Névnapok: Albin, Albina, Cseperke, Csepke, Csiperke, Dakó, Dávid, Dókus, Dózsa, Eudoxia, Gyopár, Gyopárka, Leontina, Szecső, Szulejka, Tóbia, Veszta, Zotmund, Zulejka
Események:
A meteorológiai tavasz első napja.
Ölelj meg egy könyvtárost! – nemzetközi világnap.
1786 – Mozart Figaro házassága című operájának ősbemutatója Bécsben.
1872 – létrejött a világ első nemzeti parkja, a Yellowstone Nemzeti Park.
1917 – perbe fogták Babits Mihályt a Fortissimo című háborúellenes verse miatt.
1968
– először mutatják be Andrew Lloyd Webber és Tim Rice József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicaljét (15 perces popkantátaként) a londoni Colet Court Schoolban.
– elindul az NBC sci-fi kultuszfilm-sorozata, a Star Trek. ––> Az Űrszekerek megálmodója
1973 – megjelenik a Pink Floyd 8., a világ egyik legnépszerűbb stúdióalbuma, a Dark Side of the Moon.
1998 – a Titanic lesz az első olyan film, amely több mint egymilliárd dollár bevételt hoz világszerte a mozikban.
2006 – az angol nyelvű Wikipédia eléri az egymilliomodik cikkét (Jordanhill vasútállomás).
2017 – Gustav Klimt Bauerngarten című festménye 59,3 millió dollárért kelt el Londonban.
2023 – Joni Mitchell kanadai-amerikai énekes és dalszerző megkapja a Library of Congress Gershwin-díját a washingtoni DAR Constitution Hall-ban.
Megszületett Sandro Botticelli (1445-1510) firenzei festő, a korai reneszánsz idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.
Első munkáin felfedezhető mestere, Filippo Lippi, s más firenzei vagy olyan Firenzében megfordult művészek hatása, mint Verrocchio és Pollaiuolo. Később az ezen festők műveiben fellelhető feszültséget, drámaiságot Botticelli képein felváltja a finomság és az érzékenység. A Mediciekről több portrét is készített. A tavasz című képe az itáliai reneszánsz egyik legismertebb alkotása. A képet a belőle áradó harmónia, elegancia és szépség igazi mesterművé teszi. Másik mesterműve és a művészet történetének egyik legismertebb festménye, a Vénusz születése. A tavaszhoz hasonlóan Botticelli ezt a művét is a művelt, irodalomban, filozófiában, mitológiában jártas közönségnek szánta, aki megfejthette a kép rejtett allegóriáját. Később, miután Savonarola hatása alá került, stílusa megváltozott, szigorúbb, szomorúbb lett, műveinek ritmusa feszültebb, szögletesebb. A háttérben a szelíd toszkán táj benépesült flamand hatásokat tükröző kastélyokkal. Drámai feszültségkeltésének végső határáig ment el a ma az Uffiziben látható Angyali üdvözleten (A rózsakertek Madonnája, Szent Ágoston a cellájában, Töviskoronázás).
Megszületett Frédéric-François Chopin (1810–1849) lengyel zeneszerző és zongoraművész.
Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték, zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachéhoz mérhető. Hétévesen már két polonézt szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett. Zongoramuzsikája egyedülállóan ötvözi különleges ritmusérzékét, valamint Johann Sebastian Bach stílusát, továbbá a maga alkotta zongoratechnikát. Ezen elegy különösen törékeny melódiát és harmóniát alkot, amelyet masszív és érdekes összhangzat támaszt alá. Kivétel nélkül minden művében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel, stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden műve klasszikusan tiszta és megfontolt. Több dallama közismertté vált, egyedi és könnyen megjegyezhető melódiájának köszönhetően (24 prelűd, Fantázia lengyel témákra, Perc keringő). ––> Chopin, az örök
Meghalt Zichy Mihály (Zicsi és zajki Zichy Mihály József Imre, 1827–1906) festőművész, illusztrátor, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője.
A cárok udvari festője, húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. Zichy Mihályt „nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett (Autodafé, Ádám és Éva, A rombolás géniuszának diadala). ––> Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem”
Meghalt Arthur Koestler (Köstler Artur, 1905–1983) magyar-brit regény- és újságíró, társadalomfilozófus.
