Névnapok: Manuéla, Emánuel, Dumáta, Dusán, Dusánka, Emanuéla, Immánuel, Lara, Larissza, Lehel, Leonóra, Mandel, Manó, Mánuel, Manuella, Maxima, Mendel, Tormás, Torna, Torontál, Turul
Események:
1484 – William Caxton angol nyomdász kinyomtatja, az általa angol nyelvre fordított, ókori görög meseköltő Ezópus meséit.
1636 – Hollandiában megnyitják az Utrechti Egyetemet.
1640 – Krisztina svéd királynő megalapítja a Turku Királyi Akadémiát, Finnország első egyetemét.
1860 – Madách Imre befejezi életének fő művét, Az ember tragédiája című drámai költeményét.
1924 – George Bernard Shaw Szent Johanna című drámájának premierje Londonban.
1937 – a texasi Crystal City spenóttermesztői felállítják Popeye szobrát.
1940 – Ernest Hemingway egyetlen drámájának, Az ötödik oszlopnak, ősbemutatója New York-ban (Theatre Guild).
1952 – Friedrich Dürrenmatt, német nyelvű svájci író, Mr. Mississippi házassága című darabjának premierje Münchenben.
1990 – Akira Kurosawa, japán filmrendező, életműért járó Oscar-díjat kap.
2005 – 16 év után visszatér a Ki vagy, Doki? című televíziós sci-fi sorozat (BBC).
2008 – a dokumentumszabadság világnapja.
2019 – 20 év után megtalálja egy holland műtárgylopásokkal foglalkozó nyomozó (Arthur Brand), Pablo Picasso festményét, a Buste de Femme (Dora Maar)-t.
Meghalt Ludwig van Beethoven (1770–1827) német zeneszerző.
Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán viseli. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját. Sokat merített a felvilágosodás és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. Beethovenre mint a zenei klasszicizmus és romantika átmeneti alakjára tekintünk. Ami a zenei formát illeti, a Haydntól illetve Mozarttól örökölt szonátaformára és motivikus fejlesztésre épített, de nagymértékben kibővítette őket, azáltal hogy hosszabb és nagyratörőbb tételeket komponált. Középső korszakának művei a hősiesség kifejezése miatt, míg késői darabjai az intellektuális mélységüknek köszönhetően népszerűek (Eroica, Sorsszimfónia, Fidelio). ––> Beethoven csellószonátái
Meghalt Raymond Chandler (1888–1959) amerikai krimiíró.
Jelentősége mérhetetlen volt: leginkább stílusa és gondolkodásmódja volt az, amely az elmúlt hatvan évben hatást gyakorolt a bűnügyi irodalomra. 1907-ben megszerezte a brit állampolgárságot, hogy letehesse a közszolgálati (Civil Service) vizsgát. Ezt sikerrel véghez is vitte, és állást kapott a haditengerészetnél. Első versét ebben az időben adták ki. Miután felhagyott közszolgálati pályájával, alkalmi újságírásból élt meg, és folytatta a versírást, kései romantikus stílusban. Hogy megéljen tehetségéből, ponyvaregényíróvá képezte magát. Első történetét 1933-ban adták ki. A regényeivel aratott siker után Chandler hollywoodi forgatókönyvírónak szegődött. Finoman megmunkált prózáját széles körű csodálat övezte a kritikusok és az írók körében egyaránt, az értelmiségiektől a kevésbé kifinomultakig (Hosszú álom; A kicsi nővér; Elkéstél, Terry!).
Megszületett Kallós Zoltán (1926-2018) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa.
Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja. Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében. 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt, újra tanító, majd faipari vállalati alkalmazott Gyimesben. Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója lett. A Mezőségen, Kalotaszegen, Moldvában és Gyimesben gyűjtötte a folklórnak úgyszólván minden műfaját, különösen az énekes és hangszeres zenét, a népszokásokat és a szokásköltészetet. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve (Szabó T. Attila gondozásában és bevezető tanulmányával, 1970) Budapesten három kiadást ért meg. 1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelynek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. ––> Kallós Zoltán moldvai gyűjtése
Megszületett Harkányi Endre (1934) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Szüleit a vészkorszakban elvesztette. Miután árván maradt, utcagyerekként, 13 évesen önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, mára már klasszikussá vált Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg. A debreceni Csokonai Színháznál kezdett, 1957–1960 között. 1960–1963 között a budapesti Petőfi Színház színésze volt. 1963–1968 között a Vígszínház, 1968–1977 között a Mikroszkóp Színpad, 1977–1984 között a József Attila Színház társulatához szerződött. 1984–1993 között visszatért a Vígszínházba. 1993–94-ben egy évadra átszerződött a Művész Színházhoz. 1994 és 2015 között ismét a Vígszínház tagja volt. Pályafutása alatt többnyire kisembereket, komikus figurákat alakított. Népszerű szinkronszínész (Utazás a koponyám körül, Az erőd, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Ezen a napon született:
George Smith (1840-1876)
angol régész, aki megtalálta és lefordította a Gilgames-eposz hiányzó töredékét. Autódidakta módon tanulmányozta az asszírológiára vonatkozó első kiadványokat. 26 éves korában néhány rövid értekezést írt egyes, akkor még kétséges ékírás jelekről. 1872-ben már elmélyed a Hormuzd Rassam által, a múzeumnak küldött, ékírásos táblák tanulmányozásában. Ekkor még senki nem tudott semmit a babiloni-asszír szépirodalom létezéséről.
Robert Lee Frost (1874-1963)
négyszeres Pulitzer-díjas amerikai költő. Első kötete 1913-ban jelent meg Egy fiú akarata címmel, 1914-ben pedig ugyanitt adta ki Bostontól északra című kötetét. Megismerkedett az éppen Londonban tartózkodó Ezra Pounddal, aki bemutatta Yeatsnek és az imagistáknak. A világháború kitörése miatt 1915-ben visszatért Amerikába – ekkor már ismert költő volt. Személyiségének és költészetének legfőbb jellemzője az önfegyelem és az elszántság. Lírája konzervatív. Érzelmeit elrejti, ámde nem riad meg a tanulságok kimondásától.
Tennessee Williams (1911-1983)
Pulitzer-díjas amerikai drámaíró. Karrierje folyamán harminc színdarabot, két kötet verset, és együttesen öt kötet esszét és novellát produkált. Egy olyan társadalomban nőtt fel amelyben a konvenciók erősen negatív hatással voltak a nonkonformista polgárok életére. Szereplői gyakran tükrözik családja életét, illetve a családtagok egyéniségeit. Erőteljes írásaiban az emberek mindennapos dolgai szimbolikus jelentőséget kapnak. Karakterei minduntalan konfliktusba kerülnek az emberi természet szélsőséges oldalaival: az őrültség, a nimfománia, a vérfertőzés, a homoszexualitás, az erőszakos halál okait boncolgatja. Az író számára mindehhez a mintát a déli ember különleges természete és körülményei szolgáltatták (A vágy villamosa, Macska a forró bádogtetőn, Az ifjúság szép madara).
Thurzó Gábor (Rutterschmidt Károly, 1912-1979)
háromszoros József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, forgatókönyvíró. 1928-1929-ban Sík Sándor volt az osztályfőnöke és magyartanára. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán, és már akkor, 1931–32-ben a Perspektíva című folyóirat alapítója volt. 1938-tól az Élet című folyóirat irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1945 után egyre inkább a színház és a forgatókönyvírás felé fordult. 1945–1949 között a Művész Színház, 1951-től a Hunnia Filmgyár, 1961-től a Magyar Televízió dramaturgja volt (A tintahal, A szégyen, Hétszínjáték).
Basilides Zoltán (1918-1988)
színész. Operaénekesnek (basszus) készült, a Zeneakadémiát végezte el. 1945-től négy évadon át a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatához, majd 1949-től két évadon át a debreceni Csokonai Színház prózai tagozatához tartozott. 1951-ben a Madách Színház társulatához szerződött. 1954-től a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd 1955-től haláláig ismét a Madách Színház színésze volt. Megjelenése és hangja főleg erőteljes, nagy természetű figurák megformálására tették alkalmassá. 1953-tól szerepelt filmekben, 1963-tól jelent meg alakja a televízió képernyőjén (Férjhez menni tilos, Szegénylegények, Kapaszkodj a fellegekbe!).
