Névnapok: Erzsébet, Zsóka, Abda, Abdéel, Abdi, Abdiás, Abdon, Ábner, Barlám, Béta, Betsabé, Bodor, Csöre, Ilze, Lizavéta, Lizett, Lizetta, Maxim, Obadiás, Örzse, Szavéta, Véta, Zobor
Események:
1798 – megalapítják a holland Rijksmuseumot Hágában. 1808-ban a múzeum Amszterdamba költözött, ahol először a királyi 
palotában, majd később a Trippenhuisban kapott helyet. A jelenlegi főépületet Pierre Cuypers tervezte, és 1885-ben nyitották meg.
1816 – I. Sándor orosz cár, lengyel király megalapítja a Varsói Királyi Egyetemet (Uniwersytet Warszawski, ma Varsói Egyetem).
1849 – Franz Schubert osztrák zeneszerző 4., c-moll, Tragikus (Tragische) szimfóniájának (D 417) ősbemutatója Lipcsében, több mint 20 évvel a zeneszerző halála után.
1850 – Alfred Tennyson lesz a brit nemzet költője, William Wordsworth utódja.
1910 – Molnár Ferenc A testőr című háromfelvonásos darabjának budapesti bemutatója. 1931-ben a Metro-Goldwyn-Mayer filmet forgatott a mű alapján Alfred Lunt és Lynn Fontanne főszereplésével, Sidney Franklin rendezésében.
1916 – Samuel Goldfish (Goldwyn), Edgar és Archibald Selwyn megalapítják a hollywoodi Goldwyn Pictures-t. 1924-ben a Metro Pictures Corporationnel és a Louis B. Mayer Pictures-szel egyesült, és megalakult a Metro-Goldwyn-Mayer.
1923 – Bartók Béla Táncszvit (Sz. 77, BB 86) című zenekari művének ősbemutatója, Buda és Pest város egyesülésének 50. évfordulóján.
1960 – Budapesten a VII. kerületben a Dohány utca 42. szám alatt megnyílik a Tarka Színpad. Célja a korábban megszűnt Royal Revü Varieté hagyományainak folytatása volt, kabaré-revü-varieté műsorok formájában. Az intézmény 1963-ig működött.
1971– Kaposváron bemutatták Sütő András Pompás Gedeon című darabját. Magyarországon először adtak elő Sütő András 
darabot, ami színháztörténeti jelentőségű volt (rendezője Komor István).
1975 – bemutatják a Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo’s Nest) című filmadaptációt, amit Ken Kesey regényéből, Miloš Forman rendezett. Főszereplők: Jack Nicholson és Louise Fletcher. A film 5 Oscar és 6 Golden Globe-díjat kapott és a filmet az Amerikai Filmintézet (AFI) minden idők 100 legjobb amerikai filmje közé választotta.
1983 – Robert Whitney amerikai karmester utolsó koncertjét vezényli a Louisville-i Whitney Concert Hall megnyitóján, a Louisville Orchestra közreműködésével.
1998 – Vincent van Gogh holland festőművész A művész szakáll nélkül című portréjáért egy magángyűjtő 71,5 millió dollárt fizetett egy New York-i aukción.
2020 – a skót-amerikai Douglas Stuart nyeri el a Booker irodalmi díjat első, Shuggie Bain című regényével.
Meghalt idősebb Markó Károly (1791?-1860) festőművész, akadémikus, a magyar tájképfestészet iskolateremtő mestere.
Művészete a 17. és 18. századi heroikus történelmi, illetve ideális tájképfestészetre épül. Tájképei idilli hangulatú, mitológiai, bibliai vagy hétköznapi jeleneteket megjelenítők. Az 1810-es évekből származó képei, elsősorban másolatok, de már készített saját műveket is, az akvarellfestés egyik fajtájával. Mitológiai témájú festményei mellett fontosak bibliai témájú képei is. A mexikói tájképfestészet Markó műveinek tanulmányozásával és másolásával született meg (Visegrád, A puszta szivárvánnyal, Olasz táj naplementekor).
Meghalt Franz Schubert (Franz Peter Schubert, 1797–1828) osztrák zeneszerző.
Őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, illetve az első romantikus zeneszerzőnek. Ötéves korában kezdte rendszeresen képezni apja. Hatéves korától járt a himmelpfortgrundi iskolába, ekkor kezdődött zenei képzése is. Apja tanította a hegedűjáték alapjaira, bátyja, Ignaz pedig a zongorára. 1808 októberében vették fel a konviktusba, ami Antonio Salieri vezetése alatt Bécs vezető zeneiskolájává vált. 17 éves koráig itt tanult, zeneszerzői zsenialitása már kezdett kitűnni. Bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt. A dallamok és a líricizmus iránti természetes érzékenységével a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik (Pisztrángötös, Halál és a lányka, Prométheusz kantáta). ––> Schubert: rövid élet, gazdag életmű
Meghalt Vörösmarty Mihály (1800–1855) költő, író, drámaíró, akadémikus, a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar 
romantika egyik legnagyobb alakja.
A magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is, de ő maga is alkot ilyeneket, első költőnk, aki műveiben önálló szimbólumrendszert teremtett. A pesti Piarista Gimnáziumban 1816–1817-ig tanult. Apjának keveset kellett költenie reá, kosztját, szállását tanítással kereste meg. Pesten több könyvhöz is hozzájutott, az újabb magyar költők műveihez és klasszikusok műfordításaihoz. Mindezek hatással voltak rá, s kevesebbet tanult ugyan, de annál többet verselt. Költői hírnevét a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposza alapozta meg. A nemzet ébresztője nevet kapta érte. Mint színikritikus, 1837-ben lépett föl. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett, 1850 nyarán Haynautól kegyelmet kapott. 1855-ös temetése valódi nemzeti gyászünnep volt (Szózat, Gondolatok a könyvtárban, A vén cigány). ––> Olvas(s)atok, néz(z)etek -Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó
Meghalt Szabó Magda (1917–2007) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia 
alapító tagja.
Az eredetileg költőként indult, 1958 után már regény- és drámaíróként is számon tartották. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget, ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Az ajtó című regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára (Pilátus; Abigél; Az a szép, fényes nap). ––> Egy modern eposz
Ezen a napon született:
Lackner Kristóf (1571-1631)
soproni polgármester, városbíró, jogtudós, ötvös, író. Beutazta egész Itáliát és 1597-ben tért vissza szülővárosába, ahol 1600-ban beválasztották a belső tanácsba. 1613-ban lett először polgármester; ezt a hivatalt 1619-ig megszakítás nélkül hatszor nyerte el. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel.
Eustache Le Sueur (Le Sueur vagy Lesueur, 1617–1655)
neoklasszicista francia festőművész, stílusának vezető képviselője, a Francia Festészeti Akadémia egyik alapítója. Elsősorban vallási témájú festményeiről ismert. Munkáit a könnyed kompozíció készség, a finom, változatos árnyalás és a határozott kontúrok jellemzik.
Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711-1765)
világhírű orosz polihisztor. Legalább egy tucat művészeti és tudományos ág tudósa volt, de legfőképp a fizika, a kémia, a prózaírás és a költészet területén alkotott maradandót. Erzsébet cárnő az ő kezdeményezésére alapította és később róla nevezték el a világ egyik legnevesebb egyetemét, a Moszkvai Állami Egyetemet. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője. Ő alkotta meg az első tudományos megalapozottságú orosz nyelvtant és egységes helyesírást. Nevéhez fűződik a hangsúlyos verselési forma bevezetése a XVIII. századi orosz poétikába.
Bertel Thorvaldsen (1770-1844)
izlandi származású dán szobrász, a klasszicizmus egyik legnagyobb képviselője. Főként mitológiai tárgyú szobrokat és reliefeket készített. Stílusát a kiegyensúlyozottság és a hűvösség jellemzi. 11 éves korában a koppenhágai művészeti akadémia növendéke lett, ahol korábban édesapja is tanult. Az iskola mellett apja fafaragó műhelyében segédkezett. 1805-ben készültek el: Bacchus, Ganymedes Jupiter sasával, Apollo és az almát tartó Vénusz híres szobrai, melyek a természetnek olyan naiv és mégis finom tanulmányozását és az ókori szoborművek hatását árulják el.
