Budapesten, a városligeti szánkózódombon, amely ekkor kapta a Királydomb nevet. Zenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegkönyvét pedig Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján 1977-ben.
Megszületett Antonio Salieri (1750–1825) olasz zeneszerző, tanítványa volt Beethoven, Franz Schubert, Liszt Ferenc és 
Johann Nepomuk Hummel is.
Florian Leopold Gassmann bécsi karmester fedezte fel Salieri zenei tehetségét, magával vitte a császárvárosba, tanulmányait támogatta és a bécsi udvarba is bevezette. Első sikerét 1770-ben a Le donne letterate című vígoperájával érte el. 1774-ben Gassmann meghalt, helyére Salierit nevezték ki a bécsi opera karmesterévé, egyben udvari zeneszerző lett. 1788–90 között a császári udvar karmestere volt. 1813-ban a bécsi konzervatórium alapító tagja, majd 1817-től igazgatója is lett. Különösen népszerű az a legenda, mely szerint Mozart és Antonio Salieri rivalizáltak egymással. Közel 40 operát, valamint egyházi és hangszeres zeneműveket írt.
Meghalt Honoré de Balzac (1799–1850) francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike, neve a 
világirodalom legjelentősebb alakjai között szerepel.
1819-ben, félbehagyott jogi tanulmányok után írnok lett. Irodalmat hallgatott a Sorbonne-on, de tudományos előadásokra is járt. Verses tragédiákat kezdett írni. Álnevek alatt, megélhetési célból nagyjából harminc romantikus ponyvaregényt publikált. Betűöntödét alapított, ebbe a vállalkozásba belebukott. 1829-ben sikert aratott A házasság fiziológiája című könyve, és ugyanekkor jelent meg a Huhogók című történelmi regénye. Remekül írt, de némi kivetnivaló akad azért bennük. Az első szempont Balzac gyakori íráshibái, a helyesírás már az iskolái során is nehezére esett. A másik, hogy a ma olvasott regényei közül többet átírt az első megjelenése után. Ennek oka, hogy állandóan pénzszűkében volt és gyorsan kellett dolgoznia, ezért kevés ideje volt a minél jobb kidolgozásra. Regényei céljának a „társadalmi élet törvényszerűségei”, valamint az emberi szenvedélyek tudományos igényű pontos ábrázolását tartotta (Goriot apó, A szamárbőr, A kispolgár természetrajza).
Meghalt Déry Tibor (Dániel, 1894–1977) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő.
Több külföldi akadémia dísztagja. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták. Szabadulása után feleségével közösen az emigrációt választották. 1924-ben Párizsban telepedett le, majd 1926-ban az olaszországi Perugiában, ahol megírta Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja. 1926-ban tért vissza Budapestre. 1956 júniusában a Petőfi köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Simon Menyhért születése, Felelet).
Meghalt Szász Endre (1926–2003) Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő.
Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt, tizenöt évesen volt első kiállítása. 1946-1949-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Az 1950-es években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött. Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951 és 1960 között 600 könyvet illusztrált. 1968-ban látványtervezője volt az Egri Csillagok című nagyszabású magyar történelmi filmnek. A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. 1970-től magyar állampolgárként Torontóban, majd az USA-ban élt. 1980-ban hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán némi felfogásbeli változást is hozott számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával (Napfény, Hölgyek, A tudás fája – Miskolc).
Meghalt Alain Delon (Alain Fabien Maurice Marcel Delon, 1935-2024) francia színész, filmrendező, író, producer.
Az 1950-es évek végétől filmez. Az 1960-as években készült filmjeivel vált ismertté, és népszerűségét sikerült tartósan megőriznie. Az 1980-as években rendezőként is bemutatkozott, az Egy zsaru bőréért és A kíméletlen nézhető mozidarabok voltak, ám a kritika kevésbé lelkesedett értük. Mítoszához számtalan nőügye, illetve testőreinek rejtélyes halálában játszott, teljes egészében sosem tisztázott szerepe is hozzájárult. 1966-ban, hazájában készítette el pályafutása számára legkedvesebb alkotását, a Kalandorokat. A Casanova visszatér című alkotásában az idős Casanovaként kissé önmaga paródiáját is eljátszotta. Bő negyedszázad után, 1998-ban újabb közös filmet forgatott Belmondóval: a Két apának mennyi a fele? nagy kasszasikernek bizonyult Franciaországban (Két férfi a városban, Ne ébreszd fel az alvó zsarut!, Asterix az olimpián).
Megszületett Robert Redford (Charles Robert Redford, Jr., 1937) Oscar-díjas amerikai színész, filmrendező és 
filmproducer.
