Névnapok: Szilveszter, Ajándék, Dára, Darina, Darinka, Donáta, Katalin, Katarina, Katerina, Kitti, Máriusz, Melani, Melánia, Szilvesztra, Ubul
Esemény:
Az év utolsó napja, szilveszteri óévbúcsúztató.
Meghalt Apáczai Csere János (Tsere János, 1625?–1659) erdélyi magyar polihisztor, pedagógus, filozófus, kálvinista teológus, a magyar nevelésügy és az anyanyelvi tudományos ismeretterjesztés előfutára, az erdélyi puritánus mozgalom kiemelkedő alakja, az első magyar enciklopédista, a karteziánus ismeretelmélet korai magyar követőinek egyike.
Fennmaradt pedagógiai eszméi és iskolaszervezési törekvései – természettudományos és anyanyelvi oktatás, tudományegyetem szervezése – alapján méltán tarható a korszerű magyar neveléstudomány apostolának. Az elmaradottsággal vívott küzdelme során újszerű elgondolásokkal harcolt az oktatásügy megjobbításáért, a tananyagában és szervezeti felépítésében egyaránt korszerű iskolarendszerért, a tanári hivatás megbecsüléséért, és mindehhez kapcsolódóan a korszerű tudományos gondolkodás és művelődési viszonyok meghonosodásáért, a polgári társadalom kiépüléséért, a pallérozott anyanyelvi írásbeliség kialakulásáért.
Meghalt Gustave Courbet (1819–1877) francia festő.
Az egészséges naturalizmus képviselője és a modern realista festészet megteremtője, a barbizoni iskola egyik legnagyobb tehetségű és hatású egyénisége. Párizsban jogot kezdett tanulni, de csakhamar a festészetet választotta és a társasági életet. Harcolt nemcsak a művészet szabadságáért, hanem az emberi szabadságjogokért is. 1871-ben részt vett a Párizsi Kommünben, mint a művészeti bizottság elnöke. A kommün bukása után elfogták, vád alá helyezték, műveit elkobozták. Temperamentumos, extrovertált egyénisége, s festői tehetsége révén magába szívta az állandóan változó külső világ képeit, melyek összefonódva belső érzéseivel kivetültek vásznaira, mely által létrejött gazdag tematikájú realista, gyakran lírai realista festészete. A festészeti műfajok egész arzenáljával kápráztat el bennünket, festett portrékat, csoportképeket, kompozíciókat, tájképeket, állatképeket, erotikus képeket, aktokat, csendéleteket (A forrás, Temetés Ornans-ban, Kőtörők).
Megszületett Henri Matisse (1869–1954) francia festőművész, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb alakja.
A modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt. Matisse fauvizmusa (a „vadak” festészeti mozgalma) – az impresszionizmus után – a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak. Szomszédja, Emile Wéry festő által fedezte fel magának Matisse az impresszionizmust. 1908-ban megnyíltak első kiállításai, 1914-ben a háború kitörésekor festményeit elkobozták. 1918-ban Picassóval közösen állított ki, 1939-től, a háború kitörésétől Nizzában lakott (A tánc, Macska piros halakkal, Muzsikusok).
Megszületett Ruttkai Éva (Russ, 1927–1986) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész.
1944 októberétől decemberig Eőry Kató színésznőnél talált menedéket édesanyjával a deportálás elől, később Eőry Kató lányának irataival menekült tovább egy biztonságosabb helyre. 1948-tól a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, 1951-ben visszatért a Vígszínházhoz, amelynek haláláig tagja is maradt. Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, ezeket nagylemezei örökítették meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt. Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott (Butaságom története, Abigél, A fantasztikus nagynéni).