Schulek Frigyes (1841-1919)
építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja. A magas kort megért művész életútjához képest is feltűnő, hogy lehetőségeihez képest is mennyire kevés eredeti mű készült el, keze nyomán. Módja lett volna pedig számos megbízást vállalni, és elvégezni. De őt nem ragadta el a mohóság és nem vonzotta a hírnév sem, mint magánember, munkájában, művészetében magas követelményeket állított önmaga, és tanítványai elé (szegedi „Kakasos” református templom, budapesti Halászbástya, budapesti János-hegyi Erzsébet-kilátó).
Ortvay Tivadar (Orthmayr, 1843-1916)
történész, régész, akadémikus. Szerteágazó érdeklődésű, újító szemléletű tudós volt. Történészként eredeti, újszerű megközelítéssel, terepszemlék és levéltári kutatások alapján behatóan vizsgálta a Kárpát-medence történeti vízrajzát és középkori egyházi földrajzát (Egy állitólagos római mediterrán-út Pannoniában, Magyarország egyházi földleírása a XIV. század elején, A mohácsi csata elvesztésének okai és következményei).
Somló Sándor (Hlavaty Ödön, 1859–1916)
színész, színigazgató, író, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság tagja. 1875-ben beiratkozott a Színészeti Tanodába, szülei ezért megvonták tőle a támogatást. Nélkülözött, másolásból és statisztálásból élt, ekkor kezdett rendszeresen verseket írogatni, és színművek írásában Szigligeti Ede is bátorította. A színiiskola után, 1878-tól három évet Győrött töltött, itt adták elő első népszínművét, az Apa és fiút. Rákosi Szidi színiiskolájában tanárként, 1909-től az Országos Színművészeti Akadémia igazgatójaként működött. Mint színműíró számos pályadíjat nyert (Első szerelem, IV. István, A király leánya).
Endre Béla (1870-1928)
festőművész, az alföldi iskola egyik jeles képviselője. Mérnöki tanulmányait abbahagyta, és 1890–98 között festészetet tanult, Párizsban, majd Olaszországban járt. Közös műteremben alkotott Tornyai Jánossal és Rudnay Gyulával. Az alföldi embereket és a jellemző tájat festette egyénien gyengéd, humanisztikus szemlélettel, képein a Munkácsy és nagybányai hagyományokon túl posztimpresszionista vonások is fellelhetők (Bölcső mellett, Füzes, Udvarlás).
Márkus László (1881-1948)
színházi és filmrendező, díszlet- és jelmeztervező, kritikus, drámaíró, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Nagy munkabírású, 20. századi reneszánsz ember volt. A századelőn kibontakozó új magyar színművészetnek olyan korszakos alakja, aki európai színvonalon fogalmazta meg elképzeléseit az irodalomra, képszerűségre és zeneiségre alapozott színi ideálról. Művészi tevékenységét a mértéktartó ízlés, az új stílusú drámarendezés, a cselekmény és zene szerves egysége jellemezte (Ágis tragédiája, A színház etikája, Az aranyszemű hölgy).
Bokros Birman Dezső (1889–1965)
Kossuth-díjas szobrász- és festőművész, grafikus, illusztrátor, a Képzőművészek Szövetségének alelnöke, érdemes művész. Ízlés- és formavilágát az egyiptomi, a görög, a reneszánsz szobrászat és saját korának stílusirányzatai alakították. A 20. század első felének egyik legkiválóbb magyar akt- és portrészobrásza. Sokan elsősorban a hazai kubizmus plasztikai képviselőjének tartják (Alvó lány, Ölelkezők, Halászfiú).
Anna Seghers (Reiling, 1900-1983)
német írónő. Történelmet, művészettörténetet és sinológiát tanult, 1922-ben doktorált. A nácik 1933-ban letartóztatták, de el tudott menekülni Franciaországba. Itt született számos híres regénye, a két világháború közötti időszak német viszonyairól, a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállásról. Itt írta meg világhírű regényét is A hetedik kereszt, amely 1942-ben jelent meg angolul. Az Egyesült Államokban még a regény megjelenésének évében megfilmesítették (A vonal, Tranzit, Átkelés).
