Steve Berry: A templomosok öröksége
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: bookworm
A Da-Vinci-kód új fejezetet nyitott meg, a kultúrtörténeti krimi műfajáét. Léteztek korábban is ilyen témájú könyvek, azonban más szálakat is beleszőttek (Dashiel Hammett: A máltai sólyom stb). Az előbb említett A Da Vinci-kód olyannyira sikeres lett, hogy ripsz-ropsz meg is filmesítették. Steve Berry, amerikai író könyvét jobbnak tartják a Kódnál, A templomosok öröksége vastagságban szinte megegyezik a sikerkönyvével, cselekménye izgalmas, váratlan, de nem erőltetett eseményeket tartogat a rennes-i legenda kapcsán.
Az egyházi kincsek azokat is érdeklik, akik más módon nem állnak kapcsolatban a vallással. A lovagrendek szintén megfoghatatlanok az átlagember számára, tevékenységükkel csak részben vagyunk tisztában. A könyv a templomos lovagrend titkát fejtegeti, szokásaiba avat be. Az új nagymester megválasztása különösen érzékletes, a (gyarló) emberi tulajdonságok a mélyen vallásos szerzetesekre is jellemzőek. A kötettel a templomosok elveszett kincsének keresését követhetjük nyomon, maguk a templomosok sem tudják, hol keressék. Elejtett, évszázadokon át továbbadott jeleket keresnek, régi könyvekben kutatnak az egymásra épülő információkban, melyek sok esetben szándékosan rossz adatot tartalmaznak. A fontosnak vélt dolgokról kiderül, hogy csak megtévesztés, a szereplők közül sem lehet tudni biztonsággal, hogy ki állt az ügy mellé.
A dániai helyszínek léteznek, a szerző az ország nagy rajongója, nem véletlenül helyezte Cotton Malone kilépett ügyészségi nyomozó életterét ide. Cotton (neve rejtély marad, várhatunk az újabb két kötetre) egy befolyásos, dúsgazdag férfinak köszönhetően egy antikváriumot nyitott Koppenhágában, ez volt élete álma. A nyomozó elvált, fia és felesége Amerikában maradt, de a gyerek minden nyáron hosszabb időt tölt Európában. Stephanie, Cotton volt főnöke az igazságügyi minisztériumban, hatvanas éveiben jár, filigrán nő, családi élete nincs. Férje, Lars Nelle a nő szerint vágyálmokban élt, délibábot kergetett kutatásaival. Megrögzötten keresett valamit, népszerű könyveit is erről a témáról írta. Saját kezűleg vetett véget életének. Fiuk, Mark egy lavina alatt veszett, anyja csak ennyit tudott eltűnéséről. Stephanie három évig nem is beszélt fiával, aki egyetemi tanár lett, apja nyomdokain kereste ő is a kincset. Eleinte érthetetlen, hogy Stephanie miért indult a kincs nyomába, hiszen ő a realitások talaján mozgó nő. Valamit akart törleszteni férje és fia felé. Nem is lenne majdnem kalandregény Berry műve, ha Mark (vagy más, elveszettnek hitt személy) nem jelenne meg és nem lenne az egyik kulcsfigura. Hogy anyja és sértődött fia közt létrejön-e igazi párbeszéd, a történet végén kiderül.
Mark mint sénéchal, a nagymester utáni első ember tűnk fel a lapokon, haldokló főnökétől búcsúzik, veszi át a teendőket, a konklávé azonban ellenlábasát, a marsall (titokminiszter) tisztséget betöltő De Roquefort-t választja meg. Az ötven körüli férfi tagbaszakadt, zömök, kifejezéstelen arcú. A történet elején nemhogy szent életűnek, de egyenesen gátlástalan gyilkosnak ismerjük meg. Gond nélkül lép át az útjába kerülőn, fanatikus a kincs megtalálása érdekében, képes összeegyeztetni a gyilkolást lelkiismeretével, az imával. Kulcsfigura még a nagyon fiatal, rokonszenves, korához képest bölcs Geoffrey, Mark alárendeltje, aki azt a szerepet kapta a korábbi nagymestertől, hogy óvja a kissé határozatlan Markot, adjon neki tanácsokat a nagymester útmutatója alapján. Érdekes a meghalt nagymester szimbolikus jelenléte. Bár nem tartotta rendje elég erősnek, az eseményeket előre megjósolta, tudta, hogy De Roquefort lesz az új főnök, előre látta Mark cselekedeteit.
Az öngyilkos, toronybeli leugrástól kezdve (Beauseant – Dicsőség Néked!, kiáltotta a férfi, és ugrás közben átvágta a torkát) egyre izgalmasabb a történet, a szerző bőséges kultúrtörténeti adalékokkal látta el a könyvet. A kincs alatt nem is a pénzbeli javakat találják meg, hanem mást, ezt az író találta ki, de a torinói lepel is szerepet kap, de Berry nem Jézus arcvonásait képzeli rá. Gazdag tárházát találjuk az épületeknek (Kerek torony, roskilde-i katedrális, az oszlop részletes leírása), a ma is élő legendáknak, a szereplők jellemrajza is életszerű. Letehetetlen a könyv, és közben folyamatos gondolkodásra késztet. A reális világot párosítja a lovagokéval, az erőszakot a vallás szentségével (bár néhány dolgot megkérdőjelez), megmutatja a középkori mndennapokat, ahonnan a legenda elindult.
Kezdő és haladó krimiolvasóknak, érdekes történetre vágyóknak, azaz mindenkinek ajánlom a Palatinus könyvét.
Steve Berry: A templomosok öröksége
Új Palatinus Könyvesház, Budapest, 2007
Kötött, 500 oldal
Fordította Lantos István
ISBN: 9789639651678
