Névnapok: Ulrik, Aggeus, Babett, Babetta, Berta, Betta, Betti, Bettina, Erzsébet, Fédra, Felda, Illés, Ince, Karitász, Odiló, Odó, Ódor, Prudencia, Rajmond, Rajmund, Ramón, Szvetlána, Údó, Ulla
Események:
1855 – saját költségén kiadja Walt Whitman amerikai költő a Fűszálak (Leaves of Grass) című verseskötetét Brooklynban. Az első tipikusan amerikai költő, aki az emberekkel, minden emberrel, az élő és élettelen világgal való összetartozás érzését öntötte verseibe.
1865 – megjelenik Lewis Carroll Alice Csodaországban című klasszikus meseregénye. A viktoriánus irodalom 
korszakalkotó műve 1862-ben, ugyan ezen a napon fogant meg Lewis Carroll (Charles Dodgson) fejében egy hajókiránduláson, Oxfordban.
1884 – a francia nép ajándékaként Párizsban átadják a Szabadság-szobrot az Egyesült Államoknak. A szobor Edouard de Laboulaye akadémikus vezette csoport ötlete volt. A tervező Frédéric-Auguste Bartholdi volt, aki megnyerte a kivitelezéshez Alexander-Gustave Eiffelt.
1898 – a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában megnyílt az első országos levéltári és könyvtártani szaktanfolyam, kezdetét vette a központi könyvtárosképzés Magyarországon.
1918 – a Maryhill Stonehenge az angliai Stonehenge másolata, amelyet ezen a napon szentelték fel az első világháborúban elhunyt emberek emlékművének.
1966 – Lyndon B. Johnson az Egyesült Államok 36. elnöke aláírja az információszabadságról szóló törvényt (Freedom of Information Act). A törvény célja az volt, hogy átláthatóbbá tegye az amerikai kormányhivatalok tevékenységét.
1968 – bemutatják Arthur Kopit amerikai drámaíró Indiánok című drámáját Londonban. Magyarországon 1973-
ban jelent meg Indiánok. Dráma / Amikor a szajhák teniszezni mentek. Komédia címmel a Modern könyvtár (Európa Kiadó) sorozatban.
2019 – az egyiptomi régészeti minisztérium bejelenti, hogy a karnaki templomból ellopott 3.000 éves Tutanhamon fáraó bronz szoborfejét árverezi el a Christie’s aukciósház. Egyiptom az árverés leállítását és a műkincs visszaadását kérte. A szobor végül 5,97 millió dollárért, vagyis 1,7 milliárd forintért talált gazdára.
Megszületett Szinyei Merse Pál (1845-1920) festőművész.
Édesapja támogatta fia művészi ambícióit, édesanyja pedig irodalom- és zenekedvelő asszony volt, maga is írt verseket, a Kisfaludy társaság egyik alapítója. Szinyei a gimnazista évei alatt kezdett komolyabban a festéssel foglalkozni. 1864-ben beiratkozik a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Első önálló képét műterme ablakából festette, a kép az Esthajnalcsillag címet kapta. 1873-ban készítette el egyik legismertebb képét, a Majálist. Feleségül vette régi szerelmét Probstner Zsófiát és egy ideig családjával és birtokával foglalkozott. Egyre ritkábban festett. Rokonai és barátai közbenjárására tért vissza a festéshez. Utolsó 25 évét szakadatlan munkával töltötte, bár ekkor sem készített 5-6 képnél többet évente. Az idős mester még megélhette élete legnagyobb kitüntetését, amikor is 1914-ben a Szépművészeti Múzeum felállította a Szinyei termet (Szerelmespár, Lilaruhás nő, Hóolvadás).
Megszületett Neil Simon (1927-2018) amerikai drámaíró és forgatókönyvíró.