Antos Kálmán (1902-1985)
zeneszerző, karnagy, orgonista. A budapesti Zeneakadémián orgonát és zeneszerzést tanult, ezt követően a Berlini Egyetem hallgatója lett. 1930–1944 között az újonnan felszentelt szegedi dóm orgonistája és karnagya volt, 1934–44-ben a szegedi városi zeneiskolában tanított elméletet. 1944-ben Rómába költözött, ahol a Szent Pál-bazilika orgonistája volt (Haláltánc, Szent István-oratórium, Szent Imre mise).
Anda Géza (1921-1976)
magyar származású svájci zongoraművész. Zongoratanulmányait 12 évesen kezdte, 1939 és 1941 között Dohnányi Ernő tanítványa volt. 18 évesen mutatkozott be Budapesten, Brahms B-dúr zongoraversenyével. 1943-ban Svájcba költözött, 1955-ben svájci állampolgárságot nyert. előbb a virtuóz romantikus zongorairodalom, később pedig Bartók műveinek specialistájaként vált elismertté.
Major Pál (1927-1985)
színész, érdemes művész. Pályáját amatőrként kezdte, 1947-től egy vándorszíntársulathoz szerződött. 1948–49-ben letette a Magyar Színészek Szakszervezetének minősítő vizsgáját, majd Győrben szerepelt. 1953-tól a debreceni Csokonai Színház színművésze, 1960-tól 1985-ig, haláláig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt (Pesti háztetők, Kísértet Lublón, Bástyasétány hetvennégy).
Lator László (1927-2023)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1955-től az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője. Versekkel a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban jelentkezik először. A Kárpátaljai Kör elnöke, 1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Bár már az 1940-es évek második felében elkészül és megjelenésre vár egy kötete, első verseskönyve, a Sárangyal csak 1969-ben jelenik meg. Addig főleg műfordítóként van jelen a magyar irodalmi életben. Összes versei 1997-ben jelennek meg. Költészetét első pillantásra megkülönbözteti a kortárs magyar lírában szűkszavúsága és a kötött formákhoz való ragaszkodása (Sárangyal; Sötéten, fényben; Szabad szemmel).
Pernye András (1928-1980)
Erkel-díjas zenetörténész, zenekritikus, pedagógus. Gyermekkorában aktívan sportolt, írónak készült, 16 évesen azonban elkapta a járványos gyermekbénulást, felnőttként kerekesszékhez volt kötve. Klarinétozni és zeneszerzést tanult, zenetudománnyal kezdett foglalkozni. Kiváló zenei tárgyú könyvei és cikkei jelentek meg. Egyike volt az elsőknek, akik szakíróként fölkarolták a dzsesszzenét. Országos és tartós népszerűségre tett szert a Ki mit tud? zsűritagjaként (A német zene története 1750-ig, Hét tanulmány a zenéről, A jazz).
Solti Gizella (1931-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Főiskolán folytatott, ahol Ferenczy Noémi volt a mestere. Mestere szövőszékének örököse, minden a gobelin alkotásra predesztinálta, e művészetnek szentelte életét. Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelinek kerültek ki keze alól (Gobelin – Szeged, Madarak – Veszprém, Dombos táj – Budapest).
Kósa András (1934-2001)
színész. Az Állami Déryné Színházban kezdte színészi pályáját 1957-ben. 1960-tól a Tarka Színpad, 1963-tól a Vidám Színpad tagja. Miután megszűnt a Vidám Színpad a későbbi Centrál Színházban játszott haláláig. A televízió kabaréműsoraiban is gyakran láthatták a nézők. A jelenetekben nem csak szerepelt, de közülük számosnak a szerzője is volt.
Ljubiša Samardžić (1936-2017)
szerb színész, rendező, több mint 150 filmben és tévéjátékban játszott. Az 1980-as évek elején a Forró szél című sorozatbeli szerepe tette őt a legismertebbé, amikor Šurdát játszotta. A színészet mellett kipróbálta a rendezést is, első filmje, az Égi horog 1999-ben a Berlini filmfesztivál Arany Medve díjára is esélyes volt. (A neretvai csata, Bolond évek, A kakasdombi zsaru).
