Sisi képeskönyve
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: leho
A Gödöllői Királyi Kastély 2007-et Erzsébet Királyné Emlékévvé nyilvánította. A bajor hercegnő 170 évvel ezelőtt született, Ferenc Józseffel 150 esztendeje járt először Magyarországon és 140 éve koronázták meg Budán, a Mátyás-templomban. Mintegy hat évet töltött a Grassalkovich-kastélyban, melyet a királyi pár koronázási ajándékként kapott 1867-ben. Az évfordulókhoz kacsolódóan Gödöllő számos programot szervezett, s a kastély által kiadott Erzsébet királyné emlékezete képeslapokon című könyv után a Sisi-rajongók újabb kötetnek örülhetnek: Szabó Margit immár hatodik könyvét publikálja a témában, melyet az Aquincum Kiadó gondozott.
Erzsébet királyné (1837, München – 1898, Genf) mítosza ma is eleven, a magyarok királynéja – szemben Ferenc József személyével – feltétlen tiszteletet és megbecsülést váltott ki nálunk már életében is. A nagypolitikába (sajnos?) csak egyszer szólt bele komolyabban, de ebből (is) született a kiegyezés. Már életében legendák övezték, sokan szimpatikusnak találták szembeszegülését a kamarillával, osztoztak Rudolf trónörökös öngyilkossága miatti gyászában, s az sem kerülte el a kortársak figyelmét, hogy kedvencét, Mária Valériát magyar királylányként nevelte. Bródy Sándor címben olvasható véleménye nem volt egyedi (Benczúr Gyula Erzsébet-festményéről [és a királynéról] írta). Fitneszéletmódja – mondanánk ma – már a 19. században szemet szúrt, egy érdekes kiadványban egy közeli, de semleges megfigyelő (társalkodónő) tollából olvasható, hogy Andrássyné Kendeffy Katinka például alkalmatlan lett volna a megüresedő udvarhölgyi szerepre, mert életmódja (késői kelés, nem sportolt stb.) szöges ellentétben állt Erzsébetével. Egy-egy ruhadarabjával, hajviseletével divatot teremtett.
Nálunk, mint oly sok mindent, az Erzsébet-kultuszt is derékba törte a létező szocializmus, amit felzúdulás nélkül lehetett, azt felszámolták e „reakciós” hagyományból. A rendszerváltás után azonban ez a kultusz is újjáéledt, azóta számos magyar nyelvű kiadvány született Erzsébet királynéról, megalakult a Sisi Baráti Kör, az emlékhelyek újra fontosak lettek, csinosítják őket stb., s a megváltozott hozzáállás egyik apró jele, hogy egyre kevesebb helyen olvasható becenevének bosszantó elírása (képzavarral: a pálmát a tejtermékeket gyártó cég vinné el, igen rossz helyesírási példát sulykolva naponta a fogyasztókba).
Szabó Margit a téma avatott ismerője (többek közt a …gödöllői lakos vagyok… Erzsébet királyné a kastélyban című kötet is a nevéhez fűződik): a Gödöllői Királyi Kastély sajtófőnöke és „civilben” a 13 éve alakult Sisi Baráti Kör titkára. A kötet négy fejezetből áll, az első Pest-Buda/Budapest, azaz az uralkodása alatt egyesülő és világvárossá fejlődő főváros főbb emlékhelyeit veszi sorra, a második a mai országterületét, a harmadik a történelmi Magyarországon a mai határokon kívül találhatókat, a negyedik fejezetben (Ami nem maradhat ki) pedig új és eddig nem látott, Erzsébethez kötődő érdekességek láthatók, olvashatók.