Miután egyre kiábrándultabb lett az akkori kommersz amerikai életstílustól, hogy életébe színt vigyen, először Amerikát, majd Európát vette a nyakába. Végig egyedül, alkalmi munkákat vállalva járt városról városra. Húszévesen Párizsban, majd Firenzében tanult festészetet, de mivel nem ért el jelentősebb sikereket, hazatért New Yorkba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia hallgatója lett. A Broadway-n először a Sunday in New York című darabban láthatta a közönség. Első filmje, a War Hunt 1962-ben készült, s ebben Sydney Pollackkal játszott, akivel összebarátkozott, és hét közös filmet készítettek. A Mezítláb a parkban című filmje hatalmas kritikusi- és közönségsikert könyvelt el. 1980-ban sikeresen debütált rendezőként és producerként (A Keselyű három napja, A híd túl messze van, A suttogó).
Ezen a napon született:
Zsutai János (1840-1871)
költő, lantos, dalai és kivált költeményei mély érzésre és jelentős költői tehetségre utaltak. Nagy jövőt jósoltak neki, azonban könnyelmű életmódja megakadályozta ebben.
Szittya Emil (Schenk Adolf, 1886–1964)
költő, író, művészetkritikus és festő. Kassák Lajos és Blaise Cendrars, valamint a kor avantgárd művészeinek az egyik szellemi mestere. Közeli barátai közé tartoztak a 20. századi zene megújítói. Írói, kritikusi művei mellett képzőművészeti munkássága is jelentős.
Pártos Gusztáv (Pfitzner, 1895-1951)
színész. 1916-ban diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, a Vígszínház tagja lett. Fedák Sárival az Amerikai Egyesült Államokban is színpadra lépett 1926-ban, s egy ideig Hollywoodban lakott, majd 1930-ban hazatért. 1939-től 1950-ig volt a Fővárosi Operettszínház tagja. 1950-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. A közönség prózai és zenés darabokban láthatta, melyekben jellemszerepeket formált meg (Ez a villa eladó, Egy bolond százat csinál, Ördöglovas).
Laziczius Gyula (1896-1957)
posztumusz Kossuth-díjas nyelvész, nyelvjáráskutató, irodalomtörténész, a nyelvtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Újszerű, eredeti szemléletű általános nyelvelméleti és fonológiai kutatásaival a 20. századi magyar nyelvtudomány kiemelkedő alakja, Gombocz Zoltán mellett a strukturalista nyelvészet első magyarországi képviselője volt (Bevezetés a fonológiába, A magyar nyelvjárások, Fonetika).
Genthon István (1903-1969)
művészettörténész, akadémikus, a művészettörténeti tudományok doktora, kivételes műveltségű tudós, főként a magyar művészet kutatója volt. Évtizedeken keresztül végzett topográfiai adatgyűjtést és leírást, amelynek eredménye volt a három kötetes Magyarország művészeti emlékei című könyve, amely 1959 és 1961 között jelent meg.
Marcel Carne (1906-1996)
francia filmrendező, forgatókönyvíró, a francia filmtörténetben az úgynevezett „költői realizmus” legismertebb rendező-egyénisége. Első igazán figyelemreméltó játékfilmje a Vidám tragédia (Drôle de drame, 1937), majd következett Carné és Prévert két közös munkája, a Ködös utak és a Mire megvirrad, melyeket a filmtörténet mint a francia ún. „költői realizmus” meghatározó alkotásaiként tart számon.
Szendrő József (1914–1971)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, műfordító, színházigazgató. 1960-1961-ben a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője volt. 1963-tól 1964-ig a Petőfi Színház, 1964-től 1966-ig a Fővárosi Operettszínház, 1966-tól 1971-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Szendrő József fiatal tehetségek elindítója, gyámolítója volt. Többek között Hofi Gézával is ő kötött először szerződést. Társulataiban indult el a pályán: Gordon Zsuzsa, Máthé Erzsi és Latinovits Zoltán is (Meztelen diplomata; Az oroszlán ugrani készül; Hahó, Öcsi!).
Shelley Winters (Shirley Schrift, 1920-2006)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. Részt vett Charles Laughton Shakespeare iskolájában, és dolgozott az Actors Studionál is diákként és tanárként egyaránt. Első filmje az 1943-ban bemutatott What a Woman! volt, ami után több kisebb szerep következett. A figyelmet George Cukor Kettős élet (1947) című drámájával sikerült felhívnia magára Ronald Colman partnereként. Karrierje gyorsan felfele kezdett ívelni. A ’60-as években kétszer is elnyerte az Oscar-díjat „legjobb női mellékszereplő” kategóriában: Anna Frank naplója és a Fekete-fehér (Egy hely a nap alatt, A Poseidon katasztrófa, Lolita).