Nagy Réka (1941)
színésznő. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben szerzett színészi diplomát 1963-ban, pályáját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban kezdte. 1976-ban áttelepült Magyarországra, itt először a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1978-tól a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja, 1988 és 1999 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője volt (A szerelem kora, Kísértet Lublón, Anyám könnyű álmot ígér).
Vajda László (1943–1995)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja lett, majd a Miskolci Nemzeti Színházba került. 1982-ben a Katona József Színház alapító tagja. Haláláig számos emlékezetes alakításra kapott lehetőséget (A járvány, Ripacsok, Hatásvadászok).
Király László (1943)
Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Még nincs húszéves, amikor versét közli az Utunk, s előbb jelenik meg önálló kötete az Irodalmi Könyvkiadó Forrás-sorozatában. A József Attila és Kassák Lajos jegyében induló író tehetséges nemzedékéből elsőként válik saját hangú költőegyéniséggé, népi és urbánus hatások szerencsés ötvözésével (Vadásztánc, Az örök hó határa, Sziklarajz).
Kokas László (1943)
színész, operetténekes, tanár. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical osztályában, a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött és 1992-ig a tagja volt. Operettek és musicalek tenorszerepeit alakította. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész.
Balogh Tamás (1944-2019)
színész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. Zeneművészeti szakiskolában végzett. Több hangszeren játszott, magániskolában balettet tanult. 1968-ban népművelő-könyvtáros szakon diplomázott Debrecenben (Tíz év múlva, A Hídember, Telitalálat).
Koltai Judit (1952)
színésznő, rendező. 1974 és 1978 között a Budapesti Gyermekszínház Stúdiójának növendéke, színészi pályája is a Kazán István vezette Gyermekszínházban indult. 1978-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1980-tól a Népszínház társulatának tagja. 1989-től szabadfoglalkozású művésznőként dolgozott. 1995 májusában megnyílt a Holdvilág Kamaraszínház, melynek művészeti vezetője, színésznője. A színház vezetése és színészi munkája mellett, rendezéssel, tanítással is foglalkozik. Versei is meg jelentek meg antológiákban (Sose halunk meg, Csocsó, avagy éljen május elseje!, Megy a gőzös).
Kapecz Zsuzsa (1956)
író, költő, forgatókönyvíró, kritikus. 1979-től 1981-ig a Mafilm forgatókönyvíró-iskolájában tanult. 1982 és 1992 között a Budapest Filmstúdióban dolgozott dramaturgként. 1992 óta szabadfoglalkozású.
Lehoczki Károly (1957-2012)
zenész, dobos és karikaturista. A Jeep, a Kontroll Csoport, a Balkán Tourist, az Új Nem, később a Kistehén Tánczenekar egykori dobosa. 1996–1999 között az Új Ludas Matyi élclap művészeti szerkesztője.
Meg Ryan (Margaret Mary Emily Anne Hyra, 1961)
amerikai színésznő. Első filmes szerepe Candice Bergennel volt az 1981-es Gazdagok és híresek című filmben, s ezután döntött úgy, hogy az újságírás helyett inkább a színészetet választja. Rendszeresen szerepelt a mindennap játszott szappanoperában 1984-ig. A hírnevet az 1989-es Harry és Sally című film hozta meg számára, melyben főszerepet játszott Billy Crystallel. Az 1990-es évek elejét sikeres filmjei jellemezték (Top Gun, Az ígéret földje, Változások kora).
Jodie Foster (Alicia Christian „Jodie” Foster, 1962)
kétszeres Oscar- és háromszoros Golden Globe-díjas amerikai színésznő, filmrendező. Már 1965-ben feltűnt a reklámokban, majd később szórakoztató sorozatokban is. 1969-ben debütált a Mayberry R.F.D. című filmben, 1970 óta több mint 50 filmben vagy tévéjátékban szerepelt. 1972-ben kapta meg első főszerepét a Napóleon és Samantha című filmben. 1976-ban Oscar-díjra jelölték a Taxisofőr című filmben nyújtott alakításáért. Oscar-díjas filmjei: A vádlottak (1989), A bárányok hallgatnak (1992), mindkettő a legjobb női főszereplő alakításáért.
