a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: leho
Az Alexandra arab világról szóló sorozatában megjelent könyvek közül az egyik legkönnyebben elérhető országról szólót választottuk ki. Az apró betűvel is 300 oldalas, rengeteg színes képpel illusztrált kötet információbőségére, gyakorlatiasságára és a szerző mesélhetnékjére voltunk kíváncsiak úgy, hogy egyelőre még nem jártunk az afrikai országban.
Az útikönyv elolvasása után a szerzőt kérdeztük mozgalmas életéről, könyvéről, utazásairól és az arab világról.
Magyarországot méltán nevezhetjük az európai történelem felvonulási (műveleti?) területének, de ha kicsit alaposabban foglalkozunk Tunézia történetével (l. keretes), akkor egy még színesebb, változatosabb, sorsfordulókban még inkább bővelkedő afrikai ország históriáját ismerhetjük meg.
Tunéziai történeti morzsák
Kr. e. 1100* Utica alapítása
Kr. e. 814* Karthágó alapítása
Kr. e. 264–241 Az első pun háború
Kr. e. 218–201 A második pun háború
Kr. e. 149–146 A harmadik pun háború
Kr. e. 46 Julius Caesar meghódítja Afrikát
- század eleje A kereszténység elterjedése
439–533 A vandálok uralma
698 Az arabok meghódítják a mai Tunézia egész területét
728* Tunisz alapítása
1041–1230 Tunézia Marokkó része
1270 Keresztesek Tunisz kapuja előtt, IX. Lajos francia király halála
1574 Tunézia a Török Birodalom része
1881 Francia protektorátus, a gyarmati időszak kezdete
1900 Francia és olasz parasztok bevándorlása
1954 Franciaország elismeri Tunézia függetlenségét
- Feltételezett időpont
A könyvbe lapozva kiderül, nem mindennapi emlékek maradtak meg a történelmi viharok ellenére. Számos mecset, katedrális, török fürdő, palota, amfiteátrum, diadalív stb. látható a képeken. Az európai kultúra szinte minden jelentősebb, tartósabb áramlatának nyomát viseli az ország. Az először kissé fellengzősnek ható alcím (Múzeum a Szahara kapujában) nem túlzás, valóban egy országnyi múzeumot láthat, aki Tunézia felé veszi az útját. Lenyűgöző mennyiségű történelmi emlék!
A szerző nem egyszer és nem kétszer járhatott Tunéziában, kisujjában van nemcsak a nagyobb városok, Tunisz, Karthágó stb. történelme, számos nevezetessége, hanem az egész arab világot, kultúrát, mentalitást jól ismeri.
A könyv a látnivalók mellett további nagyon hasznos fejezeteket tartalmaz. Az arab–angol–magyar turistaszótár a legalapvetőbb kifejezéseket sorolja fel; a – sokszor kézzel is rajzolt – térképek, a vásárlás, a közlekedés, a pénzkezelés bemutatása mind-mind segít eligazodni egy a turizmusra ugyan nyitott, de az európai számára mégis eléggé távoli kultúrában. Rozvány György a borvidékektől a fürdőkúrákig számos egyéb program lehetőségét is felvillantja, s az elérhetőségek mellett az árfekvést is feltünteti. Apróbb hibák, hiányosságok (pl. Utica alapítása a kronológiában és a szövegben, illetve a képaláírások sablonossága, azonossága itt-ott) ellenére egy hatalmas információanyagot kezelő mű született. Az útikönyveket tekintve egy szolid árú, tartalmas, élvezetes stílusban megírt kötetet kaptunk, igazi társ lehet egy tunéziai (történelmi) barangolás során, aki pedig először az úti cél kiválasztása előtt e könyvet vette meg és olvasta el, annak a legjobb kedvcsináló, hogy a nem túl drága afrikai országba tervezze következő nyaralását-telelését.
