Névnapok: Rajmund, Zelma, Alfonz, Amázia, Bertram, Emerencia, Emerka, Emese, Ildefonz, Janek, János, Manyi, Maréza, Mari, Mária, Mariella, Marinka, Marion, Marióra, Mariska, Masa, Milli, Mimi, Miriam, Mirjam, Moira, Molli, Rajmond
Események:
1546 – François Rabelais francia író, pap és orvos, a király engedélyével, kiadja harmadik könyvét A derék Pantagruel hősi cselekedeteinek és mondásainak harmadkönyvét, a Az óriás Gargantua és Pantagruel élete és kalandjai folytatását.
1986 – A Rock and Roll Hírességek Csarnokába (Ohio, Cleveland) beiktatják első tagokat: Little Richard, Chuck Berry, James Brown, Ray Charles, Sam Cooke, Fats Domino, The Everly Brothers, Buddy Holly, Jerry Lee Lewist és Elvis Presley személyében.
2018 – Az orosz kulturális minisztérium megtiltja a Sztálin halála című brit-francia politikai szatírafilm bemutatását az országban, miután „ideológiai hadviselést” és „szélsőséges” tartalmat közvetít.
Meghalt Virág Benedek (Virág Ádám Ignác, 1754?–1830) tanár, költő, műfordító, történetíró, a magyar ódaköltészet első mestere, íróbarátai magyar Horatius-nak neveztek.
Fölszenteltetése után Székesfehérváron kezdett tanítani a pálos (mai ciszterci) gimnáziumban. Egyik szervezője volt az 1779-ben megalakult Hazafiúi Magyar Társaságnak, amely a honi szellemi élet irányítójaként működött. Bármennyire is szerény körülmények között élt, reggelenként és esténként rengeteg pénzt osztott ki a szegények között. Betegen és zord körülmények között is, a magyar ódaköltészet első mestere példaadóan alkotott. Rendszeresen fölkeresték a Pestre jövő írók. Óriási tömeg kisérte koporsóját a Ráctemetőbe, sírja fölé egyik tanítványa, Reseta János egyetemi tanár állíttatott kegyelete jeleként vörös márványfeszületet; ezt 1938-ban, amikor a szerzetes-költő földi maradványait átvitték a gellérthegyi sziklakápolna mellé, sírja fölé állitották (Virág Benedek munkái, Magyar poeták kik római mértékre írtak, Magyar századok MCCCI-MCDXXXVII).
Megszületett Stendhal (Marie-Henri Beyle, 1783-1842) francia író.
Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel. Későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak szülei. Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. Mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek (Vörös és fekete, A pármai kolostor, Vanina Vanini).
Megszületett Édouard Manet (1832-1883) francia festő és grafikus, a realizmus és az impresszionizmus határát jelentő korszak egyik legnagyobb alakja.
Családja tengerésztisztet szeretett volna belőle nevelni, később belátták hogy festő szeretne lenni és végül ezt engedélyezte apja. Sokat utazott Európában a nagy festők nyomában. Legnagyobb hatással Velázquez volt rá, magával ragadta a hajdani sevillai mester látszólagos könnyedsége, színvilágának elevensége és dinamizmusa. Szándékai szerint annak a polgári közösségnek festett, amelyből maga is származott. 1863-ban állította ki a Reggeli a szabadban című képét, a Francia Akadémia égisze alatt működő Salon visszautasította a mű kiállítását. A spanyol témák nagyon vonzották, ennek a betetőzése volt egy nagyméretű kép, amely spanyol bikaviadalt ábrázol. Az 1868-69-es évek nagyon termékenyek voltak életében, számos híres képe született ekkor. Látszólag mindig könnyedén „váltott”, realizmusból impresszionizmusba, impresszionizmusból realizmusba. A majdani impresszionizmus eszközeivel tudta igazán érzékeltetni a szépséget, a különöst, a rendkívülit, a mindennapit és a magányt (Olympia, Reggeli a szabadban, A Folies-Bergère bárja).
Meghalt Gustave Doré (1832-1883) francia festő, szobrász, illusztrátor.