Alain Robbe-Grillet (1922-2008)
francia regény-, esszé- és filmíró, akadémikus, a francia becsületrend lovagja. A francia „új regény”, a nouveau roman egyik úttörője, képviselője volt. A különböző terek és idők: a múlt emlékképei, a jelenbeli események és a jövőben várható vagy elképzelt történések keverednek egymással a regényekben. (Útvesztő, Tükörkép, Rések).
Simon Albert (1926–2000)
karmester, zenetudós és zenepedagógus, érdemes művész. A 20. század második felének egyedülállóan nagy hatású muzsikusa, aki a zene, a közös muzsikálás lényegét tanította növendékeinek. 1947-ben a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára nyert felvételt, ezzel egy időben vezényelt és ütőhangszeresként játszott. Döntő hatást tett több magyar muzsikus-generáció szemléletére és nevelődésére.
Szinte Gábor (1928-2012)
festőművész, díszletterevező, művészeti író. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott. Az elbeszélő, figurális festészet kiváló képviselője. 1956-ban „önkényesen” Olaszországba távozott és két év múlva a firenzei Accademia delle Belle Arti-n kapott diplomát. Kompozíciói, képi világa, színei egyszerre hagyományosak és modernek, derűsek, megnyugtatóak, ugyanakkor gondolkodásra késztetők (Séták Velence és Firenze titkai körül; Róma, Nápoly, Apulia titkai; Faintarziák).
Horváth Teri (1929–2009)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, 1952-ben az Ifjúsági Színházhoz került, 1953-tól a Madách, 1961-től 1990-ig a Jókai, valamint a Thália Színháznál játszott. 1952-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított. Őszinte, hiteles alakításaiból mély emberség sugárzott, színpadon és filmen egyaránt jól érvényesült egyszerű, eszköztelen játéka (Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, Indul a bakterház).
Keleti Éva (1931)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotográfus, a magyar fotográfia nagyasszonya, érdemes és kiváló művész. Képei a hazai színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő előadásait, nagyszerű művészegyéniségek különleges pillanatait örökítette meg.
Roman Polanski (Roman Liebling, 1933)
Oscar-díjas lengyel-amerikai filmrendező. Már 12 évesen rádiós színész lett, 14 éves korától színházban játszott. Hamarosan országos hírű személyiséggé vált. 21 éves korában kapta meg az első jelentős filmszerepét Andrzej Wajda A mi nemzedékünk című filmjében. 1961-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Kés a vízbent (Vámpírok bálja, A zongorista, Iszonyat). ––> Polanski-trilógia
Baráth Lajos (1935-2006)
író. Az üzem munkáslapjába írogatott. A kor (Aczél-korszak) lehetőséget adott, ezt kihasználva Veres Péter, Illyés Gyula, Váci Mihály gyámsága alatt novelláskötetei jelentek meg. A realista próza megtalálta az olvasóit. Igaz, a vallás és a világra kitekintés érezhetően tabu téma maradt. Alkotott 17 regényt és novelláskötetet, néhány filmet, egy drámát, megszámlálhatatlan publikációt és tárcát (Ember fehér bottal, A félelem földje, A folyosó).
Verdes Tamás (1936-2012)
színész. Diplomás színművészként vidéken kezdte pályáját. 1958–1962 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1962-től szerepelt az Irodalmi Színpadon, a Vígszínházban, a Gyermekszínházban és a Vidám Színpadon. 1969-től az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Színház művésze. Kezdetben főként fiatal hősöket alakított, később inkább önálló irodalmi műsorokban lépett fel.
Halmágyi Sándor (1947)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1975-ben végzett. 1976–1979 között a Szigligeti Színházhoz, majd a Mafilm társulatához szerződött. 1986-ban visszatért Szolnokra, 1988-ban pedig a győri Kisfaludy Színház tagja. 1996-tól az egri Gárdonyi Géza színház tagja. 2002-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 2007 és 2008-ban a Kassai Thália Színháznál dolgozott. Színházi és filmszerepei mellett szinkronizált is (Bástyasétány ’74, A fekete kolostor, Sorstalanság).
Gyimesi László Lajos (1948–2020)
író, költő. A nagyobb nyilvánosság elé 1966-ban lépett ki, ettől kezdve rendszeresen közölt verseket megyei, ifjúsági, később pedig országos irodalmi és egyéb lapokban. Tagja lett a Magyar Írószövetség ifjúsági szervezetének. Irodalmi és képzőművészeti kritikái több folyóiratban is napvilágot láttak. Bár elsősorban verseiről, költői munkásságáról ismert, de több könyvkiadó munkájában is részt vett (A láthatatlan kert, A varázsló vendégei, Sárkánytorkú ősz).
