Névnapok: Egon, Egyed, Artúr, Bella, Fajsz, Farkas, Gede, Gedeon, Gedő, Gida, Gilda, Glenn, Ignác, Izabella, Józsa, Józsua, Józsué, Júda, Kende, Kund, Kurd, Naómi, Noémi, Tamara, Veréna, Verita, Zádor
Események:
1355 – a fiatal I. Tvrtko István (V. István magyar király ükunokája) bosnyák bán, majd kiráy (1377), „in castro nosto Visoka vocatum” levelében először említi meg a Visočica-hegy tetején található Visoki (Stari grad Visoki) erődítmény-városát.
1367 – V. Orbán pápa engedélyezi Nagy Lajos magyar királynak tudományegyetem alapítását Pécsett.
1610 – Claudio Monteverdi Mária-vesperások (Vespro della Beata Vergine / Monteverdi vesperás) című zeneművét először adják elő V. Pál pápának ajánlva. A műben megjelenik Monteverdi új stílusának jellegzetességei is: monodikus és koncertáló szakaszok, ritornellek, ostinatók, kettős kórus, visszhangeffektusok stb.
1752 – „Proclaim LIBERTY Throughout all the Land to all Inhabitants Thereof” (Hirdesse a SZABADSÁGOT az egész 
föld minden lakójának). Pennsylvania új State House-ának (ma Independence Hall) ikonikus harangja (ma Liberty Bell néven ismert) Philadelphiába érkezik a londoni Whitechapel Foundry-ből.
1773 – megjelenik Phillis Wheatley nyugat-afrikai származású, emancipált amerikai rabszolga „Versek különféle vallási és erkölcsi témákról” című könyve az Egyesült Királyságban (London) – az első ismert verses könyv, amelyet egy fekete nő adott ki.
1785 – Wolfgang Amadeus Mozart Bécsben kiadja Joseph Haydn emlékére a Haydn kvartettjeit (op. 10), amely sorozat hat vonósnégyesből áll (14. G-dúr [„Tavasz”, K. 387], 15. d-moll [K. 421/417b], 16. Esz-dúr [K. 428/421b], 17. B-dúr [„Vadászat”, K. 458], 18. A- dúr [K. 464], 19. C-dúr [„Disszonancia”, K. 465]).
1810 – a párizsi Opéra Comique-ban bemutatták Luigi Cherubini Le Crescendo című egyfelvonásos vígoperáját. Az operát 1960-ig mindössze tízszer adták elő.
1872 – Budapesten, Európában az elsők között megalapítják a Magyar Iparművészeti Múzeumot (ma Iparművészeti 
Múzeum). A múzeum magyar és nemzetközi, régi és kortárs iparművészet, illetve design első számú gyűjtőintézménye és bemutatóhelye Magyarországon. Az Üllői úton álló főépületet Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, a magyar szecessziós építészet legszebb példái közé tartozik.
1887 – Emile Berliner írásban benyújtja szabadalmi kérvényét a „gramophone”-ra. Bár ő szabadalmaztatja, híressé Thomas Alva Edisont teszi.
1913 – G. B. Shaw Androcles és az oroszlán (Androcles and the Lion) című drámájának premierje Londonban. A darab témái a mártíromság és az üldöztetés, amelyeket a komédia eszközén keresztül jelenít meg a szerző. A darabot kétszer is adaptálták filmre (1952, 1984).
1954 – a Paramount Pictures kiadja a Hátsó ablak (Rear Window) című színes (technicolor) amerikai bűnügyi filmet, amelyet Alfred Hitchcock rendezett, James Stewart és Grace Kelly főszereplésével. A Cornell Woolrich amerikai szerző novellája alapján készült film a rendező legmesteribb munkái közé tartozik, melyben megpróbálja leleplezni leskelődő énünket.
1984 – Tina Turner What’s Love Got to Do With It (a Private Dance albumról) kislemeze vezeti a Billboard Hot 100 listát, világszerte több mint két millió példányba kelt el, ezzel rekordot állított fel. A három Grammy-díjas dal Grammy Hall of Fame-díjat is kapott.
1995 – megnyílik a Rock and Roll Hírességek Csarnoka (Rock and Roll Hall of Fame, RRHOF) Múzeum Clevelandben (Ohio, USA). A múzeum dokumentálja a rockzene történetét, valamint a művészeket, producereket, mérnököket és más jelentős személyiségeket és személyzetet, akik befolyásolták a fejlődését.
2008 – elkészült a kínai Honan tartomány Lushan megyéjében (Zhao-csun) található Tavasz templom (Vairócsanát ábrázoló) Buddha-szobra, amely a maga 128 méterével jelenleg a világ legmagasabb szobra.