13 éves korában készítette első litográfiáit és 14 éves korában publikálta első albumát. 15 éves korában karikaturistaként alkalmazta őt Charles Philipon, a Journal pour rire szerkesztője. Ugyanebben az évben, 1848-ban debütált a Salon-on két tollrajzával. 1851-től állította ki vásznait. Ebben az időszakban számos vallási tárgyú szobrot alkotott és több folyóirat munkatársa volt. Bár autodidakta volt, népszerűsége egyre növekedett. 1852 és 1883 között 120 művet illusztrált, amelyek Franciaországon kívül Angliában, Németországban és Oroszországban is megjelentek (Cervantes: Don Quijote, Edgar Allan Poe: A holló, Csizmás Kandúr). ––> Vonalak géniusza
Meghalt Edvard Munch (1863–1944) világhírű norvég expresszionista festő.
Leghíresebb képét, A sikoly című festményt a világ legismertebb műalkotásai között tartják számon. Művei számos nagy művészeti múzeumban megtalálhatók világszerte. Az expresszionizmus egyik első képviselője volt. Művészetét szorongás, elvágyódás, pesszimizmus és borzalomlátás jellemzi. A francia iskolához vonzódott már indulásakor is. A plein air foglalkoztatta. Németországi tartózkodása alatt egyértelműen vezető egyénisége lett a szecessziós mozgalomnak. 1907 után művészete gyökeresen megváltozik, lecsillapodik. Stilizáltabb lett és megjelentek festményein az impresszionista jegyek. Művészetének formaelve, szimbolikája nagy hatással volt a kor szecessziós festőire (Madonna; Melankólia; Ősz, öreg fákkal).
Meghalt Salvador Dalí (Salvador Dalí i Domènech, 1904-1989) katalán festőművész.
A modern művészet sajátos személyisége volt. A szürrealista alkotásmód magas esztétikai szintre emelésével egyszerre nyitott és tetőzött be egy korszakot. Dalí nagyon korán kezdett nyitni a festészet felé, ugyanis 8 évesen rendezte be első műtermét, amire a családi ház padlásán található mosókonyha szolgált. Első és egyben legrégebbi munkái 1914-re datálhatóak, melyek kisebb akvarellek és főként tájképtanulmányok voltak szülőhelye környékéről. 1925 novemberében megnyílt első saját kiállítása. 1926-ban élete óriási élményeként először járt Párizsban, ahol áprilisban első útja rögtön Picassóhoz vezetett. 1940-ben, a német csapatok Burdeosba érkezésének hírére a festő feleségével együtt átköltözött az Egyesült Államokba. 1980-ban bemutatták retrospektív kiállítását Londonban, a Tate Galériában, ahol 251 alkotása szerepelt. 1981-ben megkapta Katalónia Aranymedálját. Az extravagáns, mindenben a különcséget kereső Dalí igyekezett olyan képeket alkotni, amelyek meghökkentik, sőt megbotránkoztatják a nézőt, s a szemlélő ráadásul nem is tud mit kezdeni az eléje táruló látvánnyal (Szent Antal kísértése, Elfolyó idő, Az új ember születését figyelő geopolitikai gyermek). ––> „Az a fontos, hogy terjesszük a zűrzavart…”
Ezen a napon született:
Muzio Clementi (Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi, 1752–1832)
olasz zeneszerző, zongorista, zongoratanár, zenekiadó és karmester. Síremlékén a Zongora atyja felirat látható. Sokoldalú zenei tehetsége hamar kibontakozott: 13 évesen orgonistaként alkalmazták, miután már tizenkét éves korában négyszólamú misét írt, valamint megalkotta a Martirio de’ gloriosi Santi Giuliani oratóriumot, amiből napjainkra csak a libretto maradt fenn.
Ludwig Reissenberger (1819-1895)
erdélyi szász történész. Munkálatai Erdély föld- és néprajzára, természettan- és csillagászatra, meteorológiára, állat- és növénytanra, statisztikára, régészetre és numizmatikára, építészetre és művészetre vonatkoznak; mindezen cikkeket, munkákat, különnyomatokat, összesen 78-at.
