Névnapok: Amália, Alma, Almanda, Amál, Amilla, Bekény, Bekes, Elma, Engelbert, Január, Kanut, Kenese, Melina, Rubin, Rubina, Rubinka, Rufina, Szilvána, Szilvánusz, Ulrik
Események:
1762 – a londoni Westminster Apátságban leleplezik az Angliában élő Louis-François Roubiliac francia szobrász Georg Friedrich Händel német (szász) származású barokk zeneszerző emlékművét.
1873 – a 18 éves Arthur Rimbaud közölte Paul Verlaine-el (29), hogy útjaik végérvényesen szétválnak. Ekkor az 
elkeseredett és részeg Verlaine revolvert rántott és megsebesítette Rimbaud kézfejét, ezért és a szodómia vádjával két év börtönre ítélik.
1924 – nyolc hónapi fogházat és 200 ezer korona pénzbüntetést kap József Attila a Lázadó Krisztus című verséért.
1980 – Sam Shepard amerikai drámaíró True West című darabjának premierje a San Francisco-i Magic Theatre-ben. A darabot a nyers, durva realizmus, valamint sötét humor és pszichológiai mélysége jellemzi.
1982 – Samuel Morse amerikai festő és feltaláló, a Louvre 38 híres festményének miniatűr másolatát egyetlen vásznon, a Louvre galériáját (The Gallery of the Louvre ) 3.250.000 dollárért árverezik el.
2002 – a Sotheby’s aukcióján Peter Paul Rubens The Massacre of the Innocents (Az ártatlanok lemészárlása) című festményét 49,5 millió fontért (76,2 millió USD) adják el.
2018 – E. H. Shepard Micimackó száz hektáros erdőjének eredeti vázlata 430.000 fontért kelt el Londonban, ami 
rekordár egy könyvillusztrációért.
2019 – 210.000 éves koponyát találtak a dél-görögországi Apidima-barlangban, ami bizonyíték az Afrikán kívüli modern emberek jelenlétéről (Nature magazin).
2020 – Recep Tayyip Erdoğan iszlamista török politikus, Törökország köztársasági elnöke elrendelte, hogy a hatodik században épült Hagia Sophia székesegyházat alakítsák mecsetté, miután az Államtanács semmissé nyilvánította azt az 1934-es rendeletet, amellyel az Hagia Szophiát múzeummá nyilvánította.
Ezen a napon született:
Aphra Behn (Aphra Amis, 1640-1689)
angol költőnő, dráma- és regényíró. Az első költőnő, aki az irodalomból kereste kenyerét. Magát elsősorban költőnek tartotta, és választékos lírai tehetsége volt; de a pénzkereset módja a színdarabok írása volt, ezért írt színdarabokat (legalább 19 művet írt ebben a műfajban). A regény népszerű műfajként való feltűnésével regényeket is elkezdett írni.
Luigi Ferdinando Marsigli (1658-1730)
olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor. Matematikát, anatómiát és természettudományokat tanult. A Velencei Köztársaság követének kíséretében érkezett Konstantinápolyba. a város fekvését, a tengerszorost, és az Oszmán Birodalom katonai erejét figyelte, adatokat gyűjtött, mai szóval „hírszerző”, azaz kém volt. A tatárok fogságába esett, 1684-ben kiszabadult a fogságból, és mindvégig részt vett a Magyarország és a Délvidék felszabadításáért folyó harcokban. Jelen volt Buda visszafoglalásánál, ahol nagy érdeme volt, hogy az ostrom utáni üszkös romok alól ő menekítette ki a még épen maradt corvinákat. Először térképezte fel a Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti, mintegy 850 kilométeres határszakaszt. Jelentős természettudományi műve a hat kötetből álló Danubius Pannonicomysicus, amelyből az 1726-ban kiadott utolsó kötete, a Catalogus Plantarum circa Danubium Sponte, a magyar flórára vonatkozó első összefoglaló mű.
Camille Pissarro (1830-1903)
francia impresszionista és divizionista festő. Sajátos stílusát az 1880-1890-es évekhez közeledve találta meg, az impresszionizmus és a pointillizmus tanulságai mentén érkezett el az ő nagyon gazdag koloritjához, amely határozott rajztudással párosult. A festészeti műfajt tekintve elsősorban tájképfestő volt, de festett sikeres portrékat, aktokat, csendéleteket is (A pontoise-i kert, Montmartre sugárút, Aratás).
