Október 21.

Névnapok: Orsolya, Celina, Cettina, Hilár, Hilárion, Hiláriusz, Ilárion, Kende, Klementina, Kolombina, Larion, Laurent, Orsi, Orsika, Szelina, Ursula, Urszula, Viátor, Zelina, Zeline, Zelinke, Zselyke, Zsolt

Események:
1858 – a párizsi Théâtre des Bouffes-Parisiens-ben bemutatják Jacques Offenbach, a romantika korában élt francia zeneszerző kétfelvonásos Orfeusz az alvilágban (Orphée aux Enfers) című operettjét. Ebben szerepel az Infernal Galop, a népszerű kánkán zenéje. Magyarországon először Kolozsvárott mutatták be a darabot, 1864. március 18-án.
1921 – megnyílik a forradalmi újításokat felvonultató Tuschinski Színház (ma Királyi Tuschinski Színház) Amszterdamban. Egyedülálló színházi elektrotechnikai jellemzőket tartalmazott, fűtési és szellőzőrendszere egyenletesen tartotta a hőmérsékletet az egész épületben. A francia székhelyű Pathé 1995-ben megvásárolta.
1940 – megjelenik Ernest Hemingway Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls) című könyve. A háborús regényt a hónap könyvévé választották, hónapokon belül félmillió példányban kelt el, Pulitzer-díjra jelölték.
1959 – New Yorkban megnyílik a Frank Lloyd Wright által tervezett modern művészeti Solomon R. Guggenheim Múzeum. A múzeum gyűjteménye legnagyobbrészt az absztrakt művészeteket fogja át, de tartalmaz impresszionista, poszt-impresszionista, expresszionista és szürrealista műtárgyakat is.
1964 – New York-ban bemutatják a többszörös Oscar-díjas My Fair Lady című amerikai filmmusicalt, George Cukor magyar származású amerikai filmrendező rendezésében. A főszerepeket Rex Harrison és Audrey Hepburn játsszák.
1971 – irodalmi Nobel-díjat kap Pablo Neruda chilei író.
1976 – az amerikai Saul Bellow irodalmi Nobel-díjat kapott a Humboldt adománya című regényéért. Magyar nyelven nem jelent meg.
1986 –bemutatják Hugh Whitemore angol drámaíró Kódtörés (Breaking the Code) című művét a londoni Theatre Royal Haymarketben (West End). A darab a számítástechnika úttörőjéről szól, Alan Turing brit matematikusról, aki kulcsszerepet játszott a német Enigma kód feltörésében a Bletchley Parkban a második világháború alatt.

Megszületett Alphonse de Lamartine (Alphonse Marie Louis Prat de Lamartine, 1790–1869) francia költő, történész, politikus, a francia romantika egyik kiemelkedő alakja.
Viharos érzelmi kalandba bonyolódott, ezért szülei, hogy megóvják egy olaszországi úttal ajándékozták meg. Nápolyban is megtalálta a szerelem, akiről később Graziella című művének hősnőjét mintázta. Drámaíróként is próbálgatta szárnyait és megszülettek első elégiái. 1829-ben másodszori nekifutásra választották meg a Francia Akadémia tagjának. 1830 júniusában jelent meg a „Költői és vallásos harmóniák” című kötete. Öregkorát a pénztelenség jellemezte, súlyosan eladósodott, amit nagyvonalúsága és a hatalmas birtokok iránti vágya okozott (Julius Caesar története, Az 1848-iki forradalom történelme, Búcsú a tengertől).