Rozvány György: Tunézia – Múzeum a Szahara kapujában
Alexandra [Pécs, 2006]
Kartonált, 126×215 mm, 312 oldal, 3999 forint
Fotó Rozvány György
Szerkesztette Dlusztus Imre
Tervezte Merényi Tamás
Képfeldolgozás Horváth Szabolcs
Nyomás Kinizsi Nyomda
ISBN: 963 369 862 6
Link:
www.alexandra.hu
Rozvány György
„1939-ben születtem Pécsett, eredeti szakmám építész, de 1962 óta újságíróként is dolgozom. A rendszerváltásig az Építőipari Tudományos Egyesület pécs-baranyai titkára is voltam. 1990-től már csak újságíróként dolgozom. Az Új Dunántúli Napló munkatársa, majd a Pécs Tv felelős szerkesztője voltam, onnan mentem végül nyugdíjba. Írással több mint 50 éve foglalkozom, utazással pedig 40 éve. Mint egykori NB I-es kézilabdázó szerencsére külföldre is eljuthattam, de mellette egyéni utazási lehetőségeimet is kihasználtam. Erre áldoztam az életemet. Első kritikusom 1964-ben Tüskés Tibor József Attila-díjas író volt, ám akkoriban kizárólag verseket írtam. Első útleírásomat 1971-ben készítettem. Az újságírói munkában óriási segítséget jelentett széles körű kapcsolatrendszerem. Külföldi kapcsolataim 1971 óta voltak, ami miatt (gondolom) bevonták az útlevelemet. 1956-ban kirúgtak az ország összes középiskolájából, bűnöm, hogy II. világháborús magyar katonai sírok gondozását szerveztem. Túléltem.
Eddig megjelent köteteim:
Esti füstölő (versek), Gyökérriadó (versek), Azulejók Cristo Rei kertjében (versek), Az átlövő (sporttörténeti könyv), Gondolatok (aforizmakötet, de további két aforizmakötet kiadás előtt), Az ezerkettedik éjszaka meséi (versek és arab mesék), az arab világ országait bemutató könyvsorozat: Jordánia-séta a történelemben, Marokkó – a királyi városok útján, Jemen-utazás Boldog Arábiában, Libanon – a cédrusok árnyékában, Dubai és az Egyesült Arab Emirátusok – az arab világ gyöngyszeme, Szíria – a kultúra bölcsője, Tunézia – múzeum a Szahara kapujában.
További, megjelenésre váró, de a kiadónál lévő kéziratok: két aforizmakötet, az arab sorozatból Szaúd-Arábia, Kuvait–Katar–Bahrein, Omán, Líbia, Egyiptom, és külön még Albánia. További írásaim: sereg cikk különféle lapokban, szakmai folyóiratokban, A pécsi panel története (folytatásokban Pécsi Szemle) stb.
Mai munkám eredményét lényegében a 35 éve kezdett hobbimnak köszönhetem, mert ez vezetett a világ megismeréséhez. Eddig 59 országban jártam. A föld valamennyi országával turisztikai kapcsolatban állottam, így az arabokkal és akkor ellenségesnek tekintett országokkal is.”
– Most olvastam könyvsorozatának Tunéziáról szóló részét. Nem túlzás az alcím, valóban „Múzeum a Szahara kapujában”. Már az első sorok után kiderült, hogy az arab világot behatóan ismeri, nem ma kezdhette… Mikor járt először arab földön, s milyen benyomások érték?
– Lényegében 1964-től utazgatok szerte a világban. Az arab világgal 30 éves a kapcsolatom, de csendben csináltam, igaz, elég magas szinten. Rengeteg barátom van mindenütt, és mindenhova barátként utazom és érkezem. Ahogy elhagyom hazámat, igyekszem mindenben alkalmazkodni a külföldi körülményekhez, szokásokhoz. Ez alapvető ahhoz, hogy az ember baráti környezetben jól érezhesse magát. Az első arab ország Tunézia volt, mert oda lehetett a legkönnyebben utazni. Egy ekkora szabadtéri múzeumot nem lehet egy látogatással megtekinteni. Általában az üdülőturizmus köré csoportosítják a fakultatív programokat. Nálam ilyen nem létezik. Még sohasem üdültem külföldön, az ottani tartózkodást a megismerésre használom fel. Így Tunéziában Sousse, Monastir, Kairouan, Tunisz, Karthágó, a Jerid vidéke és hegyi oázisok mellett Djerbát, a déli berber falvakat, kszárokat, trogloditákat (Matmata) ajánlom, ahova el lehet jutni fakultatív is.
