Szeptember 4.

Névnapok: Rozália, Ida, Marinusz, Mór, Móric, Mózes, Muriel, Romi, Róza, Rózabella, Rózamari, Rozi, Rózsa, Rózsi, Ruszalka

Események:
1842 – több mint 300 év kihagyás után újra megkezdődnek a kölni dóm (Kölner Dom) munkálatai. 1528-ban az építkezést pénz hiányában leállították (befejezésére irányuló kísérletek 1814 körül kezdődtek), végül az építmény 1880-ban készült el az eredeti középkori terv szerint. A katedrális a világ legmagasabb ikertornyú temploma (157 méter).
1893 – Beatrix Potter angol írónő megírja Nyúl Péter kalandjait (The Tale of Peter Rabbit) az ötéves Noelnek szánva. A történetet 1900 átírta és kis példányszámban saját maga adta ki 1901-ben.
1930 – megnyílik a West Enden a Cambridge Színház Londonban. A színház acélból és betonból épült, és elegáns és letisztult dizájnjáról ismert. Wimperis, Simpson és Guthrie tervezte, a belsőépítész Serge Chermayeff volt, a belső bronz frízeket Anthony Gibbons Grinling szobrászművész készítette.
1934 – Evelyn Waugh brit írónő Egy marék por (A Handful of Dust) című regénye először jelent meg. A könyv kezdeti kritikai fogadtatása szerény volt, de népszerű volt a közönség körében és folyamatosan újranyomták. Nem egyszer szerepelt a XX. század legjobb regényeinek nem hivatalos listáin.
1965 – a Beatles kislemeze, a Help! 1965 júliusában jelent meg, és három hétig az első helyen állt az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. A dal 2004-ben és 2010-ben a 29. helyre került a Rolling Stone 500 Greatest Songs of All Times listáján.
1970 – Natalia Makarova orosz balerina Nyugatra menekül a Kirov Balett londoni turnéja közben, és politikai menedékjogot kap. Disszidálása után a New York-i American Ballet Theatre-ben és a londoni Royal Balletben kezdett fellépni.
1972 – fegyveres rablók 18 festményt lopnak el a Montreali Szépművészeti Múzeumból (Montreal Museum of Fine Arts), ez volt a kor legnagyobb műkincsrablása Észak-Amerikában (Skylight Caper). Az összes ellopott festmény a 17. és a 19. század közötti európai művészektől származott, értéke 11,7 millió dollár volt 2017-ben.
1980 – a progresszív rock egyik legismertebb együttese, a Yes utolsó koncertje a New York-i Madison Square Gardenben. A Drama turné után a Yes összeült Angliában, hogy eldöntsék a banda sorsát (1981-ben feloszlott, majd többször is újraindult).
1998 – Larry Page és Sergey Brin, a Stanford Egyetem két hallgatója megalapítja a Google-t. A kereső azonnal sikeres lett, mivel az akkori legnépszerűbb keresőket portállá alakították át.
2014 – a Kr. u. 970-980 évekből származó viking erőd, a Vallø Borgring archeológiai maradványait fedezik fel Dániában, Køge közelében. Négy másik viking erődítménnyel gyűrű formában helyezkednek el. A Borgring felkerült az UNESCO Világörökség listájára egyedülálló építészete és a Knýtlinga-ház (Jelling-dinasztia) stratégiai és katonai erejének tanúsága miatt.
2018 – az olasz Firenze város történelmi központjában megtiltják, hogy az utcán étkezzenek az emberek.

Megszületett Czóbel Béla (1883–1976) Kossuth-díjas avantgárd festőművész, grafikus, kiváló művész.
A kezdeti, nagybányai naturalizmust követően igen gyorsan – lényegében a mozgalom születésével egyidőben – kötődött a fauvizmushoz, az akkori legmodernebb párizsi irányzathoz, későbbiek folyamán festészete a német expresszionizmushoz közeledett. 1906 között Nagybányán Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt. 1902-ben és 1903-ban a müncheni akadémián, majd 1903-tól Párizsban a Julian Akadémián tanult. 1906-tól a francia fauves-okkal együtt szerepelt ugyanott és a Függetlenek Szalonjában. 1908 márciusában önálló kiállítása nyílt Berthe Weill Galériájában. Az első világháború idején menekülnie kellett Franciaországból, 1925-ben visszaköltözött Franciaországba. 1931-től mind gyakrabban járt haza, a nyarakat rendszeresen a hatvani kastélyban töltötte. 1940-ben tért vissza véglegesen Magyarországra és Szentendrén telepedett le. A második világháború után is rendszeresen állított ki külföldön. Témaválasztása nagyon gazdag és egyben hagyományos, önarcképeket, arcképeket, aktokat, tájképeket, városrészeket, enteriőröket, csendéleteket festett. Szemlélete 20. századi, stílusa modern, mely az euroatlanti kultúra élvonalába emeli (Ülő paraszt, Párizsi enteriőr, Szentendrei Vénusz).

