Névnapok: Matild, Tilda, Jarmila, Matilda, Méta, Metta, Paulina, Pólika, Tikva, Tília, Tilla
Események:
1592 – Nemzetközi π-nap (Pi-day) – 2019-ben Emma Haruka Iwao megdöntötte a pi-számítás világrekordját (31,4 billió számjegy) a pi napon a Google Cloud segítségével.
1847 – Giuseppe Verdi Macbeth című operájának bemutatója a Teatro della Pergolában, Firenzében.
1864 – Gioachino Rossini Kis ünnepi szentmise című művét bemutatják Párizsban.
1875 – Bedřich Smetana Hazám (Vysehrad) szimfonikus költeményének bemutatója.
1885 – Erkel Ferenc István király című operájának ősbemutatója az Operában.
1885 – W.S. Gilbert és Arthur Sullivan A Mikadó című vígoperájának előadása a londoni Savoy Színházban.
1966 – a Szabadnak született című brit film bemutatója, ami Joy Adamson Oroszlánhűség (Elza) című könyve alapján készült, Virginia McKenna és Bill Travers főszereplésével.
2023 – Brian Mayt, angol gitáros és dalszerzőt, a Queen rockegyüttes szólógitárosát III. Károly király lovaggá üti.
Megszületett Georg Philipp Telemann (1681-1767) minden idők egyik legnagyobb életművével rendelkező német barokk zeneszerző.
Alkotásainak száma meghaladja a 3000-et. Kifejezett zenei oktatásban nem részesült ugyan, de részben önképzéssel, részben tanári támogatással tízéves korára billentyűs hangszereken, hegedűn, furulyán és citerán már jól játszott, sőt 12 éves korában már megírta első operáját is. Egyik zsoltárfeldolgozását bemutatták a lipcsei Tamás-templomban, aminek a sikere nyomán felkérték arra, hogy minden második vasárnapra írjon a templom számára egy kantátát. Korának legnépszerűbb zeneszerzője volt, de halála után a neve gyorsan feledésbe merült. Életműve a zenei műfajok szinte minden területét felöleli (zenekari darabok, operák, oratorikus művek, kantáták, misék, versenyművek, passiók stb.). Műveinek száma meghaladja Bach és Händel műveinek számát együttvéve.
Megszületett Ferdinand Hodler (1853-1918) svájci festő.
Genfben cégtáblákat festett és másolatokat készített. Ahogy anyagi helyzete javult, spanyolországi tanulmányútra kelt, különösen Velázquez volt rá hatással. 1881-ben, 28 éves korában, bérelt először műhelyt. Ekkoriban még a historizmusnál tartott, önálló stílusa az 1880-as évek közepétől bontakozott ki. 1889 hozta meg számára az áttörést Az éjszaka című festményével, amelyen az álom és a halál mellett megjelenik a szexualitás is. A genfi Musee Rath megijedt a várható reakcióktól: a megnyitó előtti napon döntöttek arról, hogy mégsem mutatják be. Így magánkiállításokon került a mű bemutatásra – nagy sikerrel. Az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert három kiállított művével. Ezt követően szecessziós áramlatokhoz csatlakozott. Késői korszakából az Alpokról festett tájképei emlékezetesek. Németországban valamennyi művésztársaságból kizárták, miután 1914-ben aláírt egy tiltakozó levelet amiatt, mert a németek tüzérséggel rombolták le a Reims-i katedrálist. Szülőhazájában azonban elismerték, már 1911-ben két képét bankjegyek motívumaként használták fel (Az alabárdos, A Genfi tó Chexbres-ből, Az éjszaka).
Meghalt Fényes Adolf (Fischmann Adolf, 1867-1945) zsidó származású magyar festőművész.
1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett. 1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült. A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. 1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző (Behavazott város, Terítés, Kisvárosi délelőtt).
