Lackfi János: Hőveszteség
(a papiruszportal.hu archívumából [2005])
Szerző: Mika Róbert
Lackfi János költeményei mindig is az életről szóltak, az élet nagy és kicsi dolgait pedig az idők során dalban mondták el legszívesebben az emberek. Ne csodálkozzunk hát, ha hetedik önálló kötetében komoly szerepet kapott e műfaj. Ám a Hőveszteség nemcsak dalokból áll, hanem egyfajta összegzése is Lackfi János eddigi versírói tevékenységének. De mit is érne a számvetés új alternatívák nélkül?
Elektromos
Különös villanyszerelő a költő, nem a
padlón állva bütyköl, mint a többiek:
félbemaradt alpinista ő, nagyravágyó
elektromos szaki, aki
cipőjére fogazott öntöttvas
sarlókat szíjaz, úgy kapaszkodik fel a
villanyoszlop tetejére, ott, ég és föld
közt lebegve piszkálgatja a drótokat,
s azok kilométereken át surrogó
gyorskorcsolya-tempóban cipelik
a feszültséget, míg végül kattogó
vasdobozok szelídítgetik,
hogy bárki veszélytelenül
ráköthesse háztartási gépeit
A lábán díszelgő vaskampók miatt
ha lejön a földre, kénytelen idétlen
terpeszben járni: nem szárnyában
botlik el tehát, mint a közismert
albatrosz*
Lackfi János
1971-ben született Budapesten. Illyés Gyula-, József Attila-, Déry Tibor- és Salvatore Quasimodo-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít, a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat szerkesztője.
Zsámbékon él, öt gyermeke van. Tizenhét műfordításkötete, egy gyermekkönyve és egy regénye jelent meg. Ez a hetedik verseskötete, amely 2004-ben, az Édes Anyanyelvünk pályázaton második díjat nyert.
A fenti kis életrajz a kötet fülszövegében található, és mivel is egészíthetnénk ki azon kívül, hogy újabb gyermekkötete jelent meg Bögre család címmel? Talán elég, ha felhívom a figyelmet arra az interjúra, ami még az Irodalmi Vademecum nevű elődünknél jelent meg 2001 novemberében, és jelenleg a Papiruszportálon is olvasható Mikrocsodák tömkelege – az ember néha belül ír címmel Bár a cikk immáron négyéves, Lackfi János azóta sem változott, ugyanolyan nyíltszívű, barátságos, közvetlen maradt, mint akkor.
Ám a benső nem minden! Mélyen egyet lehet érteni Lator Lászlóval, aki a következőket írja:
Lackfi János szerencsés költőalkat, mert munkáiban sohasem érezni az erőlködést, az izzadságos kínlódást, mintha mindig kedvére dolgozna. Akármihez hozzá mer nyúlni. Kevesen érzik meg így untig ismert tárgyakban, helyzetekben a költői lehetőséget. Mintha neki csak rögzíteni kellene mindazt, amit maga körül lát, és a gyorsan papírra vetett rajz többnyire kiad valami olyasmit, ami már nem egy helyzetre, néhány tárgyra vonatkozik, hanem egész emberi állapotunkra. Vagyis költészete egzisztenciális érdekű. Persze sokszor van verseiben irónia, humor, kancsal látás, s az efféle darabok a könnyű műfajokkal érintkeznek. De a játékossággal, a hülyéskedéssel nagyon jól megfér a mindenre figyelő komolyság. És persze: amilyen fesztelenül rögzíti tapasztalatait, ugyanolyan fesztelenül használja nemzedéke nyelvét, a társasági dumát, a szlenget, nem fél, hogy ezek az elemek lehúzzák, elfakítják a verset. Ellenkezőleg: a vers a képi és stiláris naturalizmus szintjéről felemelkedik, a költő keze égig ér fel.
Mire is gondol Lator László? Akár Weöres Sándor játszik a szavakkal, bűvészkedik, ám ne gondolkodjunk valami hakniparádéra, inkább finoman kidolgozott poénokra, természetes felütésekre, árnyalatnyi hangsúlyáthelyezésekre. Nem csoda, ha a régi szanszkrit verselésben írt Énekek Éneklője című vers instrukciójában a következőt olvashatjuk: Weöres Sándorral dudorászva.
Menjünk a kertbe ki, szőlőt metszeni, színesedik itt fügetermés,
Nyoszolyánk üde zöld, lepedőnk anyaföld, álom rajta a fekvés.
