Névnapok: Magdolna, Adelmár, Aléna, Almira, Almiréna, Elmár, Jukundusz, Káin, Kán, Kund, Kunó, Léna, Magdaléna, Mária, Marita, Maxim, Melodi, Melódia, Teodózia
Események:
1753 – Bécsben bemutatják Joseph Haydn első, német nyelvű (víg-)operáját A sánta ördögöt (Hob. 29/1a). Pár előadás után a művet betiltották. Átdolgozva a művet, néhány év múlva bemutatták Az új sánta ördögöt (Hob. 
29/1b.), amelynek kottája elveszett.
1889 – August Strindberg svéd író, drámaíró Hemsö népe (Hemsőiek) című művének ősbemutatója Koppenhágában.
1901 – Ignacy Jan Paderewski Manru(, a cigány) című operájának világpremierje a németországi Drezdában, meghívott társaság előtt. Paderewski nem csak zeneszerző és zongoraművész volt, hanem Lengyelország harmadik miniszterelnöke (1919) és bőkezű adományozó (pl.: Paderewski-alap, weimari Liszt- emlékmű stb.).
1912 – a Ballets Russes társulat bemutatja az Egy faun délutánja című balettjét a párizsi Théâtre du Châtelet- ben. A főszereplő Vaclav Nyizsinszkij, aki koreografálta is az előadást. A balett Claude Debussy azonos című szimfonikus költeményére íródott.
1913 – Igor Sztravinszkij Tavaszszentelő (Tavaszi áldozat) című avantgárd balettjének premierje a Ballets Russes előadásában a párizsi Théâtre des Champs-Élysées-ben. A zene és a koreográfia (Vaclav Nyizsinszkij) avantgárd jellege szenzációt keltett és zenei „lázadáshoz” vezetett.
1942 – Bing Crosby felveszi Irving Berlin szerző White Christmas című dalát a John Scott Trotter Orchestra és a 
Ken Darby Singers közreműködésével. A Guinness Rekordok Könyve szerint minden idők legkelendőbb kislemeze volt, a becslések szerint 100 millió eladott példányt adtak el a bakelitből.
1956 – a szerző halála után (1951) publikálják Arnold Schönberg Modern zsoltár (op. 50/c) című művét.
1980 – William Turner angol romantikus festő Juliet & Her Nurse című képe 6,400,000 dollárért kelt el New Yorkban.
1987 – a brit énekes, Freddie Mercury (Queen rockegyüttes) és a spanyol (katalán) operadíva, Montserrat Caballé először adja elő a Barcelona című dalt az Ibiza Fest-en. A szám 1992-ben a nyári olimpiai játékok hivatalos nyitódala volt.
2006 – David Bowie énekes vendégként jelenik meg David Gilmour gitáros koncertjén a londoni Royal Albert Hall-ban. Ez, halála előtt Bowie utolsó brit fellépése.
2022 – egy idős fogyatékkal élő nőnek álcázott férfi tortát dob a párizsi Louvre-ban lévő Mona Lisára. A festmény nem sérült meg.
Meghalt Izsó Miklós (1831–1875) szobrász, a 19. századi magyar nemzeti szobrászat egyik legnagyobb alakja.
Az 1848-1849-es szabadságharcban megsebesült, a világosi fegyverletétel után bujdosni kényszerült. Ferenczy István tanítványa volt. 1856-ban költözött Pestre, majd rá egy évre már Bécsben dolgozott. 1859-től a müncheni Akadémia növendéke volt. Első nagy sikerét a még Münchenben alkotott Búsuló juhász című szobrával aratta. 1870 és 1872 között a Budai Főreáltanoda, 1871-től a Mintarajztanoda tanára volt. A népéletet ábrázoló remek terrakotta-szobrok mellett számos híres kortársa mellszobrát is elkészítette. (Puszták furulyása, Ételhordó parasztasszony, Dugonics-emlékmű).