Henryk Wieniawski (1835–1880)
lengyel hegedűvirtuóz és zeneszerző. Rendkívüli tehetségét hamar felfedezték, nyolcéves korában felvették a Párizsi Konzervatóriumba. Két igen nehéz hegedűversenyt komponált. Jól ismert a két etűd sorozata, amely nem hiányozhat a hegedülni tanulók repertoárjából. Halála után számtalan kitüntetésben részesült.
Marcel Proust (1871–1922)
francia regényíró, esszéista és kritikus, akit leginkább mint Az eltűnt idő nyomában című regény szerzőjét ismernek. A hétkötetes mű, melyet a 20. század egyik legjelentősebb regényeként tartanak számon, 1913–1927 között jelent meg – az utolsó három a szerző halálát követően. Ifjú korától írogatott, első munkái iskolai lapokban jelentek meg. 1896 júliusában jelent meg Gyönyörűségek és napok (Örömök és napok) című könyve, mely több korai írását tartalmazza. A könyvhöz Anatole France írt előszót. Olvasmányai révén finomítani kezdte nézeteit a művészetről, és a művész szerepéről a társadalomban: a művész felelőssége, hogy szembenézzen a természettel, következtessen lényegére, és magyarázza meg azt saját műalkotásában (Álmok, szobák, nappalok; Sainte-Beuve ellen; Guermantes-ék).
Bókay János (1892-1961)
író, költő, műfordító. Jogi diplomája megszerzése után tudását nem ezen a pályán akarta kamatoztatni. 1914-1917-ig a székesfővárosi tanügy referenseként dolgozott. Emellett már íróként és műfordítóként is tevékenykedett. 1915-ben jelentek meg Bunyin-, Scott-, Maurois-, Maugham- műfordításai. Írói tehetségét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Verseket, regényeket, színműveket írt, valamint ír, angol, orosz, német nyelvekből is fordított. Könnyed, szórakoztató stílusa a mai olvasóközönség tetszését is elnyerte.
Carl Orff (1895-1982)
német zeneszerző, egyetemi oktató. a „Carmina Burana” szerzője. A 20. századi zene – és benne az akkori német muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak operák és más vokális alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is. Zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni (A Hold, Az okos lány, Prometheus).
Szathmáry György (1928-1990)
költő, műfordító. 1952-ben egy koncepciós per vádlottjaként először tizenöt, másodfokon tíz évi börtönbüntetésre ítélték. Négy év börtön után, 1956 nyarán feltételesen szabadlábra helyezték. A Kádár-korszakban nem találta meg a helyét. Nyugdíjazásáig szórakoztató zenészként dolgozott szerte az országban. A rendszerváltást követően, halála után rehabilitálták, 1992-ben szülővárosa (Szolnok) kopjafát állíttatott sírjánál.
Janáky Viktor (1933-1999)
keramikus. 1951 és 1956 között a budapesti Iparművészeti Főiskola kerámia tagozatán tanult. Korai művei mázas kerámiavázák, állatalakos kerámiák. Síkfelületű munkáira égetéssel gyöngyöket, fémet, üveget olvasztott, amelyek színezték a felületet. Később elsősorban matt, égetett kerámiából készítette munkáit. Halála előtt a tulajdonában lévő munkáit Békés városára hagyta.
Ivan Passer (1933–2020)
cseh filmrendező, forgatókönyvíró. 1965-ben került bemutatásra az Intim megvilágításban című filmje, melyet ő is rendezett. Másik két jelentős filmje az Egy szöszi szerelme és a Tűz van, babám! Miloš Forman rendezésben készült el. Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállása után az Egyesült Államokba emigrált (Győzelemre született, Cutter útja, Nomád).
Jean-Marie Poiré (1945)
francia filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Szakmai pályafutását forgatókönyvírással kezdte 1968-ban. A Gaumont filmvállalat négy nagy sikerű filmvígjátékának, a Marhakonzerv-akció, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk, a Zűrangyalok és a Jöttünk, láttunk, visszamennénk 2. filmek rendezője.
Sue Lyon (1946-2019)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő (Lolita, Az iguána éjszakája, Crash!)
Dunai Tamás (1949-2023)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató, érdemes és kiváló művész. 1976-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1976-1992 között a budapesti Madách Színház tagja volt. 1992-től szabadúszó. 2004-től rendezőként is bemutatkozott (Angi Vera, Sorstalanság, Made in Hungaria).
