Boksay János és Farkas Ferenc művei egy-egy cédén

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Lehotka Ildikó

A Hungaroton World Premiere sorozata elsőnek bemutatandó kiadványa két szempontból is unikum: Boksay János neve ismeretlen a nagyközönség számára, és a férfikari felvételek is ritkaságszámba mennek napjainkban. A lemezen a görög katolikus áldozópap, zeneszerző és egyházkarnagy Aranyszárnyú Szent János Liturgiája című kompozíciója, a másik cédén pedig a majd kétszáz kórusművet szerző Farkas Ferenc kései darabjai hallhatók.

Boksay János (Joann Boksaj) görög katolikus áldozópap, zeneszerző és egyházkarnagy Aranyszárnyú Szent János Liturgiája című kompozícióját hallhatjuk a cédén, a Szent Efrém Bizánci Férfikar előadásában (művészeti vezető: Bubnó Tamás). Az átlagember csak nagyon ritkán hall görög katolikus egyházi zenét, akkor is többnyire valamilyen film kísérőzenéjének részleteként.
A görög katolikus egyházzenei élet a 19–20. század fordulóján jelentős volt, főleg Kárpátalján, Boksay működésének idején. Boksay János nemcsak politikusként (mint a Ruszin Nemzeti Tanács tagja), tanárként, zeneszerzőként, papként, karvezetőként alkotott maradandót, hanem Malinics Jánossal együtt összegyűjtötték, rendszerezték és lejegyezték az egyházi szláv és magyar nyelvű görög katolikus énekeket, melyek 1906-ban az Egyházi közénekek című kötetben jelentek meg. A mai napig ez az egyetlen hivatalosan kiadott liturgikus énekgyűjtemény.
A Szent Efrém Bizánci Férfikar (tagjai név szerint megemlítve a kísérőfüzetben) hangzásvilága telt, kiegyenlített, intonációja (egy-két ének, pl. a Szent, szent, szent kivételével, talán a sok moduláció miatt) pontos. A romantikában oly kedvelt férfikarban való éneklés hagyománya napjainkra megfakult, szinte csak hivatásos együtteseket – azokat is ritkán – hallani, ezért is örvendetes a cédé megjelentetése. A tenor szólamnak nem okoz gondot a magas hangok szép, nem préselt, erőszakolt kiéneklése mind a piano, mind a forte tartományban. A basszus hangzása puha. A dinamikai és ezzel együtt a formai íveket minden esetben gondosan kidolgozva tolmácsolják. Az egyházi szláv nyelven éneklő kórus a legszebb pillanatokat éppen a dinamikai ábrázolásokkal szerzi, a forte hangzás olyan szép, mintha egy – évszázadok óta csak ezt a stílust tanuló és előadó – együttest hallanánk, melyhez a két szólista, a tenor Viszló István és a basszus Bubnó Tamás (aki a művészeti irányítás mellett a karvezető is) hozzájárul értő előadásával.
A kísérőfüzetet a görög katolikus egyházzenében jártas Bubnó Tamás jegyzi. Boksay János élete és munkássága mellett kimerítő és alapos képet ad a görög katolikus egyházzenéről, előadásmódról stb., mindezt úgy, hogy az ebben a műfajban tájékozatlan olvasó se riadjon vissza.