Albert Midlane (1825-1909)
angol keresztény énekszerző. Az első verse nyomtatásban 1842. novemberében jelent meg az Ifjúsági Lapban. Az első híres éneke 1844-ben íródott. Legismertebb éneke a Van egy barátja a gyermekeknek 1859. február 7-én készült, számos nyelvre lefordították, köztük kínai és japán nyelvre is. Híres éneke magyar nyelven: Adj új erőt Urunk…
Beleznay Antal (1857-1915)
karnagy, zeneszerző. Jászberényben Riszner József és Bastl József karmesterektől tanult. Egerben szerezte tanítói oklevelét, az 1870-es évektől szülővárosában tanított. 1888-ban került Jászberényből Nagyváradra, ahol polgári iskolai énektanár és 1897-től haláláig székesegyházi karnagy volt. Megzenésítette Endrődi Sándor kuruc dalait és több más magyar költő verseit. Ezen kívül két misét és néhány egyházi művet, valamint zongoraműveket és kórusműveket is írt (Sárga dinnye levele, Sóhajtva nézek az égre, Két gyöngye van a falunak).
Lányi Dezső (Leimdörfer Ignác, 1879–1951)
szobrász. Naturalisztikus zsáneralakokat, portrékat, emlékműveket készített. Budapesten az Iparművészeti Iskolában és Bécsben tanult. Több külföldi utazást tett: járt Rómában, Párizsban és Brüsszelben. Műveit 1904-től a Műcsarnokban állította ki. 1937-től az Amerikai Egyesült Államokban élt.
Fülep Lajos (1885–1970)
Kossuth-díjas művészetfilozófus, művészettörténész, akadémikus. Publicisztikákat, színházi és egyéb művészeti kritikákat jelentett, melyekkel hírnevet szerzett magának. Munkásságának elején művészetfilozófiai tekintetben az emlékezés platonikus kategóriáját állította középpontba. Tanulmányutat tett Párizsban, majd 1907-től állami ösztöndíjjal Firenzében tanult. Felfogása szerint az egyetemes kultúrába egy nép csak nemzeti kultúrája, művészete útján illeszkedhet be.
Reményi József (1887-1977)
szobrász, érem- és plakettművész. Iparművészetet tanult, majd Telcs Ede műtermében ismerkedett az éremművészet új francia stílusával. Olasz- és németországi tanulmányai után itthon tanított iparművészetet, végül az Állami Pénzverő művészeti vezetője lett. 1903-ban mintázta első érmét, 1912-ben jelentős sikereket aratott a kisplasztikai kiállításon bemutatott műveivel. Művészetét bel- és külföldön egyaránt elismerték, számos kiállítása volt. Stílusára leginkább a modern klasszicizmus és szecesszió jellemző.
Szergej Mihajlovics Eisenstein (1898-1948)
szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez. Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. 1929-ben Eisenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott (Sztrájk, Patyomkin páncélos, A jégmezők lovagja).
Széchenyi Zsigmond (1898-1967)
író, vadász, Afrika-utazó. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyv gyűjteménye, mely jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg (Csui!…, Nahar, Afrikai tábortüzek).
Domanovszky Endre (1907–1974)
kétszeres Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, érdemes és kiváló művész. A Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, még főiskolás volt, amikor 1929-ben kiállított a Tavaszi Szalonon. Két alapvető stíluskorszakát szokták megkülönböztetni: a „novecentós” szakaszt és a „szocialista realizmus” korszakát.
Gyarmathy Mihály (Ehrenfeld Miklós, 1908-1996)
magyar származású francia rendező, jelmez- és díszlettervező, festő, grafikus, költő, színházigazgató. Tanulmányait za Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanodában végezte el 1929-ben. Karrierje a budapesti Király Színházban kezdődött. 1933-ban Párizsba emigrált; rendező, jelmeztervező és műszaki igazgató volt a világhírű Folies Bergère revüszínházban. A rendező, akit Franciaországban Monsieur Michel néven ismertek, olyan verseket is közzétett, amelyek többször is megemlékeznek egykori hazájáról, Magyarországról, vagy korábbi barátairól.
Konecsni György (1908-1970)
Kossuth-díjas festő, grafikus, bélyegtervező, egyetemi oktató. Bár a Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult, később elsősorban grafikusként dolgozott, főleg plakátterveket készített. Politikai magatartásáért 1932-ben bebörtönözték. Bár bélyegtervezőként csak 1940 és 1950 között kapott megbízásokat, de így is mindkét rendszer felkapott művésze volt a második világháború körüli években. Az 1950-es években számos nagyméretű történelmi festményt alkotott, a 19. századi történelmi festészet modorában.