A szép kiállítású kötet esztétikai értékén kívül azért is tanulságos, érdekes, mert sajátos nézőpontból, Erzsébet-szemüvegen mutatja be például a budapesti emlékhelyeket: azt sokan tudják, hogy 1867-ben Habsburg Ferenc Józsefet és Wittelsbach Erzsébetet a budai Nagyboldogasszony (Mátyás)-templomban koronázták meg, de azt már kevesebben, hogy ez volt az első koronázás Magyarországon, amikor egy napon helyezték a koronát a király és a királyné fejére. Az Országházban a képviselőházi ülésteremben az elnöki emelvény mögötti Vajda Zsigmond-festményen, mely Ferenc József királlyá koronázását ábrázolja, Erzsébet (mint oly sok más műalkotáson) különleges helyet/szerepet kapott. A szabatos, visszafogott, csak a lényegre összpontosító mondatokkal fogalmazott szövegek olvasása közben rá kell jönnünk, Szabó Margit az emlékhelyek felidézésénél, leírásánál „elárulja magát”: nagyon sokat tud Erzsébetről. Például a Than Mór vázlatai alapján készült Hollós Barnabás-féle reliefet, amelyet az ötvenes években eltávolítottak helyéről az Akadémián és egy folyosón letakarva várt jobb sorsára, Polónyi Péter gödöllői múzeumigazgató mentette meg 1985-ben, míg végül 1992-ben került vissza a helyére. Megtudjuk, hogy Erzsébet legszívesebben az Operában az első emeleti proszcéniumpáholyból szerette nézni az előadásokat (nem mellesleg zeneértő volt). Kiderül, hogy az első, a díszelőadáson, miért nem Liszt Ferenc erre az alkalomra írt művét, a Királyhimnuszt adták elő (Podmaniczky Frigyes a Rákóczi-szabadságharcra való utalás miatt döntött így). „Az első emeleti díszpáholy (királyi páholy) fölött ma is látható az uralkodó mongramja, a királylépcső alján pedig az egyik apród pajzsán Erzsébeté is.” Vagy az, hogy az Erzsébet hidat a Ferenc József (Ma Szabadság) híddal egy időben, 1893-ban kezdték építeni, s negyedszázadig a világ akkori legnagyobb nyílású lánchídja volt. De olvashatunk (láthatjuk eredeti formájában, pavilonban) a mai Erzsébet híd mellett álló szobor viszontagságairól; a Szent Imre Kórházban ma lefojtott, de megnyitni tervezett Erzsébet-forrásról; a sportkórházról, mely elődjének Erzsébet volt a fővédnöke; a János-hegyi kilátóról; a Nyugatit a Keletivel kényelmi szempontokból összekötő királyi vágányról; illetve arról, hogy Sisi szívesen járt az 1866-ban megnyitott Állatkertbe, az itt szintén szívesen időző és tárgyaló Deák Ferenc kedvenc barna maciját pedig Kristófnak hívták.
A háromnyelvű kötet (angolul és németül szerepel a magyar szöveg lényege, itt-ott szolid változtatásokkal) nagyon sokrétű képanyagot használ, számos archív és a mai állapotot bemutató felvétel szerepel, láthatunk térképet, reprodukciókat, képeslapot, emléktáblát, üvegablakot, emléklapot. Mindegyik egy-egy kordokumentum: például a Magyar Királyi Operaház díszelőadására szól meghívó 1892. június 8-ára, a királyi pár megkoronázásának 25. évfordulójára invitálja a szerencsés kiválasztottakat. Az utolsó mondatok egy régvolt és sok vonásában általunk ma sem ismert kor szokásrendjére világítanak rá:
„Ezen előadáson csupán meghívottak lehetnek jelen. Megjelenés páholyokban és a földszinten nemzeti díszöltönyben vagy díszegyenruhában, a II. és III. emeleti ülőhelyeken pedig estei salonöltözetben, fehér nyakkendővel.” Arról nem szól a fáma, hogy az Opera körül volt-e kijárási tilalom…
Összességében egy igényes, könnyen olvasható, érdekes, mégis igen informatív könyv született. Amint megtudtam, érdeklődés kíséri Ausztriában is, és ez nem véletlen. Képeskönyvként sem lebecsülendő, de az igazi Sisi-rajongók és a történelembúvárok is találhatnak újdonságot benne.
Szabó Margit:
Sisi képeskönyve
Aquincum Kiadó [2007, h. n.]
Kötött, A4, 172 oldal, 5990 forint
Felelős kiadó: Körösvölgyi Tamás
Tervező-grafikus: Gorse Roland
Nyomás: T-Mart Press kiadó nyomdája
ISBN 963-86615-6-9