Lantos István (1949)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zongoraművész, érdemes és kiváló művész. 1968-ban felvételt nyert a Zeneakadémiára, ahol 1972-ben diplomázott zongora és orgona szakon. 1973-tól a Zeneakadémia helyettesítő tanára később tanára. 1984-től az egyetem tanszékvezetője lesz. Elismert zongora-virtuóz és kamarazenész, valamint egyedülálló improvizációs készséggel rendelkező orgonaművész is, ezek mellett, pedig igazi pedagógus. Gyakran meghívott zsűritag nemzetközi zongora és orgonaversenyeken. Koncertjeivel gyakran visszatérő vendég Európában az Egyesült Államokban és Japánban is.
Monok István (1956)
Széchenyi-díjas irodalom- és művelődéstörténész, könyvtáros, bibliográfus, egyetemi tanár, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója. A 15–17. század könyv- és olvasmánytörténetét, a 16–17. század magyar művelődéstörténetét és a régi magyar irodalom történetét kutatja és oktatja.
Gale Harold (1969)
amerikai színész. Mielőtt színészkedni kezdett, számos állása volt. Los Angelesbe költözött és drámát tanult. Az áttörés 2000-ben történt, amikor megkapta Brian Kinney szerepét a Showtime melegekről szóló sorozatában, a Fiúk a klubból. Feltűnt az HBO Deadwood c. sorozatában is, Wyatt Earp szerepében. 2006 szeptemberében New Yorkban Gale visszatért a színpadra. 2008-ban szerepet kapott a Született feleségekben.
Kontur András (1973)
szobrász. az ezredforduló után iratkozott be a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemre, ahol 2008-ban kapta meg szobrászdiplomáját. Kőből faragott és kőből alakított alkotásaira azt mondhatjuk, hogy ezek a művek magától értetődő természetességgel és rendkívül erős szálakkal a hagyományhoz kapcsolódnak, de úgy, hogy túl is lépnek azon, úgy, hogy új kapukat, új távlatokat nyitnak meg.
Thomas Ian Nicholas (1980)
amerikai színész, énekes, zenész. Filmes karrierjét hétévesen kezdte a Tony Danza főszereplésével készült Ki a főnök? című sorozatban. Több sorozatban vendégszerepelt, de leginkább az az Amerikai pite filmekből ismert.
Ezen a napon halt meg:
Heinrich Bach (1615-1692)
német orgonista, zeneszerző. Művei elvesztek, csupán az Ich danke dir, Gott című egyházi kórusműve maradt meg az erfurti Michaeliskirche kottatárában.
Domenico Gabrielli (1659? – 1690)
olasz barokk zeneszerző és virtuóz csellista. Bologna városában született, az itteni San Petronio templom zenekarának lett a zenésze, majd később a Bolognai Filharmóniai Akadémiai is a tagjai közé választotta. Számos operát és egyházzenei darabot komponált, de elsősorban a csellóművei mutatkoztak nagy hatásúnak és maradandónak. Mint a cselló első nagy mestere írta be a nevét a zenetörténetbe.
Louis Daguerre (1789-1851)
francia díszlettervező, a fényképészet úttörője, a daguerreotípia feltalálója. Foglalkoztatni kezdte az a probléma, hogy milyen technikai eszközzel lehetne a világ képmását létrehozni. Az első kísérletei nem jártak eredménnyel. egyedül 1837-re sikerült kifejlesztenie az azóta róla elnevezett a dagerrotípiát, egy évvel később elkészítette a világ első embert ábrázoló fotográfiáját. 1839-ben hozta nyilvánosságra találmányát, de nem szabadalmaztatta.
Latabár Endre (1811-1873)
színész, színi igazgató, zeneszerző, a Latabár-színészdinasztia alapítója. Énekhangja a tenor volt, bár néha más szólamot is elénekelt. Színművekben főleg szeleburdi gavallérokat és fiatalemberek humoros szerepeit alakította.
Mály Gerő (Mály Gergely Árpád, 1884-1952)
erdélyi magyar színész, filmszínész, komikus. Solymosi Elek színiiskolájában tanult, 1903-ban csatlakozott Kárpáthy György társulatához. Tíz évig volt vándorszínész, 1913-ban játszott először Budapesten a Vígszínházban és az Angolparkban. 1924 és 1937 között a Vígszínház tagja volt, de játszott 1927 és 1930 között a Magyar Színházban, 1929-ben és 1931 és 1932 között a Belvárosi Színházban, a Budapest Színházban és a Royal Színházban is. 1937-től a Pesti Színházban játszott. 1913-ban szerepelt először filmen. Első hangosfilmje az 1931-ben készült (A hölgy egy kissé bogaras; Egy bolond százat csinál; Egy szoknya, egy nadrág).
