Névnapok: Mátyás, Dára, Darina, Darinka, Edömér, Etel, Eunika, Euniké, Hedda, Hédi, Hedvig, Janek, János, Jávorka, Jázmin
Események:
Szökőnap 4 évente, minden olyan évben, amelynek az utolsó két számjegye 4-el osztható. ––> Bujkáló napok
1582 – XIII. Gergely pápa bevezeti a róla elnevezett Gergely-naptárat (Inter gravissimas pápai bulla), amely október 4-én átlép 10 napot, vagyis október 15-e követi.
1607 – Claudio Monteverdi Orfeusz meséje című művének ősbemutatója, amely az egyik első operaként elismert alkotás.
1711 – bemutatják Georg Friedrich Händel Rinaldóját, az első londoni színpadra írt olasz operát (a zeneszerző az operát 1717-ben és 1731-ben átdolgozta).
1876 – Oslóban a Peer Gynt, Henrik Ibsen darabjának színpadi bemutatója Edvard Grieg zenéjével.
1955 – Cole Porter Selyemharisnya című musicaljének bemutatója a Broadwayen (Imperial Theatre).
1998 – Elton Johnt II. Erzsébet királynő lovaggá üti a londoni Buckingham-palotában.
2023 – széles körű viták és kritikák miatt a Roald Dahl kötetek kiadója (Puffin Books) úgy dönt, hogy a szerző könyveit kétféle nyelvezettel adja ki. ––> Szuper!
Meghalt Bessenyei György (1747?-1811) testőrtiszt, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége, a bihari remete.
1765-től Mária Terézia Bécsben működő magyar testőrségében teljesített szolgálatot. Az udvarnál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor leginkább bámult és olvasott Voltaire műveivel ismerkedett meg. Eközben önkéntelenül párhuzamot vont a nyugati népek és a magyar nemzet műveltsége között, és fájdalommal kellett beismernie országunk elmaradottságát e téren. Minden lojalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodás szabad eszméit senki nála bátrabban és nyíltabban nem hirdette. Ez arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes. A magyar irodalom újjáteremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Bámulatos kitartással tanult egyszerre nyelveket, filozófiát, történelmet és irodalmat. Nemcsak azzal, amit írt, hanem azzal is, ahogyan írt, igen nagy hatással volt irodalmunk újjászületésére. Buzdító szavaival, sőt, példaadásával munkára serkentette mindazokat, akik a nemzeti szellem süllyedését tétlen fájdalommal nézték (Ágis tragédiája, A filozófus, Tarimenes utazása).
Meghalt Berzsenyi Dániel (1776-1836) költő.
Titokban írt verseit barátja, Kis János lelkész elküldte a korszak irodalmi vezéralakjának, Kazinczy Ferencnek. Berzsenyi felbuzdult a széphalmi mester dicséretén, és egy kötettel lépett a nyilvánosság elé. Ezután egyre kevesebbet verselt, Kölcsey Ferenc kritikája is kedvét szegte. Tanulmányokba kezdett, hogy költészetét a bírálattal szemben megvédhesse. Poétai harmonisztika című értekezésében fektette le a költészettel kapcsolatos nézeteit. A legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, kiváló ódaköltő és a klasszikus ódának nálunk legnagyobb mestere. Művészetét az erőteljes kifejezések, költői képek jellemzik. Versei egyéni érzései mellett általános gondolatokat is megfogalmaznak. Rímes versei közt az elégiafélék a legszebbek, így Búcsúzás Kemenesaljától, Levéltöredék barátnémhoz, Szerelem és Életfilozofia, melyekben a modernebb reflexiv költészethez hajlik, és a hangnak egyszerűbb költőiségével, az érzés közvetlenségével és természetességével hat. E költeményeiben magyar ritmusokat alkalmaz. Hazafias műveiben hangot kap a magyarság iránti aggódás (A közelítő tél, A temető, Napoleonhoz). ––> A táj mint poétikai szervezőerő Berzsenyi Dániel költészetében
Megszületett Jászai Mari (Krippel Mária, 1850–1926) színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika.
1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, 1901-től örökös tagja. A Petőfi Társaság nemcsak írói tehetségét, hanem a Petőfi-kultuszban szerzett nagy érdemeit is méltányolta, amikor 1908-ban tiszteleti tagjává választotta. Az első világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte, és minden jövedelmét rájuk költötte. Utoljára 1925. december 3-án lépett fel Az arany emberben mint Teréza mama. Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt. Összesen mintegy 300 szerepet játszott.