Ezen a napon született:
Verancsics Antal (1504-1573)
királyi helytartó, római katolikus főpap, pécsi megyés püspök diplomata, történetíró. Korának egyik legnagyobb formátumú gondolkodója volt. 1530 és 1539 között Szapolyai János király követe volt. 1567-ben ismét Törökországba utazott a király követeként, s ott 1568-ban megkötötte a nyolc évre szóló drinápolyi békét. Irodalmi tevékenysége is jelentős: magasztaló költeményeket, verseket, elégiákat, szónoklatokat, leveleket írt. ––> Verancsics Antal humanista történetíró
Kacskovics Lajos (1806-1891)
gazdasági és politikai író, politikus, ügyvéd, az MTA tagja. Az 1825. évi országgyűlés alatt mint királyi táblai jegyző lépett a közéletpályára. Az országgyűlés után Kacskovics társadalmi kedvező viszonyainál fogva az Aurora-körbe, a nemzeti haladásnak ez irányadó irodalmi társaság körébe lépett; megismerkedett Kisfaludy Károllyal, Szemere Miklós útján Bajzával, majd Vörösmartyval, Toldyval, Zádorral és másokkal, kiknek buzdítására költeményeivel föllépett az akkori folyóiratokban. De a költészet nem az ő világa volt, a természettudományok iránt erősebben vonzódott.
Ivan Kukuljević Sakcinski (1816-1889)
horvát politikus, történész, író, drámaíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A délszláv népek egyenjogúsításáért és egységéért harcoló illír mozgalom híve, a horvát nemzetgyűlés, a szábor tagja volt, emellett a modern horvát történettudomány és elbeszélésirodalom úttörő alakjai közé tartozik. A nemzeti romantika szellemében fogant, főként történeti tárgyú, hazafias elbeszéléseket, drámákat és verseket szerzett.
Szécsi Antal (1856–1904)
szobrász. A bécsi Akadémián tanult, a Műegyetemen a mintázás tanára lett. Neobarokk stílusú épületdíszítő szobrokat, oltárokat, valamint síremlékeket készített. Leginkább ismert alakos köztéri szobrairól, amelyek közül számos ma is megtalálható hazánk közterein. A legfontosabb köztéri műve a Budapest VIII. kerületében, a Baross téren álló Baross Gábor-szobor.
Isaac Albéniz (1860–1909)
katalán nemzetiségű spanyol zeneszerző, zongoraművész. Igazi csodagyerek volt: első zongorahangversenyét négyéves korában adta, hatéves korában már a párizsi Conservatoire hallgatója volt. Az iskolákból rendre megszökött, és Spanyolországban utazgatva zongorahangversenyeket adott. 1878-ban példaképénél, Liszt Ferencnél tanult Budapesten. Főleg Schubert, Chopin és Liszt műveit játszotta, de egyre többször előadta a saját darabjait is. 20 évesen érlelődött meg benne a gondolat, hogy zeneszerző lesz.
Horvay János (Hoppl, 1873-1944)
szobrászművész. Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult. Több külföldi tanulmányutat tett. 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést. 1908-ban nyert a Parlament elé szánt Kossuth-szobor pályázaton. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor (Orvosok Hősi Emlékműve – Budapest; Világháborús emlékmű – Győr; 1848-as emlékmű – Törökbecse).
G. K. Chesterton (Gilbert Keith Chesterton, 1874-1936)
angol író, filozófus, drámaíró, újságíró, szónok, teológus, életrajzíró és kritikus. Gyakran nevezték az ellentmondások hercegének. Műveinek egyik népszerű szereplője, a pap és egyben nyomozó Brown atya. Életrajzírók a volt viktoriánus írók követőjének nevezik (Az ember, aki csütörtök volt; A szökevény kocsma; Brown atya nyomoz).
Alfonsina Storni (1892-1938)
a 20. századi latin-amerikai költészet egyik legfontosabb alakja. Svájcban született, szülei argentin söriparosok voltak. 1911-ben Buenos Aires-be költözött, 1916-ban megjelent első kötete. Irodalmat tanított egy egyetemen. 1925-ben publikálta az Ocre című munkáját. A stílusa mostanra több realista jegyet mutatott mint előtte, témáiban pedig sokkal erőteljesebb lett a feminista vonal. Európai utazásainak köszönhetően sokat változott a stílusa, a korábbi sablonok eltűntek és eljutott egy sokkal drámaibb líraiságba (Szerelmesversek, A világ hét forrása, Álarc és lóhere).
Bob Hope (Leslie Townes Hope, 1903–2003)
Golden Globe- és Emmy-díjas angol születésű amerikai színész, író, humorista. 1922-től amatőr táncos, énekes, tánctanár, bokszoló. 1928–tól Lester T. Hope néven vaudeville-színészként dolgozott. 1938-tól játékfilmekben játszott. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Szingapúri táncosnő; Kedves kis barnám; Kémek, mint mi).