Ám olyan csodálatos helyek is vannak, amelyekre nem szerveznek utazásokat. Ilyen Utica, Bizerta, Bulla Regia, Chemtou, Dougga, Beja, Testour, Haidra, Medeina, Sbeitla, Makhtar, Thuburbo Maius, Oudna, Zaghouan stb., amelyek csodálatos múltbeli barangolást nyújtanak rengeteg látnivalóval. Olyan romvárosok, amelyekről Európában csak álmodni lehet, mint turista-úticélokról. Érdemes nekivágni. Ezért törekszem az egész ország részletes bemutatására, mert csak így kapunk igazi képet róla. Utazásaimnak is mindig ez a célja. A barátaim tudják ezt igazolni, akikkel összeülünk a nagy túrákra.
Tulajdonképpen az ő ösztönzésükre kezdtem bele a könyvek megírásába is. Sok alkalmi idegenvezetést is vállalok külföldön magyaroknak és idegeneknek, mert valamiből el kell tartani ott is magamat, miközben mindig találok valami felfedeznivalót. Igaz, ebből néha ottani hatósági problémáim is adódtak, de mindig megoldottam. Szóval, bátrabban el kell szakadni a kötött üdülőtől, és akkor rengeteg csodálatos dolgokat látunk bármerre is megyünk a világban. Nincs lenéznivaló nép és ország, tisztelettel kell viselkedjünk!
Az arabok (beduinok, berberek) rendkívül barátságosak, vendégszeretők és ragaszkodók. Eddig még minden zárt hely (mecset, medresz) ajtaja megnyílt előttem még ramadánkor is. Az emberszeret, egymás iránti tisztelet összeolvaszt bennünket, nem pedig szétválaszt.
Közbe-közbe kutatásokat is végzek egyes, tudományosan fel nem dolgozott vagy bizonytalan kérdésekben. Mindig helyszíni anyagból tanulok és dolgozom, az eredetit keresem. Ilyen témákat a könyveimben is érintek, bár tudom, hogy erre a hivatásos történészek talán félrehúzzák a szájukat. Nem baj, de például kit izgatott a háromkirályok vagy a napkeleti bölcsek kérdése? Kik is voltak valójában? Vagy ki is volt az Ezeregy éjszaka mesevilágának hőse, Szindbád? Hol találták fel igazából a cementet? Honnan származik az algebra, és ki a kitalálója? Mi is az abrakadabra? Miből ered az „első az egyenlők között” mondás? Honnan származnak a nabbateusok? Csupa olyan kérdés, amikre a tudományos világ még nem adott választ. Ilyen kérdések megfejtésével is foglalkozom húsz éve. Az előadásaimon mindig fel is hozom. Ezek mind összefüggnek az arab világgal.
Ha szabad nagyképűen kimondanom, az eszményképem a reneszánsz uomo universale. Eddig még egyetlen teóriámra vagy hipotézisemre sem reagáltak elutasítóan, legfeljebb annyit, hogy tényleg érdekes feltevés. Persze ezekhez mindig van történeti bizonyítékom.
– Meddig tartott, míg elsajátította a nyelv(ek)et?
– A nyelvtudás alapvető ahhoz, hogy az ember ne érezhesse magát idegennek, és kapcsolatot tudjon teremteni. Elmondhatom, hogy talán ezért is mindenütt otthon érzem magam. Nyelvvizsgám ugyan nincs, de az életem rákényszerített a nyelvtanulásra: orosz, német, angol, olasz használatával értetem meg magamat, de a francia, horvát, spanyol is használatos, újabban pedig már nem menekülök el a portugál, arab és albántól sem.
– Melyik a kedvenc arab országa?