Megszületett Krúdy Gyula (1878–1933) Baumgarten-díjas író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.
Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete, az Üres a fészek és egyéb történetek megjelent. Számos folyóiratnak szerkesztője volt, a Nyugatnak is. Országos hírt és igazi közönségsikert a Szindbád-sorozat és az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi című regénye hozott neki. Pályája a 20. századi magyar irodalomban sajátos jelenség. Kifejezésre jut benne a késői romantika kiteljesedése éppúgy, mint a modern, impresszionisztikus és a realizmus egy sajátos, rendkívül egyéni formájáig eljutó társadalom- és lélekábrázolás. A tanácsköztársaság bukása után a sajtóban hajsza indult ellene, a nagy gazdasági világválságra hivatkozva könyveit nem jelentették meg. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de akkor már nagyon el volt adósodva, szegényes körülmények között élt. Temetésén a hivatalos Magyarország képviselői nem vettek részt (Napraforgó, Nagy kópé, Tizenhat város tizenhat leánya). ––> Krúdy Gyula szerelmeskönyve

Megszületett Solti György (Sir Georg Solti, 1912-1997) karmester, zongoraművész és zeneigazgató.
Világszerte ismertté operadirigensi fellépései tették. 1936-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként működött közre. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. 1959-ben a londoni Royal Opera House alkalmazta. Újjászervezte és a világ legjobb operaházai közé emelte a londoni társulatot. Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon, külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorukká, az angol királynő pedig lovaggá ütötte. Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. ––> Solti György utolsó felvétele

Meghalt Őze Lajos (1935–1984) posztumusz Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”, kiváló művész.
A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is. Kiváló versmondó volt, már életében legendássá vált „harca” Ady Az ős Kaján című versével: számtalanszor elmondta, de soha nem volt elégedett magával. Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett (A tanú, Az ötödik pecsét, Te rongyos élet).

Ezen a napon született:

Domenichino (Domenico Zampieri, 1581–1641)
a bolognai festőiskola olasz barokk festője. A klasszikus idealista művészetet képviselte, melynek célja felülmúlni a tökéletes természetet azáltal, hogy az ókori és reneszánsz művészet utánzásával kidolgozza a „szépség eszméjét” (idea del bello). A festészetelmélet iránti érdeklődése mellett a zene iránt is elkötelezett volt (seconda pratica), nem csak előadóművészként, hanem a modern stílushoz való hangszerek feltalálásával is foglalkozott (Monteverdi).

Bihari János (1764–1827)
cigány származású magyar zeneszerző és hegedűművész. A verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt; Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja. 1811-ben az országgyűlés alkalmával Pozsonyban működött. Ez időben valószínűleg Bécsben is járt, ahol műveiből több nyomtatásban is megjelent. Káldy Gyula szerint Ludwig van Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. 1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla.

Samuel Taylor Coleridge (1772–1834)
William Wordsworth-szel együtt az angol romantika alapítója, a „tavi költő”. 1797 és 1798 között volt a legtermékenyebb a versfaragásban. Legismertebb költeménye az Ének a vén tengerészről és a Kubla kán, valamint az Irodalmi életrajz című prózai műve.

Edmondo De Amicis (1846-1908)
olasz író, publicista. Részt vett az Ausztria elleni 1866-os hadjáratban, 1867-ben átvette az Italia militare című hírlap szerkesztését és Bozzetti militari cím alatt több katonai novellát írt. 1871-ben a katonai szolgálatból kilépett, Torinóban telepedett le, egészen az irodalomnak élt. Főleg az ifjúság számára irt remek elbeszéléseket, több nyelvre is lefordították. Nagy társadalmi érzékenységű író volt, kitűnő útirajzokat írt (Szív, Az Appenninektől az Andokig, Gyermekszív).

Giuseppe Giacosa (1847-1906)
olasz drámaíró, librettista. Első sikeres vígjátéka a középkori Európában játszódó Egy sakkjátszma volt 1878-ban. Ezt követően számos vígjátékot majd komolyabb hangvételű történelmi drámákat is írt. A későbbiekben korabeli társadalmi problémák feldolgozása foglalkoztatta. 1891-ben felkérték, hogy írja meg Giacomo Puccini következő operájának a Manon Lescautnak a librettóját (Az apród, Tosca, Bohém-élet).