Kondor Ilona (1917-1985)
színésznő. Gyermekkorát Olaszországban és Belgiumban töltötte, 1931-ben hazaköltöztek Budapestre. Rákosi Szidi színiiskolájában tanulta a színészmesterség alapjait. Pályáját táncosnőként kezdte. 1933-ban a Royal Orfeumban és a Moulin Rouge-ban 1933–34-ben a Király Színházban és a Fővárosi Operettszínházban lépett fel. A Színházi Élet című folyóirat pályázatában megválasztották a „legszebb lábú pesti görl”-nek. 1936-tól Debrecenben, 1947-ben a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. Megalakulásától 1951-től, egyik alapító tagja volt az Állami Faluszínháznak, majd nyugdíjba vonulásáig a jogutód Állami Déryné Színház művésze volt. Drámákban, vígjátékokban és zenés darabokban egyaránt láthatták a nézők.
Huszár Klára (1919–2010)
operarendező, dalszövegíró, műfordító. 1938–1942 között a Zeneművészeti Főiskola ének–zenetanár szakos hallgatója volt. 1951–1956 között ugyanitt megszerezte az operarendezői képesítést. 1956–1979 között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője volt. Vendégszerepelt Pécsett és külföldön, Németországban, Bécsben is.
Várady Sándor (1920–2000)
Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész. 1938-ban kezdte tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán és 1944-ben fejezte be. Miskolcon alapította az Észak-Magyarországi Képzőművészek Szabad Szervezetét, és képzőművészeti szabadiskolát is létrehozott. Szobrászművészi tevékenységére a nyitottság és a sokrétűség a jellemző. Egyaránt alkotott figuratív és absztrakt, mobil alkotásokat, egyaránt készített szobrokat papírból, vörösrézlemezből, bronzból, alumíniumból, kőből, pirogránitból, műanyagból, egyaránt művelte a körbejárható szobrok, a domborművek, a plakett és az érem műfaját, és egyaránt készített nagy méretű alkotásokat és kisplasztikákat.
Iannis Xenakis (1922-2001)
romániai születésű görög származású francia zeneszerző, építész. Harcolt az ellenállási mozgalomban, egy sérülés következtében egyik szemét elvesztette. Halálra ítélték, de a kivégzés elől megszökött. Mérnöki oklevele megszerzése után a görög polgárháború elől 1947-ben illegálisan vándorolt be Franciaországba. Az 1950-es években kezdett érdeklődni a zeneszerzés iránt. A hangokat matematikai szabályok szerint kezdte elrendezni, azaz a szerializmus irányzatát követte. A valószínűségszámítás és a statisztika elvei szerint az aleatoriát szigorú kontrollal biztosítva igyekezett kifejleszteni a saját sztochasztikus stílusát (Metastasis, Pleiades, Bohor).
Rényi Tamás (1929-1980)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. 1950-1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. 1952-1955 között a Honvéd Filmnél rendező volt. 1955-ben került a Mafilmhez. Pályáját egyéni hangú és látásmódú rövidfilmekkel kezdte. Első nagyjátékfilmje, az 1962-ben forgatott Legenda a vonaton volt. Rendszeresen dolgozott a Magyar Televízió számára is, többnyire szórakoztató filmeket készített (A völgy, Nem vagyunk angyalok, K. O.).
Strém Kálmán (1934-2005)
zeneszociológus, hangversenyrendező. 1952-től az Országos Filharmónia koncertszervező cégnél dolgozott. A rendszerváltás után elsőként alapított magán koncertszervező irodát, és haláláig vezette a Strém Koncert Kft-t. Koncertszervezőként mindig a tökéletességre törekedett.
Csavlek Etelka (1947)
Liszt Ferenc-díjas énekművész (szoprán), keramikus, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1970-ben végzett az Iparművészeti Főiskola kerámia szakán, 1979–1988 között önálló kiállításokon vett részt itthon és külföldön. Magánúton tanult éneklést, 1982 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese.
Kőhalmi Attila (1949-?)
színész. A Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. 1972-től a Bartók Színháznak, majd jogutódjának a Budapesti Gyermekszínház társulatának volt tagja. 1978 és 1990 között a Népszínházhoz szerződött. 1991-től egy évadig a Budapesti Kamaraszínház színésze, majd 1992-től szabadfoglalkozású színművész volt (Zendül az osztály; Vakáció a halott utcában; Napló apámnak, anyámnak).