Több mint harminc színdarabot írt és majdnem ugyanennyi filmforgatókönyvet. Többször jelölték Oscar-díjra és Tony-díjra, mint bármely másik szerzőt. Miután az érettségit követően néhány évet eltöltött a légierőnél, vígjátékokat kezdett írni a rádiónak és néhány népszerű korai tévéshow-nak. Két sikerdarabjáért (Mezítláb a parkban, Furcsa pár) Tony-díjat kapott, országosan ismertté vált és ő lett „a Broadway legújabb sztárszerzője”. Miután 1991-ben elnyerte a drámaírók Pulitzer-díját, a kritikusok kezdték értékelni a történeteinek mélységét, bonyolultságát és az általános érdeklődésre számot tartó témaköröket, amelyek az átlagemberek legfontosabb problémáit dolgozták fel. Legtöbb darabja részben önéletrajzi jellegű, nehéz gyermekkorát és életének különböző szakaszait ábrázolja. Írói stílusának kulcsa és állandó jellemzője a komikum, amely mind a szituációs, mind a nyelvi humort hatékonyan felhasználja (Napsugár fiúk, Meghívás egy gyilkos vacsorára, Hárman a slamasztikában).
Ezen a napon született:
Uszáma ibn Munkidz (1095-1188)
szíriai emír, költő, író, katona és diplomata, az „Intelmek könyve” szerzője. Szülővárosa Sajzar romba dőlt és a romok alatt szinte egész rokonsága elpusztult, ezután a várost az asszaszinok vették birtokukba. 1164-ben Dijarbakirba költözött, ahol az írásnak szentelte magát. 1174-ben fia, Murhaf, rávette, hogy költözzön át Szaladin udvarába. Itt írta élete végén memoárját, az Intelmek könyvét.
Johannes Aventinus (Johann Georg Turmair, 1477-1534)
bajor humanista, filológus, történetíró. Tanulmányait Ingolstadt, Bécs, Krakkó és Párizs neves egyetemein végezte 1495-től. IV. Vilmos bajor herceg testvéreinek Lajos és Ernő hercegek nevelője is volt. 1517-ben kinevezték a Bajorország hivatalos történetírójává és megbízták az ország történetének megírásával. Ennek eredményeképpen született meg az 1522-ben Nürnberg-ben kiadott Bayrischer Chronicon.
Paul Scarron (1610-1660)
francia költő, író, drámaíró; „az ún. burleszk-költészet, a vaskos tréfa és a ragyogó szellemesség határán mozgó műfaj” legjobb 17. századi képviselője. Íróként a finomkodó, emelkedett stílus ellenfeleként lépett fel, a maga korában nagy feltűnést keltett és sokáig népszerű műve, a Virgile travesti Vergilius Aeneis című eposzának paródiája volt. Az érzékeny lelkű, előkelősködő lovagok és hölgyeik mesterkélt világával ellentétben figurái közönséges emberek, akik gyakran durván és cinikusan, de természetesen viselkednek és egyszerű nyelven beszélnek (Poésies diverses, Komikus regény, Typhon ou la Gigantomachie).
Nathaniel Hawthorne (Nathaniel Hathorne, 1804-1864)
amerikai regény- és novellaíró, az amerikai irodalom kulcsfigurája a 19. században. Írt egyszerű élményeken alapuló esszéket, vázlatokat. Történelmi múlttal kapcsolatos, krónikaszerű anekdotákat és meseszerű, fantasztikus, morális töltésű novellákat, regényeket. Mindezeket a puritán szellemiség jegyében alkotta (A skarlát betű, A héttornyú ház, Derűvölgy románca).
Joseph Boehm (1834-1890)
osztrák szobrász és éremművész. Művészete titkaiba atyja vezette be, akivel hosszabb utat tett Olaszországban és Angliában. 1862-ben Londonban telepedett meg, ahol fejszobraival és más műveivel az udvar figyelmét is magára vonta. Művei tele vannak élettel és kifejezéssel; de hatásuk inkább festői, mint plasztikus (Viktória királynő, Charles Darwin, A skótdudás).
Vízvári Gyula (Viszkidenszky, 1841–1908)
színész, rendező, a Nemzeti Színház volt örökös tagja, az Országos magyar királyi Zeneakadémia tanára. Pályafutását Veszprémben kezdte 1859-ben, később Debrecenben játszott. 1872 nyarán került Pestre, 1873-ban Szigligeti Ede hívta a Nemzeti Színházhoz. 1889-től lett rendező, és egyúttal a drámabíráló bizottság tagja. 1893-tól oktatott operajátszást a Zeneakadémián. 1905-ben vonult nyugállományba, ekkor választották meg a színház örökös tagjává. Kitűnő komikus volt.
