…az ember még órákig hallgatta volna a zenét.
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. április 24.
Ismét egy nagyszerű eseménynek adott helyet a Müpa április 16-án, Mozart 19 évesen írt A pásztorkirály (Il re pastore) című operája szólalt meg. Ahogy már megszokhattuk, világhíres előadóval hirdették a művet, Rolando Villazón arcképe szerepelt a kísérőfüzet elején. És akik még a koncerten közreműködtek, de kép csak az említett ismertetőfüzetben szerepeltek: Christina Pluhar, Baráth Emőke és a L’Arpeggiata.
Mozart kisoperája, serenatája (Mozart componimento drammaticóként is említette) 1775. április 23-án hangzott el először, majdnem napra pontosan 249 évvel korábban a Müpa beli előadásnál. A zene természetesen éppoly üde, kellemes és friss, mint keletkezése korában. A mű témája az akkoriban nagyon kedvelt, Tasso által írt mese, az Aminta, melynek népszerűségét az is jelzi, hogy a mozarti mű előtt már 15 zeneszerző írt ebben a témában operát. Tasso történetét Metastasio (ahogy a korabeli magyar újságban szerepel: Metasztázió Péter tsászári poéta) dolgozta át, a libretto könnyen áttekinthető, érthető. A szerelem diadalát éppúgy hirdeti a mű, mint a megbocsátást.
Mozart zenéje csodálatos, helyenként a nagy művek dallamait előlegezi meg. Ilyen például a nyitány, ahol felfedezhetjük a Jupiter-szimfónia vagy a Titusz kegyelme nyitányának egyes szeleteit. De a későbbi zenei anyagban is találunk olyan dallamfordulatokat, melyeket a nagy művek előhírnökeinek tarthatunk. A koncerten kisegyüttes játszotta a zenekari szólamokat, ami meglepő, hogy négy kürt is szerepel a partitúrában az egy pár fuvola, oboa, fagott és trombita mellett, és persze a vonósok és a csembaló is a zenekar részét képezte.
A csak pozitív karaktereket felvonuló történetben öt énekes szerepel: Alessandro, Makedónia királya; Aminta, a pásztorból lett király; Elisa, Aminta szerelme; Agenor, valamint Tamiri, Agenor kedvese. Mindkét szerelmespár egyike magas rangú, és kettejüket szeretné házaspárként látni Alessandro. Természetesen győz a szerelem, Aminta és Elisa , nem kevésbé Tamiri hercegnő és Agenor egy pár lesz (nem érvényesül a „suba subához, guba gubához”), mint a mesében, vagy egy operettben. Alessandro pedig enged a párok könyörgésének.
Alessandro (Nagy Sándor) szólamát Rolando Villazón énekelte. A művész színpadi jelenléte rendkívül erőteljes, szuggesztív. Éneklése talán nem a legszebb napjait idézte, azonban a koloratúrái peregtek, már ha hallhattuk az alsóbb régióban. Mindhárom áriája meggyőzte a közönséget. Ha nem is simult bele a régizenei előadásmód gyakorlatába, elnéztük, hiszen olyan vehemensen énekelt, hogy elhittük, ő maga Alessandro, Makedónia királya.
Agenor, szidóniai nemesember, Alessandro barátja Zachary Wilder volt. Ellentétben Villazónnak, kevéssé határozott jelenség a színpadon. Két áriája jó volt, de inkább megbízható, talán a szerelmes férfi karakterét jobban kibonthatta volna. A zsarnok Sztratón lánya, Tamiri hercegnő Tamara Ivanis tolmácsolásában szólalt meg. Éneklését szívesen hallgattuk. Kissé mulatságos pillanatokat okozott a két szerelmes látványa: Wilder vékony, alacsony férfi Ivanishoz képest. Elena Sancho Pereg énekelte a föníciai lány, Elisa szerepét. Kiválóan szólalt meg két áriája, minden szempontból Méltó párja volt a címszereplő Baráth Emőkének. Felejthetetlen volt az első felvonást kezdő és záró duettjük is. Baráth Emőke remekelt ezen az estén. Ami szépség létezik, azt mind megmutatta Baráth Emőke: csodás koloratúrák, jellem- és érzelemábrázolás, érzékeny dinamikai megoldások mutatták a fiatal művésznő tehetségét. A második felvonásbeli lassú ária (talán az egyetlen lassú szakasz a darabban) örökre emlékezetes marad: megállt az idő, csak a zenében fürdött mindenki. A nyíltszíni taps, a bravózások itt voltak a leghangosabbak.
Christina Pluhar vezényelte az együttesét, megmutatva a darab szépségét. (A vehemens karmester ezúttal nem játszott hangszeren.) Ragyogóan szólalt meg a négy kürt a vonatkozó szakaszokban, csodálatos volt az egyik áriát kísérő hegedűszóló, a csembalójáték, a vonósok, de a tagok, a karmester és a zene összhangja nélkül ez nem jöhetett volna létre.
Emlékezetes koncert volt, az ember még órákig hallgatta volna a zenét.