Megszületett Sir Michael Caine (Maurice Joseph Micklewhite, 1933) kétszeres Oscar-díjas angol színész.
Pályafutása alatt több mint száz filmben szerepelt. A két Oscart Woody Allen Hannah és nővérei és Lasse Hallström az Árvák hercege című filmjében nyújtott alakításáért kapta. 1964-ben a Zulu című nagyjátékfilmben debütált a mozivásznon és azóta számos nagy sikerű alakítás fűződik a nevéhez. Művészi érdemeinek elismeréseként 2000-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. Miután leszerelt, visszatért Angliába és gyerekkori nagy álmát akarta valóra váltani; hogy színész legyen. Színházban kezdett el dolgozni, ahol kisebb szerepekkel indult és szép fokozatosan haladt előre a ranglétrán. A hetvenes években igazán sikeres filmekben játszott, így alapozva meg hírnevét (A sas leszállt, A híd túl messze van, A Poszeidon kaland). Képességeire jellemző, hogy a kétezres években is a csúcson tudott maradni (Beépített szépség, Leharcolt oroszlánok, A sötét lovag).
Ezen a napon született:
Johann Gottlieb Goldberg (1727-1756)
német csembalóvirtuóz, orgonista, késő barokk-preklasszicista zeneszerző. Művei, mindamellett, hogy a nevét használó Bachnál sokkal kevésbé ismert, különböző stílusokban alkotott, ami az akkori változó zenei ízléssel teljesen összhangban volt. Művei: kantáták, 1740-es években Lipcséből; trioszonáták; billentyűs muzsika, például 24 polonéz, a 12 fokú hangsor mindegyik hangjáról; versenyművek csembalóra; és egy gyűjtemény korálelőjáték, melyek elvesztek. ––> A Goldberg-variációk és Glenn Gould
Kármán József (1769-1795)
író. Az 1790–91. évi országgyűlés nagy befolyással volt, az onnan kiáramlott eszmék őt is magukkal sodorták. Az európai műveltség szükségének tudata és a nemzeti érzés fölébredt benne; elérkezettnek látta az időt, amelyben hazája javáért ő is tehet valamit; elég erőt, tehetséget érzett magában, hogy hazáját, ha mással nem, legalább tollával szolgálja. Fő műve, a Fanni hagyományai napló- és levélformában írt szentimentális regény rendkívül finom lélektani elemzésével tűnik ki. 1794 elején megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot. Anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította.
id. Johann Strauss (Johann Strauß Vater, 1804-1849)
osztrák zeneszerző, hegedűművész, karmester osztrák zeneszerző, zeneköltő, keringőiről, valamint az általa megkomponált Radetzky-indulóról nyerte hírnevét. Gyakran „A bécsi Orpheusz” jelzővel illetik. Berlioz francia zeneszerző „a bécsi keringő atyjának” nevezte őt, és azt mondta, „Bécs Strauss nélkül olyan, mint Ausztria a Duna nélkül”.
Adolf Ellissen (1815-1872)
német irodalomtörténetíró. Göttingenben 1846-tól az egyetemi könyvtár hivatalnoka volt. Sokat utazott, főleg Görögországban, melynek népét és irodalmát kitűnően ismerte. Az 1850-es években tevékeny részt vett a politikában, mint a szabadelvű eszmék lelkes követője. Tagja volt a frankfurti parlamentnek, a hannoveri második kamarának és a porosz képviselőháznak. Igen sokat és sokfélét írt, sokat fordított is a legkülönbözőbb nyelvekből.
Voinovich Géza (1877-1952)
irodalomtörténész, esztéta, akadémikus. Konzervatív szellemű irodalomtörténeti tanulmányokon és kritikákon kívül drámái és novelláskötetei jelentek meg, mint műfordító is tevékenykedett (Arany János életrajza, Magyar Passió, Írók és költő).
