Névnapok: Erika, Bella, Aida, Aldán, Amina, Amira, Árisz, Arisztid, Dórabella, Hanga, Izabella, Metella, Móna, Pamína, Rajmond, Rajmonda, Rajmund, Rajmunda, Ramóna
Események:
1856 – felszentelik az esztergomi főszékesegyházat (bazilikát). Erre az ünnepi alkalomra írja Liszt Ferenc az Esztergomi misét, amelyet ő maga vezényel bemutatásakor.
1897 – hosszas huzavona és több módosítás után, Thomas Edison szabadalmat kap a Kinetoscope készülékére, amelynek mozgóképrendszer elvét 1888-ban írta le és William Dickson, Edison alkalmazottja készített el.
1928 – Bertolt Brecht és Kurt Weil háromfelvonásos Koldusopera (Die 
Dreigroschenoper/Háromgarasos opera) című zenés darabjának premierje a berlini Theatre am Schiffbauerdammban. 1931-ben Brecht valamennyire átdolgozta a darabot, általában ezt a változatot játsszák mind a mai napig. A darabot Magyarországon először 1930. szeptember 6-án mutatták be a Vígszínházban.
1987 – bemutatják Michael Jackson Bad című 18 perces rövidfilmjét, amelyet Martin Scorcese rendezett. A teljes videót a Michael Jackson: The Magic Returns című külön műsorban mutatták be a Primetime-on, a CBS televíziós műsorán.
2006 – a norvég rendőrség rajtaütése során megtalálja Edvard Munch híres festményét a Sikolyt, amelyet 2004. augusztus 22-én loptak el. A szakértők szerint a festmény a vártnál jobb állapotban volt, mint várták.
Megszületett Virág Benedek (Virág Ádám Ignác, 1754?–1830) tanár, költő, műfordító, történetíró, a magyar ódaköltészet 
első mestere, íróbarátai magyar Horatius-nak neveztek.
Fölszenteltetése után Székesfehérváron kezdett tanítani a pálos (mai ciszterci) gimnáziumban. Egyik szervezője volt az 1779-ben megalakult Hazafiúi Magyar Társaságnak, amely a honi szellemi élet irányítójaként működött. Bármennyire is szerény körülmények között élt, reggelenként és esténként rengeteg pénzt osztott ki a szegények között. Betegen és zord körülmények között is, a magyar ódaköltészet első mestere példaadóan alkotott. Rendszeresen fölkeresték a Pestre jövő írók. Óriási tömeg kísérte koporsóját a Ráctemetőbe, sírja fölé egyik tanítványa, Reseta János egyetemi tanár állíttatott kegyelete jeleként vörös márványfeszületet; ezt 1938-ban, amikor a szerzetes-költő földi maradványait átvitték a gellérthegyi sziklakápolna mellé, sírja fölé állitották (Virág Benedek munkái, Magyar poeták kik római mértékre írtak, Magyar századok MCCCI-MCDXXXVII).
Meghalt Georges Braque (1882–1963) francia festő és szobrászművész.
Picassóval együtt rakták le a kubizmus alapjait, melyikük volt a kezdeményező, még ma is alig eldönthető. Indulása, művésszé fejlődése nem a kitörő és eget kérő lángelme regényes vagy látványos indulása volt. Korai arcképkísérletei semmivel sem tűntek ki. 1906-ban fauve tájképeket festett Antwerpenben. Megismerkedett Apollinaire-rel a költővel, aki bemutatta Picassónak. Alig két évvel később Braque elszakad a fauvizmustól. Amikor 1908-ban L’Estaque-ban dolgozott, már geometriai formákból komponált. A kubizmus útjára tért. Az 1930-as években egyre jobban visszavonult műtermébe és következetesen önmagához és eddigi fejlődésének irányvonalához, a csendéletek köré lassan a műterem belső terét is hozzáépítette (Nagy álló akt, Gitár és gyümölcsöstál, Műterem koponyával).
Meghalt Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.
Lapot szerkesztett az 1848. februári forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban, az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. A Romlás virágai című könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta, a második, bővített kiadása után a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára (A romlás virágai, A mesterséges mennyországok, A fájó Párizs).
Meghalt Henry Moore (1898–1986) brit képzőművész, a 20. század egyik legjelentősebb szobrászművésze.