Jónás Rita (1968)
színésznő, televíziós műsorvezető. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte 1991-ben. Színésznőként a Játékszín-ben kezdte pályáját, de játszott Tatabányán is. 1993-tól a Vígszínház tagja volt. 1998-tól szabadfoglalkozású színművésznő.
Horváth Csaba (1968)
rendező-koreográfus, a Forte Társulat megalapítója és vezetője. Az Állami Balettintézet elvégzése után a Honvéd Együttes szólistája volt 1987–1992 között. A Tranz Danz később és a Sámán Színház művésze volt. 2005-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakát.
Szentmártoni János (1975)
József Attila-díjas költő, író, a Magyar Írószövetség volt elnöke. 1989-1996 között a Stádium Fiatal Írók Körének alapító tagja. Verseit fordították angol, bolgár, finn, francia, lengyel, német, román, spanyol nyelvre (Útszéles magány, A másik apa, A katarzis nyomában).
Ezen a napon halt meg:
Nicolas Poussin (1594–1665)
francia-itáliai festőművész. A francia királyi udvarhoz közeli ún. „fontainebleau-i festőiskola” művei a korai éveiben nagy hatással voltak rá. Első nagy megbízását 1622-ben kapta. a franciák méltán egyik legnagyobb festőjüket ünneplik. Korában, amikor a technika tökéletessége volt a fő szempont, és az olasz mesterek utánzása mindenkit magával ragadott, finom művészi érzékkel fordult az ókor és a természet felé, kiválasztván mindazt, ami világos, egyszerű, előkelő francia-klasszikus szellemének megfelelt (Salamon ítélete, Szent Cecil, Az évszakok).
Csiky Gergely (1842–1891)
író, műfordító, akadémikus. A gimnáziumot Aradon végezte, már itt kitűnt tehetségével, különösen pedig az irodalom és költészet iránti előszeretetével. Első versét még elsőéves gimnazistaként, nyolcéves korában írta anyjához. Ezt követően Marosi Gyula név alatt küldött írásokat újságokba, ezek francia és angol elbeszélések műfordításai. A magyar irodalmon kívül a római és görög klasszikusokat is tanulmányozta. A lelkes fiatal pap diák korában még leginkább csak fordított, pályája elején pedig leginkább az egyházi irodalom terén tevékenykedett. 1878 végén püspöki engedéllyel a fővárosba költözött, és minden idejét az irodalomnak szentelte, fordított a Nemzeti Színház és a Kisfaludy Társaság számára. 1879-ben rövid időre Párizsba utazott az ottani színházi élet tanulmányozására. Onnan hazatérve megírta nagy hatású társadalmi drámáját, A proletárokat. Ezután következtek kései színművei a Nemzeti Színházban és másutt. A csanádi püspök nem nézte jó szemmel felszentelt papjának profán foglalkozását a színpadon, ezt egy hivatalos levélben tudtára is adta Csikynek, amire ő úgy válaszolt, hogy 1880-ban kilépett az egyházi rendből (A vadember, Janus, Az atyafiak).
Emma Lazarus (1859-1887)
amerikai költőnő, aki legjobban The New Colossus című 1883-as szonettjéért ismert. Fiatalkorától tanult amerikai és brit irodalmat, és számos nyelvet is, németet, franciát vagy olaszt. Írásai felkeltették Ralph Waldo Emerson érdeklődését is. A szegény sorsú zsidó menekültek szószólója lett, és segédkezett egy olyan intézet felállításában (Hebrew Technical Institute), amely képzésekkel segítette a nélkülöző zsidó bevándorlókat, hogy önellátóak legyenek.
James Ensor (1860-1949)
belga impresszionista festő. Kifejezetten realista, sőt impresszionista eszközökkel ábrázolt félelmetes maskarákat, fantomokkal benépesített fantasztikus világokat. Visszahúzódó, az emberekkel és a világgal kapcsolatot nem találó művész volt, képtelen a valósággal való szembesülésre. Műveiben ennek ellentétét, a szorongás belső világát kelti életre hallucinációs látomásaiban (Nő legyezővel, Groteszk énekesek, Csontvázak vitája egy akasztott ember előtt).