Bátki József (1877-1948)
festő- és szobrászművész. Munkája során főként templomi színes üvegeket, üvegablakokat, velencei mozaikokat tervezett. Büszke volt a többi között a zeneakadémiai mozaikképre, a fokvárosi nagy üvegfestményre, a Pannonhalmi Apátság homlokzatának mozaikképére, a mexikói színház nagy opalescens üvegképére. Nagy hatással volt rá a századforduló szecessziós irányzata.
Huzella Ödön (1891-1961)
költő, újságíró, művészettörténész. 1911-től Nagybányán műkritikus, 1914-től a Nagyváradi Napló újságírója, 1917-től 1920-ig a Nagyváradi Friss Újság szerkesztője, közben a nagyváradi Ipolyi Arnold Múzeum őre és titkára. 1932-ben Nagyváradon megindította Az Írás című irodalmi lapját. 1943-ban hallássérültsége miatt visszavonult, és Budapestre költözött. Első versei 1906-ban jelentek meg, az első világháború után a Váradi Hét, Tavasz, Magyar Szó, Zord Idő, nagyszalontai Szemle közölte verseit, cikkeit és műkritikáit.
Kiss Lajos (1900-1982)
népzenekutató, zeneszerző, karmester. A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán doktorált esztétikából 1923-ban. Egyetemi tanulmányaival párhuzamosan a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, 1925-ben zeneszerzői szakon végzett. Roppant méretű gyűjtése a legjelentősebb. 1936-1972 között mintegy 20 000 dallamot jegyzett le, és 1969-től magnószalagra is vett a magyar nyelvterület nagy részén. Népdalfeldolgozásai jelentek meg férfi- és vegyeskarra. Kéziratban vonósnégyeseket, dalokat, hegedű-zongoraművelet és oboadarabokat írt.
László Gyula (1910-1998)
Széchenyi-díjas régész-történész, képzőművész, egyetemi tanár. A Magyar Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1933-ban végezte el. Tanulmányúton Londonban, Rómában, Párizsban, és Firenzében járt. Az 1960-as évek közepén dolgozta ki a kettős honfoglalás elméletét, majd a szvidéri-elméletként ismertté vált eredet-elméletet (A honfoglaló magyar nép élete, 50 rajz a honfoglalókról, Múltunkról utódainknak).
Sebestyén Géza (1912-1976)
könyvtáros, bibliográfus, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese 1958 és 1976 között. A világháború utáni években kidolgozta a népkönyvtári rendszer tervezetét, részt vett a műszaki egyetemi könyvtári hálózat kialakításában és a könyvtártan egyetemi oktatásában.
Makrisz Agamemnon (Memos Makris, 1913-1993)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas görög származású magyar szobrászművész, kiváló művész. Húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy tanulmányokat folytasson a athéni Képzőművészeti Főiskolán. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból. Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált (Nemzetközi brigád, Niké, Térdelő nő).
Barabás Sári (Burger, 1914–2012)
színésznő, énekesnő (szoprán). Balerinának készült, 1921-ben debütált először színpadon mint balettnövendék. Csodagyereknek tartották, szép karrier előtt állt. Egy baleset miatt nem lehetett balett-táncos. Énekelni kezdett; 1930-ban már a Zeneakadémia ének szakos növendéke volt. 1939-ben a Royal Színházban játszott, majd a Városi Színházban és a Magyar Állami Operaházban is fellépett. 1947-ben lovaskocsin menekült el Magyarországról. Münchenben telepedett le. 1950-ben turnézott az USA-ban. Nagy nemzetközi karriert ért el: 40 operaszerepet énekelt el három nyelven: olaszul, németül és franciául.
Kulcsár Irma (1915-1944)
színésznő, előadóművész. 1939-ben végzett a Színiakadémián. Szavalóesteket tartott a Vigadóban, a Zeneakadémián, illetve a Magyar Rádióban is, ezen kívül pedig vidéken is fellépett.