1936-ban, amikor a spanyol polgárháborúról tudósított, a spanyol nacionalisták elfogták és halálra ítélték, de a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány megmentette a haláltól. 1939-ben a francia hatóságok tartóztatták le és kiutasították az országból. Bujkálni kényszerült, majd beállt a Francia Idegenlégióba és miután a légióból megszökött, előbb Észak-Afrikába, aztán a semleges Portugáliába menekült. Végül Angliában bukkant fel vízum nélkül, ezért újra börtönbe került. A háború után Londonban végre otthonra talált, és megkezdte írói munkáját. Otthonosan mozgott a filozófiában, a pszichológiában, az irodalmi, társadalmi, és történelmi témákban (Sötétség délben, Párbeszéd a halállal, A Föld söpredéke). ––> Arthur Koestler: Sötétség délben
Megszületett David Niven (1910–1983) Oscar- és Golden Globe-díjas angol színész.
Az 1930-as évek közepétől már Hollywoodban forgatott. 1935-ig számos mellékszerepet kapott. A filmipar hamarosan felfigyelt rá. Kertész Mihály, A könnyűlovasság című filmjében már sikert aratott Randall kapitány szerepében. A második világháború kitörésekor visszatért Nagy-Britanniába, ahol főként propaganda filmekben játszott. Leszerelését követően folytatta színészi karrierjét. Sokoldalú színészként tartották nyilván. A legjobb színésznek járó Oscar-díjat a Külön asztalok című film, Pollock őrnagy megjelenítéséért kapta. A Rózsaszín párduc sorozat első filmjét 1963-ban mutatták be. A Blake Edward nevével fémjelzett komédiában Peter Sellers-szel alkotott ragyogó párost. Woody Allen is felfigyelt és rá osztotta a 007-es ügynök paródiájában Sir James Bond szerepét. A film Casino Royale címen futott a mozikban. Közel száz filmben és számos televíziós műsorban tűnt fel. Könyveket kezdett írni, jelentős sikerrel (Üvöltő szelek, 80 nap alatt a Föld körül, Navarone ágyúi). ––> A sokarcú David Niven
Ezen a napon született:
Ruszek József (1779-1851)
író, nyelvész, veszprémi kanonok. Nagy ellensége volt a nyelvújításnak, része volt a Mondolat közrebocsátásában 1813-ban.
Ion Creangă (1837-1899)
a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként Gyermekkorom emlékei című önéletrajzi írása révén lépett be. Sok mesét írt népies nyelven, de írt rövid anekdotákat és elbeszéléseket is. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, amelyben a szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be. Rövidebb, többnyire vicces tartalmú történetekből áll, leírván a falu egyedi tárgyait és szokásait is (A kecske és a három gidó, Fehér szerecsen, A rászedett medve).
Pecz Samu (Petz, 1854-1922)
építész, műegyetemi tanár, udvari tanácsos. Noha a középkori stílusok formavilága jellemző munkáira, a téglából épített hagyományos gótikus szerkezetek mellett modern anyagokat is használt. Megjelennek nála különböző vasszerkezetek, és az épületek alapozásában a beton is (A görög kőszerkezetek ismertetése, Az ókeresztény templom-építészet fejlődése, A protestáns templomok építéséről).
Maróti Géza (1875-1941)
építész, szobrász, festő, iparművész. Bejárta a világot, igazi „világpolgár” volt. „Magyar sors”, hogy míg külföldön neves építészként dolgozhatott, hazájában jószerivel csak épületszobrászként és belsőépítészként foglalkoztatták. Később már úgy sem… Élete főműve, a máig kiadatlan kultúrtörténeti mű, Atlantisz történetének monumentális feldolgozása (Zeneakadémia – homlokzati szobrok; Mexikói Opera és Nemzeti Színház belső építészete, szoborcsoport – Mexikóváros; Világkiállítási csarnok – Torino).
Pethő Sándor (1885-1940)
publicista, író, történész, lapalapító. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, Nápolyban és Halléban végezte. 1912-ben szerkesztette az Élet című folyóiratot. 1938-ban Hegedüs Gyulával alapítója és főszerkesztője lett a Magyar Nemzet című napilapnak, amely a hitleri nemzetiszocialista és a magyar szélsőjobboldali, nyilas mozgalmak elleni küzdelemben jelentékeny szerepet játszott. Számos történeti, politikai tanulmánya jelent meg különböző lapokban (A szabadságharc eszméi, A magunk útján, Egy kis nép nagy gondjai).