Megszületett Johann Pachelbel (1653–1706) a német barokk zene korának, a 17. század második felének, egyik 
legjelentősebb orgonistája, zeneszerzője, akit Johann Sebastian Bach egyik legfontosabb előfutárának tekintenek.
Nürnbergben született, ami akkor Európa egyik kulturális központjának számított. Iskolájában a többi iskolához képest magasabb képzést kaptak, ennek eredményeképpen már 15 éves korában, 1669-ben az altdorfi egyetem hallgatója lett. Tanulmányai mellett, mely nem zenei képzés volt, orgonistája volt a plébániatemplomnak is. Bécsben segédorgonista lett a Stephanskirchében Johann Kaspar Kerll mellett. 1677-ben visszatért a protestáns Szászországba, és a türingiai Eisenachban telepedett le. Két jelentős esemény is történt vele ebben az időszakban: kinevezték az uralkodó herceg udvari orgonistájává Daniel Eberlin kapellmeister alatt, aki nemcsak kiváló orgonista, hanem az egyik legnevesebb zeneszerző is volt, valamint Pachelbel itt találkozott a Bach-családdal. Korának egyik legnagyobb orgonistája volt. Kéziratban fennmaradt 95 Magnificat-fúgája, 60 orgonára írt korálja, 16 toccátája, 26 nem-liturgikus fúgája, 17 billentyűs szvitje, és sok egyéb kisebb szerzeménye, kamarazenék, áriák. Leghíresebb műve a Kánon D-dúrban.
Meghalt François Mauriac (1885-1970) irodalmi Nobel-díjas francia író.
Közismert volt mint publicista, de jó ismeretterjesztő és kitűnő vitatkozó is volt, újságcikkeiben, vitairataiban aktív közéleti tevékenységet folytatott. A diktatúra minden formáját, így az olasz és a spanyol fasizmust, később a vietnámi és az algériai háborút is elítélte, a magyar forradalom jelentőségét is felismerte. Már fiatal korában Bordeaux-ban is megjelent néhány verse az újságokban, azonban csak 1906-ban, Párizsba való költözésekor teljesedett ki tevékenysége. Első könyve, az „Imára kulcsolt kéz” 1909-ben jelent meg. 1922-ben jelent meg „A leprásnak adott csók” című regénye, ami sikeressé tette. A második világháború alatt a megszállt Franciaországban bujkált, az ellenállási mozgalomban is részt vett. 1952-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott, élete töretlennek és sikeresnek mondható, amit egy író publicista elérhet, azt megkapta (A szerelem sivataga, Viperafészek, Csók a leprásnak).
Meghalt Faludy György (Leimdörfer György Bernát József, 1910–2006) Kossuth-díjas író, költő, műfordító.
1947-ben megjelent az Őszi harmat után című verseskötete, illetve a Villon balladák már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le 1947. április 26-áról 27-ére virradó éjjel Prohászka Ottokár Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, s Kistarcsára internálták, majd a recski kényszermunkatáborba zárták. Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd 1956-ban ismét elmenekült az országból. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadást. Magyarországon betiltott költő volt, a könyvtárakban még a katalógusból is kiszedték azokat a cédulákat, amelyeken a neve szerepelt. 1988-ban hazatért, Budapesten telepedett le. A rendszerváltás után korábban szamizdatban terjedő műveit is ki lehetett adni. Új verskötetei és fordításai is megjelentek. 1998-ban alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának(Ballada a senki fiáról, Börtönversek, A Pokol tornácán). ––> Én voltam a kézirat
Ezen a napon született:
Taddeo Zuccaro (1529-1566)
olasz festő, a manierizmus képviselője. Kitűnő műszaki rajzoló volt, akinek már rajzai alapján is kitűnt tehetsége, eredeti kifejezésmódja (a Palazzo Mattei falfestményei, Freskó a római Villa Giuliában, Orsini-kastély freskói).
gróf Bethlen Miklós (1642–1716)
államférfi és emlékíró. Olaszországba tanult nyelvet és építészetet. 1690-ben Bécsbe került, ahol megfogalmazta a Diploma Leopoldinumot. 1691-ben a fogarasi gyűlés Erdély kancellárjává szavazta meg, bár ő gubernátor szeretett volna lenni. Egy Hollandiában kiadott Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt élete végéig fogságban tartották Bécsben. Rabságában alkotta élete főművét (Önéletírásom), amelyet gyermekeinek írt okulásul, magyar nyelven.