Balogh András (1919-1992)
festőművész, kerttervező, művészeti szakíró, címzetes egyetemi tanár. A Képzőművészeti Főiskolán 1937-ben kezdte meg tanulmányait. Festészetét poétikus realizmus jellemzi, dekoratív elrendezésű kompozíciói és lágy színvilága bensőséges hangulatot, szépséget, harmóniát árasztanak. Nagyon sok tájképet és portrét festett, történelmi személyiségekről is (Lány egyszarvúval; Alvó, Emberpár és táj, A kerti cicomáról).
Vargha Balázs (1921-1996)
író, irodalomtörténész, forgatókönyvíró, könyvtáros, pedagógus. 1949-ben az Országos Neveléstudományi Intézet munkatársa volt. 1953-tól a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szervezőtitkára lett. 1958-tól a Petőfi Irodalmi Múzeum kutatója, 1977-től az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársa, illetve a Budapest című folyóirat szerkesztője volt. Nyugdíjazása után a Kortárs folyóirat rovatvezetője volt. 1988-1992 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. Írt bábjátékokat, filmforgatókönyveket, valamint nyelvi játékokkal is foglalkozott (Társasjátékok könyve, Játsszunk a szóval!, Jelek-jelképek-jellemek).
Szatmári Liza (1928)
színművésznő. 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színháza, azaz a Vígszínház szerződtette, azóta is a társulat tagja.
Heinzelmann Emma (1930)
Munkácsy-díjas grafikus, illusztrátor. Az alkalmazott grafikának szinte valamennyi területét kipróbálta. Készített plakátokat, emléklapokat, tervezett lemezborítót, levelezőlapot, reklámgrafikát, diafilmet, animációs- és rajzfilmeket. Rajzai megjelentek többek között a Dörmögő Dömötör és a Kisdobos c. gyermeklapokban is. Könyvillusztrációin gyermekek egész nemzedéke nőtt fel (Pintyőke cirkusz, világszám!; Varjúdombi mesék; A kis ködmön).
Quincy Jones (Quincy Delight Jones, Jr., 1933)
többszörös Grammy-, Tony- és Primetime Emmy-díjas amerikai zeneszerző, trombitás, zenei producer, karmester. A 20. század egyik legbefolyásosabb zenésze és producere. Összesen huszonhétszer kapta meg a zeneipar legnagyobb presztízsű elismerését, a Grammy-díjat különböző kategóriákban. 1968-ban megkapta a legjobb eredeti dalért járó Oscar-díjat. A Billboard amerikai zenei magazinban 11 albuma, valamint jó néhány kislemeze volt listavezető. Számtalan zenésszel dolgozott együtt.
Szegedi Molnár Géza (1939-2008)
színész, parodista. Az 1963-as Ki mit tud? című televíziós vetélkedőben parodistaként jelentkezett. 1964-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1968–69-ben a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1975 és 1977 között a Kamara Varieté társulatában játszott. Énekes világsztárokról készített paródiáival külföldre is többször meghívták. 1985. december 27-én a schwechati terrortámadás során súlyosan megsebesült, gerinclövést kapott és deréktól lefelé véglegesen megbénult.
Yves Boisset (1939)
francia filmrendező, forgatókönyvíró. Főiskolai tanulmányait a párizsi Filmművészeti Főiskolán végezte el (Nincs jelentenivaló, A Dreyfus-ügy, Az algíri csata).
Bertrand Blier (1939)
francia filmrendező, színész, forgatókönyvíró. Karrierje kezdetén asszisztens volt. 1960-1961 között rövid dokumentumfilmeket forgatott, majd filmrendező lett. Regényeket és forgatókönyveket írt (Ha kém lennék, A mostohaapa, Tangó).
Héjja Sándor (1942-1996)
színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1965-ben, majd utána kolozsvári magyar színházhoz szerződött, ahol rövid időn belül vezető színész lett. Mind a klasszikus, mind a kortárs szerzők drámáiban sikert aratott. Modern játékstílusa új színt hozott a kolozsvári színpadra. 1988-ban feleségével, Sebők Klárával áttelepült Magyarországra, és a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött.