Meghalt Herczeg Ferenc (Franz Herzog, 1863–1954) író, színműíró, újságíró, az MTA tagja.
Egy párbaj miatt négy hónapra a váci fegyházba került, itt írta meg Fenn és lenn címmel első regényét, amellyel a Singer és Wolfner könyvkiadó 1000 frankos regénypályázatát is megnyerte. Rákosi Jenő is felfigyelt Egy kard affaire című tárcájára. Rendkívül gyorsan népszerű lett. Sikere arra biztatta, hogy a „nemzet írójává” váljék. Ekkor novellák és vígjátékok helyett történelmi drámákat, regényeket kezdett írni. Később vissza-visszatért ifjúkori sikereinek műfajához, e művei a bestsellerpiacon is sikert arattak. A Nemzeti Színház 1893. március 10-én mutatta be A dolovai nábob leánya című első drámáját. (A Gyurkovics-fiúk, Az arany hegedű, Bertalan úr feltámadása).
Megszületett id. Szlávics László (1927-1991) ötvös–szobrászművész.
A 20. századi magyar lemezszobrászat egyik elindítója. 1953-tól rendszeresen kiállító művész, többnyire az úgynevezett „tiltott” vagy „tűrt” művészek körébe tartozott. Sajátos, markánsan egyéni hangvételű alkotásai az avantgárd hagyományait őrző, leginkább a szürrealizmus gondolkodásmódjához köthető művek. A fiatalon – rendkívül széles körben – elsajátított, magas szintű kézműves mesterségbeli tudását továbbfejlesztve, már a főiskolai évek alatt a figurális lemezszobrászat került érdeklődése középpontjába. A kőszobrok, és vert érmek készítése mellett ez az a terület, ahol a korai alkotásai között egyre érettebb műveket találunk. Az 1960-as évek elejétől elsőként alkalmazta az alumíniumot. Műveiről, az akkori kritikák szóhasználata szerint, az imperialista művészetet képviselték. Az 1970-es években festeni kezdett. A sajátos, bizarr hangulatú képei egyfajta szürrealista látásmódot képviselnek. Festményein markánsan jelen van a plasztikai gondolkodásmód, ami társul egy rendkívül élénk színkezeléssel (Szörnyecske, Ítélet nincs, Az ifjú mester).
Meghalt Csukás István (1936-2020) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, író, ifjúsági szerző, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.
Életében a döntő fordulatot az hozta, amikor a Magyar Rádió egy diákköltők részére meghirdetett pályázatára az egyik barátja beküldte néhány versét, és azokkal első díjat nyert. Tizenhét éves korában már költő akart lenni. Eleinte csak felnőtteknek írt. Vezetője volt és egyike azoknak, akik 1960-ban megalakították a Fiatal Művészek Klubját. 1968-tól 1971-ig a Magyar Televíziónál előbb dramaturg, majd – „lefokozva” – egy akkor indított gyerekhíradó, a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa. 1978-tól 1985-ig volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, utána szabadfoglalkozású író. Verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön. Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, vagy Süsü, a sárkány. Több művét is megfilmesítették (Pintyőke cirkusz, világszám!; Keménykalap és krumpliorr; A Nagy Ho-ho-ho-horgász).
Ezen a napon született:
Giovanni Pico della Mirandola (1483-1494)
itáliai reneszánsz humanista gondolkodó, filozófus. Az ember nagyságát, méltóságát, szabad akaratát vallva és hirdetve jutott el átfogó művéig, a 900 Tézisig, mellyel bizonyítani akarta azt a tételt, hogy egyetlen filozófiai iskola sem lehet az igazság egyedüli letéteményese, s hogy valamennyi eszmerendszer tartalmaz alapvető igazságokat, melyek érdemesek arra, hogy tanulmányozzuk, egymással összemérjük őket.
Charles Le Brun (1619–1690)
francia festő. 1642-től 1646-ig Rómában élt, ahol rendkívüli lelkesedéssel tanulmányozta az ókori szobrokat. Hazatérése után főleg az ő érdeme, hogy a francia királyi akadémia megalakult, melynek ő egymásután tanára, rektora és kancellárja, 1683-ban igazgatója, «a király első festője», a királyi gobelin-gyár igazgatója lett. Festményei a külföldi gyűjteményekben ritkák (Nagy Sándor bevonulása Babilonba, A lázadó angyalok bukása, XIV. Lajos portréja).