Oskar Kokoschka (1886-1980)
osztrák expresszionista festő, grafikus, drámaíró és költő. Fiatalon Bécsben és Berlinben tanult festészetet, emellett drámairással is foglalkozott. Korai művei Gustav Klimt, a dekoratív a szecesszió hatását mutatják, ám hamar szakít a divatos irányzattal, és önálló formanyelvet teremt a német expresszionista stílus keretein belül. Több méteres vásznakat fest, mozgalmas, széles ecsetvonásokkal. Képeinek vastagon felhordott festékrétegei domborműszerű hatást keltenek. A sötét háttér és a világos színű alakok kontrasztjával drámaivá válnak képei (Szélmenyasszony, Anschluss, Thermopülai csata.
Akutagava Rjúnoszuke (1892–1927)
a Taisó-kor japán írója, a modern japán novella mestere. Nagyszerű stílusában megírt, leheletfinoman és pontosan kidolgozott történetei az emberi természet sötét oldalát térképezik fel. Egyetlen nagyregényt sem írt. Jelentős lírai életműve mellett (haiku) sikerét elsősorban novelláinak köszönhette, melyekből 150-nél is többet írt rövid élete során (A vihar kapujában, A hottoko álarc, Az éneklő borz).
Dimitri Mitropulosz (1896-1960)
görög karmester, zongoraművész, zeneszerző. Gustav Mahler műveinek, valamint a 20. század zeneszerzőinek – elsődlegesen a második bécsi iskola tagjainak – valamint amerikai zeneszerzők műveinek jelentős előadója volt, a kortárs kompozíciók jelentős előadója, zeneszerzőként ismertebb művei, az 1919-ben bemutatott Soeur Béatrice operája, a Concerto grosso (1929) és a Passacaglia és fúga (1927).
Tőkés Anna (1903-1966)
Kossuth-díjas színésznő, érdemes- és kiváló művész. 1922-ben lépett először színpadra Temesváron, majd szerepelt Tordán, Marosvásárhelyen és Aradon. 1928 és 1930 között a Magyar Színház tagja volt. 1945 és 1947 között a Medgyaszay, a Pesti Színházban és a Pódium Kabaréban lépett fel. 1947-től 1962-ig a Nemzeti Színház tagja volt. Első filmszerepe az 1929-ben készült Füst című némafilmben, utolsó filmszerepe az 1962-ben készült Fagyosszentek című filmben volt. Rádiójátékokban is rendszeresen szerepelt.
Glenn Miller (1904-1944)
amerikai dzsesszzenész, pouzanos, zeneszerző, zenekarvezető. Az első harsonáját egy hentestől kapta tizennégy éves korában, akinek a boltjában dolgozott egy ideig. Az iskolai tánczenekarban kezdett rajta játszani. Tizenhét éves korában annyira megragadta az akkoriban felhangzó új tánczene ritmusa, hogy megszökött otthonról. 1944. december 15-én a Londontól északra fekvő Bedfordban borzasztó ködös időben felszállt egy repülőgépre, ami Párizsba vitte volna. A gép eltűnt… Amerikában és Angliában komoly Glenn Miller kultusz alakult ki, szinte mindenhol kapható CD újradigitalizált felvételekkel.
Hegedűs Lajos (1908–1958)
tanár, nyelvész. A kísérleti fonetika legjelentősebb magyar képviselője. Nyelvjárási kérdésekkel is foglalkozott. 1942-től gyűjtött nyelvjárási hangfelvételei az MTA Nyelvtudományi Intézet Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratóriuma honlapján is meghallgatható.