Edmonia Lewis (Mary Edmonia Lewis, 1844–1907)
afroamerikai és indián származású amerikai neoklasszikus szobrász. Első, eladásra szánt érméjét 1864 elején készítette John Brown arcképével. A Rómában tartózkodó Liszt Ferenc arcképét lapos márvány domborművön örökítette meg. 1876-ban a Philadelphiában megrendezett világkiállításon a Kleopátra halála monumentális szobrával szenzációt keltett. Az okos és kitartó Edmonia a bátorság és a siker szimbóluma lett a színes bőrű kisebbségi közösségek számára.
Vaszkó Ödön (1896–1945)
festő. Szabadiskolákban és a budapesti Iparművészeti Főiskola tanfolyamán képezte magát. Termékeny alkotó periódusa mindössze egy évtizedre terjedt ki a 20. század húszas, harmincas éveiben. 1921-től állított ki rendszeresen. Festészetét, „új tárgyilagosság” (Neue Sachlichkeit) művészeti irányzatával, csak a 2010-es években fedezték fel újra.
Robert Desnos (1900-1945)
francia szürrealista költő. 1917-ben jelentek meg első versei, 1919-ben szerkesztő lett egy párizsi lapnál. A párizsi rádió egyik vezetője 1932-ben szerződtette, ezzel megszűntek anyagi gondjai. Körülbelül háromezer szellemes szlogenjét sugározták nyolc év alatt. Volt olyan év, aminek minden napján megírt egy verset. Tele volt sziporkázó nyelvi ötletekkel. Aktívan részt vett a francia ellenállásban, a Gestapo elfogta. Megérte a theresienstadti láger felszabadulását, de öt héttel később tífuszban meghalt.
Halász Gábor (1901-1945)
Baumgarten-díjas író, kritikus, irodalomtörténész. Tanulmányai, cikkei és kritikái a Nyugatban és más folyóiratokban jelentek meg. A két világháború közötti korszak egyik jelentős esszéistája. Munkáit nagy tudás, műgond és humanista szemlélet jellemzi, és mindenekelőtt az értelem tisztelete. Az ész, az értelem törvényeinek nevében fordult szembe mind határozottabban a kor irracionális szellemi és politikai áramlataival. Így jutott el esztétikájában a realizmus vállalásáig. 1944-ben behívták kisegítő munkaszolgálatra, ahonnan már nem tért vissza (Berzsenyi lelkivilága, Magyar századvég, A realizmus titka).
Szervátiusz Jenő (1903–1983)
szobrász, érdemes művész, Szervátiusz Tibor szobrászművész apja. A legerdélyibb magyar szobrász – ahogy Lyka Károly, neves művészettörténész nevezte – kezdetben asztalosműhelyekben sajátította el a fafaragás mesterségét. Dolgozott kőben, márványban, de leginkább fában. Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható (A sebesült katona – Csíknémaság; Madonna – Gyergyószentmiklós; Cantata Profana – Sopron).
Artur Malawski (1904-1957)
lengyel zeneszerző, zenepedagógus és karmester. Nyolcéves korában kezdett hegedűt tanulni. 1920-1928 között a krakkói Zenei Társaság konzervatóriumában folytatta hegedű tanulmányait. 1927 és 1933 között hangversenyeket adott, de bal kezének sérülése miatt azonban le kellett mondania a virtuóz karrierről. Ezután, több zenei társaságnál viselt különböző tisztségeket, tanított, illetve alkalmanként karmesterként is fellépett (Hegycsúcsok; Huculka; Magyarország, 1956).
Gloria Stuart (Gloria Frances Stewart, 1910–2010)
angol-amerikai színésznő. Legismertebb szerepe az 1997-es Titanicból Rose Dawson Calvert. 1932-ben annak Az öreg sötét ház című filmjében mutatkozhatott be. 1933-ban rengeteg filmszerepet kapott (A láthatatlan ember, A három testőr, Titanic).
Varga Tibor (1921–2003)
hegedűművész, karmester és nemzetközi szintű zenepedagógus, hatévesen debütált, tízévesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta. Az általa négy hegedűre komponált Capriccio-Etude 2003-ban az európai rektorok konferenciáján az Európai Egyetemek Szövetsége hivatalos himnuszává vált.