Hugó Károly (1808?-1877)
drámaíró. Különc módon, feltűnően viselkedett, lebilincselő elbeszélő volt, szellemes, kijelentései vagy meghökkentőek, vagy nevetségesek voltak, így fellépéseire a közönség szívesen ment be a színházba (Egy magyar király, Brutus és Lucretia, Bankár és báró).
Veres Ferenc (1832-1916)
fényképész, feltaláló, szakíró, a magyar fotótörténelem meghatározó alakja, nevéhez számos fényképészeti eljárás feltalálása fűződik. 1852-ben nyitotta meg fotóműtermét Kolozsváron, mely híres találkozóhely volt a kor íróinak és művészeinek.
Engelbert Humperdinck (1854–1921)
német zeneszerző. Neve a Jancsi és Juliska című operájától lett világhírű. A legnagyobb hatást zenéjére Richard Wagner gyakorolta. A Königskinder operájában Humperdinck egy új technikát is alkalmazott a „Sprechgesang” azaz az énekbeszéd technikát, amit később Arnold Schönberg tökéletesített. 1892-ben írta és 1893-ban fejezte be fő művét, a Jancsi és Juliska meseoperáját, melynek ősbemutatója a weimari Udvari Színházban volt, 1893. december 23-án (Királyfi és királylány, Csipkerózsika, Bronzlovas).
Dobó Sándor (Scheiber, 1855-1923)
színész, színházigazgató, impresszionista festőművész. 1880-tól vándorszínész társulatokhoz szegődött, Kecskeméten kezdte pályáját. Mielőtt még igazgató lett, Komjáthy János társulatához szerződött Debrecenbe, később itt titkári teendőket látott el. Komikus és operett szerepekben lépett föl. 1889-től színigazgató lett Kecskeméten, 1897 és 1901 között Győrben színházigazgató volt.
Edgar Rice Burroughs (1875–1950)
amerikai író, aki elsősorban Tarzan-regényeivel lett világhírű. Volt aranyásó, könyvelő, bolti eladó és beszállító is, sőt mielőtt író lett volna, vasúti rendőrként dolgozott. A fordulópontot életében az jelentette, hogy 35 éves korában elkezdett novellákat, írásokat küldeni a népszerű All-Story magazinnak. 1912-ben írta meg az első Tarzan-regényét. Írásaiban megmaradt a ponyva műfajnál, stílusa néha gyermeteg volt, de XX. század első felében az USA legolvasottabb írója lett. (Tarzan, a dzsungel fia; A Mars hercegnője; Mars istenei).
Balogh Rudolf (1879-1944)
fotóművész. A magyaros stílus néven ismert fotográfiai irányzat egyik megteremtője és legjelesebb képviselője, műveiben elsősorban az Alföldet, a falusi életet és az állatok világát örökítette meg, de a Baradla-barlangban is fényképezett.
Klemm Antal (Klemm Imre, 1883-1963)
nyelvész, finnugrista. A magyar és finnugor történeti mondattan kiváló tudósa, az MTA tagja, a mordvin, az osztják és a vogul nyelv kiváló ismerője volt, életének legnagyobb vállalkozása az összehasonlító finnugor mondattani szintézis volt (Mordvin szövegek, Magyar történeti mondattan, Magyar leíró nyelvtan történeti magyarázatokkal).
Blaise Cendrars (Frédéric Louis Sauser, 1887–1961)
svájci-francia író, költő, Guillaume Apollinaire vetélytársának tekintette a francia avantgárd művésztársadalom. Közeli baráti kapcsolatot tartott fönn Kassák Lajossal, költészete az avantgárd irányzatok keresztmetszete: megtalálhatóak benne mind a dadaizmus, expresszionizmus, mind a szürrealizmus stílusjegyei (Húsvét New Yorkban, A villámsújtotta ember, A Halvaszületett).
Sass Árpád (1896-1957)
festőművész. Festészeti tanulmányait Nagybányán végezte el, a kecskeméti művésztelepen festett Révész Imre tanítványaként. Festészetére a tájképek festése jellemző, de fennmaradtak figurális kompozíciókat tartalmazó képei is (Halásztanya, Cirkusz, Vándorköszörűs).
Hamza D. Ákos (Hamza Dezső Ákos, 1903-1993)
filmrendező, festőművész, 1944-ig tíz játékfilmet rendezett, köztük néhány később is vihart kavart. Festészetet a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1924-ben diplomázott rajztanárként. Ezt követően Párizsba utazott, ahol kitanulta a filmkészítés fortélyait, amelyeket idehaza az 1940-es években hasznosított. 1949-ben Olaszországba, majd Brazíliába telepedett le (Pesti mese, Gyurkovics fiúk, Egy szoknya, egy nadrág).