Gyenes János (Juan Gyenes, 1912-1995)
fotóművész. 1928-ban tett fényképész szakvizsgát Győrben, ahol le is telepedett. 1940-ben Madridban költözött, a Campua című lap munkatársa lett. 1948-ban nyitott fotóstúdiójában megfordult Dalí, Picasso, Miró, Fudzsita, Karajan, Rubinstejn, Chaplin és sokan mások a korszak művészi életéből. A spanyol királyi család hivatalos fotósa lett, az általa készített fényképek spanyol bélyegekre és pénzekre is felkerültek. Életműve több mint 10 millió felvételt tartalmaz, 13 fotóalbuma jelent meg.

Kerti Károly (1917-1986)
Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikusművész. 1937–1942 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1953-tól volt kiállító művész. Az 1980-as években festészettel is foglalkozott. Munkáiban Picasso képeinek tanulságait ötvözte népművészeti elemekkel. Korai művein ipari tájakat, gépeket, történelmi eseményeket ábrázolt. Később a természet és az ember áttételes, geometriai módon átlényegített ábrázolására törekedett. Jelentősek színes papírmetszetei is (Csók, A bohóc, Visszatekintő).

Dizzy Gillespie (John Birks „Dizzy” Gillespie, 1917-1993)
amerikai jazz-trombitás, zenekarvezető, énekes és zeneszerző. Gillespie, Charlie Parkerrel együtt fontos figurája volt a bebop és a modern jazz fejlődésének. Óriásira dagadt arcával, deformált trombitájával, valamint csodálatos trombitajátékával összetéveszthetetlenül magára vonta az emberek figyelmét.

Bors Béla (1924-2009)
színész. 1960 és 1984 között a győri Kisfaludy Színház színművésze volt. Jellegzetes alakja volt Győr sétálóutcájának. Fehér kalapja, mindig kifogástalan úriember öltözete és közvetlen stílusa sokakat rabul ejtett egy-egy beszélgetésre. Lételeme volt a közönség és a közösség.

Körmendi János (1927–2008)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, író, érdemes és kiváló művész. Pályája kezdetén sok konfliktusa volt, s többször javasolták számára, hogy keressen magának más pályát. 1958-59-ig nem nagyon kapott szerepeket. Emiatt fontosnak tartotta a kis szerepek megoldását is. 1987–2004 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Először 1954-ben filmezett. Tehetsége főként komikus, szatirikus karakter-, illetve epizódszerepek megformálásában érvényesült. Számtalan bohózatban játszott. A színjátszáson kívül írással is foglalkozott (Hahó, Öcsi!; Fuss, hogy utolérjenek!; Te rongyos élet).

Hámori Ottó (1928-1983)
Rózsa Ferenc-díjas újságíró, író. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1957-től a Film Színház Muzsika színikritikusa, 1962-től főszerkesztője volt (Fiúk a térről, Ráktérítő, Egy kardforgató élete).

Ursula K. Le Guin (Ursula Kroeber Le Guin, 1929-2018)
amerikai sci-fi és fantasy író. 1969-ben Nebula- és Hugo-díjat, 1974-ben Hugo-díjat, 1972-ben Nemzeti Könyvdíjat és 1986-ban Kafka-díjat kapott. (A sötétség balkeze, Égi eszterga, A kisemmizettek).

Jankovics Marcell (1941-2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus, érdemes művész. Családját 1951-ben kitelepítették, ahonnan csak 1953-ban térhettek vissza. 1965-ben rendezőnek nevezték ki, majd három évig, 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel közösen készítették a nagy sikerű Gusztáv című rajzfilmsorozatot. A Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték. Küzdők című alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. 1994-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett (Fehérlófia, Hídavatás, Jónás és a cet).

Nyikita Szergejevics Mihalkov (1945)
Oscar-díjas orosz színész, filmrendező. 1958-tól filmstatiszta volt. 1961 óta filmrendező. 1968-ban rendezte első filmjét, a Hazajövőket. 1974-ben készítette el első önálló filmjét, ami az Idegenek között volt. 1977-ben az Etűdök gépzongorára című filmjével elnyerte a San Sebastian-i Filmfesztivál Nagydíját. Az 1994-es Csalóka napfény című filmjéért Oscar-díjat kapott (A szerelem rabja, Fekete szemek, A szibériai borbély).