Kuczka Péter (1923–1999)
Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas író, költő, műfordító, tudományos-fantasztikus irodalmár, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A második világháború után kezdett el írni, az 1940-es évek közepétől a magyar irodalom és kultúra jelentős alakjává vált. 1947-ben az Emberség című irodalmi és kritikai folyóiratban jelentek meg versei. Első verseskötete 1949-ben jelent meg, amelyért a Baumgarten alapítványtól a „kisdíjban”, hivatalos elnevezéssel Baumgarten-jutalomban részesült. 1967-től a modern fantasztikus irodalom hazai terjesztője és lelkes művelője volt. Ebben az évben az Új Írás szeptemberi száma az ő válogatásában jelenhetett meg. 1969-től a Kozmosz Fantasztikus Könyvek szerkesztője volt, létrehozva és biztosítva egy folyamatosan magas színvonalú sci-fi regénykiadási sorozatot. Szerkesztői alapelve volt, hogy a tudományos-fantasztikus műfajt komoly irodalmi vonulatnak tekintette. Ebből adódóan elvetette a tömegtermeléssel írt „ponyva sci-fi”-t és igyekezett a sci-fi humanista, filozofikus irányzatát bemutatni a magyar olvasóknak (Hosszú sor közepén, Határvidék, A torony).
Benedek Árpád (1925-2008)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, műfordító, érdemes művész. 1948–1954 között a leningrádi Osztrovszkij Színművészeti Főiskola rendező szakán tanult. Részt vett a Központi Levente Tánc- és Énekegyüttes munkájában is. 1954–1956 között a Magyar Néphadsereg Színháza rendezője volt. 1956-tól a József Attila Színház rendezője volt.
Harry Belafonte (Harold George „Harry” Belafonte, Jr., 1927)
Grammy-díjas afroamerikai énekes, társadalmi aktivista, színész és producer. Tanulmányait a Social Research Dramatic Workshop-ban végezte 1946-1948 között. 1952-1953 között éjszakai mulatókban lépett fel. 1953-tól az Amerikai Néger Színház tagja, Hollywoodban a Metro szerződtette. Az 1956-ban megjelent Calypso című lemeze 31 héten vezette a Billboard 200-as listát, és a lemezeladási statisztikában elsőként lépte át az egymilliós példányszámot (Banana Boat Song, Buck és a prédikátor, Fekete Amerika).
Jacques Rivette (1928-2016)
francia filmrendező, az új hullám egyik legjelentősebb képviselője. A Cahiers du Cinema szaklap vezető filmkritikusaként szerezte meg hírnevét. Az igazi áttörtést talán A négyek bandájától számíthatjuk, ekkor kezdik igazán megismerni szélesebb körben is a rendezőlegenda nevét. Magyarországon mind a mai napig az ismeretlen rendezők között kell számon tartanunk, pedig nemcsak a világ filmművészetének egyik kiemelkedő figurája, de egyben a nouvelle vague egyik utolsó élő alakja (Párizs, ahogyan él; Az apáca; Őrült szerelem).
Láng István (1933-2023)
Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, érdemes művész. Zeneszerzői tanulmányait 1950-58-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1957-60-ig zenei tanársegédként dolgozott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd 1966-84-ig zenei tanácsadóként az Állami Bábszínháznál. 1973-tól adjunktus, majd egyetemi tanár a Zeneművészeti Főiskola Kamarazenei Tanszékén. 1970 és 1990 között különböző nemzetközi zenei versenyek zsűrijének az elnöke, illetve a tagja.
Ruth Gassmann (1935–2020)
német színésznő. Az 1960-as évek végén a szexuális felvilágosítást segítő nyugatnémet Helga-filmek főszereplőjeként vált ismertté.
Bocz Gyula (1937–2003)
Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Autodidakta módszerrel tanulta ki a művészetet, kezdetben gyári munkásként dolgozott. Az 1960-as évek elejétől organikus-nonfiguratív szobrokat alkotott, illetve elsősorban kő, ritkábban fém kisplasztikákat. Először 1963-ban állította ki a műveit. Az 1980-as évek közepétől festett, szögekkel kivert faszobrokat is alkotott (Spirál, Siklós-Villány obeliszk, Jégvirág).
Szegedi Erika (1942-2023)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Balerinának készült, be is került a balettintézetbe, ahol azonban egy orvosi vizsgálat következtében abbahagyta a táncolást. Rokon művészeti ágat keresve később a Színművészeti Főiskolán tanult 1960–1964 között. Az akadémia elvégzése után, 1964-ben egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1965 és 2013 között a Vígszínház tagja. Mintegy 30 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást (Egy magyar nábob, Szindbád, Holnap lesz fácán).
