Névnapok: Hella, Ágoston, Agrippa, Gyula, Paszkál, Pelbárt, Szörénke, Szörényke
Események:
1873 – Heinrich Schliemann német kereskedő, amatőr régész az anatóliai Hisszarlık alatt (Trója romjai közt) 
felfedezi Priamosz kincseit, egy arany, ezüst és bronzékszereket, diadémokat, serlegeket, gyűrűket tartalmazó tárolót. Később kiderült, hogy nem a homéroszi Trója leletei.
1883 – Moszkvában a Vörös téren megnyitották a (cári) Történelmi Múzeumot.
1906 – Gustav Mahler 6. (a-moll), „Tragikus” szimfóniájának első előadása a németországi Essenben.
1944 – Jean-Paul Sartre talán leghíresebb egzisztencialista drámájának, a Zárt tárgyalás premierje Párizsban. Ebben a drámában hangzik el Sartre híres aforizmája, miszerint „a pokol az a másik ember”.
1950 – a később Pulitzer-díjas Wallace Stevensnek ítélték oda, a filanróp Paul Mellon alapította, amerikai költészeti Bollingen-díjat. A díjazottról később az Amerikai Költők Akadémiája díjat nevezett el.
1977 – a Sex Pistols kiadja a „God Save the Queen”-t, ami komoly vitákat 
váltott ki, például a BBC betiltotta a dalt, a The Observer szerint „kitört az utolsó és egyben legnagyobb zenei alapú morális zűrzavar”.
1993 – a Cosa Nostra szicíliai maffia éjjel egy Fiat Fiorinoba rejtett időzített bombával felrobbantja a firenzei Uffizi képtárat, öt ember halálát okozva. A múzeum és a Vasari folyosó egyes részeit súlyos károkat szenvedtek, bár a leghíresebb reneszánsz festmények szerencsére sértetlenek maradtak.
1994 – Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író, a „vermonti remete”, száműzetéséből (1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban) visszatér Oroszországba.
2022 – a Grammy-díjas énekes/dalszerző Rhiannon Giddens és Michael Abels zeneszerző Omar című operájának premierje a Spoleto Fesztiválon, Charlestonban (USA). A mű, ami Omar ibn Said fulai muszlim tudós életéről szól, 2023-ban zenei Pulitzer-díjat kap.
Meghalt Niccolò Paganini (1782–1840) itáliai hegedűművész, gitáros, zeneszerző, a 19. század eleji romantika 
korának legjelentősebb hegedűvirtuóza.
Kilencéves kora előtt komponálta első szonátáját, 1793-ban már fellépett a nyilvánosság előtt. Többéves koncertkörútján elkápráztatta hallgatóit legendás előadóművészetével. Hatalmas vagyont szerzett és nemzetközi hírnévre tett szert. A kortársak számára hihetetlennek tűnt ez a hangszeres tudás, ezért nevezték technikáját boszorkányosnak őt magát pedig Az ördög hegedűsének. Paganini a 19. század első felének elkápráztató technikájú, a hangszer lehetőségeit korábban nem ismert mértékben kihasználó hegedűművésze volt. Művészetével nagy mértékben inspirálta nemcsak a nyomában járó hegedűsöket, de a romantika korszakának nagy zongoraművészeit is. Briliáns kompozíciói a mai napig a hegedűművészek állandó műsorszámai. Lelkes hangszergyűjtő is volt, kollekciója több Stradivariust is magába foglalt (Tema variato, 43 Ghiribizzi, Inno patriottico).
Meghalt Pilinszky János (1921–1981) Kossuth-, Baumgarten- és József Attila-díjas költő, a Digitális Irodalmi 
Akadémia posztumusz tagja.
A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja. Költészetén megfigyelhető az 1940-es évek alatti lágertapasztalatai, a keresztény egzisztencializmus, a tárgyias líra s katolikus hitének hatása, melyek ellenére nem tartozik a hagyományos értelemben vett, szakrális témájú úgynevezett papi írók katolikus irodalmába, minthogy elutasította a vallásos és a profán irodalmat elválasztó falat. Líra mellett az epika és a dráma műnemében is alkotott. Esszéi és esszészerű prózakölteményei versesköteteiben jelentek meg. 1957-től kezdve pedig gyermekeknek írt verses meséket. Drámái az 1974-es „Végkifejlet” című kötetében szerepelnek először, köztük egyfelvonásosak és hosszabb színművek is fellelhetők (Trapéz és korlát, Kráter, A rózsafüzér titkairól).