F. Rácz Kálmán (1910-1980)
író, műfordító. A Sorbonne egyetemen szerzett oklevelet nyelvészetből és irodalomtörténetből. Hazatérve újságíró lett, első írásai a Népszavában jelentek meg. 1949-1950-ben az Írószövetség titkára lett, ekkor felhagyott újságírói tevékenységével. 1957-től haláláig írói tevékenységét szabadúszóként végezte. (Barátom, Bögölye; Férfihűség; Eszter mosolya).
Nagy Géza (1914-1981)
művelődésszervező, műfordító. 1931 és 1936 között a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt, nyelvészet és filozófia szakon, fő tantárgyként a magyar nyelv és irodalmi szakon, de mellékszakként a román és német nyelvet és irodalmat is hallgatta. A II. világháború befejeződése után ő is kivette részét a romániai magyar iskolai oktatás megszervezéséből. Többször kényszermunkára vitték vagy börtönbüntetésre ítélték, mert nem jelentett. Tanárként tankönyveket írt a magyar nyelvű középiskolák számára. Álnéven tanulmányai, cikkei folyóiratokban, napilapokban jelentek meg.
Richard Farnsworth (1920-2000)
amerikai színész. Nagyon sokáig western filmekben szerepelt, 1978-ig összesen 84 filmben. 1978-ban megkapta a „Ha eljő a lovas” című film egyik mellékszerepét, ami a szakmai elismerést is meghozta számára, Oscar-díjra jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A siker után sorba kapta filmszerepeit (Independence Day, Tortúra, Igaz történet).
Willem Frederik Hermans (1921-1995)
holland író és geofizikus, a „Nagy Triász” tagja. A második világháború utáni legjelentősebb holland írók egyike, igazi mestere volt az elbeszélésnek, a novellánál hosszabb, a kisregénynél rövidebb epikai műfajnak (A kilyukadt örökkévalóság, Enteriőr oroszlánnal, Soha többé alvás).
Vittorio Gassman (1922–2000)
Oscar-díjas olasz színész, filmrendező. Becenevei: „Il Mattatore” („A Szörnyeteg”), „Olaszország Sir Laurence Olivier-je”. Pályafutása során majd minden karaktert megformált: volt bíró, gyilkos, katona, remete, rendőr, aranyifjú, megformált kosztümös alakokat és modern szívtiprókat. Legemlékezetesebb filmjei: az Előzés, a Belfegor a pokolból, az Éjfélkor indul útjára a gyönyör, a Fehér telefonok, A terasz, A nő illata, Keserű rizs, Ismeretlen ismerősök és az Egy remete Rómában.
Szabadváry Ferenc (1923-2006)
Széchenyi-díjas vegyészmérnök, egyetemi tanár, akadémikus. Autodidakta módon lett kémiatörténész, feldolgozta a BME Vegyészmérnöki Tanszékének történetét is, kiemelkedő személyekről írt tanulmányokat (Lavoisier és kora, A magyar kémia művelődéstörténete, Az elemek nyomában).
Kovács Ferenc (1926–1990)
Munkácsy-díjas szobrászművész. 1948 és 1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. 1961-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt. Életműve két, egymástól elkülönülő korszakra bontható. Kezdetben, az 1960-as, 1970-es évtizedfordulóig realista szemléletű portrékat és figurákat formált meg, majd haláláig elvont, geometrikus, illetve organikus jellegű kompozíciókat, dekoratív térplasztikákat alkotott (Táncoló kislányok – Budapest; Díszkút – Kiskunfélegyháza; Díszkút – Kecskemét).
Tóth János (1930-2019)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, dramaturg, a nemzet művésze. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, 1954-ben diplomázott. A Főiskola elvégzése után a Mafilm operatőre lett, mellette a Pannónia Filmstúdióban is részt vett különböző filmek elkészítésében. Érdekelte a képi megjelenítés, az ősmozi, a némafilmek világa. Specialitása a rövidfilm, dokumentumfilm, játékfilm, animáció, bábfilm készítése és a régi filmek restaurálása (Patyolat akció, A sípoló macskakő, Egy erkölcsös éjszaka).
Tóth Béla (1932-2018)
Aase-díjas színész, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. 1951-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1955-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1997-ben nyugdíjba vonult, de később is vállalt szerepeket (Kihajolni veszélyes, Ámbár tanár úr, Moszkva tér).