Máger Ágnes (1944)
festőművész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának tagja. 1967-ben felvételizett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1971-ben végzett, és még ebben az évben Miskolcra költözött, azóta a Művésztelepen él és alkot. Festményeire – a méltatásokban sok helyen előforduló – könnyed festőiség és a koloritás jellemző. Képei hangulatokat, varázslatos, álom szőtte érzéseket keltenek. A festményeken kívül díszlet- és jelmeztervezéssel is foglalkozott.
Steve Kanaly (Steven „Steve” Francis Kanaly, 1946)
amerikai színész, elismert festőművész. Legismertebb szerepe 1978-tól 1989-ig a Dallas szappanoperában Ray Krebbs szerepe (Sugarlandi hajtóvadászat, A midwayi csata, Állig fegyverben).
Billy Crystal (1948)
Többszörös Primetime Emmy-díjas amerikai színész, forgatókönyvíró, producer, komikus és filmrendező. Az 1980-as évek végétől szerepel hoolywoodi filmekben. Nyolc alkalommal volt házigazdája az Oscar-díj átadó ünnepségnek. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Dobjuk ki anyut a vonatból!, Agyament Harry, Csak egy kis pánik).
Seregély István (1950)
filmrendező, producer, alkalmazott grafikus. 1989-ben a Külügyminisztérium felkérésére Szent Istvánról készített filmet az Államalapító öröksége címmel. 1989 és 1992 között a József Attila Színház művészeti munkatársa volt. 2003 decemberétől kéthetente jelentkező 10 részes zenei sorozatot rendez JazzLand címmel a Duna Televízióban.
Szakály Ágnes (1951)
Liszt Ferenc-díjas cimbalomművész. Zenei tanulmányai a kezdetektől, tízéves korától a cimbalomhoz kötődtek. A hangversenyéletbe 1973-ban kapcsolódott be szólókoncertekkel és zenekari tagként. A hazai fellépéseken kívül külföldön is gyakori fellépő művész.
Sipos András (1954-2007)
színész, zenész. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 18 évig a Vígszínház tagja volt. A Színészzenekar egyik alapító tagja volt, 1998-tól kizárólag a zenélésnek élt (Cha-Cha-Cha, Magyar rekviem, Üvegtigris 2.).
Szász János (1958)
Balázs Béla-díjas színházi és filmrendező, dramaturg, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán. Folytatta tanulmányait, 1986-ban filmrendező szakon diplomázott. Színészként nem épített ki jelentős karriert, de filmszerepeket vállalt. Filmrendezőként A nagy füzet című filmje eljutott egészen az Oscar-rövidlistáig (legjobb 9 film) a „legjobb idegen nyelvű film” kategóriában.
Quintus Konrád (1960)
színész. Ruszt József tanítványaként már gyerekkorában fellépett a Népszínházban, a Szegedi Nemzeti- és a zalaegerszegi Állandó Színházban. 1988-ban végzett a Színművészeti Főiskolán. 1988-tól 1992-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1992 ősze óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Főiskolai hallgatóként rendezett is.
Borsos Balázs (1961)
az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet igazgatóhelyettese, tudományos tanácsadója, etnológus, filmrendező, operatőr, egyetemi tanár. 1987-ben végzett geológus–geomorfológusként az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1993-ban a Színház és Filmművészeti Egyetemen rövidfilm-rendezői diplomát kapott. Több dokumentumfilmet készített Magyarországon, Romániában, Peruban és Bolíviában, néprajzi terepmunkát végzett Kelet-Afrikában, Ukrajnában és Magyarországon.