A kötet több porcióban tartalmaz dalokat. A fent említett vers a Régi-új dalokban található, amelynek felvezető darabja a nemzedékekre, a generációs konfliktusokra hívja fel a figyelmet. Ezek az utalások több helyütt felbukkannak a kötetben.
Új kanállal ősi étket,
Új pohárba óbort,
Régi vella, új a trágya
Minden új csak hóbort.
(Régi-új)
Ebből a kis részletből is kitűnik, hogy Lackfi János nemcsak az „új” nyelvezetet favorizálja, hanem a régit is remekül ötvözi verseiben.
Azonban a dalok között nem mindig találunk humoros hangvételűt. A Saját dalok alcímű részben lelhetjük meg a költő számvetésének lényeges részleteit. A ciklus mély gondolatokat, kétségeket közvetít. Olyan impressziók, érzések együttese, ami bármelyikünkre jellemző bizonyos idő után. Mindez emészthetővé, egyben elfogadhatóvá válik finom öniróniájával fűszerezve.
Mostanában a tárgyak ellenségesek,
megakad bennük minden lendület.Küszöbök fognak meg, rángatnak bútorok,
Hol hasra esem itt, hol gombom marad ott.
(Spárgával fojtogat)
Külön fejezetet kapott a Belső emigráns című hosszabb vers. Sanzonszerű verseket tartalmaz a Fura dalok ciklus. Itt is több nagyszerű művet találunk, például Dokiroki, A mantovai herceg a színfalak mögül, Mamusz, Fogyó és végül, de nem utolsósorban a bevezető verset Skoda-dal címmel.
Nem jutott Keskeny Máriának
a fagyban egy szál dália,
csak jeges toll, gémberedett kéz.
Hát nem volt velem mázlija.
(Skoda-dal)
- október 12-én a Nyitott Műhelyben mutatta be kötetét, illetve tartott felolvasást Lackfi János. A hallgatóság fiatal volt, aminek nagyon örültem. Ám ennek a ténynek akkor két súlyosabb hangvételű ciklus látta kárát. Az Égi létra öt foka stílusában megtartotta a költő könnyed verselését, témájában azonban sokkal komolyabb, spirituális hangvétellel szembesülünk (Betlehem, Mészárlás, A sírnál stb.). Nem véletlen az Esteli kapatosság fejezetcím sem, utalva Kosztolányi Hajnali részegségére. Nagyon értékes része a kötetnek, nagyon szép versekkel (Hogy fájjon, Nemzedék stb.).
az éj az éjszakában
alom csípős szagában
maró vad trágya-gőzben
halotti lepedőben
így kiterítve szépen
fekszik a halál a létben
(Betlehem)
Életünk voltaképpen szüntelen hő-gyűjtögető és hő-vesztő akciók sorozataként is felfogható. Eszünk-iszunk, melegszünk, hogy fűtsük testünk kályháját, szerelmeskedünk, hogy ki ne hűljünk, izzítjuk eszünket, hogy megacélosodjék. És a folyamatnak sosincs vége, hiszen minden életfunkciónk, mozdulatunk, cselekedetünk, de még beszédünk, álmodásunk is a testmeleget apasztja bennünk. Csak remélhetjük, hogy a világban továbbadott hő valahol valakit melegít, s így elvesztése végeredményben tiszta nyereség – kommentálja a kötetet a szerző.
Utoljára hagytam Kisreál ciklus verseit. Nem csupán azért, mert ebben található a kötet címadó költeménye, és nemcsak azért, mert kedvenc versem is itt szerepel, hanem legfőként azért, mert ezek a költemények igazi Lackfi-hangulatot idéznek. Ahogy Lator László írta: De a játékossággal, a hülyéskedéssel nagyon jól megfér a mindenre figyelő komolyság. Hogy milyen versek ezek? Jöjjön akkor a kedvencem:
Billentyűk
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek
meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
Te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.
Lackfi János: Hőveszteség
Új Palatinus Könyvesház, 2005, Budapest
Szerkesztette: Lator László
Felelős szerkesztő: Goretity József
Tipográfia és kötésterv: Neyer Éva
Tördelés, nyomás: Séd Nyomda Kft., Szekszárd
ISBN: 963 9578 50 9
B/5, 114 oldal
- Az Elektromos és a Billentyűk című verset a költő engedélyével közöljük.
