a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: Szabó Ildikó
Mozart szabadkőműves-zenéjének összkiadását hallgathatja meg az érdeklődő a Naxos kiadványán. Az ötlet jó, Mozart művészete számunkra teljesebbé válik, nem csak operái, szimfóniái, kamaraművei révén. Hogy mit jelentett Mozartnak a szabadkőművesség, miért szánt rá egy egész művet, a Varázsfuvolát, a Singspiel műfajába bújtatva, megértjük, ha utánanézünk a szabadkőműves-eszméknek.
Néhány éve valaki a Lammermoori Lucia őrülési jelenetét szerette volna magyarórára bevinni, meg volt róla győződve, hogy a zene abszolút kifejezi az „őrültséget”. Az illetőnek nagy csalódás volt, mit keres koloratúra egy ilyen jelenetben. Mozart zenéje sem fogja a szabadkőműves-érzést bemutatni. Persze senki ne képzelje, hogy valamiféle más zeneszerzői stílust, harmóniavilágot kap, hiszen ez nem is lehetséges.
A szabadkőműves-mozgalom majdnem háromszáz éves, 1717. június 24-én indult útjára Londonban. A cél tömören megfogalmazva az erkölcsi értékek, a szellem szabadsága. A szabadkőművesség a mai napig létezik, sok ismert ember a tagja (más kérdés, hogy nem teszik közkinccsé a páholyhoz való tartozásukat). A szimbólumrendszer tartalmaz egy G betűt, ami Mozartnál különös jelentést kap.
A szabadkőműves-összejöveteleken az éneklés központi szerepet töltött be, a középkori kőművescéhektől eredeztethető. Nagyon érdekes a zenei szimbólumrendszer, például a hármas szám, ezt az előjegyzésben találjuk meg: 3 kereszt (A-dúr, fisz-moll, A-dúr klarinétverseny, Klarinétkvintett), 3 bé (Esz-dúr, c-moll), egy-egy hármashangzat háromszori ismétlése. Az előjegyzések közt a 2 bé Salamon templomával függ össze mint az emberiség ideális épületének példája. A szabadkőműves-jelképek közül a legerőteljesebb hangnem az Esz-dúr, a szintén három bés c-moll a halált jelképezi, az azonos alapú C-dúr a világosságot. Mozart az F-dúrt és a B-dúrt (ez utóbbi a szabadkőműves-testvériség szimbóluma) is szívesen használja. A szimbólumrendszer tartalmaz egy G betűt, ez Mozartnál különös jelentést kap. A G (alap)hang (sőt a dalok szövegében is) központi Mozart szabadkőműves-zenéjében, a páholyos dalokban, melyeket a találkozók elején, végén énekeltek, a szimbolikus hangszeres zene esetében (Szabadkőműves gyászzene), végül véletlenszerűen fordul elő, különösen az utolsó három szimfóniában.
Mint tudjuk, Mozart maga is maszon volt (a szabadkőműves-páholyhoz tartozott). A Varázsfuvoláról mindenki tudja, hogy szabadkőműves-eszméket (is) takar, érdemes lenne egyszer az opera hangnemi szimbolikáját is kibontani, a hármas szám szerepe nyilvánvaló, a háromszor játszott három hármashangzat, a három fiú, dáma, próba mellett bújtatott jelképek is vannak.
A lemezen a vokális műveket találjuk túlsúlyban, dalok (a Naxos egy korábbi kiadványán az összes Mozart-dal szerepel), két kantáta és egy kantátarészlet. A hangszeres darabok közt találunk két fúvós Adagiót, nagyszerű előadásban, egy Adagio és fúgát, mely eredetileg zongoramű, itt vonószenekart hallunk, megismerhetjük a 69 ütemes szabadkőműves-gyászzenét (KV. 477.), mely két páholytestvér halálára íródott, egyikük a galántai Eszterházy gróf. Ezek a művek talán nem tartoznak a legkidolgozottabb Mozart-darabok közé, a művek hossza sem mérhető a nagy alkotásokéval, igaz, a műfajok nem is engednék ezt. Mindenesetre e darabok is a nagy zeneszerzőt állítják elénk, gyönyörű zenei pillanatokkal, a lélek mély ábrázolásával, az utánozhatatlan mozarti dallam- és harmóniavilággal.
A Kassel Spohr Chamber Orchestra közreműködésével halljuk a zenekari anyagot is tartalmazó műveket. Különösen szépen játsszák a c-moll Adagio és fúgát, súlyozva, sötéten, a drámai mélységet is bemutatva. A mű nem igazán jelentős, a Fesztiválzenekar játszotta nem is olyan rég, de akkor sem hagyott mély nyomot az emberben. Mozart sokkal jobb (és rövidebb) fúgákat is írt, stílusjegyei, főleg a barokkos szövevényesség alapján bárki más, jóval kisebb kaliberű mester is komponálhatta volna. A kissé nehézkes mű ellentéte a nagyon kellemes, igazi mozarti zene, a záró kantáta, könnyedségével, hajlékonyságával.
A Kasseli Opera férfikara némi hiányosságot mutat, hangzásuk összemosódik, kissé ingatag a tiszta éneklés is. A három férfi szólista, Heo Young-Hoon, Lars-Olivier Ruehl és a bariton Jürgen Appel kifejezően énekel, a többszörös versenyeredményeket elérő, karmesterként is dolgozó Alberto Bertino zongorakísérete értő, nagyszerű, a rövid dalok az ő jóvoltából is a legizgalmasabb előadásban hangzanak el. A hazánkban is vendégszerepelt Roberto Paternostro a lemez karmestere, a műveket értéssel vezényli, nem takarékoskodva az apró szépségek megmutatásával.
Sajnos, az előadók számozásába hiba csúszott, a 13-as tracktől megszűnik a számozás, az azt megelőzőek elcsúsztak, így nemcsak a szabadkőművesség rejtelmein gondolkodhatunk, hanem kizárásos alapon az előadókon is. A kísérőfüzet viszont rendkívül alapos, a lemezkiadó mindig komoly tanulmányokkal örvendezteti meg az érdeklődő zenehallgatót, ami Mozart szabadkőműves-zenéjének háttere esetében különösen hasznos.