Zsoldos Imre (1919-1985)
trombitaművész, zenekarvezető, létrehozta a Stúdió 11 zenekart. Pályafutása az 1950-es években kezdődött, híres szórakozóhelyeken. 1948-tól a Magyar Rádió munkatársa, majd a Magyar Rádió Tánczenekarának karmestere és szólistája. Szólistaként két önálló nagylemeze és zenekarral körülbelül húsz kislemeze jelent meg. Autóbalesetben halt meg (Van-e szerelmesebb vallomás?, 21+1 táncdal az aranytrombitán, Il Silenzio).
Pierre Boulez (1925-2016)
francia zeneszerző, karmester. 1942-ben Párizsba költözött. Két évvel később a Conservatoire-on zeneszerzést, analízist, dodekafon technikát tanult. 1946-ban a Renaud-Barrault színtársulat zenei vezetője lett, ekkor írta első műveit. A szeriális technikával való megismerkedése után számos, az 1950-es évek zeneszerzői gondolkodását alapvetően meghatározó művet írt. 1966-ban vezényelt először Bayreuthban, itt számos nagy sikerű produkció fűződik a nevéhez, A 20. század zeneirodalmának legfontosabb művei mellett Mahler, Bruckner és Wagner műveinek is kiemelkedő tolmácsolója volt. ––> Boulez90
Varga Katalin (1928–2011)
József Attila-díjas költő, műfordító, író. A Szépirodalmi Könyvkiadónál 1953-1955 között referens, 1955-től szerkesztő, 1975-től 1988-as nyugdíjazásáig főszerkesztő volt. Közben 1957-ben végzett az ELTE magyar szakán. 1984-ig a határainkon túl élő magyar nemzetiségiekkel közös kiadású könyveket gondozott. Az Olcsó Könyvtár és a Kentaur könyvek szerkesztője volt (Gőgös Gúnár Gedeon, Bonca, Az égig érő karácsonyfa).
Zolnay Pál (1928-1995)
Balázs Béla-díjas filmrendező, dramaturg érdemes művész. Pályáját asszisztensként, Fábri Zoltán mellett kezdte. Kisfilmjei, köztük az 1959-ben forgatott Eljegyzés komoly vitákat váltottak ki. Első játékfilmjét 1961-ben forgathatta (Próféta voltál szívem, Arc, Milyenek a franciák).
Leonard Nimoy (1931-2015)
amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli Spock szerepéről ismert. A szerepet először az 1966 és 1969 között futó eredeti Star Trek-sorozatban, majd 1979 és 2013 között nyolc mozifilmben alakította. Huszonévesen kezdte pályafutását, az 1950-es években színészeket tanított Hollywoodban és kisebb szerepeket játszott mozi- és tévéfilmekben. Első főszerepét 1952-ben, a Kid Monk Baroni című filmben játszotta. Még ugyanebben az évben játszott először földönkívülit, egy Narab nevű marslakót a Zombies of the Stratosphere című filmben.
Kautzky Ervin (1931-2013)
színművész. Pályafutása 1954-ben, az Állami Déryné Színházban indult. Ezt követően vidéki társulatokban lépett fel. 1973-tól a Bartók Színházban, utána az Arany János Színházban lépett fel.
Alan Arkin (Alan Wolf Arkin, 1934-2023)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező, zenész és énekes. Színházművészetből szerzett diplomát és párhuzamosan színi tanulmányokat is folytatott. Kezdetben fotózott és gitározott, s ún. folksongokat komponált és dalszövegeket írt. 1961-ben mutatkozott be a Broadway-on a Royal Theatre-ben, 1969-ben debütált rendezőként. Kitűnő komikus, de intrikusként és drámai szituációban mint kisember is megkapó alakítást nyújt (A család kicsi kincse, Légy bátor és erős, Az Argo-akció).
James Caan (James Edmund Caan, 1940–2022)
amerikai színész. A Keresztapa című filmben ő alakította Santino „Sonny” Corleonét. 1961-ben a Broadwayn debütál. Ez évtől több sorozatban is szerepel. 1963-tól folyamatosan filmez (A híd túl messze van, Ha eljő a lovas, Végképp eltörölni).