Johann Ambrosius Bach (1645-1695)
német zenész, Johann Sebastian Bach apja. Zenei tanulmányait Arnstadtban kezdi, kilencévesen járni. 1671-ben udvari- és városi muzsikus lesz Eisenachban, ahol később Johann Sebastian született. Azt, hogy írt-e zenét, vagy sem, ezt nem tudni.
Georg Christoph Lichtenberg (1742-1799)
német író, matematikus, a kísérleti fizika első német professzora, az első német nyelvű aforizmaszerző. Kimeríthetetlen türelemmel és kíváncsisággal jegyezte fel megfigyeléseit, ötleteit, terveit, olvasmányainak tanulságait. Az 1764-ben megkezdett naplóját Fércmű-irományoknak nevezte. Ezekben a rendszeresség teljes hiányával odavetett gondolatokat, megjegyzéseket, világról alkotott elképzeléseket jegyzett fel, mintegy korának kaleidoszkópszerű tükröződéseit.
Révai Miklós (1750-1807)
szerzetes, nyelvész, egyetemi tanár, a magyar történeti nyelvészet megalapítója. Máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Új nyelvészeti szakszavakat is alkotott, így például a helyesírás és a nyelvtudós szavunkat. Számos magyar és latin költeményt írt, többnyire alkalmiakat, melyek az akkori hírlapok (Orpheus, Magyar Hírmondó) mellékletein jelentek meg.
Wilhelm Grimm (1786–1859)
német író, meseíró, folklorista, Jacob Grimm öccse. Élete nagyobb részét bátyja mellett töltötte, 1841-ben a berlini akadémia tagjává választotta. Kutatásainak tárgyát különösen a középkori német költészet képezte (A német rúnákról, Rózsakert, Régi német beszélgetések). ––> Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány
Ferenczy István (1792-1856)
szobrász, a 19. századi magyar szobrászat kiemelkedő alkotója, Nógrád vármegye táblabírája, az MTA levelező tagja. 1815-től Bécsben tanult, előbb rézmetszőként, majd 1817-ben Fischer és Josef Klieber szobrász osztályaiban. 1818-ban gyalog ment Rómába, ahol hat évet töltött Thorvaldsen műhelyében, és kiválóan megtanulta a márványfaragást. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott (Pásztorlányka, Kölcsey Ferenc emlékszobor, Euridiké).
Arrigo Boito (1842-1918)
olasz librettista, zeneszerző, író és költő. A milánói konzervatóriumban tanult hegedűt, zongorát és zeneszerzést. 1868-ban mutatták be egyetlen befejezett operáját, a Mefistofelét. Ezen felül Boito nem sok zenét szerzett. Írt ugyan egy másik operát is, ezt azonban később megsemmisítette. A leghíresebb szövegkönyvei: Giuseppe Verdi Falstaffja és Otellója, továbbá Amilcare Ponchielli La Giocondája. ––> „Isten és sátán közötti alku”
Eugène-Melchior de Vogüé (1848-1910)
francia író, irodalomtörténész, diplomata. Konstantinápolyi francia követség attaséjaként kezdte. Miután kilépett a diplomáciai szolgálatból, az orosz irodalommal kezdett foglalkozni. Útirajzai és az orosz irodalmi műveket bemutató cikkei jelentek meg, ezeket később kötetekben is kiadta. A korabeli orosz irodalomról írt könyve révén lett igazán híres, a könyv megjelenése után két évvel az akadémia tagjai közé választotta. Több orosz regényt lefordított, ő fedezte fel többek között Dosztojevszkijt a francia olvasók számára. Később eredeti regényei is figyelmet keltettek hazájában.
Pilisi Lajos (1878-1918)
színész, haditudósító. Deák Péter társulatánál kezdett komikus- és jellemszínészként dolgozni. 1905 és 1908 között a Pozsony–Győr–Sopron–Komárom-i társulatot vezette. Utoljára a sopron-szombathelyi társulatnál színészkedett és Szombathelyen kezdett foglalkozni írással. 1913-ban abbahagyta a színészetet, újságírónak állt. Regényeket, verseket, színdarabokat egyaránt írt (A királynő apródja, A kárpáti harcokból, A vörös malom).
Pornói Rezső (1892-1957)
gimnáziumi énektanár, római katolikus kántor. Előbb a Nemzeti Zenedében, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Zeneművei: misék, vegyes- és férfikarok, műdalok, nóták.