Ozava Szeidzsi (Seiji Ozawa, 1935-2024)
japán karmester. Számos fiatal tehetség tanult nála, karmesterségére jellemző az energia, személyes varázs, a zenekart általában pálca nélkül dirigálja. Az 1960-as években karrierje kiteljesedett, 1970-ben a San Franciscó-i Szimfonikusok zenei igazgatója. 2002-ben elhagyta a Bostoni Filharmonikusokat, és a Bécsi Operaház zenei igazgatója lett.
Böröndy Katalin (1937)
színésznő. 1954–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1958–1966 között a Petőfi Színház tagja volt, amit előbb Jókai, majd Thália Színházzá neveztek át. 1967-ben külföldre ment. Általában kihívó külsejű fiatal leányokat elevenít meg mellékszerepekben.
Lily Tomlin (Mary Jean „Lily” Tomlin, 1939)
többszörös Emmy- és Tony-díjas amerikai színésznő, humorista, énekesnő, forgatókönyvíró és producer (Multik haza!, A kölyök, Vizsga két személyre).
Várady Júlia (Tőzsér, 1941)
erdélyi születésű, németországi magyar opera-énekesnő (szoprán). Gluck: Orfeusz és Euridiké művében debütált Kolozsvárott, 1962-ben. Tíz éven át énekelt itt. 1970-ben sikeresen vett részt Christoph von Dohnányi meghallgatásán Frankfurt am Mainban, ezzel indult világkarrierje. 1972-ben emigrált Nyugat-Németországba. Rövidesen a vezető német és nyugat-európai operaházak és fesztiválok állandó szereplője lett.
Leonard Slatkin (1944)
amerikai karmester. Eddig több mint száz lemezfelvételt készített, melyre 4 Grammy-díjat kapott, és 15 Grammy-díj jelölést. Lemezfelvételei Haydntól Sosztakovicsig átölte a zeneszerzők főbb műveit, a lemezek a St Louis Symphony, Philharmonia, London Philharmonic, Londoni Szimfonikus Zenekar és a Bayerischer Rundfunk Orchestra közreműködésével készültek.
Karinthy Márton (1949-2019)
Kossuth-díjas színigazgató, színházrendező, író, Karinthy Ferenc író fia, Karinthy Frigyes író unokája. A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát 1973-ban végezte el. Részt vett a Reflektor Színpad és a Játékszín létrehozásában, a Karinthy Színház (Hököm Színpad) alapító igazgatója. 2003-ban jelent meg nagy sikerű könyve, az Ördöggörcs, amiből 2006-ban ötrészes rádiójáték készült (Megérjük a pénzünket, A vihar kapuja, Okosan kell szeretni magyarságunkat).
Timothy Zahn (1951)
Hugo-díjas amerikai sci-fi-író, legismertebb művei a Star Wars könyvek, mely a korábbi, nem általa írt sorozat folytatása volt. Munkássága azonban nemcsak erre korlátozódik, hanem más sorozatokra is, többek között a Conquerors trilógiára.
Jakab Csaba (1953-2024)
színművész. 1975–1979 között a Színház és Filmművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Sokoldalú színész, bár főiskolás korában és kezdőként főleg hősszerepeket osztottak rá, azóta karakterszerepek is megtalálták – drámai, zenés és prózai darabokban vígjátékokban egyaránt (Hatásvadászok, Állítsátok meg Terézanyut!, A tökéletes gyilkos).
Gloria Estefan (Gloria María Milagrosa Fajardo, 1957)
kubai születésű amerikai, többszörös Grammy-díjas énekesnő, akit máig a latin zene koronázatlan királynőjének tekintenek. Zenei pályafutását a ’80-as években kezdte (Mi Tierra, Abriendo Puertas, Heaven’s What I Feel).
Pásztor Edina (1961)
Jászai Mari-díjas színművésznő. 1981-1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1985-1991 között a veszprémi Petőfi Színház, 1991-1996 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1996-2002 között a Miskolci Nemzeti Színház, 2002-2008 között a Nemzeti Színház tagja volt.
Simon Kornél (1976)
színész. 1995-ben végzett a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán. 1996–2000-ig Szegedi Mini Színház tagja volt. 2000–2003-ig a Pesti Magyar Színiakadémia tagja volt. 2003-ban kapta első szerepét a Vidám Színpadon. 2003–ban a későbbi Centrál Színház szerződéses tagja lett.
Ludwig Göransson (Ludwig Emil Tomas Göransson, 1984)
kétszeres Oscar-, Golden Globe- és négyszeres Grammy-díjas svéd zeneszerző, karmester és zenei producer. Számos sikeres film és televíziós sorozat filmzenéjét jegyzi (A Mandalóri, Fekete Párduc Oppenheimer).