Diószeghy Iván (1952)
színész. Színészi diplomáját 1979-ben vette át a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. 1979-től a Szatmárnémeti Északi Színház magyar tagozata szerződtette. 1989-től a debreceni Csokonai Színház társulatának volt a tagja. 2007-től szabadfoglalkozású színművész. Színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozott és tanított drámajátékot is. Önálló estjeivel is fellépett.

Beratin Gábor (1954)
színész, bábszínész, szinkronszínész. A diploma megszerzése után 1981-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szerződtette. 1982–86-ban a kecskeméti Katona József Színház, 1986-tól 1988-ig a békéscsabai Jókai, 1988–90-ben a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1990–91-ben a kecskeméti Katona József Színház bábtagozatának rendezője és művészeti vezetője. 1991-ben szabadfoglalkozású lett. 1993 óta a Budapest Bábszínház művésze. Színpadi hősök és karakterfigurák sokszínű megszemélyesítője.

Carrie Fisher (1956-2016)
amerikai színésznő, forgatókönyvíró és író. Ismertséget Leia Organa hercegnő szerepe hozott neki az eredeti Csillagok háborúja trilógiában. 1977-ben megkapta a Csillagok háborúja című filmben Leia Organa hercegnő szerepét. Játszott a Blues Brothers című mozifilmben, a Hannah és nővérei-ben is kapott egy szerepet (Magas barna férfi felemás cipőben, Ami sok, az sokk, A dumagép).

Varga Zoltán (1960)
Jászai Mari-díjas színész. 1982-1986 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1993-1995 között a Művész Színház, 1995-2004 között a budapesti Katona József Színház tagja. 2014–2020 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1998-ban képzőművészeti alkotásaiból kiállítást rendezett (Meteo, Sorstalanság, Mázli).

Lass Bea (1982)
színésznő. 8 éves korában tűnt fel a Kölyökidő című gyermekműsorban, azóta folyamatosan szerepelt filmekben. A Színművészeti Egyetem színész szakára járt. Később a KOMA társulathoz csatlakozott, melynek 2012-ig tagja volt.

Matt Dallas (Matthew ‘Matt’ Joseph Dallas, 1982)
amerikai színész. 12 évesen kezdett el érdeklődni a színészet iránt, az Arizona School for the Artsban tanult. Először modellkedésből tartotta fenn magát, majd 2005-ben megkapta első szerepét a Way of the Vampire című thrillerben (Ki hal a végén?, Munkával szerzett pasi, Wyatt Earp bosszúja).

Ezen a napon halt meg:

Petrőczi Kata Szidónia (1658?–1708)
a magyar barokk első ismert költőnője, a kegyességi próza alkotója, a pietizmus hazai képviselője. Versei a magyarózdi kastélyban maradtak fenn, nagyrészt saját kézírásával, összesen 45 darab (A Papista Vallasra Hajlott Lutheranusok Lelkek isméretinek kinnya, A kereszt nehéz terhe alatt el-bágyatt sziveket élesztő jó illatú XII. Liliom, Jó illattal fűstölgő Igaz Szív).

Arthur Schnitzler (1862–1931)
osztrák író. 1900-ban megjelent első műve a Gustl hadnagy. Ezzel egy csapásra híres lett, de bíróság elé idézték, mert „az osztrák-magyar hadsereg becsületét és hírét rontotta és rossz fényben tüntette fel”. Tiszti rangját 1901-ben ennek következtében elvesztette. Színpadi íróként egyszerre volt sikeres és vitatott. Nyugtalansága, meghasonlottsága érződik művei hangvételében. Saját érzéseiről ír, de egy kívülálló távolságtartásával. Mindenkit meghallgat, mindent megfigyel, és feljegyez. Kizárólag naplója személyesebb hangvételű, itt is inkább ironikus, mintsem őszinte (Út a szabadba, Álarcok és csodák, A titokzatos asszony).