Ungár Imre (1909–1972)
Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, pedagógus, érdemes művész. Háromévesen elvesztette a látását. Először a Wechselmann vakok intézetében tanult, majd zongoratanulmányait Rózenfeld Izsónál, azután Thomán Istvánnál végezte a Zeneakadémián. Az 1920-as évek közepétől már koncertezett, Magyarországon is, külföldön is. A második világháború kitörésekor Hollandiába emigrált, ahonnan csak 1943-ban tudott hazatérni. Zsidó származása miatt bújkált a nyilas időkben, a hangversenyezést 1945-ben kezdte újra. Saját vaksága magyarázza, hogy sokat segítette a vakok zenetanulását és a vak zenetanárok alkalmazását is.
Ernie Kovacs (Ernest Edward Kovacs, 1919–1962)
magyar származású amerikai komikus és színész. Gátlásoktól mentes, gyakran rögtönzésekre épülő és a vizuális megjelenítés határait feszegető komikus stílusából számos televíziós program merített ötletet, még jóval a halálát okozó, tragikus autóbalesete után is. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Jeanne Moreau (1928-2017)
francia színésznő. Tanulmányait az Edgar Quinet Nemzeti Drámaművészeti Főiskolán, valamint a Konzervatóriumban végezte. 1948–1952 között a Comédie-Française, 1953-tól a Théâtre Nationale Populaire tagja volt. 1949-től szerepelt filmekben. 2000-től a Francia Szépművészeti Akadémia első női tagja volt (Veszedelmes viszonyok, Nikita, Örökkön-örökké).
Meszes Tóth Gyula (1931–2010)
szobrász- és éremművész. Tanulmányait 1947 és 1951 között a Szépműves Líceumban folytatta Budapesten. 1953 és 1959 között Magyar Képzőművészeti Főiskolát végezte el. Az 1960-as években elsősorban kisplasztikákat készített, majd egyre nagyobb teret kapott munkásságában az éremművészet. Hagyományos technikával, bronzból öntött érmei erősen kubisztikus formavilágot képviselnek.
Madarász Katalin (1934)
nótaénekesnő és népdalénekes. 1953-ban a Magyar Rádióban rögzítette Toki Horváth Gyula és Lakatos Sándor cigányzenekarával, szinte egy csapásra országos hírnévre tett szert. Emberi és szakmai életútja, az egyetemes magyar kultúrához való viszonya példaértékű minden magyar ember és szakmai pályatárs számára. Egész lényében, egyéniségében, hangjában, modorában, ízlésében és gesztusaiban ízig-vérig a magyar ember érzelemvilágának leghitelesebb kifejezője. Sok televíziós és rádió felvétele van, ami mai napig nagyon népszerűek a kívánságműsorok listáin.
Georg Baselitz (Hans-Georg Kern, 1938)
német festő és szobrász. 1956-ban kezdte meg művészeti tanulmányait az akkori NDK-ban a kelet-berlini Hochschule für bildende Künste (Berlin-Weißensee) főiskolán. 1957-től Nyugat-Berlinben tanult és itt is telepedett le. 1969-től alkotásainak jellegzetessége, hogy feje tetejére állítja a látványt.
Miller Lajos (1940)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (bariton). Kezdőként Valentint, Wolframot, Don Giovannit, Anyegint, Silviot énekelte majd következtek a Verdi operák hősbariton szerepei, amelyek repertoárjának gerincét alkották. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneakadémián végezte 1961 és 1968 között. 1968-ban, rögtön a diploma megszerzése után az Operaház társulatának tagja lett 1986-ig. 1986 és 1990 között szabadfoglalkozású énekművész volt. 1991-től ismét a budapesti Operaházban énekelt, 1997-ben nyugdíjazták.
Tahi Tóth László (1944-2018)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. 1958–1962 között a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt. 1966-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, és azóta haláláig a Vígszínház tagja volt. Színdarabok mellett számos filmben és tévéjátékban szerepelt (Egy szerelem három éjszakája, Egri csillagok, A vörös grófnő).
Richard Dean Anderson (1950)
amerikai színész, producer. A hírnevet az 1985 és 1992 között forgatott MacGyver című sorozat hozta el számára. Ezután több filmszerepben is feltűnt. 1997 és 2005 között a Csillagkapu című sorozat egyik főszereplőjeként Jack O’Neill ezredest alakította, majd továbbra is szerepelt annak két spin-offja, a Csillagkapu: Atlantisz és a Stargate Universe pár részében.