Mikes Lilla (1924-2004)
Jászai Mari-díjas színésznő, előadóművész, érdemes művész. A Színművészeti Akadémián tanult. 1949-ben az Úttörő Színháznak, majd az Ifjúsági Színháznak a színésznője volt. 1953-tól 1959-ig a Vidám Színpadnál játszott, 1964 és 1984 között tagja volt az Irodalmi Színpadnak és a Radnóti Színpadnak. 1972-től a Korona Pódium alapítója, művészeti vezetője, műsorainak szerkesztője volt. Önálló estjein sanzonokat énekelt, prózai és verses magánszámokat adott elő. Versmondóként is népszerű művész volt.
Sebestyén Éva (1927-2011)
Aase-díjas színésznő, a szolnoki Szigligeti Színház örökös tagja. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában végzett 1951-ben. 1951 és 1954 között az Ifjúsági Színház Stúdiójának tagja volt. 1957-ben szerződött a szolnoki Szigligeti Színházhoz.
Gina Lollobrigida (1927-2023)
Golden Globe-díjas olasz színész, énekes, fotóművész, közismert beceneve Lollo. Az 1950-es évek és 1960-as évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga és szexszimbóluma volt világszerte. Noha jellemábrázoló képességei vitathatatlanok, számos filmjében elsősorban külseje miatt szerepeltették. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Fiatalon, feltűnő szépségének köszönhetően modellként kapott munkát. Nemzetközi hírnevét egy francia filmnek köszönheti: Adeline-t alakította Gérard Philipe oldalán a Királylány a feleségem című emlékezetes kalandfilmben (A római lány; A párizsi Notre-Dame; Jó estét, Mrs. Campbell!).
Berdál Valéria (1933-2003)
Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő (szoprán), érdemes művész. 1955-ben debütált Antónia szerepében Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájában. Ugyanebben az évben a Szegedi Nemzeti Színház alkalmazta magánénekesként. Elsősorban a szubrett-koloratúr szerepekben játszott. 1972-től a szegedi Zeneművészeti Szakiskolában, majd 1985-től a szegedi Zeneakadémián tevékenykedett pedagógusként.
Bartis Ferenc (1936-2006)
erdélyi magyar költő, író, újságíró. egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakán kezdte 1956-ban, de 1957-ben letartóztatták és bebörtönözték, 1964-ben szabadult. Versei, karcolatai, népművelő írásai és fordításai 1953-tól jelentek meg. 1970-től az Új Élet riportere és a Művelődés munkatársa volt. 1984-ben áttelepült Magyarországra a politikai zaklatások miatt (Konok szeretet, Életre hívó halotti beszéd, És mégis élünk).
Ruszt József (1937-2005)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színigazgató, színházi rendező, művészeti tanácsadó, érdemes és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1963-ban végezte el. Ezután 11 éven át, 1973-ig, a debreceni Csokonai Nemzeti Színház rendezője. 1980 és 1982 között a szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója. 1982-től 1984-ig volt a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház megbízott igazgatója és művészeti vezetője, jelentős szerepet vállalt a színház megalapításában is. 1994-től 1998-ig a Budapesti Kamaraszínház tagja, 1995-től annak művészeti vezetője. Modern rendezési elveket követett; a hagyományos és klasszikus darabokat is új rendezői felfogásban állította színpadra.
Trokán Péter (1946)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1970-1972 között, valamint 1973-1978 között a Kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1972–73-ban a debreceni Csokonai Színház színésze volt. 1978-1981 között játszott a Népszínházban. 1981-1989 között, valamint 2003-2008 között a Nemzeti Színházban játszott. 1989-től egy évadot a József Attila Színházban töltött. 1990-ben szabadfoglalkozású lett. 1990-1996 között veszprémi Petőfi Színházban, 1996-1999 között pedig a soproni Petőfi Színházban játszott. 1999-2003 között a Madách Színházban lépett fel. 2008-2020 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt. 2020-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze (A kenguru, Az erőd, Szamba).
Verebes István (1948)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, dramaturg, író, dalszövegíró, színházigazgató, műsorvezető. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1975-től 1978-ig a Miskolci Nemzeti Színházban és a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. Az 1980-as években vált ismertté, amikor a Magyar Rádiónál vezetett kabaréműsorokat, politikai témákat sem kerülve. 1990-től 1993-ig a Komédium Színház, majd 1993-tól 1998-ig a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója lett. 2010. február 1-jétől a Mikroszkóp Színpad igazgatója. 2015 óta a Turay Ida Színház egyik rendezője is (Senki sem tökéletes, Ámbár tanár úr, Sohase mondd).