Meghalt Bárdy György (1921-2013) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
Gyermekként Kispesten ismerte meg a színjátszást mint diákszínész, rendező a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben. Várkonyi Zoltán véletlenül látta meg a még 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Miután 1945-ben véget ért a háború és Bárdy felépült a Don-kanyarban szerzett sebesüléséből, felkereste Várkonyit. 1945–46-ban a Művész Színház tagja volt, 1946–49 között a Vígszínházban lépett fel. 1949–51 között a Vidám Színpad színművésze volt, 1951–58 között a Madách Színházban játszott. 1958–59-ben a Nemzeti Színház tagja, 1964-től a Vígszínház tagja volt. Markáns arcvonásai és baritonja mellett humora sokféle szerepre alkalmassá tette: játszott kegyetlen csendőrt, sármos csábítót, groteszk filmek főszerepeit, de az Egri csillagokban is megállta a helyét mint Jumurdzsák. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai az ő hangján szólaltak meg. Kabaréjelenetekben is szerepelt, leghíresebb szerepe ezek közül az általa kitalált figura: Gugyerák Lajos. Hobbija és szenvedélye a tenisz volt (Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Kárpáthy Zoltán, Hét tonna dollár).
Megszületett Sir Christopher Lee (Christopher Frank Carandini Lee, 1922-2015) angol színész.
Az 1940-es évek végétől filmezett. Ő volt Drakula gróf egyik leghíresebb megformálója, de eljátszotta Frankenstein teremtményét és múmiaként is láthattuk. Filmjeinek műfaji skálája az 1970-es években szélesedett ki igazán. Gyakran bíztak rá negatív szerepeket, rosszfiúkat, a főhős gonosz ellenfelének megformálását. Az élete utolsó éveiben is aktív művész, évente több filmben is szerepelt, továbbá vállalt színpadi, zenei, narrátori és szinkronizálási feladatokat is. 80 éves kora körül a fiatalabb nemzedékek körében is rendkívül népszerűvé vált olyan filmeknek köszönhetően, mint a Gyűrűk Ura-trilógia és a Csillagok háborúja előzménytrilógia, de 90 évesen szerepelt a Gyűrűk Ura előzménytörténetének számító A hobbit-trilógiában is. 2001-ben megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozata (OBE) kitüntetést. 2009 júniusában lovaggá ütötték. Az intenzív filmezés mellett Lee színpadi fellépéseket is vállalt, dolgozott a rádió és a televízió számára, animációs filmekhez és videojátékokhoz kölcsönözte a hangját, sőt lemezeket is készített, illetve közreműködött más előadók felvételein (A vörös kalóz; A három testőr, avagy a királyné gyémántjai; Meztelenek és bolondok).
Megszületett Presser Gábor (1948) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas előadóművész, zeneszerző, zongorista és 
énekes, érdemes művész.
A Locomotiv GT együttes tagja, a Vígszínház zenei vezetője, a magyar könnyűzene kiemelkedő személyisége. Presser Gábor négyévesen kezdett el zongorázni, Antal Imre zongoraművész az általános iskolai évek alatt tanította. A zeneművészeti középiskolásként csak a komolyzene iránt érdeklődött. 1967-től kezdve az Omega első saját dalainak zenéjét írta, később bevették zenészként is. 1971-ben új zenekart alapítottak Frenreisz Károllyal, Barta Tamással és Laux Józseffel, LGT néven. Idővel a színházi életbe is bekapcsolódott. A Vígszínház 1973-ban mutatta be első musicaljét, Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének zenés adaptációját. Az LGT feloszlása után jóval, 1994-ben jelent meg az első „igazi” Presser-szólóalbum. 2003 végén a UNICEF Magyar Bizottság Halász Juditot és Presser Gábort jószolgálati nagykövetté nevezte ki (Szépek és bolondok, Megemeltek az angyalok, Te majd kézenfogsz).
Ezen a napon született:
(Mecsekaljai) Horvay János (Hoppl, 1873–1944)
szobrász. Az Iparművészeti Iskolában, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult. Több külföldi tanulmányutat tett külföldön, 1897-től Budapesten élt. A „Kossuth-szobrok specialistája” lett, húsz Kossuthot ábrázoló szobra áll az ország különböző közterein. Keresett sírkőszobrász is volt. Korai kisplasztikáiban, szoborportréiban szecessziós elemek fedezhetők fel, később a historizáló akadémizmus egyik fő képviselője lett (Orvosok Hősi Emlékműve – Budapest; Világháborús emlékmű – Győr; 1848-as emlékmű – Törökbecse).