– A világon minden ország a maga nemében szép és kedvelt. Valójában nincs kedvenc arab országom, mert mindegyik más és más, különlegességei elbűvölnek, és a lakóit becsülöm, tisztelem. Gyakran kell ráébredni, hogy mi magyarok sajnos sok népet és országot lenézünk, pedig volna mit tanulnunk. Ameddig nem nagyon lehetett külföldre menni – bár nekem az építészszakmai vonalon is bőven volt lehetőségem tapasztalatcserére –, addig nem nagyon tudtunk a valós különbségekről, vagyis nagyjából a médiára voltunk hagyatkozva. Ma megnyílt előttünk a világ, és a valós kép az, amit magunk látunk és tapasztalunk. Mindegyik arab ország sajátos, akár a történelemét, építészetét vagy hagyományait nézzük. Persze első látásra mindjárt szembeötlik a műemlékek képe, de ha merünk egy kicsit barangolni is a hétköznapi országban, kimozdulni az üdülőhelyről, akkor mást látunk. Az az igazi országkép, az a valóság. Ezért mindegyik a kedvencem, mert tudom, hogy melyik országba miért utazom. 30 év arab- és iszlámtanulmányozás és sereg utazás áll a munkáim hátterében. Igaz, nem politikai és gazdasági szemmel nézek körül, hanem megelevenítem a történelmet ott, ahol éppen járok. Így értem meg az embereket, a szokásukat, a kultúrájukat, hagyományukat és életvitelüket, de a történelmükből kapok tisztább képet a mi történelmünkről is (lásd török hódoltság vagy a Bizánccal való ősmagyar kapcsolat).
– Hogyan utazik ki, és – nem mellesleg – miből finanszírozza útjait?
– Hogy miként utazom? Sohasem a pénz járt az eszemben. Eleinte a legegyszerűbb bakancsos, sátoros módon, sőt ha kellett, még alkalmi rakodómunkát is vállaltam. Később sok segítséget jelentett széles kapcsolatköröm. Külön szponzorom sohasem volt, mint azt sokan gondolják. Vagyont nem halmoztam fel, de utazásra sosem sajnáltam a pénzt. Mindent magam állok, kis helyi segítséggel, de azt mindenki a maga módján intézi el. Ha kell, Kőrösi Csoma, ha kell, Vámbéry módján, ha kell, éppen újságíróként kalandozom, barangolok idegenben. Erre nem lehet szabályt alkotni. Egyet nagyon sajnálok, hogy amikor hosszú évekre bevonták az útlevelemet, sok tengerentúli utazásról maradtam le. Egy a fontos, nem kell félni, de a pénztárcához kell szabni a bátorságot. Az utóbbi években pedig a szerzői díjból utazom, és mindig szerényen élek. 67 évesen pedig már egy kis nyugalmat érdemelne az ember, de a szellemi aktivitást életben kell tartani.
– Mint megtudtam, most érkezett haza egy újabb útjáról. Milyen élményekkel gazdagodott?
– A legújabb élményem: idén sajnos egy súlyos szívműtét márciustól kivont a forgalomból, de ezzel is sikerrel megküzdöttem, hál’ istennek kitűnő orvosoknak köszönhetően. Életben vagyok, és ez a fontos. Így most az utóbbi pár hónapban merészkedtem ki külföldre, Albániába (sokadszor), hogy próbára tegyem, mire vagyok képes a műtét után. Most legutóbb pedig barátaimmal egy kis vár-/kastély-/templomnéző utat tettünk Horvátországban és Szlovéniában. Mennyi csodálnivaló van még a legeldugottabb, ismeretlen helyeken is, csak hát valahogy merni kell az egysíkúságot félredobni. Bevallom, mindenhova a felfedezés lázával és ismeretéhségével megyek. Barátaim sok utamra eljönnek velem, mert tudják, hogy értékes program. Mondják is, hogy minden követ megnézek. Sőt bekukkantok magánházakba, és azok konyháiba is, hogy belső életüket is megismerhessem, akár marokkói hegyi törzsről vagy núbiai eldugott sivatagi faluról van szó, de palesztin menekültek között is jóleső érzéssel ültem a sarokba teázni, vagy legutóbb az elmaradottnak feltüntetett albánok közt hétköznapozni. Ez a szép, ez az igazi élmény. Könyveimben ezt igyekszem visszaadni, és mindazt a sok ismeretanyagot a történelmi környezetbe helyezve, amivel feltankoltam magamat. Remélem, sikerült, bár tömörítenem kell a terjedelem kötöttsége miatt. Ha mindazt le kellene írnom, amit tudok és amit szeretnék, akkor az életem sem lenne elég!