Dallos Ibolya (1942-2015)
bábszínésznő, játékmester, rendezőasszisztens, a Budapest Bábszínház művésze. A Bábstúdiót 1962-ben végezte el.
Diana Ross (Diana Ernestine Earle Ross, 1944)
Golden Globe- és Tony-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Tizenháromszor jelölték Grammy-díjra. Még 16 éves sem volt, amikor barátnőivel létrehozta a Primettes együttest, amely Supremes néven aratott világra szóló sikereket. 1970-től szólóénekesként folytatta. Az 1980-as években háttérbe szorult, de az 1990-es évekre újra visszatért.
Mengyán András (1945)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus és designer, a bergeni Képző- és Iparművészeti Főiskola tanára (Norvégia). Kiváló ipari formatervező és kiváló képzőművész. Művészetének eszközei a két- vagy háromdimenzióssá tágított tér, matematikai számítások, geometrikus szerkesztés, színek, fények, audiovizuális eszközök. A Budapesti Műhely szellemiségét legkövetkezetesebben képviseli alkotói munkásságával. Mint minden absztrakt festő, ő is készít sorozatokat.
Esze Jenő (1947)
zongoraművész, zeneszerző, zenepedagógus, a „könnyűzene elméletének atyja”, a Fantázia Szalonzenekar létrehozója. Az Országos Szórakoztatózenei Központ Stúdiójának tanára, majd igazgatója lett, de a Rajkó Zenekar iskolájának zeneelmélet-tanára is. Zenepedagógiai pályája mellett zongoraiskolai, zeneelméleti tankönyvet, szakcikkeket írt a könnyűzene művelőinek számára. Zongoraművészi tehetségét a legmagasabb fokú technikai kiműveltség jellemzi (Tanuljunk zongorázni tánczenét, Zeneelmélet nem csak szórakoztató zenészeknek, Improvizáció).
Dzsupin Ibolya (1952)
színésznő. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte mint segédszínész. 1977-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1977-től 1978-ig a debreceni Csokonai Színház, 1978-tól 1979-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1979 és 1981 között ismét a Debreceni Csokonai Színházban játszott. 1981-ben a Vidám Színpadra szerződött. 1990 óta szabadfoglalkozású színész (Az elvarázsolt dollár, Sobri, Állítsátok meg Terézanyut!).
Németh Nóra (1955)
színésznő. 1973-tól a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, diplomáját 1977-ben szerezte. 1977 és 1997 között három színházi társulat (1977-től 1980-ig a Pécsi Nemzeti Színház, 1980-tól 1982-ig a győri Kisfaludy Színház, 1982-től 1997-ig a debreceni Csokonai Színház) tagja. A nyolcvanas évek közepén családot alapított és gyakorlatilag visszavonult a színészettől (A kenguru, Abigél, Az erőd).
Kassai István (1959)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Első nyilvános fellépése 1966-ban volt. 1969 és 73 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola diákja, 14 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. 1982-ben diplomázott. 1982-ben, 83-ban és 85-ben Franciaországban mesterkurzusokon vett részt, 1984-ben francia állami ösztöndíjjal megszerezte második diplomáját a párizsi Conservatoire Européen de Musique-ben. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Jennifer Grey (1960)
amerikai táncosnő, színésznő. 1987-ben megkapta élete legnagyobb főszerepét, mellyel világhírű lett: Dirty Dancing, ahol Golden Globe-díj (legjobb színésznő) zenés film és vígjáték kategóriában jelölték (Szelek szárnyán, Hárman az ágyban, Jönnek a kacsák).
Lengyel Kati (1966)
színésznő. 1989-ben színésznőként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját az Arany János Színházban kezdte. 1994-től szabadfoglalkozású művésznő (Szent Margit legendája, Halállista, Szent Gellért legendája).
Michael Imperioli (1966)
Primetime Emmy-díjas olasz származású amerikai színész, forgatókönyvíró, rendező és producer. Legismertebb szerepe Christopher Moltisanti az HBO Maffiózók című sorozatából, mely alakításért Emmy-díjat kapott 2004-ben. A Maffiózók egyik főszerepe mellett számos filmben játszott (Halott pénz, Menekülés a pokolból, Édes kis semmiség).