Nagy György (1953-2017)
rádiós (Rádió Bridge) és televíziós műsorvezető, szerkesztő. A Magyar Televízióhoz került képtechnikusként, rendezőasszisztensként dolgozott, közben orgonista volt a Viktória rockegyüttesben. Videóklipek, komoly- és könnyűzenei koncertek rendezésén is munkálkodott, vetélkedőkhöz írt kérdéseket, és filmvágóként is közreműködött. Rendezett és közreműködött reklámfilmekben, írásai pedig az Élet és Irodalom és a Képes 7 lapokban jelentek meg. A Magyar Televízió Ifjúsági Osztályának szerkesztő-riportere lett. Készített dokumentumfilmeket, stúdióbeszélgetéseket, riportműsorokat. 1988-tól 2006-ig volt látható HOL-MI címmel hétvégi ifjúsági programajánló műsora.
Hargitay Mariska (Mariska Magdolna Hargitay, 1964)
Golden Globe- és Emmy-díjas magyar származású amerikai színésznő, aki leginkább arról ismert, hogy ő játszotta Olivia Benson detektív szerepét az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály című tévéfilmsorozatban. Képernyőn az 1983-ban készült Star 80 című film mellékszereplőjeként mutatkozott be.
Csizmadia Gergely (1976)
színművész. 1995-től 1996-ig a Nemzeti Színiakadémián, 1996-tól 1998-ig a Színművészeti Főiskolán tanult. 1998-tól a Győri Nemzeti Színház tagja lett. 2003-tól szabadúszó színész, 2009-2013 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. Jelenleg szabadúszóként él, és dolgozik (Szamba, Libiomfi, Magyar vándor).
Pálmai Anna (1984)
színésznő. Tizenévesen jelentős szerepet alakíthatott a Rosszfiúk című filmben. Egy évig a Bárka Színház stúdiósa volt, 2003-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, 2007-ben végzett. A budapesti Katona József Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Friedrich de la Motte Fouqué (1777-1843)
német romantikus író, a „romanticizmus Don Quijote-ja”. A Weimarban töltött idő alatt találkozott Goethével, Schillerrel és Herderrel. 1803-ban feleségül vette Caroline von Rochow írónőt. Kezdetben Pellegrin álnéven publikált, műveknek az anyaga, költői felfogása és ábrázolási módja már előrevetítette későbbi írásművészetének jellegzetességeit. A középkor északi hősi énekei és francia lovagi történetei művében fantasztikus világgá olvadnak össze. A kisregények mellett írt epikus költeményeket, színdarabokat, lovagi tragédiákat és számos elbeszélést is.
John Field (1782-1837)
ír származású zeneszerző, korának egyik kiemelkedő hatású zongoristája. Ő volt az első zeneszerző, aki noktürnöket – lírai hangulatú, főleg zongorára írt kisebb karakterdarab nyugodt dallammal és akkordfelbontásos kísérettel. Ezek a darabok nemcsak nagy hatással voltak Frédéric Chopinre, de számos romantikus zeneszerző, mint Felix Mendelssohn-Bartholdy, Robert Schumann, Liszt Ferenc és Edvard Grieg előfutárának is tekinthető.
Erdélyi János (1814-1868)
ügyvéd, költő, az MTA rendes tagja, a Kisfaludy Társaság titkára. Apja maga is verselgetett. Tanítványaival többször megfordult Pesten és módjában állt megismerkedni a reformkor politikai és irodalmi életének számos nevezetes alakjával. 1834-től rendszeresen megjelenő verseivel, kritikáival neve ismertté lett. A népköltészetről tartott székfoglalója után hozzákezdett nagy jelentőségű vállalkozásához, a népdalok és mondák gyűjtéséhez. 1847-ben mint a Szépirodalmi Szemle szerkesztőjeként az esztétikai szemléletű kritikát vezette be. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős (Magyar népköltési gyűjtemény, A hazai bölcsészet jelene, A bölcsészet Magyarországon).
Kertbeny Károly (Karl-Maria Benkert, 1824–1882)
újságíró, műfordító, könyvész, bibliográfus és biográfus. Arany János, Garay János, Vörösmarty Mihály, Jókai Mór műveit és magyar népdalokat fordított németre. Közel 1000 cikket írt. A homoszexuálisok jogaival foglalkozó írásai a legkorábbiak közé tartoznak, és ő alkotta meg a szinte minden nyelvben átvett és használt homoszexualitás és heteroszexualitás szavakat. Saját bevallása szerint nem volt homoszexuális.