Megszületett Anton Bruckner (1824–1896) osztrák romantikus zeneszerző és orgonaművész, főképp nagyszabású szimfóniái jelentősek.
A tanítói pályára való felkészülés során összhangzattant is tanult, majd segédtanító korában zongorajátékot és generálbasszust tanult. Lényeges változás akkor történt, amikor 33 évesen a linzi dóm orgonistája lehetett. 1860-tól ő vezette itt a fiúkórust is, és ezektől az évektől kezdve ontotta a zeneműveket. Lelkesen rajongott Wagner zenéjéért, személyesen is ismeretséget kötöttek. Zenéjére nem csak Wagner, de Palestrina és a barokk egyházi zene is nagy hatással volt. Szenvedélyes szimfóniáin kívül maradandó egyházi műveket alkotott, például a Te Deum-ot, a 150. zsoltárt, és számos motettát, misét. Romantikus hangvételű zenekari műveiben népzenei elemeket is felhasznált. Önmagával szemben nagyon kritikus volt, gyakran és sokat javítgatta műveit.––> Csajkovszkij és Bruckner világa

Meghalt Edvard Grieg (Edvard Hagerup Grieg, 1843–1907) norvég zeneszerző és zongoraművész, zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét.
Hatéves korában anyjától tanult zongorázni. Ahogy előbbre haladt tanulmányaiban, Mozart-, Beethoven-, Weber- és Chopin-műveket tanult. Már ekkor szeretett órákon át kísérletezni a zongorával. 1862-ben befejezte a lipcsei tanulmányait, majd Koppenhágába utazott, ami az akkori norvég kulturális élet központja volt. Itt ismerkedett meg elismert skandináv zeneszerzőkkel és érdeklődni kezdett az északi legendák iránt. Zenéjében kifejezésre akarta juttatni Norvégia szellemét, de még sokáig utazott Európában. 1867 januárjában megindította a norvég zeneakadémiát és a Filharmóniai Társaság zenekarának vezetője lett. 1874-ben Henrik Ibsen levelében felkérte Peer Gynt című drámájának megzenésítésére. Grieg nagy kihívásnak tekintette a művet, nehezen szánta rá magát. Végül 1876 januárjában elkészült a 22 tételes partitúra. 1898-ban ő szervezte meg a norvég zene fesztiválját Bergenben. Pályája csúcsának tekintette a fesztivált, igazi norvég zeneszerzőnek érezte magát. Nagy népszerűségének köszönhetően sokat turnézott külföldön (Szeretlek téged, a-moll zongoraverseny, Hegyi szolga). ––> Haydntól Griegig az Engegård Quartettel

Megszületett Darius Milhaud (1892–1974) francia zeneszerző, a francia Hatok zeneszerzői csoport tagja.
Egészen a II. világháború kitöréséig komponált, amikor is el kellett hagynia Franciaországot, hiszen egyszerre két listára is felkerült: mint zsidó és mint a „degenerált művészet” követője. A háború után, 1947-ben visszatért hazájába, ahol zeneszerzés professzori állást ajánlottak fel neki a Párizsi Konzervatóriumban. Karrierjének megkoronázása volt 1971-ben a francia Académie des Beaux-Arts (Szépművészeti Akadémia) tagjává való választása. Minden elképzelhető zenei műfaj iránt érdeklődött: operák, kamaramuzsika, szimfonikus zene, versenyművek, balettek, szólóhangszeres és vokális művek mind szerepeltek a kompozíciói sorában. Műveiben mesterien alkalmazta a politonalitást, és ez lett zenéjének legfőbb jellegzetessége. Sokat utazott, karmesterként, zenekritikusként, sőt konferansziéként is tevékenykedett (René király kandallója, Concerto marimbára és vibrafonra, Életem partitúrája).