Fischer Sándor (1915-1995)
nyelvész, műfordító, pedagógus, dramaturg, karnagy, egyetemi tanár. A Zeneakadémián énekelni tanult. Ezzel egyidejűleg tanult művészettörténetet és nyelvtudományt is. Montágh Imre előtt a legismertebb beszédtechnika- és retorikatanár volt a Színház- és Filmművészeti főiskolán, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, a Magyar Rádiónál és a Magyar Televíziónál.
Imre István (1918–1983)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, grafikus. 1936-ban iratkozott be a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. A Főiskolán 1941-ben végzett, de már 1940-től kiállító művész. 1947 és 1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. Alig tízéves alkotói periódus után, 1950-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Az 1950-es évekre jellemző heroikus hangvételű olajfestmények után stílust váltott, az egyéniségének inkább megfelelő lírai hangulatú akvarelleket és a szecesszióra emlékeztető rézkarcokat készített (Almaszüret, Folyóparton, Olvasó leány).
Padur Teréz (1919-2010)
színésznő. Vidéki színházakban szerepelt. Így játszott többek között Sopronban, Nagyváradon, Pécsen, Kassán. Első férje Daniss Győző színész, rendező. A második világháború befejezése után mindketten a szolnoki, a debreceni, a kecskemét–szolnoki, a szolnok–békéscsabai, majd – alapító tagként – az 1954-ben önállóvá lett Békés Megyei Jókai Színház tagjai voltak.
Mocsár Gábor (1921-1988)
József Attila-díjas író, újságíró. Pályája elején verseket írt. Első regényeiben (Egy párttitkár feljegyzése, Forró napok a történelmi és társadalmi változásokra reagált. Munkáinak másik csoportjában, a szatirikus elbeszélésekben és regényekben ugyanezt a világot ábrázolja a visszájáról. Történelmi regényei és esszéi, valamint szociografikus írásai, társadalomrajzai legtöbbször Debrecen múltjához kapcsolódnak. A Magyarország felfedezése sorozat az ő kötetével indult (Forró napok, Süli-bógni, Faházikók).
Tánczos Tibor (1923-1979)
Jászai Mari-díjas színész. Diákévei alatt rendszeresen szerepelt amatőrtársulatokban, színészi pályáját 1946-ban, a szombathelyi társulatnál kezdte. Az ország több vidéki színházában játszott. 1954-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1962-1964 a veszprémi Veszprémi Petőfi Színház, 1964-1970 a győri Kisfaludy Színház, majd 1970-től haláláig ismét a veszprémi színház művésze volt. Drámai szerepek belső szenvedélytől fűtött alakításával tűnt ki (Az ígéret földje, Magyar rapszódia, Sztrogoff Mihály).
Iván József (1925-2012)
színész, operaénekes. Iskoláit szülővárosában végezte és a helyi legényegylet kórusában énekelt. Itt figyeltek fel rá, és egy próbaéneklés után felvették a Zeneakadémiára. Pályáját 1957-től a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte, 1964-től a kecskeméti Katona József Színház szerződtette. 1966-tól az Állami Déryné Színház, majd 1979-től 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig a Népszínház tagja volt.
Emmanuelle Riva (1927–2017)
BAFTA- és César-díjas francia színésznő. 1953-ban Párizsba ment, beiratkozott a színházi konzervatóriumba, ezt követően a Gramont Színházban szerepelt. 1957-től filmezett és három verseskötete is megjelent (Szerelmem, Hirosima; Nagydarab és Kicsiagy; Szerelem).
Al Lettieri (1928-1975)
amerikai színész. Dolgozott már együtt olyan híres színészekkel, mint Charles Bronson, Steve McQueen, John Wayne vagy Marlon Brando. 1957-1964 között sorozatokban volt látható. Első filmes szerepét 36 évesen kapta meg, az Akasztott ember című filmben. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1972-es Keresztapa című filmben volt, ahol Sollozzo nevű maffiózót, a Corleone család egyik ellenfelét alakította (Pokoli város, A szökés, Piedone Hongkongban).
Dominic Chianese (1931)
olasz származású amerikai színész, énekes, zenész. Iskolái elvégzése után Broadwayen kívüli színházakban játszott, majd a manhattani HB Studióban részt vett az első professzionális színházi tanfolyamon. Éttermekben és kocsmákban gitározott és énekelt, kiváló tenor és zenész. 1974-ben, Francis Ford Coppola beválogatta Chianese-t A Keresztapa II. szereplői közé (Az elnök emberei, Tűzharc, Törvényre törve).