Rajnai Gábor (Joanovics, 1885–1961)
színművész, érdemes művész. A középiskolai tanulmányai befejezése után Budapestre ment a Színművészeti Akadémiára. Első filmszerepét az 1915-ben készült Tiszti kardbojt című némafilmben, utolsó filmszerepét az 1957-ben készült Éjfélkor című filmben játszotta. Az 1945 előtti magyar filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt. 1946-ban nyugdíjba vonult (Egy bolond százat csinál, Janika, Budapesti tavasz).
Jelly Roll Morton (1890-1941)
amerikai zeneszerző, zongoraművész, a dzsessztörténet egyik első klasszikusa. A 20. század elején New Orleans éjszakai életének népszerű figurája volt. A harmincas években Washingtonba költözött. 1940-től Los Angelesben élt. Nevét számos örökzöld szerzemény őrzi (Big Foot Ham, Mama Nita, Wolverine Blues).
Gertrud Arndt (Grant, 1903–2000)
német (porosz) fotóművész és textilművész. 1923 és 1927 között egy ösztöndíjnak köszönhetően ismerkedett meg a bauhaus mozgalommal. Különböző textileket készített ilyen stílusban, majd a fényképezés felé fordult, a női önarcképkészítés egyik úttörője lett.
Somogyi Erzsi (Bogyó, 1904–1973)
kétszeres Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész. Kezdetben orvosnak készült, majd rövid időt töltött a Színiakadémián. A Renaissance Színházban tűnt fel 1924-ben, 1924-től 1927-ig, 1928-tól 1951-ig, ill. 1954–1973 között a Nemzeti Színház művésznője volt (Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Budapesti tavasz, Fapados szerelem).
Egri István (Klein, 1905–1980)
színész, színházi és rádiós rendező, főiskolai tanár, író, publicista; érdemes és kiváló művész. 1930-ban a rendező szakon diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. A Belvárosi Színházban indult színészi pályája. Első színpadi rendezése 1939-ben volt. 1944-ben munkaszolgálatra vitték, később Mauthausenbe. 1945 tavaszán került haza, a Nemzeti Színház tagja lett. Később több színháznak volt tagja, rendezője. 1978-ban visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig volt a tagja.
Kerényi Jenő (~ Antal Sándor, 1908–1975)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, kiváló művész. A Mintarajziskolában tanult. Fővárosi ösztöndíjat, majd római ösztöndíjat nyert. Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere (Hősi emlékmű – Léva, Osztapenko-emlékmű, Gitáros lány – Vác).
Omar Sharif (Michel Demitri Chalhoub, 1932-2015)
kétszeres Golden Globe-díjas egyiptomi színész. Az 1950-es évek első felében kezdett el filmezni hazájában, ahol igen hamar népszerűvé vált. Az Arábiai Lawrence című monumentális angol filmeposzban játszott mellékszerepe tette világhírűvé. Ettől kezdve elsősorban Hollywood foglalkoztatta a legkülönbözőbb műfajú, világhírű produkciók főszereplőjeként (A Római Birodalom bukása, Doktor Zsivágó, Hidalgo – A tűz óceánja).
Pethő Zsolt (1937-2016)
Balázs Béla-díjas zeneszerző, a Pannónia Filmstúdió zenei referense. 1961 óta több száz filmhez és bábjátékokhoz ír dalokat, kórusműveket és zenedarabokat is. Táncdalokat, zongoradarabokat is írt (Gusztáv; Frakk, a macskák réme; Vili, a veréb).
Roger Rees (1944-2015)
Tony-díjas walesi-amerikai színművész, rendező. A Wimbledon Theatre-ben festett díszleteket, amikor 1965-ben Arthur Lane, az egyik utolsó színész-igazgató szerepet adott neki. 1967-ben, negyedik próbálkozására, felvette az RSC. Öt évet töltött az RSC-nél, utána belépett a Cambridge Theatre Companybe. Lassan Angliából Amerikába települt, színészből színházi rendezővé vált. Drámaprofesszor volt a Floridai Állami Egyetemen, rengeteg hangoskönyvfelvétele van, dolgozott képregényeken, szerepelt rádiójátékokban.
Emőd György (1955-2013)
színész, rendező, műfordító, műgyűjtő. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 1982-ben ugyanitt a színházrendező kiegészítő szakot is elvégezte. 1978-tól a Veszprémi Petőfi Színházban színész. 1982 – 1986 között a győri Kisfaludy Színház társulatában rendező. 1986-tól Budapesten a Thália Színház, majd az Arizona Színház művésze. Dalszövegeket is írt, fordított és átdolgozott színdarabokat. 1993-tól szabadfoglalkozású művész volt. Műgyűjtéssel is foglalkozott.