Kamondy Imre (1961)
színész, író, költő, zenész, festő. Színészként 1980 és 1989 között a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának tagja volt. 1984-től publikál. Zenészként 1992 és 2000 között a Vadsanzon zenekar alapító tagja és frontembere, 2001 óta a Cabaret Medrano zenekar frontembere, színházi zenét is komponált. Festményivel 2015-től vesz részt csoportos és egyéni kiállításokon.
Kőrösi Zoltán (1962-2016)
József Attila-díjas író, film-forgatókönyvíró, dramaturg. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, először 1995-től, mint a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, majd 2002 júliusától 2007 áprilisáig, a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztősége megszüntetéséig, annak főszerkesztőjeként (A testtől való szabadulás útja, Romkert, Ami a szívedet brummja…).
Szeles József (1965)
színész. 1989-ben diplomázott a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-től a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 2004-től négy évig szakközépiskolai tanárként éneket és művészeti tárgyakat oktatott, majd 2008-ban visszatért a Veszprémi Petőfi Színházba.
Jónás Tamás (1973)
roma származású magyar költő, író, programozó. 16 éves kora óta jelennek meg versei. A dokk.hu mindenki által írható internetes irodalmi portál alapító szerkesztője. Több kötet szerkesztője. 22 évesen adta ki Cigányidők címmel írt önéletrajzi regényét, melyben a kora gyermekkora történéseit próbálja feldolgozni (Nem magunknak; Apáimnak, fiaimnak; Lassuló zuhanás).
Chris Klein (Frederick Christophe Klein, 1979)
amerikai színész, sorozatszínész (Amerikai pite, Katonák voltunk, American Dreamz).
Daniel Gillies (1976)
kanadai születésű új-zélandi színész, sorozatszínész. Karrierje a 2000-es Street Legal című jogi drámasorozattal kezdődött, melyben egy éven át Tim O’Connor szerepét alakította (Pókember 2., Vámpírnaplók, The Originals – A sötétség kora).
Chris Klein (Frederick Christophe Klein, 1979)
amerikai színész. Legismertebb filmes szerepe Chris ‘Oz’ Ostreicher volt az Amerikai pite filmekben (1999–2012). A Flash – A Villám sorozatban 2018-2019-ben főszerepet alakított (Katonák voltunk, Csak barátok, American Dreamz).
Jamie Bell (1986)
angol színész, táncos. Első filmjével, a Billy Elliot címszerepével megnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó BAFTA-díjat, a kategória egyik legfiatalabb díjazottjaként (King Kong [2005], A dicsőség zászlaja, Snowpiercer – Túlélők viadala).
Ezen a napon halt meg:
Heymann Steinthal (1823-1899)
német nyelvész és filozófus. 1850-ben a nyelvészeti és mitológiai egyetemi docenssé lett kinevezve. A tanulmányai alatt különösen érdekelték Wilhelm von Humboldt elméletei, ebből indíttatva kiadta később a Nyelvészeti Tanulmányokat.
Skuteczky Döme (Dominik Skutecký, 1850–1921)
magyar festő. 1866-tól a bécsi akadémia történeti festészet szakán tanult, majd 1867-ben elnyert egy olaszországi ösztöndíjat és a velencei akadémián tanult. Bécsben portréfestésből élt. A nyilvánosság először 1875-ben ismerte meg a műveit az osztrák főváros Künstlerhaus kiállításán. Témáit Velencéből, a besztercebányai munkások, bányászok világából merítette, de ábrázolta a katonatisztek és a kispolgári szalonok életét is.
Tóth András (1858–1929)
szobrász. Beiratkozott az ipariművészeti iskolába, ahol építészeti rajzot és agyagmintázást tanult. 1885-től pályája íve emelkedett, Aradon egyaránt készített portrészobrokat és színpadi díszleteket. 1889 tavaszán Debrecenbe költözött, haláláig ott is élt.