Hilma af Klint (1862–1944)
svéd festő, az absztrakt festészet úttörője. Már 1906-ban készített nonfiguratív kompozíciókat, melyek a spiritizmus hatása alatt születtek. Élete folyamán soha nem állította ki képeit, mert úgy gondolta, hogy kortársai nem értenék meg. Összetett jelképrendszere miatt még ma is nehezen értelmezhetők művei.

Egon Schiele (1890–1918)
osztrák festőművész. A XX. század kezdetének kiemelkedő figuratív alkotója. Hasonlóan, mint Klimtnél, az elmúlás mellett nála is a nemiség a fő téma, csak sokkal tragikusabban. Az emberi testet művészete központjába helyezi, azt az emberi testet, ami abszolút romlandó, rothadó hús, vert és sebzett. A vonal, mellyel Klimt a testeket megrajzolja, még világosan a tárgy definiálására szolgál, akkor is, ha szépsége és finomsága révén ritmikus dallamvonallá önállósul, és esztétizálja az alakokat. A schielei vonal viszont az értelmezés öntörvényű eszközévé válik, úgymond testetlen, és szögességével-szögletességével affektív, spirituális, illetve expresszív minőségeket foglal-rejt magában (Fekvő női akt, A kisváros II, Családi portré).

Istókovits Kálmán (1898–1990)
festő, grafikus, a Római iskola illetve a szolnoki művésztelep alkotója. Tanulmányait szabadiskolában kezdte 1920-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1925-től Dudits Andornál tanult falfestészetet. 1925-től vett részt csoportos kiállításokon, majd az első önálló kiállítását 1929-ben rendezte meg a Műcsarnokban. 1929-1930-ban állami ösztöndíjjal Rómában a Collegium Hungaricumban tartózkodott.

Erős Pál (1910-1985)
színész, rendező. Rákosi Szidi színiiskolájában tanult és a Király Színházban kezdte pályáját. 1932-től különböző vidéki társulatokban szerepelt. 1938-ban Debrecenbe szerződött. 1951-től az Állami Faluszínház egyik alapító tagja, illetve a jogutód Állami Déryné Színház művésze volt nyugdíjazásáig, 1970-ig. Pályája kezdetén elsősorban táncoskomikus, később főként karakterszerepeket alakított.

Jeney A. Zoltán (1915–1981)
Liszt-díjas fuvolaművész, érdemes művész. Ötévesen már hegedülni tanult és ezzel párhuzamosan nagyapjától kapta első fuvolaóráit, 1940-ben diplomázott a Zeneművészeti Főiskolán. Egész életét, művészetét a teljesség igénye, a tökéletességre való törekvés jellemezte. Pedagógiai munkásságát 1950-ben kezdte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, ahol haláláig lelkesen tanított. Fuvolaiskolája – amely a többi fúvós hangszer oktatásában is mintaként szolgál – három kötetben jelent meg. A népzenei ihletésű Iskola gazdag pedagógiai anyagán generációk nőttek föl Magyarországon és külföldön egyaránt.

Márkus István (1920-1997)
író, szociológus. Az 1956-os forradalomban való részvétele miatt 1957-1961 közt ismét börtönbe került, eredetileg 10 év börtönre ítélték, amnesztiával szabadult. A forradalom bukása után már előzetes letartóztatásban volt, amikor az Írószövetség részéről vallomást kellett tennie a fő vádlottak Nagy Imre és társai 1956-os forradalomban és szabadságharcban betöltött szerepéről. Szabadulása után Sarkadi Imréről írt egy cikket a Kortárs című irodalmi folyóirat 1962-es évfolyamába, ez a cikk egy nagy vitát indított az irodalmárok körében. A továbbiakban főleg ifjúsági írói és szociográfiai munkásságot fejtett ki, a magyar valóságot vizsgálta gazdasági, politikai és szociálpszichológiai szempontból (Forradalom és szabadságharc, Mikulás a kenguruk szigetén és más mesék, Kifelé a feudalizmusból)