Ezen a napon született:
Gottfried August Bürger (1747-1794)
német író, költő, a Münchhausen báró kalandjai szerzője. Költeményeinek első gyűjteménye (Gedichte) 1778-ban jelent meg Göttingenben, és azóta számtalan kiadást ért meg. Legismertebb műve a Münchhausen báró kalandjai (1786), egy nagyotmondó katonanemes képtelen és mulatságos anekdotái, históriái. A világhírű történetfüzérnek számos újramesélése, megfilmesítése létezik szerte a világon.
Óváry Lipót (1833-1919)
történész, levéltáros, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar–olasz történelmi, diplomáciai kapcsolatok múltjának kutatása terén végzett jelentős munkát, számos forráskiadvány összeállítása fűződik a nevéhez. 1904-től 1908-ig a Magyar Országos Levéltár élén állt országos főlevéltárnoki címmel.
Kuncz Aladár (1885-1931)
erdélyi magyar író, szerkesztő, kritikus, műfordító. A Fekete kolostor című regényével vonult be a két világháború közti klasszikus magyar és világirodalomba. Pályafutásának első szakaszában a Nyugat munkatársa. Többször is Párizsban és Franciaország különböző vidékein töltötte nyári szabadságát. Esszéin, egy-egy novellája könnyedségén is érezni a francia „esprit” hatását. Valójában egykönyvű író, a Fekete kolostor írója. Ez a mű „maradandóan tükrözteti a kort, mely létrehozta, s híven, biztosan őrzi annak a nevét, aki írta” (Kosztolányi Dezső).
Prinner Antal (Anton Prinner, 1902–1983)
magyar származású francia konstruktivista, szürrealista festő, szobrász, illusztrátor. 1920-tól a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1928-ban Párizsba költözött, ettől kezdve életé végéig külföldön élt. 1942-től vett részt kiállításokon.
Nathan Mironovics Milstein (1903-1992)
ukrán-amerikai hegedűművész. 11 éves korában bekerült az Auer Lipót vezette szentpétervári konzervatóriumba. 14 éves korában visszatért Odesszába. 26 évesen Amerikában, New Yorkban debütált. 39 évesen emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. A 20. század egyik legkiemelkedőbb hegedűművésze. Kiválóan játszott Bachot és romantikus műveket. Saját műveket is írt.
Richard Seaver (1926-2009)
amerikai műfordító, szerkesztő és könyvkiadó. A cenzúrával dacolva olyan szerzők műveit ismertette meg az amerikai közönséggel, mint Samuel Beckett, Jean Genet, Henry Miller, William S. Burroughs, Hubert Selby, Eugène Ionesco, E. M. Cioran, D. H. Lawrence, Jack Kerouac, Harold Pinter és de Sade márki. Több mint 50 kötetet fordított franciáról angolra.
Giorgio Ardisson (1931-2014)
olasz színész, korának egyik figyelemre méltó színésze volt. Első filmje Mauro Bologninivel készült, az Arrangiatevi! egy olasz komédia, amelyben mellékszereplő volt. Az 1960-as évektől néhány ügynökfilmben tűnt fel. Ekkor, mint az olasz James Bond-ot kezdték emlegetni. Fess és sármos megjelenésén túl nem volt híján a színészi képességeknek. Változatos fogadtatású filmek nem okoztak törést karrierjében, mivel egy rosszul sikerült filmalkotás ellenére is mindig megbízható, karakteres és aktív színész maradt (Mészárlás a Grand Canyonnál, A fekete Zorro, Kegyetlen kobrák).
Sir Anthony Hopkins (1937)
kétszeres Oscar-díjas walesi színész, a filmtörténelem egyik legmeghatározóbb egyénisége. A Királyi Színiakadémián végzett, ezüst fokozattal. Filmes pályáját Az oroszlán télen Oroszlánszívű Richárdjaként kezdte, amiért a Brit Filmakadémia díjára jelölték. Ezután olyan filmekkel folytatta, mint A híd túl messze van, A mágus – Rémisztő Love Story, Az elefántember, a Lázadás a Bountyn, a Szenvedélyek viharában, az Árnyékország, a Szellem a házban, A vadon foglyai, a Zorro álarca. A bárányok hallgatnak kannibál Dr. Hannibal Lecter szerepéért elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, amelyre utána még háromszor jelölték. Filmtörténeti rekord, hogy alig húszpercnyi jelenlétéért mégis legjobb férfi főszereplő kategóriában vehette át az aranyszobrocskát. 1993-ban II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte. 1995-ben rendezőként is debütált az August című filmmel, amelyben szerepelt is. Huzamosabb ideje az Egyesült Államokban él, és a brit mellett amerikai állampolgársággal is rendelkezik (Nixon, A leggyorsabb Indian, RED 2.).
Réti Árpád (1939-2021)
színész, az egri Gárdonyi Géza Színház Örökös Tagja. Színészként a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1964-ben. Pályáját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kezdte. 24 évig volt a társulat tagja. 1988 novemberében települt át családjával Magyarországra. 1989-től az egri Gárdonyi Géza Színház művésze. Előadóművészként önálló estjein verseket, balladákat mondott.
Sarah Miles (1941)
angol színésznő, a hatvanas évek csábos királynői között emlegetik. Édesanyjának sikerült lányát tizenötévesen beíratnia a Royal Academy of Dramatic Art drámaiskolába, 1960-ban debütált London színpadján. Nem sokkal később televízióban szerepelt, 1962-ben keltett nagy feltűnést A tárgyalás című filmben. 1970-ben, a Ryan lánya című filmje, amely produkció Robert Mitchum és Miles első közös munkája is volt, Miles megkapta az Oscar-jelölését. Viszonylad korán visszavonult a filmezéstől (A szolga, A Lady sofőrje, Remény és dicsőség).
Ben Kingsley (Sir Ben Kingsley, 1943)
Oscar-díjas angol színész, indiai gyökerekkel. 1967-ben a Royal Shakespeare Company tagja lett. Richard Attenborough 1982-ben bemutatott Gandhi című filmjében Mahátma Gandhi megformálásáért elnyerte a legjobb főszereplőnek járó Oscar-díjat. Kingsley egy csapásra nemzetközi hírnévnek örvendő színész lett, de tartott attól, hogy beskatulyázzák, ezért pályája során igyekezett sokféle, változatos szerepeket eljátszani. Művészi érdemeinek elismeréseként, 2001-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte (Schindler listája, A. I. – Mesterséges értelem, Jó üzlet a háború).
Gittai István (1946-2020)
József Attila-díjas erdélyi magyar költő. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, 1991-től a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Váradnak is munkatársa (Megmentett visszhang, Határaimat keresem, Létesszencia).
Donna Summer (1948–2012)
ötszörös Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő. Az 1970-es évek Amerikájának egyik legnagyobb diszkósztárja. Számos rangos zenei díjat kapott, lemezei több mint 120 millió példányban fogytak el világszerte, így minden idők egyik legsikeresebb előadója.
Joe Dallesandro (Joseph Angelo D’allesandro, 1948)
amerikai színész. Húszas évei legelején vált az underground filmek legnagyobb sztárjává. Korai szerepeiben lényegében saját magát alakította. Noha elsősorban arról volt nevezetes, hogy gátlástalanul meztelenre vetkőzött a filmjeiben, amennyiben a szerep ezt kívánta, természetes játékstílusa, egyszerre férfias és uniszex megjelenése is fontos szerepet játszottak népszerűségében (Andy Warhol – Frankenstein, Alkalom szüli az orvost, Cry-Baby).
Boross Mária (1949)
színésznő, ügyvezető igazgató. Színészi pályáját a kecskeméti Katona József Színházban kezdte 1968-ban. 1969-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1970-től az Állami Déryné Színház tagja volt. 1978-tól tíz évig a debreceni Csokonai Színház színésznője volt. 1989-től szabadfoglalkozású színművésznő. 2005-től a Hungaro Filmcasting ügyvezető igazgatója.
Budai Katalin (1953-2013)
irodalomtörténész, színikritikus, szerkesztő, a Színházi Kritikusok Céhének tagja volt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett, majd az egyetem Esztétika Tanszékén és a Színházi Intézetben kétéves doktori képzésen vett részt. Az Akadémiai Kiadó szerkesztője lett, ezzel párhuzamosan irodalmi és művészeti írásokat publikált. Autóbalesetben halt meg.
Berkes Gábor (1962)
zenész, zeneszerző, producer. Gyermekszínészként több filmben is játszott. A 80-as években az Első Emelet együttes hozta meg a sikert számára, majd a Rapülők és az Emberek együttes tagja volt. A zenélés mellett produceri tevékenységet is folytatott. 2014 óta a Turay Ida Színház zenei vezetője (Keménykalap és krumpliorr; Utánam, srácok!; Eszter hagyatéka).
Valentina Vargas (1964)
chilei színésznő. Első szerepeit a szülővárosában működő Teatro Camilo Henríquez színházban játszotta el, később klasszikus balettet tanult a Chilei Egyetem zenekonzervatóriumában. Drámaművészeti tanulmányait Párizsban folytatta, pantomimiskolába is járt az amerikai Colorado állambeli Boulder-ban (A rózsa neve, A nagy kékség, Óvóbácsik).
Gong Li (1965)
kínai színésznő. Nemzetközi megjelenését Csang Ji-mou rendezővel való közös munkája segített elő, és fontos résztvevője a kínai mozi Európába és az Egyesült Államokba való eljuttatásának. Népszerűsége ellenére Gong Li éveken át elkerülte Hollywoodot megfelelő angol tudásának hiánya miatt (Egy gésa emlékiratai, Hannibal ébredése, Sanghaj).
Stefanovics Angéla (1978)
Jászai Mari-díjas színésznő, forgatókönyvíró, filmrendező. Érettségi után elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára. 10 évig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt, a társulat megszüntetéséig. Országos ismertségre 2007-ben, a Budapest Bank reklámarcaként (Emese) tett szert.
Szemenyei János (1981)
színész, zeneszerző. Elsőre nem vették fel a színművészetire, ezért több vidéki színházban is vállalt statiszta szerepeket. A Madách Színház Stúdiójának növendéke is volt. 2001–2005 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, operett-musical szakon. Diplomaszerzése után a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, majd 2009–2011 között a Vígszínház tagja lett. 2011-2023 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. A színészet mellett zeneszerzéssel is foglalkozik.
Rusznák Adrienn (1984)
színművész. A középiskola utolsó évében gondolt arra, hogy színész lesz. Előbb stúdiósként az Új Színházba került, onnan pedig 2006-ban a Stúdió K Színházhoz szerződött. 2016-2019 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója volt. 2018-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Rendezőasszisztensként, a rendező munkatársaként is dolgozott.
Rusznák András (1984)
színművész. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2009–2010 között a tatabányai Jászai Mari Színházhoz szerződött, 2010–2012 között szabadúszó volt, 2012–2016 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja, majd 2016-tól a Radnóti Miklós Színházhoz szerződött, ahol 2023-ig volt társulati tag. Középiskolás kora óta ír.
Ezen a napon halt meg:
Abraham van Diepenbeke (1596-1675)
holland barokk festő a flamand iskolából, egyike Rubens legjobb tanítványainak és segédeinek. Antwerpenbe 1629 körül ment, ahol 1638-ban vették fel a festők céhébe, és 1641-ben lett az akadémia (az antwerpeni Szt. Lukács céh) feje.
Jean-François Marmontel (1723–1799)
francia történész és író, az enciklopédista mozgalom tagja. 1745-ben Voltaire tanácsára, irodalmi sikerek reményében Párizsba utazott. 1748 és 1753 között sikeres tragédiákat írt, amelyek ugyan mérsékelt sikert arattak a színpadon, ám ahhoz elegendőnek bizonyultak, hogy Marmontel bekerüljön az irodalmi körökbe. 1763-ban a Francia Akadémia tagjává választották (Belisarius, Erköltsi mesék, A szép Anikó).
Jul Variboba (Giulio Varibobba, 1724?-1788)
itáliai albán költő. Az első, széles körben elismert albán lírikus. Költői életművét a Rómába érkezése után megírt, Gjella e Shën Mëris s’Virgjër (’Szűz Mária élete’) című terjedelmes lírai költemény határozza meg. A mű 1762-ben jelent meg, s a 18. századból az egyetlen fennmaradt arberes nyelvű könyv. Több kisebb versét a 19. század végén Vincenzo Librandi jelentette meg albán nyelvkönyvében. Alkotásai nemcsak az arberes irodalom kiemelkedő, alapvető munkái, hanem az egyetemes albán irodalom gyöngyei is.
Félicité de Genlis (1746-1830)
francia írónő, hárfás és pedagógus. Már gyerekkorában kitűnt éles eszével és tanulásvágyával. Hatéves korában világi kanonissza lett, tanulmányai során enciklopédikus tudást szerzett. A kor egyik neves hárfása, Georg Adam Gaiffre lett a zenetanára. Virtuóz technikára tett szert és átiratokat szerzett hárfára Rameau, Scarlatti, Händel és más szerzők csembalóra írt műveiből. Sokat tett a 18. századi Párizsban kifejlesztett új pedálos hangszer népszerűsítéséért. Hárfaiskolájának különlegessége volt, hogy megpróbálkozott az ötujjas játékkal.
Aleksis Kivi (1834-1872)
finn író, a finn dráma és regényírás atyja, a finn nyelvű irodalom egyik megteremtője. Korának meghatározó kulturális áramlata a finn nemzeti ébredés. Barátai a svéd anyanyelvű fiatal fennománok közül kerültek ki, akik kiemelkedő tehetségnek tartották, és anyagilag is segítették. Versei és regényei mellett, 1864-ben jelent meg a finn színházak repertoárján máig rendszeresen szereplő drámái (Hét testvér, A pusztai vargáék, Lea)
Ion Creangă (1837-1899)
a román irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. A román irodalom panteonjába mint mesemondó és író, de főként Gyermekkorom emlékei című önéletrajzi írása révén lépett be. Sok mesét írt népies nyelven, de írt rövid anekdotákat és elbeszéléseket is. Fő műve a Gyermekkorom emlékei, amelyben a szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be. Rövidebb, többnyire vicces tartalmú történetekből áll, leírván a falu egyedi tárgyait és szokásait is (A kecske és a három gidó, Fehér szerecsen, A rászedett medve).
Carl Millöcker (Carl Joseph Millöcker, 1842–1899)
osztrák zeneszerző, „az operettkomponisták atyja”. Tizenhat évesen egy színházi zenekarban fuvolázott, majd a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában képezték tovább. Franz von Suppé ajánlása alapján 1864-ben, Grazban színházi karmesteri posztot kapott. 1866-ban visszatért Bécsbe. Komponistaként 1865-ben mutatkozott be (Az asszonyok szigete, A koldusdiák, A szerencsegyermek).
Kiss József (1843-1921)
költő, szerkesztő, a Petőfi Társaság tagja. 1867-ben, amikor kimondták a zsidók emancipációját, Pestre ment, hogy kiadassa verseit. Első sikerét 1875-ben aratta Simon Judit című balladájával, ami Toldy Ferenc kezébe került, aki a költeményt bemutatta a Kisfaludy Társaság ülésén. A költemény és vele a költő neve csakhamar országszerte ismertté vált, balladáit és egyéb verseit attól fogva jelentékenyebb érdeklődéssel fogadták. Pályája kezdetén balladákat írt, majd a falusi zsidóság életét ábrázoló tematikájukkal keltettek feltűnést. Később abbahagyta a műfajt, új témájává a város, a modern ember problémái lettek (Ágota kisasszony, Ünnepnapok, Knyáz Potemkin).
Kollár Péter (1855-1908)
magyarországi szlovén író, katolikus pap. Irodalmi munkásságának kimagasló alkotása a vendvidéki szlovén iskolák részére írt bibliai tankönyve. Művei kinyomtatása a Szent István Társulatnál készült.
Miguel de Unamuno (1864–1936)
spanyol (baszk) író, költő, filozófus, a Salamancai Egyetem egykori rektora. Munkásságának nagy részét esszék alkotják, ami kedvelt műfaja volt. Egzisztenciális témákról, kultúráról, történelemről és filozófiáról elmélkedett. Versei konkrétak, világosak és egyenesek. Kitűnik gondolatainak mélysége, nyugtalansága, aggályai, az egyént elnyelő szenvedély, a lelki harc. Mottója: gondold az érzést, érezd a gondolatot (Ez aztán a férfi!, A tragikus életérzés, A halál filozófiai megszólításai).
Czigány Dezső (1883–1937)
festőművész. A 20. század elején a modern stílusirányokkal megismerkedve kialakította egyéni stílusát, mélyre hangolt színű arcképeket, aktokat, csendéleteket festett kötött, a formát hangsúlyozó előadásban. Budapesten, majd Münchenben és a nagybányai művésztelepen tanult. 1905-ben Párizsban a Julian Akadémiára járt. Az évtized második felében a magyar Vadak stílusában festett portréival hívta fel magára a figyelmet. A kecskeméti művésztelep létrejöttekor Nagybánya helyett Kecskemétet részesítette előnyben. Az első világháború után Franciaországban élt (Műtermi csendélet, Gyermektemetés, Tájkép).
Mészáros István (1890-1964)
József Attila-díjas műfordító. A klasszikus lengyel prózát úgy ültette át magyar nyelvre, hogy új magyar mű született munkája nyomán. De ugyanilyen érdeklődéssel fogott hozzá a modern lengyel írók műveinek fordításához, s a mai lengyel írók műveinek tolmácsolásában szintén kiváló eredményeket ért el. Nem véletlen tehát, hogy a Lengyel Pen Club 1959-ben műfordítói díjjal tüntette ki, s méltán tekintették lengyelből fordító társai mesterüknek, mert mindmáig utolérhetetlen nyelvismerete, megbízhatósága, művészi eredményei.
Bortnyik Sándor (1893–1976)
Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, kiváló művész. Reklámgrafikával kezdett foglalkozni, 1910-ben készítette első plakátját. 1913-ban beiratkozott a Rippl–Rónai–Kernstok–Vaszary által vezetett szabadiskolába. 1918-ban találkozott Derkovits Gyulával, akiknek munkássága nagy hatással volt rá. 1918-tól a Kassák-kör tagja lett, részt vett a Ma kollektív kiállításán. Az aktivisták mozgalmának kiemelkedő tehetségű tagja volt. Sikeresen ötvözte a futurizmus eszközeit az expresszionizmus és a kubizmus jeleivel (Lámpagyújtogató, Vörös mozdony, Az új Ádám).
Peéry Piri (Mersich Piroska, 1904–1962)
színésznő, író, forgatókönyvíró, műfordító. 1922-ben Rákosi Szidi színiiskolájába iratkozott be. 1923-ban a Várszínház színésze lett. 1928-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1931-ig játszott. 1933–1936 között és 1940-ben a Vígszínházban szerepelt. 1938-ban a Művész Színház és a Royal Színház színésznője volt. 1948–49-ben ismét a Művész Színház és a Kis Kamara tagja volt. 1951-től az Ifjúsági Színház, a Petőfi Színház, majd a Jókai Színház tagja volt (Szent Péter esernyője, Az új földesúr, Fűre lépni szabad).
Erdős Géza (1910–1964)
Munkácsy-díjas festőművész. 1928 és 1933 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója volt. Művei főként impresszionista jellegű tájképek és figurális kompozíciók. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria (Szekér, Kórházban, Lófürdetés).
Marshall McLuhan (1911-1980)
kanadai tudós, filozófus, irodalomtanár és irodalomkritikus, rétor és kommunikáció-teoretikus. Nevéhez fűződik „a médium maga az üzenet” szlogen és a „globális falu” fogalom bevezetése, a hozzájuk tartozó elméletek kidolgozása. A globális falu fogalommal 30 évvel előre megjósolta a World Wide Web létrejöttét (A mechanikus menyasszony, A mozi, A Gutenberg-galaxis: A tipográfiai ember létrejötte).
Piero Chiara (1913-1986)
olasz író. Egyházi iskolákban nevelkedett, majd az egyetemen jogot hallgatott. 1943-ban a fasiszta rezsim börtönbüntetésre ítélte, ami elől Svájcba menekült, ahol a zugi olasz líceumban tanított olasz irodalmat és filozófiát. A háború után visszatért Olaszországba. A kritika a kezdetektől elismeréssel fogadta műveit. Írásaiban a régebbi és a modern olasz realista regényírók hagyományait követi. A mondatokat aprólékos gonddal formálja meg, finom részletezéssel írja le történeteinek színterét – általában az olasz kisvárosi világot –, valamint szereplőinek külső és belső tulajdonságait. Finom, ironikus humora és árnyaltan kidolgozott mondatszerkesztése teszi műveit élvezetessé és könnyen olvashatóvá (Az osztozkodás, Az asztrahánbunda).
Woody Strode (Woodrow Wilson Woolwine „Woody” Strode, 1914-1994)
afroamerikai amerikaifutball-játékos, filmszínész. 1960-ban Golden Globe-jelölést kapott a Spartacus című film férfi mellékszereplőjeként. Az 1960-as évek végén már westernfilmekben is kapott szerepeket. Az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugatban a gyilkos Frank bandájának a tagja, az 1969-es Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével készült Akik csizmában halnak meg című filmben a cirkuszi akrobata (Tízparancsolat, Keoma, Gengszterek klubja).
Luis Induni (1920-1979)
olasz-spanyol színész. Rendszerint spanyol, vagy spanyol-olasz kooprodukciós filmekben jelenik meg, számos makaróniwesternben volt látható, többnyire sheriffek megformálásánál, sőt bűnügyi filmekben sokszor rendőrfelügyelőt alakított, avagy köztisztviselőket formált meg. Szikár, korához képest idősebb megjelenésű karakter volt (Az utolsó mohikán; Brancaleone ármádija; Hé barátom, megint itt van Sabata).
Betty White (Betty Marion White Ludden, 1922–2021)
többszörös Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő, komika, aki az 1930-as évek végén kezdte páratlanul hosszú színészi pályáját. Leginkább filmsorozatokban ért el sikereket, de nagyon sok filmben láthatta a közönség. A Hollywoodi Hírességek Sétányán csillagot kapott (A szentfazék, Én vagyok Batman!, Nász-ajánlat).
Babicsek Bernát (1980–2021)
színész, zenész, harmonikaművész. Az Eszterházy Károly Főiskola ének-zene szakán diplomázott, majd építész technikusi végzettséget szerzett. 2000-től a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult színészmesterséget. Több filmben és televíziós sorozatban is szerepelt, mellette játszott a Játékszínben, a Szkéné Színházban, a Ruttkai Éva Színházban, a Karinthy Színházban, a Turay Ida Színházban és a Pinceszínházban is. Tangóharmonikán játszott. Valószínűleg füstmérgezésben halt meg.