Jani Ildikó (1951)
színésznő. 1965-1969 között. Diplomáját 1973-ban szerezte a Színművészeti Főiskolán. 1972-től tagja volt a Thália Színháznak, majd 1991-től szabadúszóként dolgozik. Kezdetben naiva szerepeket formált meg, de karakterszerepekben is láthattuk. Szinkron stúdiók is gyakran foglalkoztatták, kellemes beszédhangját meselemezeken, kazettákon is hallhatjuk.
Danny Elfman (Daniel Robert „Danny” Elfman, 1953)
Emmy- és Grammy-díjas amerikai zeneszerző. Leginkább filmeknek, televíziós műsoroknak komponált zenéivel szerzett magának rendkívüli hírnevet. A Batman zenéjéért Grammy-díjat kapott, a Született feleségek fő témájának megkomponálásáért Emmy-díjjal tüntették ki. Négyszer jelölték Oscar-díjra (Beverly Hills-i zsaru, Mission: Impossible, Men in Black).
Ted Levine (Frank Theodore Levine, 1957)
amerikai színész. Önmagára „paraszt zsidóként” („hillbilly Jew”) utalt. Az Oak Parkban nőtt fel, a Marlboro College-en tanult. Legismertebb szerepei Buffalo Bill A bárányok hallgatnak című filmből és Leland Stottlemeyer a Monk – A flúgos nyomozó című sorozatból.
Annette Bening (1958)
kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A San Franciscó-i Egyetemen végzett, majd színészetet tanult, és csatlakozott egy társulathoz. 1988-ban debütált A nagy kiruccanás című filmben, ahol Dan Aykroyd és John Candy voltak a partnerei. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Szerelem a Fehér Házban, Amerikai szépség, Marvel Kapitány).
Rupert Everett (Rupert James Hector Everett, 1959)
angol színész. 15 éves korában otthagyta az iskolát, és Londonba szökött, hogy színésznek álljon. A filmes áttörést az 1997-es Álljon meg a nászmenet! hozta meg neki (Szerelmes Shakespeare, Bigyó felügyelő, St. Trinian’s)
Csankó Zoltán (1962)
Jászai Mari-díjas színész. 1983-ban kezdte meg tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1987-ben végzett. 1992-ben a Radnóti Miklós Színház tagja lett. 2004–2009 között a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2009-től a Győri Nemzeti Színház tagja. Színpadi szerepei mellett gyakran szinkronizál, az egyik legismertebb és legtöbbet foglalkoztatott szinkronhang. Néhány évig Bálint András tanársegédjeként művészi beszédet oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (Napló szerelmeimnek; Csocsó, avagy éljen május elseje!; A temetetlen halott).
Ezen a napon halt meg:
Jiří Třanovský (1591-1637)
cseh-szlovák író, költő, egyházi énekszerző, evangélikus lelkész, őt nevezik a „szláv Luthernek”. 1629-ben megjelent ódagyűjteménye százötven latin nyelvű éneket tartalmaz. A kötet végén felsorolta az ezekhez tartozó húszféle versmértéket és ugyancsak húsz egyszerű négyszólamú karművet. A nevéről később „Tranoscius”-nak nevezett énekeskönyv-gyűjtemény több, mint kétszáz éves története alatt mélyen beleivódott a szlovák evangélikusok ünnepi és mindennapi kegyességébe.
Milij Alekszejevics Balakirev (1837–1910)
orosz zeneszerző, zongorista és karmester, az Ötök tagja. Legismertebb darabja az Iszlamej című keleti fantázia, amely igen népszerű a zongoristák körében. Balakirev számos műve közül manapság viszonylag keveset játszanak. Zeneszerzői kvalitásai kétségkívül nem érik el több orosz kortársáét, jelentősége sokkal inkább abban rejlik, hogy kérlelhetetlen akaraterejével előre vitte az orosz zene fejlődését, teret adva ezzel kortársai érvényesülésének.
Gerő Katalin (1853-1944)
pedagógus, író, árvaház-igazgató. Alakját több író és költő is megörökítette műveiben. 1898-ban a Pesti Izraelita Nőegylet leányárvaházának igazgatónője. Ezt a tisztségét a fenntartók teljes megelégedettségére 1927-ig, 74 éves koráig töltötte be aktívan. Az árvaház igazgatása mellett a század elejétől más közéleti szerepeket is vállalt.