Képzőművészeti tanulmányait csak huszonegy éves korában kezdte meg. 1919-től Leedsben tanult szobrászatot, a húszas évek elején lett a londoni Royal College of Art ösztöndíjasa. Eleinte a nagy klasszikus mestereket követte, majd a prekolumbián szobrászat elemzése nyomán kialakult egyéni, másokkal össze nem téveszthető stílusa. Absztrakt szobrokkal az 1930-as években kezdett foglalkozni. Kiállításai egyszerre váltottak ki rajongást és elutasítást, a Morning Post például a „csúfság kultuszával” vádolta meg (Family Group, Three Forms, Butterfly).
Ezen a napon született:
Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev (1749-1802)
orosz író, a 18. század végének kiemelkedő alkotója. Elsősorban fő művéről, az Utazás Pétervárról Moszkvába című könyvéről ismert. Fontosabb munkáiban a francia felvilágosodás eszméinek hatása érvényesül. Költeményeiben a klasszicizmus hagyományos költői műfaját választotta, de a versben nem az uralkodót, hanem a nagybetűs Szabadságot és harcosait dicsőíti. 1790 után keletkezett költői és prózai alkotásai érthető okból nem jelenhettek meg, csak összegyűjtött műveinek halála utáni kiadásában láttak napvilágot (Egy hét naplója; Szabadság; Az emberről, halandó voltáról és halhatatlanságáról).
(Ógyallai) Besse János Károly (1765–1841)
Ázsia-kutató, író. 1790-től 1824-ig külföldön élt. Ekkor visszajött hazájába, de 1829-ben ismét külföldre indult, miután uti költséget szerzett magának. Metternich ajánlatával előbb Bécsbe ment, hogy azután Humboldttal együtt beutazzák a Kaukázust (Kaukáz hegyek határán Konstantinogorskból, Kerymi félsziget Theodosia városából, Madzsar romjairól).
Théophile Gautier (Pierre Jules Théophile Gautier, 1811–1872)
francia romantikus költő, író, művészet- és irodalomkritikus. Meglepően korán, öt évesen kezdett olvasni. Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja felgyújtotta képzeletét, és arról ábrándozott, hogy matróz lesz ha felnő. Jelen volt a romantikát támogató nagy megmozdulásokon, és közben verseket írt, a művészet teljes függetlenségét vallotta. Ahogy Victor Hugo, úgy Honoré de Balzac is tehetségesnek találta. A La Chronique de Paris újsághoz ajánlották be, itt jelentek meg első novellái és művészetkritikai írásai. Ezzel egyidőben a France littéraire-nek és a La Presse napilapnak is dolgozott. Megközelítőleg kétezer cikket írt a La Presse számára. A művészetkritika mellett minden idejét a versírásnak szentelte. A költészet szenvedély, szórakozás, napi gyakorlat volt számára (A lélekcsere, Az arany gyapjú, Avatar).
Amilcare Ponchielli (1834-1886)
olasz romantikus zeneszerző, Verdi korában ünnepelt operaszerző, a Garibaldi-himnusz zeneszerzője, munkája mellett sorra írta operáit, Verdi mellett kora legjelentősebb olasz színpadi szerzője lett. Legnagyobb sikerét a La Gioconda című operával érte el.
Alma Mahler-Werfel (Schindler, 1879-1969)
osztrák zeneszerző, író, a két világháború közötti időszakban a szalonja számos művésznek és egyéb értelmiséginek a találkozóhelye volt (Férjeim, szerelmeim, A hódítás művészete, A fekete özvegy).
Ilosvai Varga István (1895–1978)
festő, érdemes művész és kiváló művész, a nagybányai, majd a szentendrei festők egyike. 1917-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede oktatta. 1924–1926 között Párizsban a Colarossi Akadémia hallgatója volt, itt ismerkedett meg Paul Cézanne és Vincent van Gogh művészetével (Nagybánya, Virágcserepek ablakpárkányon, Házak és emberek).
Békeffi István (Békeffi István Miklós, 1901–1977)
kétszeres József Attila-díjas színműíró, kabarészerző. Sikeres bohózatával 1926-ban tűnt fel. Első filmforgatókönyvét 1934-ben írta. 1942-ig 22 forgatókönyv szerzője vagy társszerzője volt. Több művét megfilmesítették. Számos kabaréjelenetet írt. 1957-ben külföldre ment, Svájcban telepedett le és túlnyomórészt az NSZK filmipara számára írt forgatókönyveket (A kölcsönkért kastély, Mágnás Miska, Mese a 12 találatról).
William Saroyan (1908–1981)
örmény származású amerikai író. Irodalmi pályafutását 1928 és 1936 közt publikált novellákkal kezdte, e történetei miatt a Columbia Pictures mint forgatókönyvírót alkalmazta. E tevékenysége közben folytatta prózai munkái, illetve színdarabjai írását, ezek különösen népszerűek voltak az 1930-as években a Nagy gazdasági világválság idején (Emberi történet, Egy amerikai közlegény kalandjai, A hanfordi utazás).