Vízvári Mariska (Viszkidenszky Mária Jolán Lujza, 1879-1954)
színésznő, szakácskönyvíró. Régi színészdinasztia tagja. Már gyermekként is többször színpadra lépett. 1896-ban elvégezte a Színművészeti Akadémiát, s a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek haláláig tagja maradt, 1928-ban lett a Nemzeti Színház örökös tagja. Először naivákat játszott, de nem volt sikeres ezekben a szerepekben, ezért a tragédiákhoz fordult, tehetsége azonban a komédiákban mutatkozott meg leginkább. Több filmben is sikerrel szerepelt. 1902-ben drámát is írt Szalmaláng címmel, ezenkívül pedig egy szakácskönyv elkészítése is az ő nevéhez fűződik (Fűszer és csemege, Beszterce ostroma, Talpalatnyi föld).
Max Brod (1884-1968)
német nyelvű cseh-zsidó író, fordító és zeneszerző, akinek egykoron nagyon sikeres irodalmi művei ma nagyrészt feledésbe merültek, de Franz Kafka író és Leoš Janáček zeneszerző műveiért tett erőfészítései révén jelentős szerepet tölt be az irodalom- és a zenetörténetben (Zsidólányok, A zsidóság és kereszténység viszonya, Reubeni herceg).
Louis Durey (1888-1979)
francia zeneszerző, a francia Hatok (Les Six) zeneszerzői csoport tagja. Még nem volt tizenkilenc éves, amikor elhatározta, hogy a zenei pályát választja, miután egy előadáson hallotta Claude Debussy operáját, a Pelléas és Mélisande-ot. Zenei tanulmányait elég későn kezdte: mint zeneszerző, lényegében autodidakta volt, de azért tanult összhangzattant és ellenpontot a párizsi Schola Cantorumban. Művészetében a kezdetektől fogva jelentős szerepet játszott a kórusmuzsika, de komponált három vonósnégyest, egy vonóstriót, egy fuvola-zongora szonatinát és zongoradarabokat (Fantaisie concertante, La Guerre et la Paix, Carillon és Neige).
Svéd Sándor (1904-1979)
Kossuth-díjas világhírű operaénekes (bariton). Legemlékezetesebb alakításait olasz operákban nyújtotta. Tanulmányait Olaszországban végezte. A budapesti Operaházban 1928-ban debütált. 1928-1936 között az Operaház magánénekese volt, közben 1931-ben sikerrel vendégszerepelt Bécsben, ahol a Staatsoper állandó tagja lett 1936-tól. 1940-1950 között New Yorkban énekelt a Metropolitan operaházban, de több alkalommal fellépett a milánói Scalában is. 1950–57 között visszatért Budapestre. Korának egyik legjelentősebb baritonjaként tartják számon, elsősorban Verdi-operákban aratott kimagasló sikereket. ––> Svéd Sándor: Operaáriák
Rachel Louise Carson (1907-1964)
amerikai tengerbiológus, ökológus, író. Feltételezik, hogy az ő írásainak hatására indult meg a nemzetközi környezetvédő mozgalom. Az 1951-ben megjelent The Sea Around Us fölkerült a sikerlistára, és ezzel meghozta az írónőnek a biztonságot és az elismerést.
Vincent Price (ifj. Vincent Leonard Price, 1911–1993)
amerikai színpadi, rádió-, film- és televíziós színész, művészettörténész, műgyűjtő, író. Legismertebb szerepeit brit és amerikai horrorfilmekben alakította, de sokat szerepelt háborús, bűnügyi és kémfilmekben, film noirokban és filmvígjátékokban is. Több, mint 100 filmben játszott. Jellegzetes orgánuma miatt idősebb korában animációs filmekhez adta hangját. A hollywoodi hírességek sétányán, a „Walk of Fame”-en két csillagot kapott, az egyiket mozifilmes, a másikat televíziós munkásságáért (Tízparancsolat, Ház a Kísértet-hegyen, Ollókezű Edward).
Wols (Alfred Otto Wolfgang Schulze, 1913-1951)
német származású francia absztrakt-expresszionista festőművész. Hegedűleckét vett, úgy nézett ki, hogy muzsikus talentum. Fritz Busch, a drezdai Opera karmestere első hegedűsnek hívta meg a zenekarba. Majd zoológiával, geológiával és botanikával is foglalkozott, verseket írt, érdekelte a néprajz is. belépett a Bauhaus-ba, találkozott a szürrealistákkal, hamarosan a szürrealizmus hatása alá került. 1932-ben az első fotografikai munkáival bemutatkozott Párizsban. A második világháború kitörése után, mint német állampolgárt internálótáborba küldték, ott kezdett el igazán festeni, és rajzokat készíteni (Gyökeret vert emberek, Tömeg, Város).