Frank Braña (1934-2012)
asztúriai származású spanyol színész. Népszerűsége elsősorban spagettiwesterneknek, illetve számos akciótöltetű filmeknek köszönhető. Közel 200 filmben dolgozott színészként, vagy segédrendőzéként, esetleg tanácsadóként. Korának egyik ismert akcióhőse volt erős, lehengerlő megjelenésével és határozott tekintetével. A spagettiwesternek hanyatlását követően Braña nem maradt munka nélkül, mert ezúttal akciófilmekben, horrorfilmekben, krimikben és más egyéb filmekben folytathatta pályáját (Egy maréknyi dollárért; A Jó, a Rossz és a Csúf; Felszarvazták őfelségét).
Renata Scotto (1934-2023)
olasz opera-énekesnő (szoprán) és operarendező. Milánóban tanult énekelni, tizenkilenc éves korában debütált 1952-ben. Már 1957-ben ismert volt Olaszországban és még ebben az évben két napig Maria Callast helyettesítette a La Scala Edinburghban, hatalmas sikerrel, amelynek köszönhetően nemzetközi sztár lett. 1965-ben debütált a New York-i Metropolitan Operában, ahol 1987-ig 319 előadása volt. 1986 óta operarendezéssel is foglalkozik. 2011-én megkapta a Met Legendák-díjat.
Bürös Gyöngyi (1936)
színésznő. 1957–1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1961–1963 között az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 1963–1965 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1965–1966 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze volt. 1966–1971 között a debreceni Csokonai Színházban lépett fel. Drámai alkat, de vígjátékban és operettben is erőssége színházának (A magyar ugaron, Macskajáték, Holnap lesz fácán).
James Farentino (1938–2012)
Golden Globe-díjas amerikai színész, 100-nál több film és tévésorozat közreműködője. A New York-i American Academy of Dramatic Art színiakadémiára járt. Az 1950-es években színpadokon dolgozott. 180 cm magas termetével, karakteres mediterrán arcvonásaival és férfias orgánumával keresett színésszé vált, gyorsan kapta a kisebb-nagyobb filmszerepeket (Végső visszaszámlálás, Kék villám, Golyóálló).
Marisa Mell (Marlies Theres Moitzi, 1939-1992)
osztrák filmszínésznő, festő, televíziós személyiség. Az 1960-as, 1970-es évek olasz erotikus filmvígjátékaiban, valamint német és angol kalandfilmekben játszott szerepeivel szerzett nemzetközi ismertséget (Svejk, a derék katona; Maszkabál; Veszett kutya).
Cs. Németh Lajos (1940-2023)
Aase-díjas színész. 1958–1962 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1962–64 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja volt. 1964–1990 között a Madách Színházban lépett fel. 1990 óta a Budapesti Kamaraszínház, majd 2002-től a Turay Ida Színház tagja volt (Katonazene, Patyolat akció, A tizedes meg a többiek).
Dobos Ildikó (1942)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő. 1960-1964 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1964-1970 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1970-1991 között a Veszprémi Petőfi Színház. 1993-1995 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1999-2010 között a debreceni Csokonai Színházban szerepelt. 2016-ban ismét a veszprémi Petőfi Színházban lépett közönség elé.
Egri Csaba (1945-1977)
író, műfordító. 1963-tól publikált napilapokban és folyóiratokban. 1968–1977 között a Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának külső munkatársa volt. 1976-tól a Film, Színház, Muzsika számára írt tárcákat, kritikákat. Riportokat készített; dramatizált, két rádiójátéka is elhangzott. Német és angol műfordításai is megjelentek.
Harmath Albert (1949)
színész, énekes. 1974-1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1977-1981 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1981-1984 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1984-1988 között a Budapesti Operettszínház tagja volt. 1980-ban a Rock Színház alapító tagja volt. 1988-tól szabadúszó.
Kovács M. Mária (1953–2020)
történész, szociológus, 22 éven át a Közép-európai Egyetem professzora. A nemzetközi kisebbségvédelem és a magyar zsidóság története, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra.
Dévényi Ádám (1957-2016)
dalszerző-előadó. Nevéhez olyan népszerű dalok fűződnek, dalszövegíróként, mint a Közeli helyeken, vagy az Adj helyet magad mellett; szerzeményei közül a legismertebbeket a Bikini együttes vitte sikerre. Pályatársai kimagasló tehetségként, korának kiemelkedő lírikusai közt tartották számon.