Orbán József (1948–2018)
zeneszerző, dalszövegíró, előadóművész. Belsőépítésznek tanult, később grafikusként is dolgozott. Az 1976-ban alakult 100 Folk Celsius zenekar alapító tagja, annak zeneszerzője, dalszövegírója, énekese volt. Első nagylemezük 1982-ben jelent meg. Nagy kiugrást, az 1984-ben kiadott Paff, a bűvös sárkány című album jelentette. A kilencvenes években a gyerekdaloktól visszatértek a korábban játszott country zenéhez is, de fő vonalként megmaradtak a gyerekdaloknál.
Borbás Gabi (1949)
Jászai Mari-díjas színművésznő, szinkronszínész. 1973-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a József Attila Színházhoz szerződött. 1984 és 1992 között a Játékszínben, a Városmajori Szabadtéri Színpadon és a Radnóti Miklós Színházban játszott. 1994-től 2003-ig a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2003 és 2006 között szabadúszó, majd 2006-tól a Centrál Színház tagja. Kiváló karakterszínésznő és sokat szinkronizál (Utazás Jakabbal, Szeleburdi vakáció, Gondolj rám).
Ron Howard (Ronald William Howard, 1954)
Oscar-, Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai filmrendező, színész, forgatókönyvíró, producer. Első igazi fellépésre 1958-ban (4 éves) került sor Yul Brynner filmjében, a The Journey-ben. 1969-ben kezdett el filmeket készíteni és a középiskola után 2 évig filmes tanulmányokat folytatott. 1973-ban szerepelt George Lucas első nagy sikerében az American Graffitiben, mint színész. Mára az egyik legjelentősebb rendezővé vált (Túl az Óperencián, A Grincs, A Da Vinci kód).
Szervét Tibor (1958)
Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező, érdemes művész, jogász. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorált, 1982-ben. 1984-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola színész szakára. 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1989-ben egyik alapító tagja volt a Ruszt József vezette Független Színpadnak. 1991–1994 között a Miskolci Nemzeti Színház vezető művészévé vált a sikeres jellemszerepek alakítása során. 1994-ben négy színház hívta Budapestre, végül a Cyrano előadással együtt szerződtette át a Vígszínház, amelynek három évig volt tagja. 1997 és 2014 között a Radnóti Színház színésze, számos művészeti- és közönségdíj kitüntetettje. A szerepeit egyedi megoldásokkal és a nézőkre nagy hatással megformáló színész (X polgártárs, Valami Amerika, A tökéletes gyilkos).
Soltis Eleonóra (Szilágyi Rövid Eleonóra, 1959)
színésznő. 1982-ben diplomázott az Újvidéki Művészeti Akadémián. 1982-1993 között az Újvidéki Színház tagja volt. 1990-ben játszott a kaposvári Csiky Gergely Színházban is. 1994-től a Veszprémi Petőfi Színház színésznője.
Réti Andrea (1960)
színésznő. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán szerezte 1986-ban. Főiskolásként gyakorlati idejét a József Attila Színházban töltötte. Pályáját 1987-től a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte. 1988-tól a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. Szabadfoglalkozású művésznőként 1991-től Németországban lép fel.
Javier Bardem (1969)
Oscar- és Golden Globe-díjas spanyol színész. Hazájában több mint két tucat filmet forgatott, de nemzetközi hírnevet a kritikailag elismert Mielőtt leszáll az éj főszerepe hozott számára. Alakításáért Oscar-díjra jelölték, elsőként a spanyol színészek közül. A Nem vénnek való vidék, az Arany Glóbuszt és az Oscart is meghozta számára. Korábban kétszer jelölték Arany Glóbuszra, melyet az első spanyol színészként kapott meg (A belső tenger, Szerelem a kolera idején, Skyfall).
Ezen a napon halt meg:
Girolamo Frescobaldi (1583-1643)
itáliai zeneszerző, orgona- és zongoraművész. Mind játéktechnikája, mind szerzeményei világhírűvé tették (Toccate e partite d’intavolatura di cemballo; Capricci sopra diversi soggetti; Il 2-do libro di toccate, canzone).
Moritz Heyne (1837-1906)
német filológus, nyelvész, germanista. 1869-ben a hallei egyetem rendkívüli tanára, 1870-ben Bázel egyetemén a német nyelv és irodalom professzora lett. 1883-tól a göttingeni egyetem tanára volt.