Herman Wouk (1915-2019)
Pulitzer-díjas amerikai író. Világszerte elsősorban a második világháború idején játszódó Zendülés a Caine hadihajón, valamint az amerikai Henry-család életét bemutató Forrongó világ, és a Háború és Végső győzelem háborús regényei útján lett ismert. A US Navy Memorial Foundation 1987-ben a Lone Sailor Award-dal tüntette ki tengerészeti karrierje és későbbi írói tevékenysége nyomán.
Sarkantyu Simon (1921–1989)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. Marczell György rajztanár, festőművész volt az első mestere. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1945 után magániskolákban tanult tovább. Festészete színgazdagon vall a reális világról, stílusára főleg Domanovszky Endre és Szentiványi Lajos hatott.
Ladislav Chudík (1924-2015)
szlovák színész, politikus. 1943 és 1945 között a Pozsonyi Egyetem Bölcsészettudományi karán tanult, majd az Állami Konzervatórium drámai tagozatán szerzett diplomát. 1944 és 1946 között illetve 1951-től a Szlovák Nemzeti Színház tagja. 1949-től 1984-ig a Konzervatórium tanára, 1964-től docense. 1968-ban rövid időre Bécsbe emigrált, de hamarosan hazatért. 1989–90-ben kulturális miniszter volt a Szlovák Köztársaságban. Kiválóan beszélt magyarul (Kórház a város szélén).
Bernard Fresson (Bernard René Pierre Fresson, 1931–2002)
francia színész. 1955 és 2002 között több, mint 170 filmben szerepelt. Kétszer jelölték César-díjra. Jogi diplomát szerzett, és sikeresen elvégezte a párizsi Kereskedelmi főiskolát. Profi sportolói pályára készült, de azután mégis Tania Balachova párizsi drámai színészképző iskolájába iratkozott be. Pályáját színpadon kezdte, 1959-ben kapta meg első jelentős filmes szerepét (Szerelmem, Hirosima; Édes hazugságok; A Vendôme tér asszonya).
Ilku Marion József (1933-2003)
ukrajnai magyar festő és grafikus. Festészettel és kisméretű grafikával is foglalkozott, legkedveltebb műfaja a tájkép volt. 1947-ben kezdte meg tanulmányait az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában, melyet 1952-ben végzett el. 1952–1958 között a Lvovi Iparművészeti Főiskolán tanult. Saját festő stílusa az 1960-as évekre alakult ki. Kezdetben nagy figyelmet szentelt a népi témáknak. Később eltávolodott a naturális ábrázolástól és képeire egyre inkább a kontrasztos, gazdag színvilág és expresszionista kifejezésmód vált jellemzővé. Olajfestményei mellett akvarelleket és grafikákat is készített. A kárpát-medencei magyar közéleti szereplőkről készített karikatúra-sorozata albumként is megjelent.
Louis Gossett Jr. (1936)
Oscar-, Emmy-díjas, valamint többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész. Az ötvenes évek végén kezdte pályafutását, többnyire különböző televíziós sorozatok egyes részeiben tűnt fel, majd 1961-ben, A napfény nem eladó című film mellékszerepével debütált a nagyvásznon. 1982-ben elnyeri a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat (Garni-zóna). Ezzel a rivaldafénybe került. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Kedves ellenségem, A múmia legendája, Isten kegyelméből).
Bakay Kornél (1940)
régész, tanár, múzeumigazgató. Okleveles régészet-tanár diplomáját 1963-ban szerezte. Munkáiban és kutatásai során főként a magyar őstörténettel, a magyar államalapítás korával, az eurázsiai népvándorláskorral és az európai középkor kutatásával foglalkozik. Írásaiban, előadásaiban élesen bírálja a finnugorisztikát.
Fésűs Tamás (1953-2018)
színész. Színészi diplomáját 1982-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A főiskola után Debrecenben játszott. 1986-tól az Arany János Színházhoz szerződött. 1989-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. 1997-től szabadfoglalkozású színművész volt.