Farkas Ferenc majd kétszáz kórusművel – melyekbe hosszabb lélegzetű kantáták, misék és egy rekviem is tartozik – gazdagította a magyar kórusirodalmat. A kiadott lemezen a zeneszerző kései darabjai hallhatók.
Az 1994-ben orgonára és női karra komponált Magnificat zenei megfogalmazása meghökkentő harmóniákat tartalmaz. A darabból áradó feszültséget a Musica Nostra Énekegyüttes jól ábrázolja, azonban az intonációs bizonytalanság soknak tűnt. A szép hangú Závori Erika szopránszólója egyfajta furcsa vibratója ellenére (középúton a vibrálás és a nem vibrálás között) kifejező volt.
A szintén 1994-ben készült Missa brevis in honorem Sancti Stephani (missa quarta) szintén női karra és orgonára (eredetileg férfikarra képzelte a zeneszerző, vonószenekari változata is van) íródott, melyet az ELTE Női Kara ad elő. Szép szólót hallhatunk a Gloria tételben, és ugyanitt gondosan végigvezetett dinamikai megoldásokat is. Az alt kevésnek tűnt, nem minden esetben tudta alátámasztani a felsőbb szólamokat, ugyanakkor a szoprán a magasabb faktúrában erőltetettnek hangzott. A Kyrie és Gloria tételek zárása remekbe szabott. Az Agnus Dei tétel „peccata mundi” szövegének megjelenítése okozta vitathatatlanul a legszebb pillanatokat nekem. Az Áchim Erzsébet által kísért Magnificatot és a Missa brevist Mindszenty Zsuzsánna vezényelte. Az ELTE Női Karának erőssége a csodálatos hangszínben, a női és leánykar közötti hangzásában rejlik. A népi szövegekre, női karra írt Baszk dalok közül a kórus puha, legato hangzását a Süss rám és a Kicsi gyermekem, itt az éj című darabban élvezhetjük. A könnyedség, játékosság oldaláról mutatkozik be az énekegyüttes a Kárbaveszett szerenádban. A Mint a szép fényes csillag ringatózó, fényesen énekelt dallama a lágy alsó szólamok közül valóban úgy szól, mint ahogy egy csillag ragyog a sötét égbolton. A ciklus legkidolgozottabb darabja az Oly csodaszépen című tétel, dinamikájával, hangulatábrázolásával.
A cédé záró száma a Guillaume Appolinaire versére komponált Saint-Merry muzsikusa. Talán ez a leghálásabb, de egyben a legnagyobb kihívást jelentő darab, melyet a Musica Nostra Énekegyüttes tolmácsol, Mindszenty Zsuzsánna vezényletével. A zongorával (Bodnár Gábor) és fuvolával (Matuz István) színesített kórusmű az énekegyüttes kvalitását minden oldalról bemutatja, a zenei megoldások, lassítások, gyorsítások, pillanatonként változó dinamikai elképzelések teljes mértékben megvalósulnak.
A lemezen az ELTE Pro Musica Vegyes Karát is hallhatjuk Erdős Ákos vezényletével. A Janus Pannonius versére írt Ad Musicam és a Gyöngyösi István költeménye ihlette A reggel című kórusművekre a kiegyenlített hangzás a jellemző, a férfi- és női szólamok szinte egybeolvadnak. Mindkét kórusmű előadása nagyon nehéz, de Erdős Ákos következetesen végigvitte elképzelését. A Rilke verseire készült Hommage à Rilke sorozat négy kórusműve a puha, az impresszionista stílusnak megfelelő hangzást mutatja be. Émile Verhaeren verseire készült a három Bolond ének, díjnyertes kórusmű. A kórusművek itt is az impresszionista hangzásvilágot képviselik, a vegyes kar értően, hangulatosan az adott zenei, szövegértelmezési pillanatnak, jelentésnek megfelelően.
Külön fel kell hívni a figyelmet a férfikar csodálatos hangzására, nem szólnak ki egyes hangok, a tenor nem erőltetett, a basszus színezete kellően sötét, a homogén megszólalást segítve. Kíváncsi vagyok, más zenei stílusban mennyire van otthon a vegyes kar, ezt a stílust remekül ismerik.

Nagy öröm, hogy a kórusban éneklés hanyatlása idején, a zenetanulás, iskolai énektanítás óraszámának drasztikus csökkentése ellenére van az országban néhány olyan kórus, melyek előadását lemezre lehet venni, ráadásul ilyen nehéz, unikális műsorral.
A kísérőfüzetben Gyenge Enikő ismerteti Farkas Ferenc életútját, és ad a művekről igen átfogó, részletes leírást. (Eötvös Loránd viszont megérdemelte volna, hogy helyesen írják le a nevét.) A borítón Farkas Ferenc csendéletét láthatjuk.
Újabb két különleges kiadványt tarthat a kezében, tehet be a cédéjátszóba a kórusmuzsikát szerető zenehallgató a Hungaroton jóvoltából.