Srác a biciklivel
a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: Laskovics Márió
A belga Jean-Pierre és Luc Dardenne rendezőpáros alkotásáért már előre lelkesültem, ugyanis szeretem a francia filmeket. Ám még nem láttam ezt megelőzően filmet tőlük.
Adott egy rossz gyerek, Cyril. Bentlakásos iskolában él, mert apja eltaszította magától. Megismerkedik egy fodrásznővel, akivel már első találkozásuk alkalmával kialakul egy mélyebb kötődés. („Foghatsz, de ne olyan erősen.”)
Samantha befogadja Cyrilt, együtt megkeresik az apát, akiről kiderül, hogy nem tudott felelősséget vállalni a gyerekért, ezért inkább tudomást sem akar venni róla. Cyril nem nyugszik meg Samantha gondoskodó szeretete ellenére sem. Gyermeki lelke az édesapa elvesztése után is vágyja egy idősebb férfi példakép útmutatását. Így kerül egy fiatalkorú bűnöző befolyása alá, aki a pótapa szerepét tölti be nála.
A bicikli a történetben a fiú apja iránt érzett kötődésének szimbóluma. Alapvetően még az ifjúság, az önfeledt gyerekkor képzetét társíthatjuk hozzá. Egyes motívumok ismétlődnek a filmben. Például Cyril mindig ahhoz ragaszkodik, akitől az eltűnt/ellopott biciklit visszakapja. Először az apjához, majd a fodrásznőhöz, végül pedig a fiatal bűnözőhöz. Az erőszak jelenléte is tanulságos: először elszenvedője, majd elkövetője, végül megint szenvedője az erőszaknak. Ez az élet körkörösségét, a fogat fogért elvet is jelképezheti. Erre játszik még rá a az is, hogy a Cyril által korábban megtámadott férfi fia bosszúból megtámadja őt. S végül az ő apja szintén felelősség nélkül cselekszik. El akarják titkolni a dolgot, ezáltal egyértelműen rossz példát mutat a fiának.
A film egyértelműen felhívja a figyelmet a nyugati társadalmak mai gyermeknevelési szokásaira, azok hiányosságaira. Egyre kevésbé vagyunk hajlamosak felelősséget vállalni tetteinkért, másokért meg szinte már alig. Ezt kitűnően példázza az a jelenet, amelyben Samanthát Cyril miatt faképnél hagyja a barátja (ő sem akar felelősséget vállalni érte). A nő azonban kitart a gyerek mellett. Így útmutatást adva nekünk, hogy nem csak magunkért kell felelősséget vállalnunk, hanem bizony szeretteinkért s főleg gyermekeinkért is. Hiszen ha mi nem neveljük megfelelően utódainkat, követendő példát állítva eléjük, akkor csakis magukra utalva találhatják meg azokat a módszereket, alakíthatják ki önnön erkölcsi hovatartozásukat, melyeket majd ők is továbbadnak. Példa nélkül, magunkra utalva sokkal nehezebb elboldogulni az élet útvesztőiben. (A fiú a nő hatására tanulja meg, hogy felelősséget kell vállalni tetteiért: bírósági eljárás, bocsánatkérés.)
A filmben a dokumentarista jelleg dominál. A kézikamerás felvételek, a közeli képek és a zenei aláfestés minimalizálása teszik hitelesebbé, realisztikusabbá az amúgy is életszerű történetet. A precíz színészi játéknak és a jól megírt forgatókönyvnek köszönhetően a karakterek egyből felkeltik a nézők érdeklődését. Annak ellenére, hogy ábrázolásuk hiányos, fekete foltok jellemzik, nincs többletinformáció. A film keretes szerkezetű, in medias res kezdéssel indít. Részesei leszünk egy bolyongó ifjú lélek élete egy meghatározó szakaszának, felnőtté válásának. A mű zárása is gyors, nem hollywoodi jellegű, nincs még egy feleslegesen hozzáadott, megmagyarázó-lezáró jelenet. Amilyen hirtelen bekapcsolódhattunk Cyril életébe, olyan hirtelen ki is lépünk belőle. Ez a tény is azt erősíti, hogy itt nem egyéni sorsok vannak a górcső alatt, hanem társadalmi folyamatok, melyek mindnyájunkat érintenek.
Srác a biciklivel
Színes, feliratos, belga–francia–olasz filmdráma, 87 perc, 2011
Cannes (2011) – zsűri nagydíja: Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne
Flaiano Film Festival (2011) – legjobb rendezés
*
Olvas(s)atok, néz(z)etek sorozatunkban Fűzfa Balázs (Nyugat-magyarországi Egyetem) tanítványainak szerkesztett, rövidített dolgozataiból közlünk.