Tóth Imre (1968)
történész, múzeumigazgató, egyetemi docens. Kutatási területe a 20. századi magyar külpolitika története. Diplomáciával, nemzetközi kapcsolatokkal, civilizációs jellegzetességekkel és regionális kérdésekkel összefüggő tárgyakat oktat. 2006 óta a Soproni Múzeum igazgatója.
Lénárt László (1970)
színész. Színi tanulmányait a Nemzeti Színház Stúdiójában folytatta. 1990-től a Békéscsabai Jókai Színháznál indult színészi pályája, majd 1992 és 1995 között a Győri Nemzeti Színházhoz szerződött. 2006-ban alapította meg saját társulatát, a Teatro Társulatot, azzal a céllal, hogy a magyar és a világirodalom kiemelkedő alakjait megismerje a közönség. 2013-tól játszik a Soproni Petőfi Színházban, 2017-től a Turay Ida Színházban. 2019-től a Békéscsabai Jókai Színház színésze. Dalszövegírással és mesejátékok adaptálásával, színpadra állításával is foglalkozik. Rendszeresen szinkronizál (A temetetlen halott, Kincsem).
Martin McDonagh (1970)
Oscar- és Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró filmrendező, forgatókönyvíró, producer. 16 éves korában abbahagyta az iskolát, majd ezután tévénézéssel, valamint rádiójátékok írásával foglalatoskodott. Első darabját, a Leenane szépét nyolc nap alatt írta. A szerző különlegessége az is, hogy bár valamennyi darabja Írország nyugati részén játszódik, az író maga csak néhány nyarat töltött ott. Saját bevallása szerint inspirációját a televíziós és mozifilmekből szerezte, London színházi életét unalmasnak és ostobának titulálta. McDonagh magát tévéfüggőnek nevezte, és állítása szerint nem olvasott ír drámákat (Vaknyugat, Six Shooter, Alhangya).
Kácsor Zsolt (1972)
író, újságíró. 1995-ben szerzett történelem–művelődésszervezés szakos diplomát az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán nappali tagozaton. 2001-ben elvégezte az ELTE történelem szakát levelező tagozaton. 1990-től publikál különböző napi- és hetilapokban, folyóiratokban. Főfoglalkozású íróként tárcákat, recenziókat publikál az Élet és Irodalomban (Barbarus. Magyar históra, Halott ember evangéliuma, A harminckét bolond).
Széles Tamás (1973)
színész, díszlettervező. Jellegzetes hangú színész. 1995-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1994-1996 között a Vígszínház, 1996-1999 között a Nemzeti Színház, 1999-2002 között pedig a Radnóti Miklós Színház művésze, 2002-től szabadúszó (Állítsátok meg Terézanyut!, Sacra Corona, Sztracsatella).
Tóth Dávid (1974)
szobrász. 1988 és 1992 között a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, 1992 és 1997 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. Korai munkái az állatvilág figuráit ábrázolták.
Savanyu Gergely (1984)
színművész, szerkesztő-műsorvezető. A celldömölki Soltis Lajos Alternatív Színházban kezdett a színészettel foglalkozni. 2004-2007 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2007-2012 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 2012-től a soproni Petőfi Színház színésze. Korábban rádiós szerkesztő-műsorvezetőként is dolgozott.
Keira Knightley (Keira Christina Knightley, 1985)
angol filmszínésznő. Gyermekszínészként kezdte karrierjét, nemzetközi ismertségre 2003-ban tett szert, azóta számos hollywoodi produkcióban szerepelt (Artúr király, A Karib-tenger kalózai, Büszkeség és balítélet [2005]).
Ezen a napon halt meg:
Esterházy Pál (Galántai herceg Esterházy Pál, 1635–1713)
író, költő, zeneszerző, államférfi. a magyar arisztokrata Esterházy családból származó magyar gróf és birodalmi herceg, előbb Moson vármegye ispánja, majd a Magyar Királyság nádora 1681-től 1713-as haláláig. Tevékenyen részt vett a török elleni harcokban, különösen az 1663–64-es török háborúban, majd a török kiűzésénél. A magyarországi barokk költészet egyik kiemelkedő alakja, s történeti szempontból latin nyelvű emlékiratai is jelentősek. Neves műpártoló és műgyűjtő is volt egyben (Az Boldogsagos Szüz Mária Szombattya, az-az mindenszombat napokra valo aetatossagok…, Mennyei Korona az az Az egész Világon lévő Csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden feltett eredeti képekkel, Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae…).