Juan Ramón Jiménez (1881-1958)
irodalmi Nobel-díjas spanyol költő, író. A versírást igen korán elkezdte, 19 évesen már kiadta Madridban első verseskötetét. Jelentős hatással voltak rá Rubén Darío, a spanyol modernizmus legkimagaslóbb tagjának versei, mint ahogy a francia szimbolizmus költői is. Madridban telepedett le, többször ellátogatott Franciaországba és később az Egyesült Államokba is, ahol meg is nősült. Miután 1936-ban kitört a spanyol polgárháború, nem látta értelmét, hogy otthon maradjon. Élt az Egyesült Államokban, Kubában és Puerto Ricóban is (Sárga tavasz, Platero meg én, Tavaszi balladák).
John Barrymore (John Sidney Blyth, 1882–1942)
amerikai színész. Színészi karrierjét a színpadon kezdte, ahol legnagyobb sikereit Shakespeare darabokkal érte el. Filmes pályafutása 1912 körül indult, sikeres némafilmekben szerepelt. Mikor betörtek a hangosfilmek, színdarabokban edzett hangja új dimenziót nyitott számára a filmszakmában. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en (Rómeó és Júlia, Grand Hotel, Dr. Jekyll és Mr. Hyde).
Georg Wilhelm Pabst (G. W. Pabst, 1885-1967)
osztrák filmrendező, A társadalom- és lélekábrázolás szolgálatába állított sajátos, egyéni formanyelve az expresszionizmus és a naturalizmus közötti átmenetet képviseli (Bánatos utca, Koldusopera, Paracelsus).
Mary Pickford (Gladys Marie Smith, 1892-1979)
kanadai születésű Oscar-díjas amerikai filmszínésznő, az United Artists egyik alapítója. Tizenkét éves korában játszott először a Broadway színpadán. A film számára 1908-ban fedezte fel D. W. Griffith. Körülbelül 150 Biograph-filmben játszott. Az aranyszőke, loknis, ártatlan leányka típusban felismerték a tehetséget és a lehetőséget. „Kicsi Mary” volt az első filmsztár, aki piaci értéke szerint fizettette meg magát (Hamupipőke, A nem várt vendég, Coquette).
Keresztessy Mária (1905–1977)
színésznő. Kezdetben mozikban zongorázott, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájában tanult. 1932-ben a Belvárosi Színházhoz került, 1934 és 1936 között Szegeden játszott, majd Budapesten szerepelt. 1955-től a József Attila Színház művésze volt egészen nyugdíjazásáig (Garszonlakás kiadó, Mici néni két élete, Butaságom története).
Gyarmati Anikó (1908-1998)
színésznő, érdemes művész. Színészi diplomáját 1928-ban szerezte a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Pályáját az Országos Kamara Színházban kezdte. 1933-tól az Új Színpad, 1936-tól a Bethlen téri Színházban lépett színpadra. 1945-től a Nemzeti Színház tagja, 1956-tól a József Attila Színházban, 1957-től az Irodalmi Színpadon lépett fel. 1962-től 1969-ig, nyugdíjba vonulásáig ismét a Nemzeti Színház volt tagja. Nyugdíjas művészként a Thália Színházban szerepelt, versmondóként is vállalt fellépéseket.
Károlyi Amy (Károlyi Amália Mária Franciska, 1909–2003)
József Attila-díjas költő, műfordító, 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Bécsben tanult. 1940-ben első verseit Babits Mihály közölte a Nyugatban. Korai kötetei mesék és verses képeskönyv. Később is szívesen írt gyermekkönyveket férjével, Weöres Sándorral közösen is. A kozmikus és mitologikus távlatot a mindennapi élet részleteinek megfigyelésével ellenpontozta, tömör, intellektuális stílusába játékos elemek kevert (A kislány, aki fütyülni tudott; Cili cica kalandjai; Egy marék por).
Sindó Kaneto (1912-2012)
japán filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az 1920-as évek végétől dolgozik a filmszakmában. Az 1950-es évek elejétől rendez. Az 1960-as években volt alkotóereje teljében, ekkor készültek olyan világsikerű filmjei, mint a Kopár sziget, az Onibaba, a Libidó és a Fekete macska a bokorban. Az 1970-es éveket nyitó és lezáró Sindó-filmek rokon alkotások, és direktebben fogalmazzák meg a japán erkölcsöknek azt a válságát, melyet az előző évtized filmjei áttételes formában jeleztek.