Ezen a napon halt meg:
Ulrich von Hutten (1488-1523)
a németországi humanizmus képviselője, a reformáció egyik úttörője. Atyja kívánságára a paviai és bolognai egyetemekre ment a jogtudományt tanulni. Itt töltött egyetemi évei alatt már ismertté vált, mint több gúnyoros tartalmú költemény szerzője. 1517-ben visszatért Németországba, számos gyalázó és gúnyoló iratot adott ki Ulrik, württembergi herceg ellen. A Zürichi-tó egyik szigetén szegényen, a szabadság diadalába vetett reményén kívül, mindenkitől elhagyatva halt meg (A világszemlélők, Trinitas romana).
Ifj. Jan Brueghel (1601-1678)
flamand tájkép-, virág- és állatfestő. 1622-ben Itáliába indult, ahol Genovában megismerkedett Anthony van Dyck-kel. 1625 augusztusában vált a Szent Lukács-céh tagjává, 1630-1631-ben a céh dékánja volt. Tizenegy gyermeke született, a hét fiú közül öt festő lett (A Szent Család Szent Jánossal, Virágkosár, A szűz és a kisded).
Sir Richard Steele (1672-1729)
ír származású angol író, lapszerkesztő. Első könyve 1701-ben jelent meg, erkölcsi kérdésekkel foglalkozó, a „The Christian Hero” című műve. Még ugyanebben az évben írta meg szentimentális komédiáját, „The Funeral”, címmel. 1720-ban alapította meg színházi lapját, a „Theatert”-t. Ez volt az első olyan nyilvános újság, melyben a királyi színház, a Drury Lane mellett más színházi eseményről is tájékoztatott (A keresztény hős, Sir Roger de Coverley képcsarnoka, A régi Anglia hétköznapjai).
Johann Ernst Bach (1722-1777)
német zeneszerző, Johann Bernhard Bach fia. 1737-től Lipcsében a Tamás iskolába járt, ahol Johann Sebastian Bachnál tanult. 1748-tól az apja mellett dolgozott, aki a György-templom orgonistája volt, majd apja halála után átvette a helyét. Művei: zongorára és hegedűre írt fantáziái, illetve szonátái, egyházi kantáták, Sammlung auserlesener Fabeln és az O Seele, deren Sehnen című oratórium.
Gróf Teleki József (1738-1796)
főispán, koronaőr, műgyűjtő, író, tudósok mecénása volt. Tehetséges embereket istápolt, több nyelven beszélt, a magyaron és románon kívül latinul, németül és franciául, fennmaradt könyvtára felbecsülhetetlen értéket képvisel (Essoi sur la foiblesse des esprits-forts, Atyafiúi barátságnak oszlopa, Sermo quem).
Guzmics Izidor (Guzmics László, 1786-1839)
bencés szerzetes, közíró, teológus, az MTA tagja. A reformkori magyar művelődés jeles alakja volt, publicisztikai tevékenységével síkra szállt a katolikus–protestáns unió megteremtéséért, a nemzeti nyelv és irodalom megújulásáért. Írt dogmatikai tankönyveket, egyháztörténeti életrajzokat, fordított zsoltárokat (A nyelvnek hármas befolyása, Pannónia századjai, Theologia dogmatica).
Ballagi Mór (Bloch Móric, 1815–1891)
teológus, nyelvész, szótáríró, akadémikus. Tizenhat nyelven beszélt, ezek között olyan nyelveken is, mint az óhéber, latin, ógörög és szanszkrit (Nyelvészeti nyomozások; Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteménye; A magyar nyelv teljes szótára).
Giuseppe Giacosa (1847-1906)
olasz drámaíró, librettista. Első sikeres vígjátéka a középkori Európában játszódó Egy sakkjátszma volt 1878-ban. Ezt követően számos vígjátékot majd komolyabb hangvételű történelmi drámákat is írt. A későbbiekben korabeli társadalmi problémák feldolgozása foglalkoztatta. 1891-ben felkérték, hogy írja meg Giacomo Puccini következő operájának a Manon Lescautnak a librettóját (Az apród, Tosca, Bohém-élet).
Pecz Samu (Petz, 1854-1922)
építész, műegyetemi tanár, udvari tanácsos. Noha a középkori stílusok formavilága jellemző munkáira, a téglából épített hagyományos gótikus szerkezetek mellett modern anyagokat is használt. Megjelennek nála különböző vasszerkezetek, és az épületek alapozásában a beton is (A görög kőszerkezetek ismertetése, Az ókeresztény templom-építészet fejlődése, A protestáns templomok építéséről).