Kriza János (1811-1875)
néprajzkutató, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Megtanult németül, angolul és franciául, buzgó munkása volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának. Két évre külföldi egyetemekre küldték és Berlinben főleg bölcseleti, s hitoktatói tanulmányait folytatta, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott (Vadrózsák, Zsinati beszéd, A keresztény vallás).
Walt Whitman (Walter ~, 1819–1892)
amerikai költő. Ő volt az Egyesült Államok első nemzeti költője, majd az euroatlanti kultúra egyik világirodalmi jelentőségű alakja. Az emberekkel, minden emberrel, az élő és élettelen világgal való összetartozás érzését öntötte versekbe. Az öröm, a diadal süt át minden költeményén, azt érezteti, hogy az a világ, amelyben ő él, minden rosszaságával és csúnyaságával együtt nagyszerű hely. Verseiből sugárzik az amerikai optimizmus, a megélt szabadság és demokrácia. Idős korában is változatlan lelkesedéssel ontotta verseit.
Cezar Antonovics Kjui (1835-1918)
orosz zeneszerző, zenekritikus, hadmérnök. Az orosz ötök tagja, a csoport kiáltványának megszerkesztője. Szerzeményei közül operái a legjelentősebbek, de ezek mára még hazája színpadairól is eltűntek. Kritikai tevékenységének, főleg kortársairól írott cikkei révén, még ma is van zenetörténeti jelentősége. 1859-ben mutatták első művét a Scherzo-t Anton Rubinstejn vezényletével, tíz évvel később pedig színpadra került első operája, a Heine tragédiája nyomán írt William Ratcliff (A hóvitéz, A kapitány lánya, Csizmás kandúr).
Sarah Bernhardt (1844-1923)
francia színésznő, némafilm színésznő. 1858-ban a párizsi konzervatórium növendéke lett. Pályáját 1867-ben kezdte a Gymnase Színházban, de már öt évvel előbb a Comédie-Française-ben tragikai ösztöndíj nyerteseként bemutatkozott. A Gymnase után az Odéon tagja lett. Erős színpadi pátosz, a részletek mesteri realisztikus ábrázolása, az érzésekre való hatás teljes kiaknázása jellemezte játékát (A kaméliás hölgy, Erzsébet királynő, A látnok).
Lin Jü-tang (1895-1976)
kínai író, akinek eredeti művei és az általa készített klasszikus kínai szövegfordítások nagyon népszerűek lettek nyugaton. Tanulmányait kínai egyetemen kezdte, majd a Harvard Egyetemet végezte el, a doktori fokozatot Lipcsében szerezte meg. 30 évig élt az Egyesült Államokban (Egy múló pillanat; Mi, kínaiak; Az élet sója).
Sir Noël Coward (1899-1977)
angol Oscar-díjas forgatókönyvíró, színműíró, színész, színházi rendező, zeneszerző, színházi producer. 1911-ben a Little Theatre színpadán mutatkozott be egy gyermekdarabban. 1911–1917 között különböző társulatoknál szerepelt. Az 1910-es évek végén kezdett filmezni. Mint színpadi szerző 1920-ban tartotta első premierjét. 1937-ben megjelent kétkötetes önéletrajza, kiadták dalait is (Könnyed erkölcsök, 80 nap alatt a Föld körül, Halló, halló!). ––> Noël Coward Songbook
Fenyő László (Friedmann, 1902–1945)
Baumgarten-díjas költő, műfordító, kritikus, a Nyugat második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt. A Nyugat állandó munkatársa volt, írásai ezenkívül a Válasz, Szép Szó, Tükör, Magyar Csillag, Pesti Napló, Népszava hasábjain jelentek meg. Egyénisége a harmincas évekkel uralomra jutó realista ízlés hatására szilárdul véglegessé. Nyíltabbá válik, helyét keresi a világban, s ezáltal lírájának tárgybirodalma szélesebb körre terjed. A lírájából általában hiányzó eszmei-erkölcsi állásfoglalást a nácizmussal szembefordulva utolsó két kötetében és posztumusz verseiben érleli ki. 1944 végén a Gestapo elfogta, megkínozta, majd visszautalta munkaszolgálatos egységéhez, amely hamarosan 701.303. szám alatt védett lett, mégis több századdal együtt Nyugat felé hajtották. Nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény géppuska-sortűzzel végzett vele és számos társával (Elveszett évek, Elítélt, Városliget).