Bennet Evan „Ben” Miller (1966)
angol színész, humorista, rendező, forgatókönyvíró. Egyetemi évei alatt a színjátszókör tagja volt, ahol későbbi hírességek is kollégái voltak. Az 1990-es Országos Diákszínjátszó Fesztiválon nyújtott Hamlet-alakítását a zsűri dicsérettel illette. Kezdetben Alexander Armstronggal nagysikerű humoros tv-műsorokat készített, később több filmben is szerepelt (On-lány, Johnny English, A nagy alakítás).
Billy Zane (William George Zane Jr, 1966)
görög származású, amerikai színész, producer és előadóművész. Gyerekkorától kezdve a színművészet érdekelte. Svájcban elvégezte a TASIS-t, egy neves színitanodát, később járt a Harand Camp Of Theater Arts nevű iskolába, Chicagóban. Első filmszerepét a Vissza a jövőbe című trilógia első részében kapta (A báránysültek hallgatnak, Titanic, A háború démonjai).
Holecz Károly (Karel Holec, 1969)
magyarországi szlovén újságíró és író, a Porabje című nemzetiségi hetilap egyik szerkesztője. Körmenden végezte középiskolai tanulmányait, majd Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanult szlovén nyelv és technika szakon. Első elbeszéléseit a Porabje közölte, majd 2003-ban kötetben is megjelentek.
Kara Tünde (1974-2019)
Jászai Mari-díjas magyar színművész. A békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány iskolájában végzett (1992-1996). Később ugyanitt színészmesterséget tanított. 1996-tól a helyi Jókai Színház társulatának tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Sződy Szilárd (1878–1939)
szobrász- és éremművész. Az Országos Iparművészeti Iskolában tanult, ahol rajztanári oklevelet szerzett, majd Olaszországban és Németországban képezte magát. Az első világháború idején orosz hadifogságba került és a Szibériában töltött 38 hónapos fogsága alatt 150 akvarellt, 100 érmet és plakettet készített. Számos hősi emléket, síremléket készített (Przemyśli 2-es tüzérezred hősi emlékműve, Charles Darwin és Puskás Tivadar [mérnök] emléktáblája).
Anhalt István (1919-2012)
kanadai magyar zeneszerző. A budapesti Zeneakadémián 1937 és ’41 között Kodály Zoltán tanítványa volt. 1942-ben munkaszolgálatra hurcolták, ahonnan két év múlva megszökött, és a második világháború végéig bujkált. Ez a megpróbáltatás alapvető hatással volt életművére. A felszabadulás után rövid ideig a budapesti Operaház korrepetitora volt, majd Franciaországba emigrált. 1949-től Kanadában élt. 1955-ben kapta meg az állampolgárságot. Montréalban huszonkét évig oktatott a McGill Egyetemen, ahol 1964-től 1971-ig vezette az elektronikus zenei stúdiót. A kingstoni Queen’s Egyetemen tizenhárom éven át volt a zeneszerzés professzora.
Varga Magda (1922-2015)
opera-énekesnő (drámai mezzoszoprán), a debreceni Csokonai Színház örökös tagja, operatársulatának haláláig meghatározó alakja, érdemes művész. 1950-ben az Állami Népi Együttes, 1951-től 1956-ig a Magyar Állami Operaház kórusában énekelt, s a Gördülő Opera társulatával is szerepelt.
Gutai Magda (1942–2013)
József Attila-díjas író, költő, orvos. 1962–1968 között a Semmelweis Egyetem hallgatója volt. 1968–1989 között a Medicina Könyvkiadó orvosszerkesztője volt. 1989-től az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben csoportos művészetterapeutaként működött.
Bilicsi Mária (1943–1994)
színésznő. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban indult pályája, majd 1963-ban a Veszprémben (Petőfi), 1964 és 1968 között a Győrben (Kisfaludy), majd egy rövid ideig az Állami Déryné Színháznál volt szerződésben. 1968-tól 1971-ig a Vígszínház, 1971 és 1978 között pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1978-tól haláláig szabadfoglalkozású művész.
Kozák András (1943-2005)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, művészeti vezető, érdemes- és kiváló művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1965-ben fejezte be. Előbb a szolnoki Szigligeti Színház, majd 1966 és 1991 között a Thália Színház, illetve az Arizona Színház művésze volt. 1991 és 2001 között az akkori Nemzeti Színházban (a jelenlegi Pesti Magyar Színházban) játszott. Ezt követően 2003-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja és művészeti vezetője volt. Itt nemcsak játszott, hanem több darabot rendezett is. Mind színházi alakításai, mind filmszerepei közül jó néhány emlékezetes marad (Szegénylegények, Csend és kiáltás, Bekötött szemmel).