Megszületett Ráday Imre (1905–1983) színművész, színházi rendező, főiskolai tanár, rádiós műsorvezető, az első Kazinczy-díjjal kitüntetett színész, kiváló művész.
14 évesen megnyert egy pályázatot, amelyet fiatal rajzművészek számára írtak ki. Középiskolai tanulmányai után az Iparművészeti Főiskola hallgatója lett, esténként pedig egy neves festőművész iskolájában fejlesztette tovább rajztudását. Azonban érdeklődése nemsokára a színház felé fordult: beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol 1923-ban végzett. 1926 és 1929 között Berlinben dolgozott, az UFA Filmgyár színészeként. 1932-ben forgatták a Hunnia Filmgyárban a Csókolj meg édes című filmet, amelyben főszerepet kapott. Ez volt az első hangosfilmje. 1939 és 1945 között zsidó származása miatt ritkán játszhatott, később a szocialista kultúrpolitika miatt volt mellőzve. A hatvanas évektől több lehetőséget kapott (A kölcsönkért kastély, Az én lányom nem olyan, Dollárpapa).

Megszületett Sánta Ferenc (1927–2008) Kossuth- és József Attila-díjas író.
1954-től publikált, 1956-ban a Petőfi Kör vezetőségi tagja volt. Pályakezdését az irodalomtörténészek Móricz Zsigmondéhoz hasonlítják hasonló szemléletük miatt. Első elbeszélései az emberi értékeket, a helytállást, a munka becsületét továbbörökítő szegénység világába vezetnek. Az ötödik pecsét című regénye az etikus és történelmi cselekvés ellentétét fogalmazza meg. Társadalmi problémákkal foglalkozik Húsz óra című regénye, melyben egy újságíró előtt egy 1956-os gyilkosság után érdeklődve feltárul egy falu élete. Az áruló című vitaregénye egy író éjszakai meditációja négy lehetséges emberi magatartásról a huszita háború korának fiktív alakjait állítva középpontba. A Húsz óra és Az ötödik pecsét című regényeiből film is készült. 1994-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Halálnak halála, Farkasok a küszöbön, Nemzet, hatalom, erkölcs).

Ezen a napon született:

François-René de Chateaubriand (1768-1848)
francia író, diplomata, a konzervativizmus és a francia romantika kiemelkedő alakja. Tehetsége és túlzásai a francia romantika atyjává tették. Természetleírása, az egyén önnön érzelmeinek vizsgálata, útmutató volt a francia romantikus írók egész generációja számára. A korszak egzotizmus iránti érdeklődését elégítették ki művei (A vértanúk, Napoleon élete, Síron túli emlékiratok).

(Gróf hídvégi) Mikó Imre (1805-1876)
erdélyi magyar államférfi, művelődés- és gazdaságpolitikus, történész. A szabadságharc bukása utáni időszakban a passzív ellenállás híveként visszavonult a politikától, s az 1860-as évekig kizárólag Erdély gazdasági és művelődési felemelkedésének szentelte életét. Szerkesztője és kiadója volt az Erdélyi Történelmi Adatok három kötetének, ezzel tudományszervezőként megteremtette az erdélyi történetírás egyik alapvető fórumát, de maga is írt történeti, irodalomtörténeti tanulmányokat.(Erdély különválása Magyarországtól, Magyarország vasuthálózata, Gróf Kemény József emlékezete).

Juliusz Slowacki (1809-1849)
lengyel drámaíró, a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője. A Három bárd egyike, a nagy emigráció egyik szellemi vezetője, 1848-ban csatlakozni akart a szerveződő varsói felkeléséhez, de a porosz hatóságok utazása közben feltartóztatták és visszatoloncolták Franciaországba (Slowacki válogatott költeményei, Mazepa, Juliusz Słowacki versei).

Doby Jenő (1834-1907)
grafikus, rézmetsző, rézkarcoló, festőművész. Az 1860-as évek elejétől teljesen felhagyott a festéssel és csak rézmetszeteket és rézkarcokat készített. 1884-ben Trefort Ágoston a rézmetszés szaktanárává nevezte ki a budapesti iparművészeti iskolába. Huszonhárom éves művészetpedagógiai munkássága alatt egész grafikusnemzedékeket nevelt a magyar művészetnek. (A kassai Szent Mihály-kápolna, A Magyar Tudományos Akadémia, Holdas éj Aboson).

Beöthy Zsolt (1848-1922)
irodalomtörténész, esztéta, kritikus, akadémikus. A konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja a századfordulón (Elbeszélések az ifjúság számára, A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban, Az irodalomtörténet elmélete).

