fantasztikus hangzással, forgataggal, fékezhetetlenül áradt a mindent elsöprő zene
a papiruszportal.hu archívumából [2011]
Szerző: Lehotka Ildikó
Wagner művészetének esszenciáját mutatta be a Budapesti Fesztiválzenekar három koncerten, Fischer Iván vezényletével, a szólista Petra Lang volt. Wagner szinte csak operát írt, a koncerten is – egy kivétellel – operarészletek szólaltak meg, egyetlen hosszabb részben szerepelt csak énekes szólista. A túlnyomórészt zenekari részletekből összeállított program ha nem is Wagner különleges énekhangokat kívánó zenéjét mutatta be, arra tökéletesen alkalmas volt, hogy a nagyszabású darabok kisebb részleteivel elvezesse a zeneszerző életművéhez – a könnyebben megbarátkozhatókkal – a közönséget. Aki pedig rajong a német komponista művészetéért, az rácsodálkozhatott egy-egy izgalmas pillanatra Fischer Iván jóvoltából.
A Siegfried-idill története valószínűleg közismert, Wagner Cosimának, Liszt lányának, Hans von Bülow néhány hónapja elvált feleségének születésnapjára írta, két kislány után a harmadik közös gyermekük, Siegfried születése, mely a triebscheni villa lépcsőin hangzott el. Wagner teljesen titokban tanította be a művet, beleszőtte a Ring harmadik darabjának motívumait. A Szimfonikus születésnapi ajándék (Wagner Tribscheni idillnek is nevezi a művet) mellé egy verset is csatolt.
A zenekar ülésrendje szokatlan volt, a fafúvósok egy része a vonósok előtt ült. Az együttes jól érzékeltette a darab hangulatát, azt a személyes hangvételt, benne némi pátosszal, mely az idillt jellemzi. A belső szólamok varázslatosan vitték előre a számomra hosszú művet, a pianók sokfélesége nagyon tetszett. A csak lazán az opera műfajhoz kapcsolódó mű után három operarészlet hangzott el; a Tannhäuser nyitány (Wagner még a klasszikus elnevezést adta, igaz, utoljára) és a Bacchanália. A nyitás kissé jellegtelennek tűnt, később – a vonósok lefelé lépő kéthangos motívumainak rövidsége – egyedi színt adott a zenének. A bacchanália előadása valóban a felfokozott érzéket ábrázolta, fantasztikus hangzással, forgataggal, fékezhetetlenül áradt a mindent elsöprő zene. A párizsi változatot érdemes lenne többször hallani, a végletek összegzése, annak megfogalmazása miatt; a zarándokok kórusának motívuma a nyitáskor, Vénusz barlangjának fülledtsége.
A hús-vér embereket vígoperai környezetben bemutató A nürnbergi mesterdalnokok előjátéka mindig valamiféle pátosszal szól a koncerttermekben. Fischer Iván most lehántotta a kísérőjelenségként állandósult monumentalitást. Az előjáték felépítése így jóval nagyobb ívűvé vált, talán az imitációs rész lehetett volna erőteljesebb, de a hatalmas erővel zárt részlet igen míves volt.
Szünet után Wagner életműve és az operatörténet legnagyobb szabású művéből hallhatott a nagyszámú közönség részleteket, pontosabban a záró zenedráma, Az istenek alkonyának három részlete szólt. Az énekesnő, Petra Lang végig a színpadon volt, a Hajnal és Siegfried utazása, a Gyászinduló, majd Brünnhilde ébredése hangzott el. Érdemes volt megfigyelni, hogy a természetfestő Hajnal és a Walhalla megsemmisülése közt Wagner hányféle hangulatot jelenít meg, és a zenekar hogyan tolmácsolja mindezt. Az árnyalatok festése, a dinamikai megvalósítás mellett a gyönyörű hangzás jellemezte a koncertet. A rengeteg vezérmotívum – a Zárójelenetben a négyestés opera legtöbbje megtalálható – nemhogy kioltotta, darabolta volna az előadást, hanem éppen egységbe fogta. Petra Lang nem először énekelt a Fesztiválzenekarral. A nagy Wagner-énekesnőként ismert művész ezen az estén is nagyszerű volt, de nem csak zenei értelemben. A Hajnal felcsendülésekor mosolyogva ült, a Siegfried halálát követő Gyászinduló iszonyatos mélyrezes és ütős fortéi alatt arca sötétté, gondterheltté vált, a zárójelenetben éneklése pontosan érzékeltette a szerelmes, megcsalatott nő belső világát. Petra Lang nagyszerűen énekelt, kezdetben talán elfogódottan, de ahogy hömpölygött előre a zene, úgy teljesedett ki szólamában.
Művészetek Palotája, 2011. március 12.