Zentay Ferenc (1917-2001)
színművész. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián 1942-ben szerzett színészi diplomát. 1942-ben a Nemzeti Színház ösztöndíjasa, 1946–49-ben a Fővárosi Operettszínházban, 1949–1952 között a Szegedi Nemzeti Színházban, 1952–54-ben a Fővárosi Víg Színházban szerepelt. 1954-től a Vidám Színpad társulatának tagja volt. Nyugdíjas éveiben is foglalkoztatták. Elsősorban prózai és zenés játékok karakterszerepeit alakította. Játékát az elegancia és az ízléses karikírozókészség jellemezte (A veréb is madár, Lila akác, Fekete gyémántok).
Végvári Lajos (1919-2004)
művészettörténész, Munkácsy Mihály monográfusa. Munkássága során – a rendszeres múzeumi munka mellett – folyamatosan publikált és kutatómunkát folytatott, főleg a 19–20. századi egyetemes és magyar festészet története foglalkoztatta. Több mint negyven könyve jelent meg, emellett tanulmányokat, katalógus bevezetőket, kritikákat is írt (Munkácsy élete és művei, Az európai művészet története, Bevezetés a művészettörténetbe).
Temessy Hédi (1925-2001)
színésznő, érdemes művész. 1948-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Művész Színházhoz szerződött. 1949–1950-ben a Belvárosi Színház, majd az Ifjúsági Színház tagja lett, de játszott a Petőfi Színházban is. 1950–1956 között a József Attila Színházban és a Nemzeti Színházban, 1958 és 1977 között pedig a Jókai Színházban és a Nemzeti Színházban játszott. 1977-ben lett a Magyar Filmgyártó Vállalat Társulatának tagja. 1985-től haláláig visszavonultan élt (Régi idők focija, Jób lázadása, Hamvadó cigarettavég).
Karlheinz Böhm (Carl Boehm, 1928–2014)
nemzetközileg elismert osztrák színész. Legismertebb szerepe Ferenc József császár, a Sissi című három részes kultikus filmben, Romy Schneiderrel az oldalán (Leszámolás Tokióban, Az apokalipszis négy lovasa, Lázas éjszakák).
Dennis Hopper (Dennis Lee Hopper, 1936-2010)
amerikai színész. Középiskolai tanulmányait San Diegóban végezte, itt ragadta magával a színjátszás világa is. Ugyanitt az Old Globe Színházi Főiskola hallgatója volt, majd a Lee Strasberg Actors’ Studio tanulója volt (Szelíd motorosok, Rablóhal, Apokalipszis most).
Romy Schneider (Rosemarie Magdelena Albach-Retty, 1938–1982)
német–francia színésznő. Az első híres szerepe a „Viktória – Egy királylány gyermekkora” volt, majd folytatódott az Erzsébet császárné fiatalkoráról, s Ferenc József császárral való találkozásáról szóló, nálunk is rendkívül népszerű osztrák filmmel, a Sissi-vel (Christine, Halál egyenes adásban, Szerelmi lázálom).
Jankovics Marcell (1941-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus, érdemes művész. Családját 1951-ben kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. 1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot. A Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték. Küzdők című alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. 1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett (Fehérlófia, Hídavatás, Jónás és a cet). ––> Jankovics Marcell jelentősebb hangsúlyt adna a gyermekkultúrának
Monyók Ildikó (1948-2012)
színésznő, énekesnő. 1968-ban a Ki mit tud? országos televíziós verseny versmondó kategóriájában második helyezést nyert. 1969-ben és 1971-ben részt vett a Táncdalfesztiválon. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, ahol prózai és zenés, felnőtt és gyerek darabokban is játszott és amelynek 1982-ig volt tagja. 1982 áprilisában buszbalesetet szenvedett.
Tóth-Tahi Máté (1958-2013)
Jászai Mari-díjas színész. A Színművészeti Főiskola filmszínész szakát 1980-ban végezte el. 1984-ben szerződött a győri Kisfaludy Színházba, ahol haláláig a társulat meghatározó színésze volt. Filmszínészként is foglalkoztatott volt (Hamis a baba, A három testőr Afrikában, Mikor síel az oroszlán?).