Leonhard Frank (1882-1961)
német író, a 20. század első felének egyik legmeghatározóbb német írója. Elsősorban tárgyilagos és lényegre törő stílusa miatt lett elismert a korabeli írói világban. Írásaira nagy hatással volt kritikus gondolkodása és világszemlélete (A polgár, Michael visszatér, Haramiák bandája).

Kántor Sándor (1894-1989)
Kossuth-díjas fazekasmester, a Népművészet Mestere. 1917 márciusától az olasz fronton harcolt. 1918. október 28-án súlyos karlövést szenvedett, amely miatt majdnem fel kellett adni a fazekas pályafutását. A Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadseregben is szolgált. Saját műhelyét 1920-ban kezdte el működtetni. Több elismerést is szerzett mint például 1937-ben ezüstkoszorús mesteri címet cserépkályháiért, majd 1938-ban aranyérmet. 1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A brüsszeli 1958-as világkiállításon nagydíjjal jutalmazták.

Mary Renault (Eileen Mary Challans, 1905–1983)
angol írónő. Tanulmányait Oxfordban végezte, ahol 1928-ban szerzett diplomát. Első regénye 1939-ben jelent meg. 1956-tól főként történelmi regények írásával foglalkozott (Thészeusz ifjúsága, Égi tűz, A királynak meg kell halnia).

Udvardy Tibor (1914–1981)
Liszt Ferenc-díjas tenor operaénekes, érdemes és kiváló művész. Évekig mint ösztöndíjas a Belvárosi Plébániatemplom szólistája volt, oratóriuménekesként is elismerték. A lírai tenorszerepektől egészen a drámai karakter hőstenoralakokig terjedt szerepköre.

Urbán Ernő (1918–1974)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró. 1939-ben jelentek meg első írásai a Pester Lloydban, majd az Élet, a Napkelet, az Ünnep, a Híd és a Sorsunk közölte verseit és elbeszéléseit (Ének a Dunakorzón, Jó mulatást!, Eleven történelem).

Pusztai Pál (1919-1970)
grafikus, karikaturista, Kedves, világos, érthető és jól komponált rajzstilusával a műfaj egyik legjelentősebb hazai művésze volt. (Fehér Klára: Szerencsés történetek; Mikes György: Az oroszlánok négy órakor mennek el hazulról…; Tabi László: Tücsök és bogár).

Zempléni Kornél (1922-2013)
Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművész, érdemes művész. Évtizedeken át Weiner Leó szellemében kifejtett művészi és tanári munkásságáért, a Zeneakadémia professor emeritusaként 2008-ban Weiner Leó Emlékdíjjal tüntették ki.

Vásárhelyi László (1925-2002)
táncművész, koreográfus. 1965-ben elvégezte a felsőfokú néptáncoktatói tanfolyamot. 1949–1951 között a Honvéd Művészegyüttes tagja volt. 1951–1955 között a SZOT Művészegyüttes szólótáncosa illetve asszisztense volt. 1956-ban a Budapest Táncegyüttes egyik megalapítója, 1956–1960 között szólistája volt. Sármellék, Nagyecsed, Jászárokszállás népi együtteseinek ballada-feldolgozásaiban vett részt.

Witz Éva (1931–2012)
jelmeztervező, grafikus. 1949–1954 között a Magyar Iparművészeti Főiskola jelmeztervező szakán tanult. 1962–1963 között a Pannónia Filmgyárban dolgozott. 1963–1970 között a József Attila Színház jelmeztervezője volt. 1970–1997 között a Magyar Televízió munkatársa volt.

Csiszár Nándor (1936-2000)
színész. A Népművelési Intézet Színjátszó Akadémiáját végezte el 1957-ben. 1958-tól az Állami Déryné Színház szerződtette. 1961-től a Veszprémi Petőfi Színház, 1966-tól a Miskolci Nemzeti Színház társulatához tartozott. 1978-tól a Békés Megyei Jőkai Színház művésze volt. 1986-tól nyugdíjba vonulásáig a kecskeméti Katona József Színház színművésze volt.

Karda Beáta (1950)
énekesnő. 1967-ben kezdte el énekesi pályáját, amikor indult a Táncdalfesztiválon. 1973–74-ben külföldön Beata and the Piramis néven az NSZK-ban és Svájcban vendégszerepelt. Pályája alatt számos kislemezt jelentetett meg. Az igazi meglepetést 2002-ben okozta; stílust váltott és a ma divatos zenében próbálta ki magát.