(mecsekaljai) Horvay János (Hoppl, 1873-1944)
szobrászművész. Az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos György növendékeként, majd 1891 és 1898 között állami ösztöndíjjal Bécsben tanult. Több külföldi tanulmányutat tett. 1902-ben a pécsi Zsolnay-szobrot mintázta meg, mely meghozta számára az elismerést. 1908-ban nyert a Parlament elé szánt Kossuth-szobor pályázaton. A kétszeres embernagyságú alakokból álló márványszobor leleplezésére csak 1927-ben került sor (Orvosok Hősi Emlékműve – Budapest; Világháborús emlékmű – Győr; 1848-as emlékmű – Törökbecse).
Alan J. Pakula (1928-1998)
amerikai filmrendező. 1969-ben rendezte meg első önálló filmjét, a Liza Minnelli főszereplésével készült Első szerelem című vígjáték-drámát. Ismert filmrendezései közé tartozik az ún. „paranoia-trilógia”: a Klute (1971), A Parallax-terv (1974) és Az elnök emberei (1976).
Mike Nichols (Mihail Igorevics Peskovszkij, 1931-2014)
német származású amerikai televízió-, színház- és filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. Egyike annak a tizenhárom művésznek, aki elnyerte az Oscar-díjat, az Emmy-díjat, a Grammy-díjat és a Tony-díjat. Filmkarrierje a Nem félünk a farkastól című filmmel kezdődött 1966-ban, amit Oscar-díjra jelöltek. Majd a Diploma előtt című filmjével elnyerte a legjobb rendező Oscar-díját. Emmy-díjat a Wit című filmjéért kapott. Négy filmet forgatott Meryl Streeppel, kettőt Julia Roberts-szel, és négy filmet a háromszoros Oscar-díjas Jack Nicholsonnal (Dolgozó lány, Madárfészek, A nemzet színe-java).
Borisz Sztrugackij (1933-2012)
orosz író. Testvérével, Arkagyijal, a szovjet(-orosz) tudományos-fantasztikus írók voltak. A Sztrugackij testvérek számos műve játszódik ugyanabban az elképzelt jövőben, ismertebb nevén a Noon Univerzumban. A név a sorozat első regényéből, a magyarul Ugrás a jövőbe című könyvből származik.
Majczen Mária (1937–1974)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1957-ben felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol színésznőként 1961-ben kapott diplomát. 1961-től korai haláláig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Leginkább társalgási darabok fiatal hősnőit és drámai karakterszerepeket alakított (Fapados szerelem, Tűzoltó utca 25., Az ozorai példa).
Schöpflin György (1939-2021)
történész, politológus, egyetemi tanár, az Európai Parlament volt képviselője. 1950-ben távozott családjával Nagy-Britanniába, iskoláit ott végezte. Kutatási területe a nacionalizmus és a nemzeti mivolt, valamint a nemzeti kisebbségek kérdésköre, kapcsolatrendszere (A modern nemzet; Az identitás dilemmái; Politika, illúziók, téveszmék).
Greg Bear (1951-2022)
amerikai sci-fi író és illusztrátor a San Diego Comic-Con egyik alapítója. Csak tízéves volt, amikor Alaszkában befejezte első, tizenhárom-tizennégy éves korától rendszeresen küldött novellákat a különböző magazinoknak. Első regényét (Hegira) tizenkilenc esztendősen fejezte be. 1983-ban jelölték először (Petra című novelláját) a Nebula-díjra (A vér zenéje, Fejek, Az álmok bolygója).
Lehoczki Károly (1957-2012)
zenész, dobos és karikaturista. A Jeep, a Kontroll Csoport, a Balkán Tourist, az Új Nem, később a Kistehén Tánczenekar egykori dobosa. 1996–1999 között az Új Ludas Matyi élclap művészeti szerkesztője.
Benkő Géza (1969-2017)
színész, rendező. Színészdiplomát szerzett Pozsonyban. A szlovákiai magyar színházak (Komáromi Jókai Színház, Kassai Thália Színház, SZEVASZ Színház) mellett évadokat játszott Győrben, Nagyszombatban, de másutt is szívesen látott vendég volt. Több szlovák filmben kapott nagyobb szerepeket is.