Grandpierre Attila (1951)
zenész, énekes, csillagász, író, költő, a Magyar Írószövetség tagja, egyetemi doktor, a fizikai tudományok kandidátusa. Zenész, énekes (a Vágtázó Halottkémek, Vágtázó Csodaszarvas és Vágtázó Életerő együttesek alapítója). Fő őstörténelmi kutatási területe a Kárpát-medence és az eurázsiai síkság népeinek őstörténelme, műveltségtörténelme, az emberiség őstörténelme, az őskor tudománya, filozófiája, művészete, a „mágikus gondolkodás” fogalma és kutatása, a mágusok szerepe az őstörténelemben, a székelyek őstörténelme, ősi ünnepeink feltárása, társadalomelmélet, az őskor és az ókor oktatási rendszerei. Ezekben a témákban több, mint ötven tanulmánya, és öt könyve jelent meg (Emeletes mesehajó, Királyi mágusok ősnépe, A lélek halhatatlansága).
Tóth Éva (1954)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban végzett. A főiskola után a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatához szerződött, 1980-tól a Vígszínház, 1983-tól a Nemzeti Színház társulatának, majd 2000-től, a névváltást követően is a Pesti Magyar Színház tagja 2022-ig. Nevéhez számtalan rádiós- és szinkronalakítás is fűződik (Psyché és Nárcisz, A vörös grófnő, Falfúró).
Kiss Erika (1962)
színművésznő, szinkronszínész. 1986-ban a Népszínházhoz, illetve a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződött. Prózai és zenés darabokban egyaránt játszik. Jelenleg főként szinkronizál.
Lengyel Anna (1969–2021)
dramaturg, műfordító. 1992–1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt. 1994–2002 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban, 2004–2008 között a Krétakör Színház dramaturgjaként dolgozott. 2008-ban megalapította saját független dokumentumszínházát, a PanoDrámát. Folyamatosan dolgozott külföldön is.
Bot Gábor (1971)
színész. Zenei tanulmányait hatéves korában kezdte, 13 évesen került a Magyar Rádió Gyermekkórusába. 1994-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 2000-ben diplomázott. 1991 óta szerepel különböző színpadi produkciókban. Jelenleg a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház és a szolnoki Szigligeti Színház tagja.
Orbán János Dénes (1973)
Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar költő, író. Egyetemi oktatói munkája mellett irodalomszervezéssel foglalkozott. 1992 óta publikál, több műfajban: vers, próza, paródia, kritika, esszé, tanulmány, dráma és bábszínházi darab, műfordítás, publicisztika. 1993-ban Sántha Attilával közösen élére álltak egy irodalmi mozgalomnak, ami akkor „transzközép irodalmi mozgalom”-ként híresült el. 1995-től az „Előretolt helyőrség” néven működő csoportosulás művészeket összefogó társulatként működött, amelynek meghatározó alakja volt. 2018 februárjában miniszteri hatáskörben kinevezett személyként, az NKA Szépirodalmi Kollégiumának lett a tagja[24][25] 2023-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára, dramaturg szakon(Hümériáda, Búbocska, Véres képeslap Erdélyből).
Pikali Gerda (1978)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. 2000-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Jelenleg az Újszínház, a József Attila Színház, a Hatszín Teátrum és a Körúti Színház társulatának tagja. Több különböző műfajban megállja a helyét. Az 1990-es évek vége óta szinkronizál filmekben, sorozatokban, animációs filmekben, illetve reklámokban is. Egyike a legjellegzetesebb és legismertebb szinkronhangoknak.
Biró Gyula (1989)
színész, bábművész. A Békéscsabai Jókai Színház mellett működő Színitanházában végzett. 2012-től a Békéscsabai Jókai Színház tagja. 2015-től a Békéscsabai Napsugár Bábszínház társulatának tagja.
