a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: bookworm
Ha egy toplistát kellene összeállítani a leghíresebb emberekről, Leonardo da Vinci minden bizonnyal szerepelne a nevek között. Ha a képzőművészeket vizsgálnák, az első három hely valamelyikére kerülne, de ha a reneszánsz képviselőiről szólna a vizsgálat, akkor minden bizonnyal Leonardo lenne a listavezető.
Ki volt ez az ember, akinek életműve, felfedezései a mai napig izgalomban tartják a világot, s neve napjainkban egy (szintén) listavezető könyv címében is szerepel? Erre a kérdésre ad választ az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent kötet.
A díszdobozos könyv vagy inkább album impozáns kinézete és súlya tekintélyt parancsoló. A vastagabb-vékonyabb lapok színe fakósárga, mintha egy régi könyv tárulna elénk. A rajzok nagy része barnás árnyalatú, szintén az elmúlt időket idézi, ami tökéletesen illik Leonardóhoz, a titokzatos tudóshoz és jelenséghez, akinek népszerűsége csöppet sem vesztett az elmúlt ötszáz év alatt. A reneszánsz ember kifejezés pontosan ráillik a mesterre, kísérletei, a létező legtöbb dolog, a tudományok iránti olthatatlan kíváncsisága máig példaképpé teszi.
Leonardo da Vinciről nem maradt fenn hitelesnek mondható arckép, és érzelmeiről sem ír feljegyzéseiben, a dolog pikantériája, hogy (a most divatos) nemi vonzódásáról is találgatnak. Már az is csodaszámba megy, hogy az 1452. április 15-én éjjel kb. fél 11-kor született törvénytelen gyermeket elfogadta mostohaanyja. Bár származása miatt több pálya tiltott volt számára, de legalább nem nélkülözések közepette és kivetettként élhetett.
A könyv részletesen bemutatja Leonardo életének állomásait. Megismerjük a hadmérnököt, a zenészt, aki hangszerek feltalálásával is kísérletezett, zenét szerzett, művészi és mérnöki megbízatásokat teljesített. Kikísérletezte az óriás nyílpuskát, a robbanó íjat, önjáró kocsit és sok minden mást, de foglalkozott építészettel, várostervezéssel is. Anatómiai leírásai mára csak érdekességszámba mennek, de az agy vizsgálatakor az érzelmek központját már jó helyre képzelte. A térképrajzolás mellett színházi díszleteket tervezett, ehhez persze a világítás, a háttérfüggönyök, a repülő Merkúr, lángoló mandarla is hozzátartozott. Azt is sokan tudják, hogy repülőgépet tervezett. Műveiben nemcsak a geometria szabályaira hagyatkozott, de a zenéből ismert, Püthagorasz által megállapított hangközarányok is felfedezhetők egyes képein, például Az utolsó vacsorában.
A kötet nem szigorúan Leonardóval foglalkozik, hanem művészettörténeti áttekintés, kor- és társadalomrajzot is ad. Keretes írásokban olvashatunk például rövid életrajzot Cesare Borgiáról, Leonardo de Mediciről, Andrea Mantegnáról, a D’Este család történetéről, az apokalipszisről, a geometriai hármas szabályról, egy-egy találmányáról. A befolyásos Lodovico Sforza két szeretőjét is lefestette Leonardo, egyikük Lucrezia Crivelli később I. Ferenc kedvese lett. Az időrendi áttekintést megkönnyítendő, néhány lapszélen röviden, címszavakban összefoglalva elolvashatjuk az oda vonatkozó állomásokat.
A kötet fejezetei Leonardo életének fontosabb állomásait mutatják be időrendben, egy-egy nevezetesebb alkotását is, mint a sok találgatásra okot adó Louvre-beli Mona Lisát. A betűméret az ideálisnál kisebb, a régi írásmód képzetét keltő számok közül a 4-est a gyakorlatiasabbak 9-esnek olvassák. (A tartalomjegyzékből sajnos kimaradt egy fejezetcím.)
A rengeteg rajz, térkép, festmény és festményrészlet mellett facsimile iratokat is találunk, borítékból vagy tasakból kihúzhatjuk őket, gondosan beragasztott, kinyitható füzetkéket bogarászhatunk. (A kínai nyomda nem végzett rossz munkát.) Az eredeti szöveget a mellékletben lefordították, természetesen a kötet végén képjegyzék, tárgy- és névmutató is található, de az érdeklődők ajánlott irodalmat és internetcímeket is böngészhetnek. Ideális szemléltető eszköz lehet művészettörténet- vagy történelemórán.
A mester a korabeli festőkre nagy hatással volt, számos alkotását utánozták. És ma is utánozzák. Képei gyakran tűnnek fel logóként, de már blúzon is (néhány éve egy könyvkiadó könyvlistájának borítóján is) láttam a Hölgy hermelinnel-t. Ez a kép – akárcsak a Mona Lisa – kisméretű, krakkói barangolásunkkor döbbentem rá, hogy nem akkora, mint amekkora a híre. A Mona Lisa Andy Warhol sajátos látásmódjában, többfélében is megjelenik, a Da Vinci-féle külön fejezetet kapott, érdekes látni magát az ötszáz éves képet, és a mai embereket, különös összevetése a múltnak és a jelennek.
A Leonardo hagyatéka alapos, tömör, összefoglaló alkotás, nem bocsátkozik feltételezésekbe. A mester sokoldalúságát mutatja be áttekinthetően, érdekesen, olvasmányosan. A rengeteg illusztráció sem nyomja el a szöveget. Az ismeretterjesztő könyv nem hiányozhat a könyvespolcról, ajánlható középiskolásoknak, tanároknak, különleges kiállítása miatt könyvgyűjtőknek, illetve bárkinek, akit érdekel a szerző vagy akit a Kód a kor jobb megismerésére sarkall.
Fülszöveg
Leonardo da Vincit a reneszánsz kor legkiválóbb mesterének, korát messze megelőző zseninek tartják. Bár elsősorban olyan festményeiről ismert, mint a Mona Lisa vagy az Utolsó vacsora, Leonardo több volt, mint kivételesen tehetséges festő. Saját magát elsősorban mérnöknek tartotta. A Leonardo da Vinci hagyatéka bemutatja a művész-mérnök életét és korát, sorra veszi az életmű fontosabb témáit és alkotásait. A gazdagon illusztrált kötet 30 eredeti dokumentum hasonmás kiadását is tartalmazza, többek között Leonardo születésének bejegyzését, a milánói hercegnek, Lodovico Sforzának küldött levelét, Cesare Borgia által kiadott menlevelét, Imola városáról készített térképét és számos tudományos feljegyzését és vázlatát.
Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka. A reneszánsz mester élete és munkái 30 eredeti dokumentum hasonmás kiadásával (The Treasures of Leonardo da Vinci, Carlton Books, 2005)
Alexandra [Pécs, 2006]
Kötött, védőborítóval, 310x280x39 mm, 68 oldal
Fordította Bozai Ágota
ISBN: 963 369 601 1
Comments on “A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka”