a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: Lehotka Ildikó
Franz Schubert Winterreise dalciklusát hallhatjuk a Decca kiadó Eloquence sorozatában, nem akármilyen előadókkal: Peter Schreierrel és Schiff Andrással. A felvétel 1994-ben készült. A két nagy művész nemrégiben fellépett Magyarországon is, Schubert másik nagy dalciklusát, a Die schöne Müllerint adták elő.
*
Schiff András 1953. december 21-én született Budapesten. A Zeneakadémián Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Pál, Nagy-Britanniában Malcolm Bilson növendéke. 1974-ben a moszkvai Csajkovszkij-, később a leedsi és a Liszt-verseny helyezettje. Bach-, Haydn-, Mozart-, Beethoven-, Schubert-, Schumann-, Chopin-, Bartók-, Debussy- és Ravel-művek tolmácsolásával vívta ki a zenei közvélemény elismerését. Kamarazenei koncertjein, felvételein olyan kiváló közreműködőket hallhatunk, mint Gidon Kremer, Yuuko Shiokawa, Dietrich Fischer-Dieskau, Heinz Holliger, Peter Serkin, Peter Schreier, Robert Holl és Cecilia Bartoli. 2001-től angol állampolgár, Londonban és Firenzében él. Az utóbbi években nemcsak zongoristaként, hanem karmesterként is dolgozik.
Peter Schreier 1935. július 29-én született Meissenben, apja kántor volt. Nyolcéves korától a híres Dresdner Kreuzhorban énekelt. Első szerepét 11 évesen énekelte, a Varázsfuvolából a három fiú egyike volt. 1954-től magánénekórákat vett, bár a Lipcsei Rádió kórusában énekelt. 1956-tól a drezdai Musikhochschuléban tanul énekelni és vezényelni. A Drezdai Operában lírai tenor szerepeket kapott, Mozart operáiban volt a legsikeresebb. Emlékezetes szerepei: Alfréd a Denevérben, Loge A Rajna kincsében, Almaviva A sevillai bobélyban, Fenton az Otellóban, Lenszkij az Anyeginben. Nemzetközi hírnevét számos oratórium, passió, kantáta szerepeinek éneklésével erősítette, valamint a Schubert-dalok előadásával.
*
Hogy miért Schubert dalai a legismertebbek a műfaj gyöngyszemei között, azt bárki megmondja, ha már hallott néhány Schubert-dalt. Márpedig kellett, hiszen az általános és középiskolai tananyagban is szerepel egy-két zenei miniatűr. Talán Schubert volt az, aki a legjobban ráérzett arra, hogy egy-egy hangulatot, érzést hogyan lehet a legkifejezőbben ábrázolni, meglehetősen rövid intervallumban. Természetesen minden zeneszerző képes a hangulatot zenébe önteni, de általában sokkal nagyobb ívű formában.
Schubertet tartják a romantikus dal megteremtőjének. A dal műfaja már létezett a barokkban és a klasszikában is, mindhárom bécsi klasszikus zeneszerző írt dalokat. Schubert a zongorakíséretet is a kifejezés szolgálatába állította, a romantikus zenei ábrázolást így tette teljessé, először a Margit a rokkánál című dalban, 1814-ben. Több mint 600 dala közt két dalciklus is szerepel, az 1823-ban írt Die schöne Müllerin és az 1827-ben keletkezett Winterreise. A második dalciklus komponálásakor Schubert már nagybeteg volt, ennek ellenére lázas tempóban dolgozott a Wilhelm Müller verseire írt művén. Nem véletlen, hogy ilyen szomorú a mű.
Nehéz annak az énekesnek a dolga, aki az etalonként számon tartott Fischer-Dieskau–Moore Schubert-felvételei után vállalkozik a dalok tolmácsolására. Fischer-Dieskau nemcsak énekesként, de a dalok elemzőjeként is letette névjegyét, könyve, A Schubert-dalok nyomában (Gondolat, 1975) igen érdekes.
Peter Schreier minden esetben a velejénél ragadta meg a dalok hangulatát. Különös érzékenységgel énekelte a szomorú, letargikus, „minden mindegy” jelentéstartalmú darabokat. Rendkívül színes ábrázolásokat, képeket festett meg. Sohasem „énekelte túl” a történeteket, zárt egységként kezelte őket, azonban a laza szálakból sikerült a dalciklus lényegét folyamattá tennie, azt, hogy amint közeledik az utolsó dal, egyre szomorúbbá, melankolikusabbá, letargikussá válik a zenei anyag. Elég, ha a záró Der Leiermannra utalunk, Schubert a zenei minimalizmus eszközével él, amikor egy G-D kvint szól (a lemezen transzponált) végig a dal alatt, 61 ütemen keresztül. Persze ez nemcsak a kintorna ábrázolása, hanem sokkal mélyebb mondanivaló is egyben. A zenei kifejezés tehát maradéktalanul érvényesült. Azonban Peter Schreier a megvalósítással sokszor adós maradt. Hangjának fénye csak egy szűk tartományra, szinte csak egy oktávra szűkül, a magas hangok majdnem mindig erőltetettek, fénytelenek, sőt forszírozottak. A mélyebb hangoknál szintén érezhetően erőlködik. Vannak olyan darabok, amelyeknél mindkét tartomány kívánnivalót hagy maga után, a Die Krahe (No. 15.) és a Letzte Hoffnung (No. 16.). Az intonáció is esetleges néhány dalnál: ilyen a Die Wetterfahne (No. 2.), az Erstarrung (No. 4.), a Der Lindenbaum (No. 5.) középrésze; amit végig mélyre intonál, az Auf dem Flusse (No. 7.). A sűrűn előforduló modulációk is sokszor nehezen érthetők, szintén az intonáció miatt.
A zenei megvalósítás e hibák ellenére mégis kiemelkedő, köszönhetően a zongoraszólam tolmácsolásának. Felejthetetlen a Der Lindenbaum és Tauschung (No. 19.) maggiore-minore viszonyának elkülönítése, de valamiféle egységben tartása, a Rückblick (No. 8.) izgatottsága, a Früchlingstraum (No. 11.) gondtalansága, az Einsamkeit (No. 11., 12). A Die Post (No. 13.) ritmikája, izgalma, a Tauschung végének megkomponált lassításának dinamikája, ködbe úszása felejthetetlen.
A Schubert-dalok tolmácsolásakor a zongora egyenrangú partner az énekessel. Schiff András végig csodálatosan játszott, a schuberti mélységet, érzelemgazdagságot maradéktalanul érvényesítette. Ha tudunk legszebb pillanatokat kiemelni, akkor ilyen az összhangzatpélda-szerű Der Wegweiser (No. 20.) előjátéka, annál is inkább, mert Schubert ismét az egyszerűséggel él, ami a kifejezési képesség magas fokát tükrözi. Ezt a néhány, négy ütemet a lehető legnehezebb úgy játszani, hogy ne legyen banális. A Letzte Hoffnung (No. 16.) előjátékának ritmikája ragadja meg a hallgató figyelmét hangsúlyaival, sosem egyforma, nem uniformizált staccatóival.
A két művész a legteljesebb összhangban, kiforrott zenei koncepcióval vezetett minket a Téli utazáson.
Az 1901-es Universal Edition-féle Schumann-kiadástól eltérő díszítések és hangok (No. 7., 10.), valamint a Peters-kiadástól való eltérések, szintén a No. 10-es dalban, fedezhetők fel a cédén.
Schubert: Winterreise D. 911. op. 89.
Dalciklus Wilhelm Müller verseire
Universal/Decca Eloquence 4769156, 2004
Audio CD