Ezen a napon halt meg:
William Byrd (1543?-1623)
reneszánsz zeneszerző, az angol katolikus zene utolsó képviselője. az angol katolikus zene utolsó képviselője. Kortársai szerint „az angol nemzet leghíresebb muzsikusa és orgonistája” és „az angol zene atyja” volt. Azt, hogy kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel túlélte a katolikusellenességet – a királynői pártfogáson túl – annak is köszönhette, hogy a katolikus egyházi zenén kívül színvonalasan munkálkodott az anglikán zenén is. Műveit katolikus és anglikán pártfogóinak ajánlotta. Sokoldalú komponista, akinek munkásságában megtalálhatók a vokális és az instrumentális, illetve a vallásos művek mellett a világi művek is.
Samuel Richardson (1689-1761)
angol író, a modern regényírás úttörője. Pályafutását nyomdászként kezdte, később szerkesztéssel és kiadással is foglalkozott. Fő műve azonban az 1747–1748-ban megjelent Clarissa, ez a monumentális levélregény, amelyben a lélektani elemzés elmélyül, a látás- és ábrázolásmód pedig sokkal komorabb (Pamela, avagy az erény jutalma; Clarissa).
François-René de Chateaubriand (1768-1848)
francia író, diplomata, a konzervativizmus és a francia romantika kiemelkedő alakja. Tehetsége és túlzásai a francia romantika atyjává tették. Természetleírása, az egyén önnön érzelmeinek vizsgálata, útmutató volt a francia romantikus írók egész generációja számára. A korszak egzotizmus iránti érdeklődését elégítették ki művei (A vértanúk, Napoleon élete, Síron túli emlékiratok).
Ferenczy István (1792-1856)
szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, Nógrád vármegye táblabírája, az MTA levelező tagja. 1815-től Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban. 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol hat évet töltött Thorvaldsen műhelyében, és kiválóan megtanulta a márványfaragást. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott (Pásztorlányka, Kölcsey Ferenc emlékszobor, Euridiké).
Theodor Storm (Hans Theodor Woldsen Storm, 1817-1888)
német író és költő, a német realizmus kimagasló képviselője. Már tizenhat évesen írt verseket az akkor népszerű hetilapokban megjelenő versek stílusában. Költői realizmus egyik legjelentősebb német nyelvű képviselője, versei és különösen novellái, elbeszélései tették ismertté, számtalan írását mind a mai napig kiadják, A viharlovas több film alapjául is szolgált (A szürke lovas, Egy vallomás, Erdei tó).
Lévay József (1825-1918)
költő, műfordító, akadémikus. 1847-ben Miskolcon joggyakornok lett. Szemere Bertalan írnokaként részt vett az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak Aradon váltak el. 1850 februárjáig szüleinél bujkált, majd Pestre utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg Arany Jánossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei is. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző, a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése.
Klösz György (Johann Justus Georg Kloess, 1844-1913)
fényképész, festő, a magyarországi városfotózás úttörője és egyik legjelentősebb alakja. Alapító tagja lett a Magyar Fényképészek Egyletének. 1873-ban egyike a bécsi világkiállítás fotózásának monopoljogával rendelkező hat fős csoportnak. Ekkor kezdte meg a budapesti látképek készítését és forgalmazását. A millenniumi kiállításról, a kizárólagos jogú Fényképészeti Szövetkezés égisze alatt legalább hétszáz képet készített. Az 1900-as párizsi világkiállításra készülve közel száz vidéki kastélyról készített külső és belső felvételeket.
Antoni Grabowski (1857-1921)
lengyel vegyészmérnök és korai eszperantista, aki fordításaival jelentősen befolyásolta az eszperantó, irodalmi nyelv fejlődését. Már egyetemi évei alatt hatalmas érdeklődést mutatott az irodalom iránt, tagja volt a Szláv Irodalmi Szövetségnek. 1887-ben megvásárolta és áttanulmányozta az akkor megjelent könyvet, amiben Zamenhof bemutatta a nyelvtervezetét, amely hamarosan az „eszperantó” néven vált ismertté. Zamenhof és Grabowski tudatában voltak az irodalom szerepének a nyelvek fejlődésében, különösen pedig egy formálódó nyelv esetében, amilyen az eszperantó is.