Kemény Katalin (1909–2004)
író, művészettörténész, műfordító. A harmincas évektől jelentek meg különböző folyóiratokban tanulmányai és novellái. 1936-ban feltűnést keltett az első magyar Rabelais-fordítás elkészítésével és publikálásával. Férjével, Hamvas Bélával közösen írt könyvét, a Forradalom a művészet-bent, melyben – elméleti esszék mellett – elsősorban az Európai Iskola avantgárd művészeinek szellemi távlatait és az „igazságkereső festészet” lehetőségeit kutatták. 1948-ban Lukács György vitairatban politikailag károsnak minősítette, aminek következtében hosszú hallgatásra ítélték (Erdélyi emlékírók, Maszk és valóság, Hét fátyol).
Fejtő Ferenc (Fischl Fülöp Ferenc, 1909–2008)
Széchenyi-díjas francia-magyar történész, kritikus, író, akadémikus, Fülöp Ernő álnéven rendszeresen írt cikkeket, irodalomtörténeti és kritikai tanulmányokat a Nyugatba, valamint az erdélyi Korunkba (Erasmus avagy beszélgetés a humanizmusról, A népi demokráciák története, Budapesttől Párizsig Párizstól Budapestig).––> Fejtő Ferenc: A magyar tragédia
Richard Basehart (1914-1984)
amerikai színész, 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Kitűnő jellemszínész volt. Az 1970-es években olyan filmekben tűnt fel, mint például a Chato földje, a Columbo és a San Francisco utcáin (Országúton, Moby Dick, Düh).
Ifj. Kós Károly (1919-1996)
romániai magyar néprajzkutató, muzeológus, akadémikus. A 20. század második felének meghatározó jelentőségű, sokoldalú erdélyi magyar néprajzkutatója (Mihez kezdjünk a természetben?, Tájak, falvak, hagyományok, Néprajz és muzeológia).
Végh György (1919–1982)
író, költő, műfordító, a nyugatosok egyik szinte elfeledett tagja. Számos mese és gyermekvers szerzője is volt. 1941-ben jelent meg első verseskötete: a Havas éjszakák. Ezek után két prózakötetet adott ki. Főleg műfordításokból élt (Havas éjszakák, Két őszi csillag, A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma).
James Coburn (James Harrison Coburn Jr., 1928–2002)
Oscar-díjas amerikai színész. Több mint hetven filmben szerepelt, pályafutása alatt mégis elkerülték a filmes díjak, pedig nem kevés ismert szerepet tudhatott magáénak. Azonban 1999-ben Oscar-díjjal jutalmazták a Kisvárosi gyilkosság nyújtott alakításáért, holott nem sok esélye volt erre (A hét mesterlövész, A midwayi csata, Végképp eltörölni).
Almási Albert (1930)
színész, színpadon és filmen is általában karakterszerepekkel bízták meg. Színészi diplomáját 1955-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdte. 1956-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1958-tól Budapesten szerepelt. 1960-tól ismét Egerben játszott. 1962-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1985-től a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1989-től nyugdíjba vonulásáig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt (Sodrásban, Szerencsés Dániel, Csapd le csacsi!).
Ichák Perlman (1945)
Grammy-díjas izraeli hegedűművész, korunk egyik legismertebb hegedűművirtuóza. A komolyzenén kívül több műfajban is jeleskedett, dzsesszalbumot készített a híres jazz-zongoristával, Oscar Petersonnal, és előszeretettel játszik klezmerzenét is.
Richard Gere (1949)
Golden Globe-díjas amerikai színész, producer. A hetvenes években kezdett el hollywoodi filmekben szerepelni. A nyolcvanas évek elején igazi sztárrá vált az Amerikai dzsigoló-val és az azt követő Garni-zóna című romantikus dráma főszerepeivel. Egy ideig ki volt tiltva az Oscar-díj-gálákról, miután egyszer díjátadóként arra használta a színpadot, hogy Kína emberjogi politikáját kritizálja nyilvánosan (Higgy neki, hisz zsaru; Micsoda nő!; A Sakál).
Károly György (1953-2018)
költő, író. Húszévesen már publikált az Élet és Irodalomban, de a nyolcvanas évek költői némaságban teltek. A kilencvenes években kezdte az irodalmi körök elismerését kivívni, amikor ismét írni kezdett. Versei és rövidebb prózái 1997 óta jelennek meg. Kedveli a kötött versformákat, eddig majd száz szonettjét közölték irodalmi lapok és antológiák. Előszeretettel használja a japán haikut munkája során. Több irodalmi pályázat nyertese illetve díjazottja.