Nikisch Artúr (Arthur Nikisch, 1855-1922)
karmester. Főként a romantikus német és orosz mesterek műveinek volt kiváló előadója, de sokat tett kortársai műveinek népszerűsítéséért is. Hangversenykörútjai során az USA-ban és Európa szinte valamennyi nagyvárosában fellépett. Az ő nevéhez fűződik az egyik első olyan hangfelvétel, ami egy teljes szimfóniát tartalmaz elejétől végéig: 1913 őszén a Berlini Filharmonikusokkal Beethoven 5. szimfóniáját rögzítették.
Perlrott-Csaba Vilmos (1880–1955)
festő és grafikus, a magyar avantgárd stílus egyik megteremtője és jeles képviselője. Nyaranként a nagybányai művésztelepen festett, nagy hatást gyakorolt stílusára Ferenczy Károly festészete. 1906-ban párizsi ösztöndíjat nyert (Julian Akadémia), a teleket Párizsban, a nyarakat többnyire Nagybányán töltötte. Rendkívül termékeny alkotó volt, művészetében az új stílusok (fauvizmus, kubizmus, Pablo Picasso) iránti fogékonyságot és a tradíciók tiszteletét (Koszta József, Ferenczy Károly) ötvözte saját életkorának, egyéniségének, ábrázolni kívánt témáinak megfelelően.
Anna Matvejevna Pavlova (1881–1931)
orosz táncosnő. Anna Pavlova néven nemzetközi hírnevet szerzett. Kivételes tehetségével a cári balettben tűnt fel, s annak rövidesen első táncosnője lett. Rendkívüli ritmikai képesség, költői kifejező erő és nagy technikai tudás jellemezte. A Ballets russes társulatához tartozott. A világ számos nagyobb városában vendégszerepelt.
Dénes Zsófia (Deutsch Zsófia Stefánia Mária, 1885–1987)
József Attila-díjas író, újságíró. A Budapesti Tudományegyetemen folytatott irodalmi és művészettörténeti tanulmányokat. Ady Endre egykori menyasszonya, majd barátja és életének krónikása. 1918-ban Szabó Ervin által bekapcsolódott a forradalmi propagandamunkába a Vörös Ujság szerkesztőjeként. 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. 1937-től írásaiból élt, amelynek élményanyaga Adyhoz fűződő kapcsolata volt (Akkor a hársak épp szerettek…, Szivárvány Pesttől Párizsig, Ami a százból kimaradt).
Vidor Ferike (Wechselmann Franciska, 1889-1970)
színésznő, érdemes művész. Az Országos Színészegyesület iskoláját végezte, majd 1905-ben szerződött Kecskemétre, majd Nagy Endre kabaréja hívta meg a fővárosba. Ezután itt működött és egyike lett a legjobb humorú, komikai vénában a legnépszerűbb színésznőinknek. 1945 és 1949 között, majd 1951–52-ben a Nemzeti Színházban játszott. 1949–51-ben tagja volt a Belvárosi Színháznak, majd 1953 és 1959 között a Vidám Színpad foglalkoztatta (Szent Péter esernyője, Egy pikoló világos, Ház a sziklák alatt).
Korda Sándor (Sir Alexander Korda, 1893–1956)
filmrendező, producer, a brit filmipar egyik meghatározó alakja. Kellner Sándor László néven látta meg a napvilágot zsidó családban, írónak készült, meg sem fordulhatott a fejében a filmezés. 1927-ban, feleségével, Berlinből Hollywoodba költöztek, amelyet ebben az időben kezdték a filmgyártás fővárosának hívni. Amerikában a United Artists rendezője lett, felesége színésznő volt, és addig minden filmben játszott, amit férje rendezett. Ma sem lehet tudni milyen okból, de Korda nem érezte jól magát Hollywoodban, így 1931-ben Londonba költözött a fivéreivel. 1942-ben ő lett az első filmrendező, akit lovaggá ütöttek (Az ellopott menyasszony, Éjjeli őrjárat, A bagdadi tolvaj).
Józef Gosławski (Józef Jan Gosławski, 1908-1963)
lengyel szobrász- és éremművész. Érmék, emlékérmek és emlékművek alkotója, számos művészeti verseny díjazottja Lengyelországban.