Könyves Tóth Erzsi (1904-1975)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színésznőként 1922-ben végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián. Pályáját Kolozsváron kezdte. 1926-tól vidéki színházak foglalkoztatták. 1935-től a budapesti Nemzeti Színház, 1947-től a Madách Színház művésznője volt. 1949-től a Hunnia Filmgyár szerződtette, 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Állami Bábszínházban szerepelt (Hat hét boldogság, Felszabadult föld, Déryné).
Borbereki Kovács Zoltán (1907–1992)
festő, szobrász. Mind a monumentális szobrok, mind a modern kisplasztikák műfajában remekműveket alkotott. A modern stílusirányokat kisplasztikái mutatják. festőnek tanult, a szobrászattal Szolnokon ismerkedett meg, ahol mintázni kezdett, autodidakta módon. Az 1930-as évektől kezdve már kizárólag szobrászattal foglalkozott. Eleinte kőből készültek alkotásai, majd áttért a bronz és faszobrok készítésére. Épületplasztikákat is alkotott. Miután elhagyta Magyarországot és Dél-Afrikában telepedett le, más típusú alkotások kerültek ki a keze közül (Magyar Golgota, Zsákhordó, Bennszülött fejek).
Szekula Mária (1908-1977)
képzőművész, barlangkutató. A Szemlő-hegyi-barlang feltárásakor, 1930. szeptember 28-án, mivel vékony volt ő jutott át először a „Tű fokán” és fedezte fel a Hosszú-folyosó folytatását. Fiatalon a barlangkutató társulat tagja lett. Főként emberfejeket, alakokat mintázott, de készített kisplasztikákat is, gyakran állatokról és festményeket, amelyeken a természetben látottakat örökítette meg. Megmaradt festményei zömmel az Alpok szikláit, csúcsait, Erdély fenyvessel díszített hegyeit ábrázolják.
Roland Barthes (1915-1980)
francia kritikus, irodalom- és társadalomelméleti gondolkodó és filozófus, a populáris kultúra mitoszának támadója, az „irodalmi kriticizmus” kidolgozója. A főbb egyetemekről kirekesztették újszerű nézetei miatt, így sokat kellett utaznia, hogy egy-egy tanári állásra szert tehessen. Barthes későbbi karrierje során többször kinyilatkoztatta a legfontosabb diplomákat adó egyetemekről alkotott negatív véleményét (Mitológiák, A szöveg öröme, A divat mint rendszer).
Földes Péter (1916-2005)
kétszeres József Attila-díjas író. 1936 és 1942 között a Színházi Élet, a Szabadság, a Képes Családi Lapok újságírója volt. 1945-től 1952-ig a Madách Színház, a Magyar Színház, a Vígszínház rendezője, illetve dramaturgja volt. 1952-től 1954-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos munkatársa volt. 1954–től szabadfoglalkozású író volt. 1967 és 1990 között az Írószövetség gyermek- és ifjúsági szakosztályának titkára volt. 1987-től 1990-ig az Írók Szakszervezeti elnökségének tagja volt (Felejthetetlen május, Az ősidők regénye, Szélvész és napsütés).
Sékou Ahmad Touré (1922-1984)
guineai politikus, költő. A felszabadítási mozgalom jegyében született militáns versein kívül számos politikai esszét, illetve tanulmányt is közzé tett az 1960-as években.
Vajda Dezső (1922–1989)
színész, operaénekes (basszus), érdemes művész. Színi tanulmányait magánúton és részben a Színiakadémián végezte. Pályafutását 1945-től kezdte prózai színészként kezdte. 1949 és 1951 között a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1952-től az Állami Déryné Színházhoz szerződött. Itt, az operatársulat egyik alapító tagja és 1984-ig a jogutód Népszínház vezető magánénekese volt. Többször vendégszerepelt Bécsben is. Drámákban, prózai színészként is nagyszerű volt, illetve operaénekesként, akár komédiázó operabuffoként is.
