Forrás: Piramis, zikkurat, Vajdahunyadvár: a maradandóság szobrai [papiruszportal.hu, szerző: Mika Róbert, 2005]
Hiába van egy épület jól megtervezve, hiába álmodják bele a kor technikáját, hiába a praktikus a terek kialakítása… hiába csodálatosak ezek a műtárgyak, az emberi hiba, gyarlóság vagy éppen a pénztelenség, esetleg az idő hiánya romba dönthet minden szépséges alkotást…
„– Hallod? – állt meg Bütyök. – Ez valami bolthajtás. Talán pince van alatta…
– Lehet, de ne ugrálj rajta. Majd szépen letisztítjuk előbb.
– Tutajoskám, ezen nyugodtan ugrálhatsz! Az öregek tudtak építkezni. Olyan, mint a vas. Ide nézz!
Bütyök két lábbal ugrott fel a levegőbe, hogy a bolthajtás erősségét bebizonyítsa…” /Fekete István: Tüskevár/
A következményt mindannyian ismerjük… de mi történt
A Szent István-bazilika is cifra életutat tudhat maga mögött. Hild József, az egri székesegyház építője kapott megbízást az akkor még 60 ezres lélekszámú Pesttől, hogy a lipótvárosi templom helyébe tervezzen egy olyan épületet, amely a firenzei dómmal vetekedik. Hild tervei valóban monumentálisak voltak, a kilencosztású klasszicista épület a városképhez nagyon jól igazodott. Mindössze egyetlen gond akadt, ennyi pénze a városnak nem volt. A tervet meg kellett változtatni. Az új épület már olcsóbb és romantikus stílusú lett. 1847-ben meg is kezdődtek az alapozási munkák, amelyek hamarosan, a szabadságharc miatt el is akadtak, és csak 1851-ben folytatódtak. Hild 1867-ben meghalt, a munkák még csak a „földszinten” tartottak.
Ybl Miklós folytatta az építkezést, aki összevetette Hild terveit a megvalósítással, és néhány ponton módosítani szeretett volna, de a megrendelők csökönyösen ragaszkodtak az eredetihez, hiába hívta fel a figyelmet kulcsfontosságú hiányosságokra, tévedésre. Ennek következménye volt, hogy a kupola 1868. január 22-én délután 3 óra 10 perckor óriási robajjal egyszerűen összedőlt. Szerencsére a tragédia előtt Ybl kiüríttette a munkaterületet, így emberéletben nem okozott kárt a megjósolt baleset (mellesleg 4 órára szemlére hívta Ybl az építőbizottságot a kupolához).
Az eset végre meggyőzte az akadékoskodókat arról, hogy Ybl nem a levegőbe (…) beszél. Évekig tartott, amíg eltakarították a törmeléket, visszabontották az olcsó mészkő pilléreket, boltíveket. Az új kupolatartók tizenegy évvel a baleset után, csak 1879-ben készültek el. Ybl még ekkor is bizonytalan volt, hogy megtartja-e a kupolát. Végül 1887-ben úgy döntött, hogy a 16 pillér elég stabil a szerkezet megtartására. Bár a kupoladob 1889-ben elkészült, Ybl nem érhette meg az épület átadását, 1891-ben meghalt. Mintegy 60 évvel az építkezés megkezdése után Kauser József fejezte be a Szent István-bazilika építését.
A második világháború több budapesti építményt is megrongált. Az imént említett Szent István-bazilikában is olyan komoly károk keletkeztek, amelyet hosszú évtizedek alatt sem lehetett kijavítani.
Ráadásul, a kupola 1947-ben kigyulladt, a tűz kitörése előtt a tetőn bádogosok dolgoztak, a rézlemezeket forrasztottak. Az eset jelentős károkat okozott a bazilikában, főként a kupola szerkezetében.
A szakszerűtlen, olcsó megoldások pedig csupán ideiglenesen, de még csak nem is gazdaságosan oldották meg legtöbb esetben a károkat. Kivétel talán a Széchenyi-lánchíd, melynek újjáépítése során több szempontból is figyelembe vették a modern kor követelményit, illetve a lehetséges megoldásokat úgy, hogy az ne legyen illúzióromboló.
Comments on “A Szent István-bazilika [és kupolája]”