Ujváry Ignác (1860-1927)
festő. 1882 végén beiratkozott a Mintarajztanodába, ahol Székely Bertalan tanítványaként kezdett, majd félév után Lotz Károly tanítványává fogadta. 1889-ben az Országos Képzőművészeti Tanács 400 forintos ösztöndíjjal Münchenbe küldte, de ő az akadémia helyett a képtárakat látogatta. 1890-ben Tornai Gyula társaságában beutazta Olaszország, Spanyolország s Észak-Afrika egy részét, majd hosszabb időt töltött Párizsban és környékén, ahol a természetet festve tanulmányokat készített. 1891-ben Benczúr Gyula tanítványa lett. A Millennium idején tevékeny részt vett a Magyarok bejövetele körkép megalkotásában és megfestésében (Duna-part, Szent István koporsójának felnyitása).
Pap Henrik (1864-1910)
festőművész, grafikus. Már akadémiai hallgatóként, 1884-ben rajzaival elnyerte a müncheni állami kis ezüstérmet. Ugyanebben az évben rézkarcaival szerepelt először a Műcsarnok kiállításán. 1886-tól rendszeresen szerepelt a hazai és többször a külföldi kiállításokon. Nevét a Benczúr-iskola stílusában festett novellisztikus életképei tették ismertté. Rézkarcai elsősorban ismert festmények másolatai (A tavasz ébredése, Szalmaboglya, Október elseje, 1848-ból).
Adolf Meschendörfer (1877-1962)
erdélyi szász író. Az erdélyi szász irodalom egyik legjelentősebb alakjaként írói és publicisztikai munkásságával tartós hatást gyakorolt ennek 20. századi fejlődésére. Műveiben meghatározó szerepet játszott az a nézete, hogy az erdélyi szászok politikai és gazdasági szerepe a nacionalizmus korában egyre csökken, és önálló népcsoportként kizárólag a kor színvonalát felülmúló kulturális teljesítménnyel őrizhetik meg.
Astor Piazzolla (1921-1992)
argentin zeneszerző, zenekarvezető, harmonikás. Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától. Megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért. Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. ––> The Next Tango
Kohut Magda (1928-2016)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1950-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1954-től a Nemzeti Színház, illetve a Pesti Magyar Színház tagja. 1989-ben a Nemzeti Színház Örökös tagja lett. Filmen és tévéfilmekben keveset szerepelt. A Magyar Rádióban gyakran közreműködött irodalmi műsorokban. Első perctől kezdve a tragika utánpótlás legméltóbb képviselőjének, Tőkés Anna utódjának tekintették.
Barry White (Barrence Eugene Carter, 1944-2003)
amerikai soul énekes, zeneszerző, producer. egyszerre hihetetlenül mély és puha hangja a mai napig a könnyűzene egyik legjellegzetesebb áruvédjegye lett. Amint megszólal a tulajdonosának a ‘szerelem rozmárja’ becenevet biztosító búgó basszus, a hallgató egyből tudja, hogy csakis egy Barry White lemezzel lehet dolga (I’m gonna love you just a little more baby; Never, never gonna give ya up; You’re the first, the last, my everything).
Joó Árpád (1948–2014)
magyar származású kanadai karmester, zongoraművész. 1964-ben került a budapesti Zeneakadémia zongora–kamarazene szakára. A Sefel Records lemezkiadó művészeti vezetője lett, éveken át a Nyírbátori Zenei Napok mesterkurzusainak vezetője, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, a Madridi Rádió Szimfonikus Zenekarának igazgató-karnagya.
Jandó Jenő (1952-2023)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. 1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Tanulmányait 1974-ben fejezte be, azóta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, illetve az Országos Filharmónia szólistája volt. Európa számos városában fellépett, de eljutott Ausztráliába az Egyesült Államokba és Japánba is. Lemezfelvételeit számos rangos nemzetközi folyóiratban részesítették elismerő kritikában.
György János (1953-2019)
Aase-díjas színész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. Színészi pályáját 1971-ben az Állami Déryné Színházban kezdte. 1974-től a kecskeméti Katona József Színház szerződtette. 1984-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának színművésze, 2012-től örökös tagja.
Bada Tibor (1963-2006)
festőművész, költő, előadóművész. Újvidéken festőként, kalligráfusként, illetve a jugoszláv képregény-kultúrán alapuló képversek, képregények írójaként alkotott a haláláig használt Bada Dada művésznéven. 1992-ben költözött Magyarországra, ahol 2006-ban bekövetkezett haláláig élt. Életét leginkább a festészet töltötte ki, ezen kívül verseket, dalszövegeket írt (Új most, Ne higgy a rossz időben!, Őszinte gyöngyszemek).