Feleky Sándor (Füchsl, 1865-1940)
orvos, költő. 1893-ban, Budapesten kerületi orvos lett, majd 1910-ben tisztiorvos. Már ekkor – egészségügyi szakirodalmi írásai mellett – szépirodalmi műveket is írt, fordított. 1905-ben jelent meg német balladákat és románcokat tartalmazó fordítása. 1903-ban az „Őszi szántás” címmel önálló verseskötete jelent meg, 1911-ben a Petőfi Társaság tagja lett (Vándorfelhők, Én mezőm, A nádpálca).
Csejtei Joachim Ferenc (1882-1964)
festőművész. Budapesten, Bécsben, Münchenben (Hollósy Simon magániskolájában) és Párizsban tanult. Rendszeres résztvevője volt a Nagybányai Iskolának. Főbb otthonai és műtermei a szülővárosában, Szegeden és Budapesten voltak. Eleinte impresszionista képeket alkotott, majd áttért egy enyhén stilizált, kissé kötöttebb formanyelvre. Legtermékenyebb korszaka a Dél-Franciaországban, Marseille környékén töltött idő, amikor plain air képeit festette, csaknem százat. (Séta a parkban, Arborétum, Téli erdő).
Gábor Jenő („Ftacsik”, 1893-1968)
festőművész, grafikus, első képein inkább a tájábrázolás, az emberi testek a dominánsak, stílusuk expresszív-kubisztikus jellegű. A 30-as évektől kezdve szürrealisztikus hatások figyelhetőek meg festményein. Szívesen festett munkásokról, bohócokról, sportról képeket (Napfelkelte, Pierrot gitárral, Labdarúgók).
Siegfried Sassoon (Siegfried Loraine Sassoon, 1896-1967)
angol író, költő, elsősorban háborúellenes írásai és költeményei miatt ismert. Felhívást tett közzé az értelmetlen és jogtalan háború miatt. a „The Old Huntsman” című munkája komoly vitát gerjesztetett (The Tasking, Memoirs of a Fox-Hunting Man, Henry Vaughan sírjánál).
Marék Antal (1903-1983)
orvos, író, kritikus. Az orvosi diploma megszerzése után Magyarországon maradt, de a szlovákiai magyar irodalommal kapcsolatot tartott. Orvosi hivatása mellett mint szépíró és szakíró is ismert volt: novellái, esszéi, regényei jelentek meg, rádiójátékokat írt. A kisebbségi élethez kapcsolódó novelláskötete és két regénye Szlovákiában jelent meg (Emberek az óceánon, Egy orvos vallomásai, Felvidékről jöttek).
Román György (Roth, 1903-1981)
író, festőművész. Azon képzett festőművészek egyike, aki világlátása, érzékenysége folytán a naiv művészethez áll közel. Olvasmányélményei hatására kezdett el írni, de próbálkozásait maga is kudarcnak érzi, ekkor, abban bízva, hogy a kép jobban áttekinthető, mint az írásmű, a festéssel próbálkozott. 1921 októberében az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festőszakán Réti István növendéke lett. 1928-ban befejezte tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Festői, írói munkássága az 1940-es évek második felében vált termékennyé és sikeressé (Álomkompozíció, Téli vadászat, A fekete hegyek lakói).
Ruttkay Mária (1906-1988)
színésznő, érdemes művész. 1931-ben végzett az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában. Színészi pályafutása szubrettként indult. Mielőtt a Veszprémbe költözött volna, több vidéki színházban játszott, főleg komikusi és jellemszerepeket (A kőszívű ember fiai).
Báti László (1909-1978)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, műfordító, kutatási területe: középkori és reneszánsz angol és francia irodalom. (A chartista költészet szerepe és értékelése, Shakespeare a francia színpadon, Arcképvázlatok Amerikáról).
Szüdi György (Kellner, 1909-1964)
József Attila-díjas költő. 1930-tól írt verseket. Verseiben a munkások, a gyárak témakörét, a külvárosok világának életét, gondjait mutatta be. Versei egyszerűek, négysorosak, a népi költészet elemeit viselte (Bányász vagyok, Megy a traktor, Miénk e század).
Wols (Alfred Otto Wolfgang Schulze, 1913-1951)
német származású francia absztrakt-expresszionista festőművész. Hegedűleckét vett, úgy nézett ki, hogy muzsikus talentum. Fritz Busch, a drezdai Opera karmestere első hegedűsnek hívta meg a zenekarba. Majd zoológiával, geológiával és botanikával is foglalkozott, verseket írt, érdekelte a néprajz is. belépett a Bauhaus-ba, találkozott a szürrealistákkal, hamarosan a szürrealizmus hatása alá került. 1932-ben az első fotografikai munkáival bemutatkozott Párizsban. A második világháború kitörése után, mint német állampolgárt internálótáborba küldték, ott kezdett el igazán festeni, és rajzokat készíteni (Gyökeret vert emberek, Tömeg, Város).