Voga János (1952)
tanár, zeneszerző, előadóművész, rádiós műsorvezető. Ismertségét a Voga–Turnovszky-duónak köszönheti, saját szerzeményeik mellett igen népszerűek lettek a 80-as években készített popparódiáik. 1983 óta 4 kislemezt, 1986-tól 6 nagylemezt adtak ki. Több más előadónak is írt zenét és szöveget, játszik gitáron és billentyűs hangszereken. Foglalkozik emellett zenei rendezéssel, vokál-énekléssel.

Panek Kati (1957)
Jászai Mari-díjas színésznő, népdalénekesnő. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte. 1980-ban szerzett diplomát a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, ezt követően a kolozsvári Állami Magyar Színház szerződtette. Az erdélyi táncházmozgalom egyik meghatározó alakja.

Török Ágnes (1958)
bábművész, színésznő. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1981-ben végezte el, és az Állami Bábszínházban kezdte pályáját. 1992-től alapító tagja a Kolibri Színháznak. Bábszínészi munkája mellett, báb- és díszlettervezéssel, rendezéssel és a bábszínészképző stúdióban tanítással is foglalkozik.

Kelemen József (1961)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, egyetemi tanár. 1985-1989 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1989-2017 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. A Kaposvári Egyetem művészeti beszédtanára. 2017-2020 között a Radnóti Színház tagja volt. 2020-tól a Thália Színház főrendezője, emellett 2023-tól a Csiky Gergely Színház művészeti tanácsának is tagja (A legényanya, Ámbár tanár úr, Sorstalanság).

Barabás Kiss Zoltán (Kiss Zoltán, 1970)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1993-ban végezte el, de már 1989-től a Madách Színház társulatában játszott. Tagja volt a Budaörsi Játékszín társulatának is. Színházi szerepei mellett szinkronszínészként is ismert, valamint filmekben és tévésorozatokban is szerepet vállal.

Létay Dóra (1970)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1989-1993 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát színész szakon. 1993-94-ben a Budapesti Kamaraszínház következett, majd két évig a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1996-1998 között a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt, majd egy évet töltött Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színházban. 1999 óta szabadúszó.

Borbély Alexandra (1986)
Jászai Mari-díjas színésznő. Gyermekkorát Szlovákiában, a Nyitra mellett található Nagycétényben töltötte. Felvételizett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolára is, de végül mégis Budapest mellett döntött. Mielőtt felvették volna az egyetemre, egy évet töltött stúdiósként a Nemzeti Színházban. 2012-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 2012-től a Katona József Színház társulatának tagja. 2017-ben, Berlinben elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb európai színésznőnek járó díját a Testről és lélekről című filmben nyújtott alakításáért.

Ezen a napon halt meg:

Friedrich August Schulze (Friedrich Laun, 1770-1849)
német író. 1797–1800 között Lipcsében tanulmányokat folytatott. Összes művei előszóval Tiecktől jelentek meg hat kötetben, 1837-ben jelentek meg emlékiratai (Riesenstein kastély, Furcsa házasság, A herceg szeretője).

Heller Ágost (1843-1902)
természettudományi író, tudománytörténész, akadémikus. Számos tankönyvet és részint tudományos, részint ismeretterjesztő értekezést készített. Főleg a fizika történetéről írt, a forráskutatás módszerét alkalmazó, nagyszabású művei jelentősek (A gellérthegyi csillagásztorony, Az időjárás, A természettudományok helyzetet az irodalomban).

Albert Schweitzer („Nagy Fehér Varázsló”, 1875-1965)
elzászi német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos, Nobel-békedíjas. A Pál apostol misztikája, az Indiai gondolkodók világszemlélete, és az Élet tisztelete című könyveivel vált világszerte ismertté az 1930-as években. Véleménye szerint az élet és a szeretet ugyanazon az alapelven nyugszik: tisztelet az élet minden megnyilvánulása iránt és személyes szellemi kapcsolat a világmindenséggel. Ennek megfelelően, az etika abban áll, hogy minden egyes élőlénynek az élni akarását ugyanolyan tisztelettel kell fogadni, mint a sajátunkat.

Georges Simenon (Georges Joseph Christian Simenon, 1903–1989)
francia nyelvű belga író. A XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Leginkább amiatt a 75 regény és 28 novella miatt ismerik, amelyekben Maigret nyomoz. A Maigret regényeket minden nagyobb nyelvre lefordítottak, néhányat megfilmesítettek. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből (Maigret történetek, Ködös kikötő, Az evertoni órásmester).

