Csongor és Tünde – zenében

Bozay Attila: Csongor és Tünde – opera

a papiruszportal.hu archívumából [2010]

Szerző: szabói

Nem tudom, milyen gyakorisággal adják ki kortárs operák élő felvételét, annyi biztos, hogy ez a szám igen kicsi, és merészségre vall. A kortárszenének nincs keletje, pláne nem a vokális zenének, különösképp az operának. Bozay Attila Csongor és Tünde című háromfelvonásos operája 1986-ban lemezen elérhető volt, most, a megváltozott anyagi finanszírozás nehézségei ellenére újra a hallgatókhoz kerülhet a mű.

Vörösmarty Csongor és Tündéje a magyar romantika egyik legjobb színjátéka, melynek egyik alapja Gyergyai (vagy Gergei) Albert História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűzleányról című széphistóriája, de felismerhető a Shakespeare-i történetszövés, egyes elemek műveiből, a népmesei jellegzetességek is. Bozay operájához saját maga alakította a librettót, rövidített a szövegen. Változtatásokat természetesen kellett végrehajtania a szerzőnek ezen kívül is, jeleneteket csoportosított át, a szöveg archaikus hangzását is maibbá tette. Az opera szerkezete világos, a három felvonáson belül jól elhatárolhatók a jelenetek, a két szélsőben több szerepel. Az első felvonás éjjel kezdődik, de Csongor délben várja Tündét a fa árnyékában (Éjfél van… – énekli a kórus), a második hajnalban, a harmadik ismét éjjel játszódik, egy nap történetét halljuk tehát.
Érdekes stílusjegyeket találunk Bozay első operájában, nem feltétlenül egymásból következőket, többrétű a zenei anyag. Szinte vallásos révület jellemzi a nyitó képet, a triangulum csengése, a kórushangzás miatt, ugyanilyen érzésvilágot tár elénk a második felvonás első száma. Bozay nem véletlenül él a két főszereplő áriáiban hallható kanyargós dallamvezetéssel: a Psalmus hungaricusra, Cantata profanára utaló jegyek a kétségbeesést szimbolizálhatják. Nagyon találó a három ördögfi megjelenítése, Kurrah, Bezzeg, Duzzog első jelenete humoros, játékos, olyan színekkel gazdagítva, mely egyértelművé teszi a negatív, de mégis emberi tulajdonságokkal felruházott szerepüket, amit erősít Mirígy egy-egy közbevetése, mely ellentétes a három kurafi dallamával, hadaró beszédével. A népzene megidézése is az opera része, először a II. felvonás negyedik számában hallható, a Tiszán innen, Dunán túl kezdetű népdal idézetét, a Vörösmarty-szöveg és a dallam egybegyúrása igazán jó ötlet. A következő számban, a fergeteges Fináléban is van népdalidézet a záró akkordok előtt, a mozarti Éj királynője ária egy rövid, torzított részlete itt már másodszor szerepel.
A zenei anyag legjellegzetesebbje a lelépő kvartok szerepeltetése, transzformálva is, a négy hang nem kötődik egyetlen szereplőhöz. A helyenként atonális, a dodekafóniát érintő zene ízig-vérig modern, de a hangzásvilága, a nagyszerű hangszerelésnek is köszönhetően különleges. A stílusok (neoklasszicizmus, neobarokk, folklorizmus) szerepe, a kamarazenei, szűrt effektusok, a hangszerszólók, a nagyzenekari részek egy-egy érzésvilágot ábrázolnak kitűnően.
Csongor és Tünde jellemzésére Bozay hasonló hangulati elemeket használ, mindkettejük zenei anyaga a lírai tartományon belül mozog. A szereplők közül az övék a legnehezebb feladat, dallamaik bár líraiak, nagyon igényesek, a sok cizellálás az atonális környezetben nehéz, könnyen bizonytalanná, sőt falssá válhat. A két címszereplő közül Tünde szólamát Csavlek Etelka tolmácsolja, imponáló biztonsággal, az énekesnő hangja nemes, vibratói talán túl gyorsak. Láttatja a szerelmes fájdalmát, ahogy a Csongor szerepét éneklő Molnár András is. A két művész nagyszerűen énekel, kiváló dinamikával, a szereppel tökéletesen azonosulva, egyenrangú művészként.
Mirígy a nemrég elhunyt Jablonkay Éva, a hangja elképesztő, színe gyönyörű, erőteljes, a mélyebb régiókban férfias színezettel. Karakterábrázoló képessége egyedülálló, a gonosz boszorkány horgas orrát látjuk magunk előtt, a foszlott-kopott ruhát, tolmácsolásában mindazt az aljasságot érzékeljük, ami csak létezik. Nemcsak zenei gesztusai találóak, de szövegmondása is nagyszerű. Ilma/Böske és Balga zenei jellemzése humoros, a nagyevő-nagyivó Balgáé gyakran nehézkes is. Balgát Gáti István énekli, a figura humoros oldalát kiemelve, a bárgyúságot háttérben hagyva. Ilmát Kalmár Magda személyesíti meg, kiemeli azt a kettősséget, mely Tünde szolgálójaként, illetve Böskeként szerepel a zenei anyagban és a drámában. Bozay találóan választja a kétféle karaktert, Ilma később is két különféle életet él. Zempléni Mária Ledérje kis szerep, de Zempléni képes játszani a hangjával, a csapongó, sokszínű anyagot remek felfogásban tolmácsolja. Az opera talán legkarakteresebb jelenete a három ördögfi színre lépése, nem is csoda, hogy a közönség tapsol. Mindhárom énekes, Korcsmáros Péter, Maros Gábor, Gerdesits Ferenc találóan ábrázolja a figurát, a veszekedéseket, a szertelenséget. A másik három (mesebeli szám) szereplő, a Tudós, a Kalmár, a Fejedelem zenei anyaga is jól elkülöníthető, szemlélődő, csendesebb. Berczelly István, Csurja Tamás és Hortnai-Horváth József éneklése közel hozza a hallgatóhoz azt az érzésvilágot, amely ha nem is mozdítja elő a cselekményt, a filozófiai mélységre mutat rá. Az egyetlen prózai szerepet, Az éjét Lukács Margit recitálja, fantasztikusan.
A Magyar Állami Operaház zenekara és énekkara koncentráltan, minimális hibaszázalékkal játszik-énekel, a kamarazenei részek csodálatosak, ahogy a hangszerszólók is, egy rendkívüli, Mihály András vezényelte előadás felvételét élvezhetjük. Érdemes a dupla lemezt megvenni!

Hungaroton, HCD_32639-40