Fiedler Ferenc (François Fiedler, 1921–2001)
magyar származású francia lírai absztrakt festőművész, a második világháború utáni párizsi iskola tagja. Tízévesen pedig már a nagy reneszánsz mesterek műveit másolta. Korán felfigyeltek tehetségére, még gyerek volt, amikor megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult, 1948-ban képzőművészeti ösztöndíjjal Párizsba utazott. Életpályája során számos egyéni és kollektív kiállítása volt Európa számos pontján, valamint az Egyesült Államokban. Művei a világ számos pontján megtalálhatóak.

Jack Kerouac (1922–1969)
amerikai író, költő és művész. Annak az írói és baráti körnek volt a tagja, amely az általa kitalált „beatnemzedék” néven vált leginkább ismertté. Már élete során híressé vált, de kevés kritikai elismerést kapott, ma viszont jelentős és befolyásos szerzőként tartják számon. Spontán, vallomásos prózai stílusa számos írót megihletett. Írásai gyakran tükrözik azt a vágyát, hogy kiszabaduljon a társadalmi kötöttségekből, és magasabb értelmet találjon. Egyesek a beatnikek királyának vagy a hippik atyjának nevezik, bár ő hevesen ellenezte az efféle címkéket, a hippi mozgalomra pedig némi megvetéssel tekintett (Úton, Senkiháziak, Hazajáró lélek és egyéb írások).

Szilágyi György (1928-2010)
író, humorista, költő, színpadi szerző, színházigazgató. 1969-ben a Rádió Kabarészínház egyik alapítója volt. Romhányi József mellett a modern magyar kabaré másik szövegvirtuóza. 1980 óta dolgozott szabadfoglalkozású íróként. Egyik legsikeresebb alkotásának címe: Hanyas vagy?, amelyben saját évjárata, a „huszonnyolcas” születésűek átélt élményeit mutatja be (Londonban hej…, A nyilas jegyében, Hibaaprólék – liba nélkül).

Gábor Pál (1932-1987)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1961-ben rendezői diplomát kapott. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte Tiltott terület címmel. A filmet Vészi Endre egyik novellája alapján forgatta, akivel együttműködve készítette el több későbbi filmjét, köztük a külföldön is sikerrel vetített és több díjat elnyert Angi Verát. Az 1983-ban forgatott Hosszú vágta című filmjének kedvezőtlen kritikai fogadtatása miatt néhány évre visszavonult.

François Truffaut (1932-1984)
francia kritikus, filmrendező, a francia új hullám emblematikus figurája. Egyedülálló utat járt be, hiszen úgy került a kamera mögé, hogy nem érettségizett le és tudását nem iskolákban, hanem autodidaktaként szerezte. filmjeinek meggyőző ereje finom jellemábrázolásaiban és a tapintatosan háttérben maradó rendezésben rejlik. A drámai csúcspontokat sosem játszotta ki, csupán sejttette a legfontosabb mozzanatokat. Már kritikusként is vallotta, majd filmjeiben követte azt a nézetet, hogy a film csakis a legszemélyesebb tapasztalatokról szóljon, arról beszéljen, amiről van mondanivalója (Négyszáz csapás, Lőj a zongoristára, 451 Fahrenheit).

Lengyel István (1941-1992)
színész. Színészi pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte 1962-től. 1981-től alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának. 1985-től a debreceni Csokonai Színház művésze volt. 1987-től Békéscsabán, 1992-től haláláig Szegeden játszott.

Romvári Gizi (1948-2010)
színésznő. Pályáját a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte. A színpadtól visszavonulva, a Munkácsy Mihály Múzeumban helyezkedett el, ahonnan könyvtárosként ment nyugdíjba. Emlékét a Jókai Színházban alapítvány őrzi.