Niederhauser Emil (1923-2010)
Széchenyi-díjas történész, művelődéstörténész, egyetemi tanár, akadémikus. Kutatási területe Kelet-Európa összehasonlító története a 18–19. században. Nevéhez fűződik a kelet-európai nemzeti megújulási mozgalmak kutatásának jelentősebb vizsgálata. Foglalkozott a kelet-európai modernizálás és a közoktatás kérdéseivel, de kutatásai kiterjedtek az urbanizáció és a nemzeti megújulás összefüggéseire és a nyelvkérdésre is (Nemzetek születése Kelet-Európában, Nemzet és kisebbség, Mária Terézia élete és kora).
Radó Károly (1925–2013)
szobrász- és festőművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1952-ben. Szobrászati munkásságára hatást gyakorolt az ősi Egyiptom, valamint Asszíria emlékeinek tömörsége, ennek felette a 20. századi előzményekből Maillol, valamint a konstruktivisták művészete. Körülbelül ötven alkotása között szerepel nagyméretű köztéri szoboralak, kőből faragott nagyméretű mellszobor, mészkő dombormű, életnagyságú portré és kisplasztika.
Túry Mária (1930–1992)
kétszeres Munkácsy-díjas festő, érdemes művész. A festmények mellett textil-, gobelin-, üvegablak-, mozaik terveket, zománcképeket valamint egyedi és sokszorosított grafikákat készített. Témáit munkája során mindvégig szűkebb környezetéből választotta: mindennapi életképeket, hétköznapi tárgyakat, szobabelsőket, növényeket, gyümölcsöket festett. Festészetének jellemzői a látványelemekből kiinduló, tudatosan szerkesztett kompozíciós rendszerek, konstruktív felépítmények.
Berki Viola (1932-2001)
festő, grafikus. 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei (Rezervátum, A varázslók völgye, Odaát).
Bartos Tibor (1933-2010)
műfordító, irodalomtörténész és szótárszerkesztő. Az 1950-es években az újpesti cigányság nyelvének tanulmányozásával foglalkozott (Sosemvolt Cigányország), majd 1954 és 1965 között az Európa Könyvkiadó szerkesztője volt. hosszú évek alatt szisztematikusan gyűjtötte a szinonimákat, amelyeket csoportosított és láncokba rendezett. Munkája eredményeként 2002-ben jelent meg a Magyar szótár. Egymást magyarázó szavak és fordulatok tára.
Diana Wynne Jones (1934-2011)
angol író, leginkább ifjúsági szerzőként ismert. A hetvenes évek elejétől publikál, de az igazi sikert csak a Chrestomanci-krónika első kötete, a Charmed Life (Varázslatos élet) hozta meg a számára: 1977-ben megnyerte vele a The Guardian gyerekkönyvekért járó díját (A vándorló palota, A trónörökös, A Merlin-összeesküvés).
Dömölky János (1938-2015)
Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. 1981-től a Magyar Film- és TV-művészek Szövetségének főtitkára volt. 1989-ben a Magyar Televízió egyik drámai stúdiójának vezetője, 1990. január és április között a Magyar Televízió elnökségi tagja volt. A Magyar Televízió számára dolgozott, többnyire irodalmi alkotásokat ültetett át (Az utolsó ítélet, Alvilági játékok, A Valencia-rejtély).
Faragó Sári (1943-2011)
színésznő. Színészi pályáját az Egyetemi Színpadon kezdte 1962-ben. 1963-tól az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1964-től egy évadig az egri Gárdonyi Géza Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1967-től a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1971-től a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1982-től Németországban lépett fel.
Moldován Domokos (1943-2021)
etnográfus, opera- és filmrendező. 1965-től amatőrfilmes, népzenegyűjtéssel foglalkozott. 1966-ban végzett az ELTE BTK néprajz szakán. Ezután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. 1966-tól a Magyar Televízióban sorozatot készített a magyar parasztfestőkről. Az 1970-es évektől a Mafilmnél néprajzi dokumentumfilmeket forgatott (A halottlátó, Rontás és reménység, Magyar naiv művészek nyomában).