Dános Lili (1912–2010)
zongoraművész, zongoratanár, korrepetitor. Marosvásárhelyen született, de már kisgyermekként visszaköltözött szüleivel Nagykanizsára, akik a zalai településről származtak. Csodagyerekként tűnt fel, a nagykanizsai Fenyves-zeneiskolában tanult. Tanulmányait a Nemzeti Zenedében, majd a budapesti Zeneakadémián folytatta. Barátságot kötött Fischer Annieval és Faragó Györggyel, akikkel együtt szerepelt 1926-ban a Magyar Tehetségek hangversenyén. A zsidótörvények idején az OMIKE Művészakció zenei előadásain lépett fel. 1953 és 1962 között Magyar Állami Operaház korrepetitora volt, és 1963-tól több mint huszonöt éven át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézete Budapesti Tagozatán. Hangversenyező zongoraművészként Európa számos országában fellépett.

Fejér Tamás (1920-2006)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. Pályafutását keskenyfilmesként kezdte. 1938-tól a Hunnia Filmgyárban volt gyakornok. 1943-ban jelent meg Film című filmesztétikai könyve. 1945-ben részt vett a filmszakma újjászervezésében, a Színművészeti Főiskola oktatója volt. 1948-ban nevéhez fűződött az első felszabadulás utáni magyar szinkron elkészítése (Bogáncs, A beszélő köntös, Ballagó idő).

Varga Tibor (1921–2003)
hegedűművész, karmester és nemzetközi szintű zenepedagógus. Hatévesen debütált, tízévesen már Mendelssohn hegedűversenyét játszotta. Az általa négy hegedűre komponált Capriccio-Etude 2003-ban az európai rektorok konferenciáján az Európai Egyetemek Szövetsége hivatalos himnuszává vált.

Komor István (1926-1974)
Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató. 1944-ben a németek elhurcolták, 1945-ben tért haza. 1949-ben Debrecenben kap főrendezői szerződést, ahol -két és fél hónap alatt- öt bemutatót prezentált. 1951-ben hasonló státuszban Szegedre igazolt. 1969-ben a szétesőben lévő kaposvári társulathoz szerződött főrendezőnek, 1971-ben igazgatói megbízást kap. Nevéhez fűződik a társulat összekovácsolása.

Joan Rivers (Joan Alexandra Molinsky, 1933–2014)
amerikai humorista, színésznő, író, producer és műsorvezető. Karrierje az 1950-es évek közepén kezdődött, a „Driftwood” című színjátékban. Ötvenöt éves pályafutása alatt szókimondó humora pozitív és negatív kritikákat is kapott. Humora főleg a saját és a hírességek életének szatirizálása körül forgott. 1989-ben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Simó Sándor (1934-2001)
Balázs Béla-díjas filmrendező, író, forgatókönyvíró és producer, a Filmművészeti Szövetség főtitkára. A Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakát 1964-ben fejezte be. 1964–1970 között a Mafilm rendezőasszisztense volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán is oktatott 1964–1974 között. 1970–1977 között a Mafilm rendezője volt. 1977–1988 között stúdióvezető-helyettes volt. 1987-től a Hunnia Filmstúdió vezetője, a rendszerváltás után – haláláig – igazgatója volt. Mozifilmjei mellett televíziós filmeket és műsorokat is rendezett (Szemüvegesek, Viadukt, Moszkva tér).

Peter Straub (1943-2022)
amerikai horroríró és költő. már egész fiatalon is gyakran és sokat olvasott, de irodalmi érdekeltsége nem tetszett szüleinek. A Milwaukee-i Country Iskola ösztöndíjas tanulója volt, és ottléte alatt kezdett el írni. 1969-ben Írország fővárosába, Dublinba költözött, itt vette kezdetét profi írói karrierje. Több verseskötete is megjelent (Tudom, ki vagy; Pokoltűz Klub; Lebegő sárkány).

Steve Irwin (1962-2006)
ausztrál természetfilmes, ismertebb nevén a Krokodilvadász, természettudós és televíziós személyiség. Legismertebb műsora a Krokodilvadász című természetfilm-sorozat, amit Magyarországon is vetített a televízió (A krokodil-vadász. Steve és Terri Irwin csodálatos élete és fantasztikus kalandjai).