Bizse János (1920-1981)
festőművész, rajzpedagógus. 1944-ben végzett Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Festészeti tanulmányait folyamatosan végezte, járt tanulmányúton a Szovjetunióban, Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban és Jugoszláviában is. Pécsen élt, első kiállítása 1947-ben volt, ettől kezdve több egyéni kiállítást is tartott. Több középület falát murális művei díszítik. Alkotásainak legfőbb motívumai a természet, a táj, az ember, az üzem, melyek organikus egységet képeznek változatos elemekkel kombinálva (Pécsi utcakép, Színes városfalak, Táncszvit).
Csorba István (1922-1981)
Jászai Mari-díjas színész. 1946-ban végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Miután színész lett, a kecskeméti Katona József Színházba szerződött. Szinte minden szerepre alkalmas volt, prózai szerepekre ugyanúgy, mint operett szerepre, vagy gyermekdarabok előadásainak szerepére (Forró mezők, Hattyúdal, Jelbeszéd).
Bakos Ferenc (1922-1996)
nyelvész. 1961-ben egyetemi docensi kinevezést kapott a Szegedi Tudományegyetemen, ahol 1957–1967. január 31-ig oktatott francia nyelvészetet. Tanulmányúton rövidebb ideig Franciaországban járt, s több alkalommal Romániában. Legismertebb műve az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára, amely számos bővített kiadást ért meg.
Demjén Attila (1926-1973)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. Festészetére a tájképfestészet a jellemző, de festett csendéleteket és portrékat is. 1946 és 1951 között tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1961-ben elutazott Olaszországba, és több évig élt ott. Számos kiállítása volt ebben az időben. 1965-ben hazatért, többnyire hazai tájakról és emberekről készített festményeket (Folyóparton, Ponte Vecchio, Balatoni korzó).
Erdélyi Miklós (1928-1993)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, kiváló művész, előadásmódját aprólékos zenei kidolgozottság és líraiság jellemezte. Szakmai felkészültsége, muzikalitása, zenetörténeti és irodalmi tájékozottsága, zenei stílusismerete a legkiválóbb, legsokoldalúbb magyar karmesterek közé emelte.
Kakuts Ágnes (1939-2019)
Déryné-díjas színésznő, a kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben Marosvásárhelyen végezte tanulmányait. 1962 és 1968 között a Székely Színház tagja volt. 1968 és 1976 között a Nagyváradi Szigligeti Színházban játszott. 1976–1987 között a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, Magyarországra áttelepülve 1987-től pedig a Veszprémi Petőfi Színházban dolgozott.
Geréb Attila (1946-2023)
színész, rendező. Színészként a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben diplomázott 1969-ben. Pályáját a Kolozsvári Állami Magyar Színházban kezdte. 1976-ban áttelepült Magyarországra. Itt, először a Radnóti Színpadon és a Várszínházban lépett fel. 1979-től 1984-ig a József Attila Színház tagja volt, majd a Magyar Színkörhöz szerződött és 1988-ig a Jurta Színház tagja volt. Közben 1986-tól egy évadot a Népszínháznál töltött. 1988-tól szabadfoglalkozású színművész, később főleg rendezőként dolgozott.
Jon Polito (1950-2016)
amerikai színész. A Villanova University egyetemen tanult, majd New York színházi életének tagja lett, 1977-ben kapta meg első szerepét. Pályafutása alatt olyan színészekkel dolgozott együtt, mint Marlon Brando, Faye Dunaway, James Gandolfini és Albert Finney, emellett szerepelt Clint Eastwood és Tim Burton rendezéseiben is (Hegylakó, A holló, A nagy Lebowski).
Spindler Béla (1954-2018)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1974–1978 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1976–1978 között a Nemzeti Színház színművésze, 1978–2002 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2002–2003 között a Vidám Színpadon lépett fel. 2003-2009 között a Nemzeti Színház tagja, 2009-2017 között ismét a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt (Fekete gyémántok, Sorstalanság, Szőke kóla).
Csendes Olivér (1963-2001)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. színészi oklevelét 1990-ben kapta meg. 1991-től szabadfoglalkozású színművész volt. 1997-től a Bárka Színház társulatának volt tagja (Megint tanú, Esti Kornél csodálatos utazása, Hamvadó cigarettavég).