– Milyen visszajelzéseket kapott hatalmas ismeretanyagot rejtő könyveiről?
– Először is azt kell elmondanom, hogy hálás köszönettel tartozom kiadómnak, az Alexandrának, név szerint Matyi Dezső kiadótulajdonosnak, aki felismerte e könyvsorozat szükségességét, hogy látta azt a fehér foltot, ami még nélkülözi a valóságképet. ő az én állandó kiadóm, és hosszú távon szeretnénk együttműködni. Nem akarok nagyképű lenni, de ki merem jelenteni, hogy soha Magyarországon még az egész arab világot bemutató könyvsorozatot eddig még senki nem készített, ebben pedig én egy missziót vállaltam, ahogy barátaim és arab ismerőseim mondják. A nagykövetségeknek is ez a véleménye.
Bevallom, büszke is vagyok könyveimre. A teljes sorozatot 13 kötetre terveztem, most írom a 13.-at. Egyedülálló sorozat, sőt olyan országokról szóló is van köztük, amelyekről nálunk még nem jelent meg könyv. Eddig akik telefonon, e-mailen vagy személyes beszélgetés során véleményt mondtak, mind csak dicsérték, de többen azt is mondták, hogy megérné (számukra) később bővíteni is. Persze ez a kiadótól függ, mert ne feledjük, hogy kereskedelmi érdek is van. Némelyik kötetnél többször is utánnyomásra volt szükség. Valójában én nemcsak a turistákra, utazókra gondoltam, hanem azokra is, akiknek soha nem lesz lehetőségük ide elutazni, de érdekli őket. 30 év gyakorlatával, tapasztalatával és tudásával, úgy érzem, bátran nyúlhattam ehhez a témasorozathoz. Igen sok előadást tartok, mondhatnám, rendszeresen, az arab országokról, az arab világról és kultúrákról, valamint az iszlámról. Legutóbb Szíriáról, most pedig hétfőn [november 27. – a szerk.] Líbiáról tartok. A szegedi egyetem szervezte előadásomon nem fértek be a hallgatók a terembe. A rádióban is van rendszeresen arab témájú műsorom. Ezek után meg lehet kérdezni, hogy akkor még mire jut időm?!
– Mivel foglalkozik arab útjai mellett?
– Az utolsó kérdésre lényegében e hosszú interjú keretében már válaszoltam is. Jelenleg Algériáról írom sorozatzáró könyvemet, de már megírtam, a napokban fejeztem be a Szívem történetét, mely szívműtétem és rehabilitációm történetét tartalmazza a páciens oldaláról. Már előre igen nagy az érdeklődés iránta, mert ez is különlegességnek számít, még ha kevés embert is érint ennyire alaposan, de ennek veszélye mindenkit fenyegethet. Még annyit elárulhatok, hogy sajnálom szegény kiadómat, mert nem győzi a műveimet kiadni! Még vagy ötvenkötetnyi írást őrzök a számítógépen (lemezen), nagy része vers, amelyek valószínűleg az életemben már nem jelennek meg. Istenem, hát posztumusz legalább megmaradok, hacsak nem jelentkezik még pár kiadó! Nem szoktam reklámozni magamat, de aki felkeres, annak szívesen állok a rendelkezésére. Nem magamnak írok, hanem leendő olvasóimnak, vagy akik kíváncsiak a munkáimra. Igaz, az építőszakmai ténykedésem is kitenne egy érdemleges visszaemlékezést, de most már az irodalomnak és a tudományos ismeretterjesztésnek élek.
