az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus előadásában
a papiruszportal.hu archívumából [2017]
Szerző: szabói
Francesco Bartolomeo Conti és Bach műveiből összeállított koncertet hallgathatott az érdeklődő a Zeneakadémián január 23-án, – két g-moll misét is ígért a program – az Orfeo Zenekar, a Purcell Kórus és énekes szólisták közreműködésével, Vashegyi György vezényelt. Conti neve mára feledésbe merült, bár korának egyik legfontosabb zeneszerzője volt, és neves theorbaművész.
A firenzei születésű Conti (1681/82.1732) viszonylag fiatalon került Bécsbe, a császári udvarnál szolgált, de több európai városban is fellépett. Conti egyaránt írt operákat és egyházi zenét, műveit kortársai is elismerték – a koncerten megszólaló miséje Bach és Zelenka kézírásában maradt fenn.
Az első rész Conti műveiből nyújtott válogatást, az 1715-ös g-moll mise (Missa Sancti Pauli) köré szervezve. A nagy mise valószínűleg először szólalt meg az 1850-es évek óta, a bécsi kéziratban a tételek közt még két mű (a koncertet nyitó szonáta és az altmotetta) szerepel, melyek a Grove Lexikonban sincsenek megemlítve). A kéttételes, még kezdeti elfogódottsággal, kis pontatlansággal játszott B-dúr szonáta érdekességét a gyors tétel basszusa jelentette. A Languet anima mea című szoprán hangra és zenekarra írt motetta Kalafszy Adriána szólójával hangzott el. Nagyon szép volt a hegedűszóló az első áriában, a hegedű ritornell a másodikban. A fiatal énekesnő tolmácsolása eleinte bátortalannak tűnt, egy-egy hang kilógott a folyamatból, de egy kellemes előadást hallhattunk. A következő ária – Pie Jesu, ad te refugio – hangzásvilága előremutató, telítve újszerű harmóniákkal – az ember sokszor rácsodálkozik, hogy a zenetörténetben nincsenek véletlenek, egy-egy zeneszerző világa megelőlegezi a későbbi korok zenéjét. A szólista Megyesi Zoltán volt, nagyon szépen, érzékenyen formálta meg a darabot. A mise tételei között hangzott el a Fastos caeli audite című alt hangra írt motetta, Bárány Péter előadásában hallhattuk a művet. Bárány Péter tolmácsolása az est egyik kiemelkedő szakasza volt. A kontratenor virtuozitása, láttató előadásmódja, stílusismerete nem véletlenül késztette tapsra a közönséget.
A 19 számból álló g-moll mise rendkívül érdekes mű, a nyitó Kyrie álló kórusakkordjai, a zenekar pontozott ritmusa izgalmas zenei megoldást nyújtott. A Gloria zaklatott zenekari indulása ellentmond a szövegnek, ez is egyedi, ahogy az 5. tétel szűkített szeptimes akkordjai. A Crucifixus tolmácsolása nagyszerű volt, a zenei anyag gyönyörű. A záró tételben is különleges zeneszerzői ötletet hallottunk, az énekesek egymástól vették át a rövid motívumot, emiatt végtelennek, folyondárszerűnek érezte a közönség a dallamot.
Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus előadása élvezetes volt, az együttesek régóta összeszokottak, csodálatos hangzásképet adtak ez alkalommal is. Az énekes szólisták – Kalafszky Adriána, Megyesi Zoltán, Bárány Péter, Najbauer Lóránt – megoldásai, a zenei anyag folyamatába való illeszkedésük mintaszerű volt.
A szünet után két Bach-művet, az Ich will den Kreuzstab gerne tragen kezdetűt (Bach hat szólókantátájának egyikét), és a g-moll misét hallottuk. Az előbbiben Thomas Doilé énekelt. Eleinte furcsának hatott az énekes dús vibratója a zenekari nonvibratóval szemben (mintha két világ találkozott volna) a basszista érzékeny tolmácsolása felülírta a kezdeti kételyeket. A lutheránus mise talán legszebb tétele a ¾-es Domine Fili, Bárány Péter énekelte az áriát, csodálatosan. A következő szám (Qui tollis) Megyesi Zoltán szólójával és remek oboaszólóval hangzott el, a záró tétel kórushangzása nagyszerűen zárta a koncertet.
Vashegyi György vezényelt az est során. Vashegyi kivételes módon képes átadni a zenét a közönségnek, inspirálja zenészeit. A koncertekre nagyon alaposan készül, a művek hátterét alaposan ismeri. Várjuk a többi előadást is.