Joseph Beuys (1921–1986)
német származású performansz- és szobrászművész. Széles körű műveltséggel rendelkezett. A német romantikus tradíciót eleveníti fel, egy személyben alkotó, sámán és mágus. Elsősorban szobrász, de széles körű tevékenysége többfajta művészeti ágra is kiterjedt. Európa nyugati térsége legújabb kori művészettörténetének egyik legnagyobb hatású és legtöbb vitát kiváltó személyisége.
Jancsó Adrienne (1921-2006)
Kossuth-díjas színész, előadóművész. A Marosvásárhelyi Református Kollégium elvégzése után tűnt fel mint szavalóművész, főleg a népballada tolmácsolójaként s kortárs költők bemutatójaként. 1941-ben kapott előadóművészi működési engedélyt. 1963–1978 között az Irodalmi, illetve Radnóti Miklós Színpad tagja volt.
Berényi Ottó (1926-2015)
színész. Diplomáját a Színiakadémián szerezte 1954-ben, 1963-tól a Vidám Színpadnál, majd a későbbi Centrál Színházban játszott egészen nyugdíjazásáig. Vígjátékokban, kabarékban, paródiákban és esztrádműsorokban szerepelt, a Hacsek és Sajó párosból Sajót alakította.
Dévényi Tibor (Deutsch, 1927-2003)
író, vegyész. Tudományos publikációi mellett szatirikus könyvei és novellái is megjelentek. 1975-ben kiadott művében, a Dr. Ezésez Géza karrierje című szatírában C. Northcote Parkinsonra emlékeztető ironikus stílusban tart görbe tükröt a tudományos élet visszásságai elé (Gamma Kommandó, Hová lett Artúr?, Pannónia Űrbázis).
Ferrari Violetta (1930-2014)
Jászai Mari-díjas színésznő. Pályáját hatévesen kezdte a Pesti Színházban gyermekszínészként. 1949-ben a Madách Színház ösztöndíjasaként végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1950–56 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1956-ban emigrált; először Bécsben, majd Nyugat-Németországban élt, ahol több szerepet is kapott. A rendszerváltás után többször hazalátogatott, de szerepet már nem vállalt (Gázolás, Ifjú szívvel, Civil a pályán).
Joe D’Amato (1936-1999)
olasz filmrendező. olasz filmrendező, operatőr, producer, forgatókönyvíró. Életműve számos műfajra kiterjed: akciófilm, thriller (giallo), horror, spagettiwestern, saru és kard (pemplum) film, fantasy, kosztümös film, posztapokaliptikus film, erotikus film, sőt pornófilm is. Életében mintegy 200 filmet rendezett, ebből 120 pornófilm, melyek 1979 és 1982, majd pedig 1993 és 1999 között készültek. Az olasz és az általános európai exploitation (az euro trash) kultikus rendezője.
Richly Zsolt (1941-2020)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, animátor, grafikus, érdemes és kiváló művész. 1962-ben felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Főiskolán díszítő festő szakára, és a szakon akkor egyszeri alkalommal indított animációs osztály tagjaként szerzett diplomát 1966-ban. Diplomamunkája az Indiában c. animációsfilm volt, mely számos fesztiválsikert könyvelhetett el később. Diplomája megszerzése után a Pannónia Filmstúdió munkatársa lett, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig, több mint 25 éven át dolgozott (A kockásfülű nyúl, Kíváncsi Fáncsi, Árgyélus királyfi).
Szűcs István (1942-2006)
színész, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja, 1960-tól a győri Kisfaludy Színházban játszott. Gazdag művészi pályafutása alatt 250 szerepet, 80 főszerepet játszott el, zenés és prózai, vígjátéki és tragikus művekben. Rendhagyó irodalomóráival, önálló estjeivel, iskolákban, klubokban, nyugdíjas otthonokban is fellépett (Játék a múzeumban, A három testőr Afrikában, Hősöm tere).
Uri István (1945-2019)
Kazinczy-, Aase- és Jászai Mari-díjas színész. 1963–1967 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1977-től a győri Kisfaludy Színház művésze volt. Az 1987–88-as évadban a Jurta Színház szerződtette, majd ismét a győri színház tagja volt. Főként epizód- és karakterszerepeket játszott. Utolsó éveiben a Centrál Színházban játszott. Színházi munkái mellett gyakorta szinkronizált is (Ezek a fiatalok, Sose halunk meg, Sorstalanság).