Giuseppe Tornatore (1956)
Cannes-i nagydíjas és Oscar-díjas olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Azon, napjainkban is jelentős alkotók között tartják számon, akik a Pasolini halála és Bertolucci Novecentója után lanyhuló érdeklődés után századunkra visszatették az olasz filmet a nemzetközi érdeklődés élvonalába (Cinema Paradiso, Maléna, Mindenki megvan).
Révész László László (1957–2021)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. 1977–1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, 1978–1986 között az Indigo csoport tagja volt. 1990-ig Böröcz Andrással közösen készített dadaista, intellektuális performanszokat. Művésznevét László László festő és spiritiszta médium életére utalva vette fel.
Eddie McClintock (Edward „Eddie” Theodore McClintock, 1967)
amerikai színész. Tim Sullivan ügynök szerepében visszatérő szereplője volt a Dr. Csont-nak, illetve Frank szerepében a Született feleségek-nek. Vendégszereplője volt a Szex és New York, a My Boys, a Felicity, a Jóbarátok, a Férjek gyöngye és még jó néhány televíziós sorozatnak. 2009 és 2014 között főszereplője volt a 13-as raktár című amerikai sci-fi sorozatnak.
Joseph Fiennes (Joseph Alberic Fiennes, 1970)
brit színész. Bátyjához, Ralph-hoz hasonlóan Joseph is színpadon kezdte a karrierjét. Miután otthagyta a művészeti iskolát, a Young Vic Youth Theatre-rel dolgozott. Folytatta a tanulást a Music and Drama Guildhall Schoolban. Első színpadi megjelenése a West Endben volt a The Woman Black-ben. 1996-ban jött az áttörés, a Lopott szépség című filmben játszott szerepe miatt (Elizabeth, Szerelmes Shakespeare, A nagy mentőakció).
Varga Klári (1970)
Jászai Mari-díjas színésznő, Varga Zsuzsanna ikertestvére. Elsőre nem vették fel az egyetemre, ezért a Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke lett, 1993-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1993-2003 között a Madách Színház, 2003-2007 között a József Attila Színház, 2007-2012 között a Budapesti Kamaraszínház, majd 2013-tól a debreceni Csokonai Színház tagja.
Varga Zsuzsanna (1970)
Jászai Mari-díjas színésznő, Varga Klári ikertestvére. 1996-ban diplomázott a Színház – és Filmművészeti Főiskola színész szakán. 1996-ban Kaposvárra szerződött, azóta tagja a Csiky Gergely Színház társulatának. A MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Intézetének egyetemi adjunktusa.
Szilágyi Annamária (1973)
színésznő. Három évig dolgozott a Harlekin Gyermekszínházban. 1995 és 1999 között elvégezte Békéscsabán a négyéves színészképzést, majd leszerződött a Békéscsabai Jókai Színházhoz. 2005-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja. 2015-ben Varsányi Annával megalakították az A&A produkciót.
Peller Károly (1979)
színész, operetténekes, táncos, komikus. A Budapesti Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójában végzett 1998-ban, ezután a színház szerződtette. 1998–2001 között több szerepet játszott vendégként a Győri Nemzeti Színházban. 2006-tól a bécsi Volksoper vendégszólistája. 2013–2016 között elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor képzését. 2016–2018 között elvégezte a Károli Gáspár Református Egyetem színháztudomány mesterképzését is. 2023-ban megpályázta a Szegedi Nemzeti Színház igazgatói pozícióját.
Andrádi Zsanett (1980)
színésznő. 1998-2001 között színész mesterséget tanult a Pesti Magyar Színházhoz tartozó Nemzeti Színiakadémián. Ez idő alatt a színház foglalkoztatta. Tanulmányai végeztével a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, ahol hat évet töltött. 2007-től szabadúszó színészként dolgozik.
Hajmási Dávid (1989)
színész. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar színművész szakán végzett 2015-ben. A gyakorlati éveit a TÁP Színházban töltötte. 2020-2021 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Ábrányi Lajos (Eördögh, 1849-1901)
festőművész, illusztrátor. Tanulmányait a müncheni és párizsi akadémiákon végezte. Dolgozott a fővárosban is, de legfőképpen Nyíregyházán. Magyarországon számos oltárképet, de elsősorban képmásokat festett. Fő műve egy csoportkép, mely 30 képviselő portréját tartalmazza.
Joseph Roth (Moses Joseph Roth, 1894-1939)
osztrák író, újságíró, korai regényeit illetően leginkább a neoobjektivizmust képviselte, de kortársai elsősorban újságíróként ismerték. Az expresszionizmus úgynevezett nyelvi játékaiban nem vett részt, mert a nyelvi eszközök használatában mindvégig konzervatív maradt (A hamis súly, A szent korhely legendája, Zsidók vándorúton).