Nagy Sándor (1868-1950)
festőművész és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. Körösfői-Kriesch Aladárral a gödöllői művésztelep egyik alapítója. Munkái az úgynevezett „magyaros szecesszió” legjelentősebb fejezetét alkotják. Irsaiban és műveiben két oldalról közelítette meg a magyar századforduló szellemi életének e központi problémáját. Az új magyar művészet megteremtésének útjait egyrészt a szimbólumalkotás magyar és egyetemes jellegének összekapcsolásában, másrészt a hazai historizmus már meglevő tartalmának és formavilágának dekoratív-szimbolikus átdolgozásában látta.
Fred Zinnemann (1907-1997)
négyszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező, aki számtalan kategóriában letette a névjegyét. Rendezett többek között thrillert, westernt, film noirt vagy színműből adaptált drámát. Összes munkáinak főszereplői magányos, elveikben elszigetelt emberek gyakran tragikus eseményekkel körülvéve. Filmjeiben aprólékosan dolgozott ki minden részletet, elképesztően jó érzéke volt a szereplőválogatáshoz, és nagy hangsúlyt fektetett karakterei erkölcsi dilemmáira (A hetedik kereszt, Most és mindörökké, A Sakál napja).
Dávid Gyula (1913-1977)
Kossuth-díjas zeneszerző. 15 éves korában kezdett autodidakta módon komponálni, majd gimnazistaként zeneelméletet tanulni. Mint oly sok magyar zeneszerzőtársa, Kodály Zoltánnál végezte tanulmányait. Kodály ösztönzésére több száz magyar népdalt gyűjtött. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Karádi dalkincs felfedezése. Későbbi színházi- és komolyzenei műveiben e népdalok motívumai rendre felhangzanak. A frontszolgálat utáni másfél háborús évet a Nemzeti Színház zenekari árkában vagy pincéjében töltötte, s 1945 februárjától 1950-ig a színház zeneigazgatójaként dolgozott, de 1960-ig megmaradt a Nemzeti Színház „házi zeneszerzőjének”.
Megyeri Barna (1920–1966)
Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Az avantgárd törekvések és a természetelvű plasztika közötti átmenetet képviselte. 1937-1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Az 1940-es években már érdeklődési körébe kerültek a síkformák mozgatásában rejlő lehetőségek, azok téralakító hatása. Műveire hatással volt Medgyessy művészete. 1960-1961-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított.
Kocsis Albert (1931–1995)
hegedűművész. Zenei tehetsége felismerése után tanulmányait a budapesti zenei gimnáziumban folytatta. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként Kodály Zoltán és Weiner Leó tanítványa volt. 1955-ben szerzett hegedűművész diplomát. Németországban, 1982-től a Kasseli Zeneakadémia professzora volt.
Lendvay Éva (Szemlér, 1935-2016)
erdélyi magyar költő, szerkesztő. A kolozsvári egyetem filológiai karán magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett. Első írása az Utunkban jelent meg. Elritkuló költői jelentkezése helyett az írónő inkább műfordításaiban élt (Bájoló ének, A földtől a homlokunkig, Felszálló füst).
Baska József (1935–2017)
Munkácsy Mihály-díjas festő- és szobrászművész, érdemes művész. Épületdíszítéssel is foglalkozott, továbbá mozaikokat is készített. 1960-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán. A kezdeti realisztikus stílusát egyre inkább a geometrikus absztrakció váltotta fel. A rendszerváltás után magániskolát alapított.
Szüts Miklós (1945-2024)
festőművész, tervezőgrafikus. 1967–1973 között (akkor még) a Képzőművészeti Főiskola, festő illetve sokszorosító grafika szakán tanult. 1972 óta kiállító művész. A főiskola elvégzését követően a festés mellett önálló tervező grafikusként dolgozott. 1991-ben az AD Grafikai Stúdió létrehozója, kreatív igazgatója, társtulajdonosa lett. 2001–2002 között Párizsban három hónapot töltött ösztöndíjjal, azóta is rendszeresen visszajár Párizsba dolgozni.