Patrick Swayze (1952-2009)
amerikai színész, táncos, énekes és dalszövegíró. Olyan népszerű filmek sztárja, mint az 1987-ben bemutatott Dirty Dancing és az 1990-es Ghost, amelyekért Golden Globe-díjra jelölték, valamint az Észak és Dél című filmsorozat. A People magazin 1991-ben „a legszexibb élő férfinak” választotta (Holtpont, Ghost, Az eltakarítónő).
Madeleine Stowe (1958)
amerikai színésznő. Főleg a televízióban tűnt fel, mielőtt az 1987-es Zsarulesen című bűnügyi vígjátékban játszotta volna az áttörést jelentő szerepet (Az utolsó mohikán, 12 majom, Késő bosszú).
Czvetkó Sándor (1965)
színész. 1984 és 1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Az egyetem után Egerben a Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 1990 óta tagja az Arany János Színháznak. Főként fiatal hősöket ábrázol. Jelenleg a Körúti Színház tagja. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész is.
Edward Norton (1969)
Golden Globe-díjas amerikai színész. A filmvilágba 1996-ban robbant be Legbelső félelem című thrillerével. Az Amerikai história X, sokat vitatott film, a DVD-változat kiadását követően igazi siker-, illetve kultuszfilmmé vált. Népszerűsége azóta is töretlen (A szajré, Birdman avagy…, Legbelső félelem).
Christian Slater (1969)
amerikai színész. 1985-ben a Billie Jean legendája című filmben kapott először főszerepet. Ezután A rózsa nevében Sean Connery oldalán szerepelt, majd a Gyilkos játékok című kultuszfilmmel szerzett szélesebb körű hírnevet a mozivásznon (Egyedül a sötétben; Rés a pajzson; Robin Hood, a tolvajok fejedelme).
Teremi Trixi (1971)
Kálmán Imre díjas színésznő. Remek tánc- és énektudású színművésznő, szubrett. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése alatt már szerződtette a Budapesti Operettszínház, ahol 19 évesen debütált. Többször fellépett Japánban, Kínában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Izraelben és Európa országaiban. Több mint 200 külföldi turnén vett részt. 2001. augusztus óta „szabadúszó” művészként dolgozik.
Ezen a napon halt meg:
Guido Reni (1575-1642)
itáliai festő, klasszicista művész volt, aki egyre következetesebben tette magáévá az eszményi szépség elvét. Érett műveiben világosan látszik az antik szobrászat ihlető hatása, elsődleges szerephez juttatva az elegáns vonalakat és áramló ritmust (oltárképek – Bologna; Vatikán két terme; Santa Maria Maggiore bazilika Borghese kápolnája – Róma).
Ábrai Károly (Figura, 1830–1912)
pedagógus, szerkesztő, író. 1846-tól jelentek meg írásai az Életképek című lapban, amiket Julius álnéven írt. Önkéntesként részt vett az 1848–49-es szabadságharcban. Számos lap munkatársa volt. Irodalmi munkásságában főleg a történelmi tárgyú regények és elbeszélések a meghatározóak (Az utolsó Szapolyai, Brankovics Ilona, Hazáért és szabadságért).
Albert Edelfelt (Albert Gustaf Aristides Edelfelt, 1854-1905)
svéd nemzetiségű, finn festőművész, grafikus, illusztrátor. A finn festészet először nemzetközileg is elismert művésze. Portréi és történelmi tárgyú képei, a hétköznapi élet egyszerűségét, vagy a párizsi nyüzsgést bemutató képei egyaránt népszerűek (Lány fehér ruhában, Napfényes koponya-hegy, Két fiú egy rönkön).
Leonhard Frank (1882-1961)
német író, a 20. század első felének egyik legmeghatározóbb német írója. Elsősorban tárgyilagos és lényegre törő stílusa miatt lett elismert a korabeli írói világban. Írásaira nagy hatással volt kritikus gondolkodása és világszemlélete (A polgár, Michael visszatér, Haramiák bandája).
(Sasadi) Czillich Anna (1899-1923)
festőművész. Művészeti tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, majd 1917-től 1920-ig a képzőművészeti főiskolán tanult. Erőteljes szintetikus látásmódú festményei és rajzai csak halála után szerepeltek kiállításon. Huszonnégyévesen, tüdővészben halt meg.