Kabos Ilonka (Rosenberg Ilona, 1898-1973)
zongoraművész. A budapesti Zeneakadémián Szendy Árpád, Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt. Az 1920-as évektől lépett fel mind Magyarországon, mind külföldön, jelentős sikerrel. 1931-1936 között tanított a Zeneakadémián. 1938-ban Londonban telepedett le. Elénekelte Mikes György Londonban élő újságíró Sztálin-tangó című bravúros paródiáját, amelyet a BBC Rádió rögzített.
Simon Zsuzsa (Weisz Margit, 1910–1996)
Kossuth-díjas színésznő, főiskolai tanár, rendező, színházigazgató, érdemes művész. 1949 és 1951 között a Belvárosi Színház igazgatója volt. Színészetet tanított 1948-tól a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, amelynek főigazgatója is volt 1950 és 1956 között. A Fővárosi Operettszínház főrendezője volt 1960-tól 1962-ig. 1962 és 1990 között a Thália Színház tagja volt (Egy éj Velencében, Hazajáró lélek, Elveszett illúziók).
Szőllősi Endre (1911–1967)
szobrászművész. 1920 körül a Pedagógiai Szeminárium gyermekművész-kiállításán szerepelt először műveivel. 1932-től a Szocialista Képzőművészeti Csoport tagja volt; a csoport minden kiállításán szerepelt. 1947-től volt kiállító művész. Kisplasztikákat, portrékat, plaketteket, rajzokat készített. Köztéren tíz szobra szerepel.
Bozóky István (1921-2001)
színész, rendező, színigazgató, dramaturg, érdemes művész. Az Országos Egyesületi Színészképző Iskola elvégzése után a Madách Színházban, majd 1945-től a Vígszínházban szerepelt. 1946-ban a Nemzeti Színház, majd ezt követően 1949-től az Ifjúsági Színház színésze volt. 1950-től a Miskolci Déryné Színház, a jelenlegi Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, 1954-től a Madách Színház főrendezője volt. 1956-ban külföldre távozott. Hazatérése után a Madách Színházba került, de az emigráció miatt nem dolgozhatott a fővárosban, így a győri Kisfaludy Színház tagja lett. 1976-tól szabadfoglalkozású színész volt, nem tartozott társulathoz. 1980-ban megbízták a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapításával, s négy évig igazgatta a teátrumot.
Bozóky Éva (1923-2004)
újságíró, tanár, könyvtáros. Férjét, Donáth Ferencet 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, őt a kistarcsai internálótáborba zárták, 1954-ben rehabilitálták őket. Férje 1956 októberében Nagy Imre közvetlen munkatársa volt, ezért 1958-ban 12 évi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult 1960-ban. Ő 1960-ban lett a Könyvtáros című folyóirat rovatvezetője, több lapban is publikált (Magdaléna, Zord idők nyomában…, Szárnyasoltár).
Solymos Ede (1926-2008)
néprajzkutató, a történelemtudományok kandidátusa, muzeológus, a dunai halászat nemzetközi hírű kutatója. Kiemelkedőbb kutatási területe a magyar hivatásos és népi halászat. Cikkei, tanulmányai jelentek meg.
Gerzson Pál (1931–2008)
festőművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1953-ban. Elsősorban tájélményből kiinduló festményei fokozatosan szakítottak a valóság természethű megörökítésével. Mértani törvényekre épülő síkhatású kompozíciói leginkább az európai festészet szín- és fényproblémáinak újbóli átélésére és azok korszerű megoldására tett színvonalas kísérletek. Műveit az 1960-as évektől kezdődően kubisztikus képépítés jellemzi. Táblakép festészeti tevékenysége mellett murális munkák tervezésével és grafikával is foglalkozott.
Szokolay Ottó (1937-2018)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1957-1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult, 1961-1963 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt. 1965 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Sokat szinkronizált, több filmnek volt narrátora (Mici néni két élete; Örökség; Szabadság, szerelem).
Sas István (1946-2018)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. Nyolcszoros cannes-i díjnyertes. 1965–1974 között a Magyar Televíziónál operatőr, majd a Mafilm dramaturgja lett. 1989–2000 között a Filmiroda Rt. stúdióvezetője. 2000–2002 között a Magyar Televízió szórakoztató-közéleti igazgatója volt. Több mint 2000 reklámfilm írója és rendezője.