Kormos Gyula (1957)
bábművész, színész. A bábszínészképző Tanfolyamot 1977-ben végezte el, majd az Állami Bábszínház szerződtette. 1992-től, alapító tagja a Kolibri Színház társulatának, azóta a színház művésze.
Ezen a napon halt meg:
Jurij Dalmatin (Dalmatinus György, 1547?-1589)
szlovén protestáns teológus, író, az első teljes szlovén nyelvű Biblia-fordítás megalkotója. Trubar után a második legfőbb személy aki jelentősen hozzájárult a szlovén irodalmi nyelv kialakulásához (Három lelki ének, Salamon történetei, Szertartáskönyv).
John Bunyan (1628-1688)
angol vallási író és baptista prédikátor. Leghíresebb műve, A zarándok útja a legismertebb keresztény allegória (Bűvölködő kegyelem a bűnösök közül elsőnek, A szent háború, Mire tanít a természet).
Alekszandr Nyikolajevics Ragyiscsev (1749–1802)
orosz író, a 18. század végének kiemelkedő alkotója. Elsősorban fő művéről, az Utazás Pétervárról Moszkvába című könyvéről ismert. Fontosabb munkáiban a francia felvilágosodás eszméinek hatása érvényesül. Költeményeiben a klasszicizmus hagyományos költői műfaját választotta, de a versben nem az uralkodót, hanem a nagybetűs Szabadságot és harcosait dicsőíti. Szibériába száműzték (II. Katalin cárnő), később amnesztiába részesült (I. Pál cár).
Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820)
költő. 1814-ben a pesti egyetemre ment, hol orvostudományt tanult, de szabad óráit a költészetnek szentelte s műveit készítette nyomtatás alá. A rövid életű költő személye két évszázadig úgyszólván feledésbe merült, újrafelfedezője Weöres Sándor volt (Nárcisz vagy a’ gyilkos önn-szeretet; Görög versei; Öröm ének a párisi arany sasnak a Nemzeti Múzeumba béavatásakor).
Szabó Károly (1824-1890)
történész, műfordító, az MTA tagja. 1847 tavaszán Toldy Ferenc meghívására Pestre utazott, és segített neki a Magyar Tudósok Tára című irodalmi vállalkozásában. Kritikái jelentek meg a Magyar Szépirodalmi Szemlében. 1849. április-májusban az Aradot ostromló seregben a főhadnagyságig vitte, a szabadságharc leverése után egy ideig szülőföldjén húzódott meg (Magyarország történetének forrásai, Attila-mondák, A régi székelység).
Bartay Ede (1825-1901)
zeneszerző és zongorapedagógus. 1848–1849-ben minisztériumi tisztviselő, a szabadságharc leverése után bujdosni kényszerült, majd mint zongoratanító működött. 1875-ben a Nemzeti Zenede igazgatója lett. Művei között néhány zenekari mű is van, több zongoradarabot írt, amelyek a kor divatja szerint szalon- és táncdarabok (csárdások).
Steindl Imre (~ Ferenc Károly, 1839–1902)
építész, akadémikus, a 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze, a magyar Országház tervezője. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni (Szent Egyed-templom – Bártfa, Szent Erzsébet-templom – Budapest, az aradi Városháza). ––> Országház – nemzeti jelképünk
Marina Ivanovna Cvetajeva (1892-1941)
orosz költő és író, az orosz modernizmus egyik legnagyobb alakja. Költészetében egyedülálló szintézisét teremtette meg évszázadok művészi eredményeinek a mitológiától és az orosz népköltészettől egészen a legmodernebb vívmányokig, a különböző „izmusokig” (Vándorló csillagok, Fogoly lélek, A művészet a lelkiismeret fényénél).
Tek Pista (Tek István, 1900?-1973)
szlovén mesemondó. Szülőfalujában, Ritkaházán az embereknek a tökmagköpesztéskor, vagy tollfosztáskor gyakran mesélt régi népi meséket, vagy egyéb saját, mesébe illő történeteivel szórakoztatta a falusiakat (A gazdag Márkó, A király körtefája, A cigány és az ördög).
Lionel Hampton (1908-2002)
amerikai vibrafonos, zongorista, ütős, zenekarvezető, dzsesszzenész. Az 50-es, 60-as, 70-es években valóságos dzsesszcirkuszt működtetett, a rhythm and bluestól a szvingig mindent csinált, ami hatásos.