K. Kovács László (Keszi, 1908–2012)
néprajzkutató, a magyar néprajzi filmezés egyik fontos alakja. 1938-ban elkészítette skandináv tapasztalati alapján a Néprajzi Múzeum nem tárgyi gyűjteményeit tartalmazó új szervezeti-gyűjteményi egységének, az Ethnológiai Adattárnak a koncepcióját. 2022-ben posztumusz elnyerte munkásságáért a Magyar Örökség-díjat.
Fukazava Sicsiró (Shichirō Fukazawa, 1914-1987)
japán író, aki már 42 éves is elmúlt, amikor első és máig legismertebb művét, a Zarándokének (Narajama-busi kó) című kisregényét benyújtotta a Csúó Kóron folyóirat pályázatára és első díjat nyert vele (Zarándokének, Kósui bölcsődal).
Benjámin László (1915-1986)
költő, szerkesztő. Kora ifjúságától a munkásmozgalom eszmekörében érlelődött költészete. Csatlakozott a szociáldemokrata „munkásköltők” csoportjához. 1949 után azonosult a „szocialista építés” illúziójával, s költészetét a napi politika szolgálatába állította (A csillag nem jött; Tűzzel, késsel; Sziklarajzok).
Nikolaus Pevsner (Nikolaus Bernhard Leon Pevsner, 1920-1983)
német születésű angol építészettörténész, egyetemi tanár, a Brit Akadémia tagja (Az európai építészet története, A modern formatervezés úttörői).
Rábai Miklós (1921-1974)
Kossuth-díjas táncművész, néptánc-koreográfus, folklorista, érdemes művész. Eredetileg vegytan–természetrajz szakos középiskolai tanár volt. 1949-től Budapesten tanított a Testnevelési Főiskola néptánc tanszakán. 1958–1961 között szviteken, zsánerképeken, mese- és történeti játékokon, balladákon és táncdrámákon keresztül új műfajt, a népi balettet alakította ki. 1960-tól modern, forradalmi témákat próbált a néptánc nyelvén megfogalmazni.
Elmer Bernstein (1922-2004)
Oscar-díjas amerikai filmzeneszerző. A színházhoz és a filmhez fűződő kapcsolata gyerekkorában kezdődött: már gyerekszínészként fellépett a Broadway-n, később díszletet festett és táncolt, de újságíróként is szerencsét próbált. Filmzeneszerzői karrierje rádióműsorokkal, televíziós és ipari dokumentumfilmekkel kezdődött az 1950-es évek elején. Az áttörést Az aranykezű férfi (The Man with the Golden Arm) zenéje hozta meg számára 1955-ben. Karrierje során számos műfajban és stílusban bizonyította tehetségét. Filmográfiája több mint 200 címet foglal magába (Ízig-vérig modern Millie, Ne bántsátok a feketerigót!, Szellemirtók).
Lukin László (1926-2004)
karnagy, zenei műfordító, középiskolai ének-zene tanár. 1944–1948 között a budapesti Zeneakadémián egyházkarnagyi szakon végzett. 1954-től haláláig vezette az Országos Filharmónia ifjúsági hangversenyeit. 1958 és 1968 között a Muzsika című folyóirat „Tücsökmuzsika” rovatát szerkesztette. 1960-1965 között a Zenélő órák című tévéműsort vezette. Haláláig a Magyar Rádió külső munkatársa is volt.
Ébert Tibor (1926-2015)
szlovákiai magyar író, költő, kritikus, esztéta, zeneművész. 1945-ben Budapestre menekült. 1945 és 1952 között a Zeneakadémia növendéke volt. 1944–1954 között jogot és filozófiát tanult. 1949–1957 között a Rádiózenekar tagja volt. 1957-től 30 éven át a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagja volt. 1980 óta a Francia–Magyar Társaság tiszteletbeli tagja. 1985-ben a József Attila Színház művészeti lektora volt (Etűdök, Kérdezd meg az esőt, Kamaramuzsika).
Sipeki Levente (1937-1985)
Liszt Ferenc-díjas balettművész. 1947-ben kezdett a néptánccal foglalkozni. Egy tehetségkutató versenyen figyeltek fel rá, így szakmai tanulmányait későn, 1950-ben kezdte meg az Állami Balettintézetben. 1957-ben szerzett balettművész diplomát. 1956-ban a Magyar Állami Operaház tagja lett. 1958–1981 között az operai balettegyüttes magántáncosa volt.
Ben Cross (Harry Bernard „Ben“ Cross, 1947-2020)
brit színész (A híd túl messze van, Tűzszekerek, Jó üzlet a háború).