Gabriele D’Annunzio (1863-1938)
olasz költő, író, esszéista, publicista, politikus. A 19–20. századok fordulójának egyik legjelentősebb olasz költője volt, vizuális-naturalista költeményeivel iskolát teremtett, prózai műveit is inkább erőteljes költői egyénisége lényegítette át. Magánéletében megosztó botrányhős volt. Szenvedélyesen érvelt az első világháborúba való belépés mellett, a világháborút követően szabadcsapatokat szervezett, amelyek élén 1919 szeptemberében elfoglalta Fiumét, és a kérészéletű Carnarói Olasz Kormányzóság államfője lett.
Pirk János (1903–1989)
Munkácsy-díjas festőművész és grafikus, a nagybányai művésztelep harmadik nemzedékének jeles képviselője, kiváló művész. Igen termékeny alkotó volt, több stílust kipróbált, stílusváltozásait jól mutatják sorozatban rajzolt, festett önarcképei. Számos témáját gyakran sorozatokban újra és újra megfestette. Mind a természet, mind az alak- és mozgásábrázolás kiváló mestereként működött (Magvető kék köpenyben, Kártyázók, Pipacsok).
Szécsi Ferenc (1913-1974)
rendező, színész, érdemes művész. Gyerekszínészként kezdte pályáját, majd 1938-ban szerzett oklevelet a Színművészeti Akadémián. 1941 és 1944 között Kolozsváron játszott, majd 1944–45-ben megszervezte a marosvásárhelyi magyar társulatot. 1946–48-ban a budapesti Vígoperában volt főrendező, 1948 és 1957 között pedig rendezőként dolgozott a Magyar Rádiónál. 1957-ben ő rendezte a televízió első stúdiójátékát. 1950-től 1953-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszédművészet tanára volt. Többnyire jellem- és bonvivánszerepekben láthatta a közönség (Egy krajcár története, Bercsényi huszárok, Gyurkovics fiúk).
Gellért Endre (1914-1960)
Kossuth-díjas színész, rendező, főiskolai tanár, érdemes- és kiváló művész. A Nemzeti Színház színésze, később segédrendezője, majd rendezője, 1950-től főrendezője lett. 1945-től óraadó tanárként tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 1946-tól rendes tanára lett. Nevéhez fűződik 1954-ben, az addig betiltott Az ember tragédiája színpadra állítása.
Alain Resnais (1922-2014)
francia filmrendező. Gyermekkorában amatőrfilmeket készített. Később színész akart lenni. Másfél évet tanult filmfőiskolán és közben sikeres rövidfilmeket készített. Első nagyjátékfilmje, a Szerelmem, Hirosima világhírűvé tette. A film Oscar-díjra volt jelölve 1959-ben.
William Bowyer (1926–2015)
brit festő. A Burslem School of Art- ban és a londoni Royal College of Art-ban tanult. Bár 1981-ben a Királyi Akadémikusnak (RA) választották, első londoni egyéni bemutatója csak 1983-ban volt. Munkája „modern hagyományos” figuratív festészet, tájképei a Temze folyóra és a Suffolk-i partra koncentrálódtak.
Vukovics Géza (1928-2007)
újvidéki magyar író, műfordító, lapszerkesztő. Már 1948-tól a Magyar Szó munkatársa volt, később a művelődési rovat szerkesztője lett. Önálló kötete, válogatott tárcáinak gyűjteménye Varázsszem címmel jelent meg 1988-ban, majd pedig a Villanások című publicisztikagyűjteménye látott napvilágot 2003-ban. Az egyik legfelkészültebb, komolyzenei tudással rendelkező szakírója volt az újvidéki magyar szerkesztőségnek. Gyakran leült, hogy papírra vessen egy-egy dallamsort, ami a fején éppen átfutott.
Rohonyi Zoltán (1943-2013)
irodalomtörténész, egyetemi tanár. A Babeș-Bolyai Egyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelet. 1973-ban adjunktusi kinevezést kap és doktori címet szerez. 1989-ben Magyarországra költözött; 1990-től a pécsi Janus Pannonius Egyetem tanára, 1997-től tanszékvezető volt. Számos klasszikus munkát rendezett sajtó alá s látott el bevezető tanulmánnyal, ezeket 1996-ban Budapesten megjelent kötetében adta ki egybegyűjtve (A magyar romantika kezdetei, A romantikus korszakküszöb, Irodalmi kánon és kanonizáció).
