Névnapok: Izsó, Natália, Cseke, Csekő, Margit, Natali, Natasa, Noella, Rita, Ritta, Szellő, Szellőke, Tália, Zamfira
Események:
1498 – Jean de Bilhères francia bíboros megbízza a 23 éves Michelangeló Buonarroti-t a Pietà (Fájdalmas szűzanya) 
szobor elkészítésére. Eredetileg a francia királyok által patronált Szent Petronilla-kápolnát ékesítette volna, de a római Szent Péter-bazilika egyik oldalkápolnájában látható. 1972-ben egy zavart elméjű magyar származású ausztráliai geológus (Tóth László) kalapáccsal támadt a szoborra, amely megsérült, a helyreállítása után üvegfal védi.
1691 – felolvasták Charles Perrault francia író Griselidis (La Marquise de Salusses ou la Patience de Griselidis) című verses (mese)regényét a Francia Akadémián (Académie française), amely első része a Lúdanyó meséi című (mese)gyűjteménynek. Maurice Ravel ebből a műből írta a Lúdanyó meséi című balettzenéjét, ami eredetileg egy négykezes zongoradarab volt.
1789 – Franciaország alkotmányozó nemzetgyűlése jóváhagyja az ember és a polgár jogairól szóló nyilatkozatot (Civil 
Code).
1846 – Felix Mendelssohn Illés (Elias, , MWV A 25) oratóriumának ősbemutatója a Birminghami Fesztiválon Angliában. A címszerepet a premieren az osztrák Josef Staudigl (basszus) énekelte. Mendelssohn a szoprán szólamot Jenny Lind, korának népszerű és sikeres énekese számára írta, de a „svéd csalogány” nem tudott fellépni, helyette a francia Maria Caterina Rosalbina Caradori-Allan énekelt.
1918 – Winchell Smith és Frank Bacon Villám (Lightnin) című háromfelvonásos vígjátékának premierje New Yorkban a Broadway-en, a Gaiety Theatre -ben. A darab olyan jól sikerült (1291 előadásig jutott), hogy egymás után kétszer is filmre vitték (1925 – John Ford [némafilm]; 1930 – Henry King).
1951 – bemutatják az Egy amerikai Párizsban (An American In Paris) című színes amerikai filmet George Gershwin zenéjével, Vincente Minnelli rendezésében, Gene Kelly és Leslie Caron főszereplésével Londonban (6 Oscar- és Golden Globe-díjat kapott 1952-ben).
1968 – a Beatles Hey Jude kislemeze az Egyesült Államokban az év dala lesz a Billboard listáján, 2013-as felmérés szerint minden idők 10. legjobb dala.
2020 – a 29 éves holland író, Marieke Lucas Rijneveld a legfiatalabb, aki elnyerte a Nemzetközi Booker-díjat Egy kényelmetlen este (De avond az ongemak) című első regényéért (2018).
Megszületett Guillaume Apollinaire (Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky, 1880–1918) francia költő.
Az 1901 augusztusától egy évig a Rajna-vidéken dolgozott. Komoly hatással volt rá a német népköltészet, különösen a liedeket átszövő valóságfeletti elemek, valamint a szimbolizmus. Visszatérve Párizsba az avantgárd szellemi életének egyik meghatározó alakja lett, barátja volt többek között Pablo Picasso, Jean Cocteau, Erik Satie és Marcel Duchamp. 1911-ben csatlakozott a kubista mozgalom egy külön ágát képviselő Puteaux-csoporthoz. Első (próza)kötete L’enchanteur pourrissant címmel jelent meg, de az elismerést csak a következő, Szeszek című gyűjteménye hozta meg, amely addigi tizenöt éves munkásságának szinte minden szakaszából tartalmaz műveket, melyek közül így több még részben a szimbolisták hatását mutatja. 1913-ban jelent meg A kubista festők című tanulmánya, mely az akkor önállóvá váló irányzat egyik fontos szövege (Kubizmus, Egy ifjú Don Juan emlékiratai, Tizenegyezer vessző).
Meghalt Mika Waltari (Mika Toimi Waltari, 1908–1979) finn író, filozófus.
Rendkívül termékeny és sokoldalú volt, de elsősorban mégis történelmi regényeiről híres, legismertebb műve az ókori Egyiptomban játszódó Szinuhe. Az egyetemen irodalmat és teológiát tanult, 1924-ben a filozófiai tudományok kandidátusa lett. Először egy könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, majd kritikusként. Hosszú utazásokat tett külföldön, több évig élt Franciaországban. 1938-tól csak az irodalomnak élt. Már a háború előtt elismert író volt hazájában. Míg első regényében az urbánus, dzsesszért bolonduló ifjúságról írt érzékletes kordokumentumot, később „fáklyavivő” elődeihez hasonlóan a múlthoz fordult és igyekezett az apák munkájával összekötő köteléket újrateremteni. Itthon általában történelmi regényeiről ismert, de verseket, drámákat, hangjátékot, pamfletet, sőt detektívregényeket is. Magyar vonatkozás, hogy jelentős összeggel támogatta a fóti gyermekvárost (Mikael, Az ország titka, Az emberiség ellenségei). ––> „Én majd a hátadat védem!”
Megszületett Bulla Elma (1913–1980) Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a színésznőt isteni 
Bullaként, vagy az egykori csodagyerekként emlegetik.
Bécsi szereplései során fellépett a bécsi Józsefvárosi Színházban (Theater in der Josefstadt), Max Reinhardt felfigyelt tehetségére, beszélt a lány szüleivel és átvette a képzését. Alig tizenhárom évesen már Puckot játszott németül a Szentivánéji álomban. Nevét lassan itthon is megtanulták, a budapesti kritikusok is lelkendezve írtak alakításáról. A háború után a Belvárosi Színház tagja lett, de fellépett a Vígszínházban és a Művész Színházban is. 1951 végén a Belvárosi Színház megszűnt, Bulla Elmát a Magyar Néphadsereg Színházához helyezték és haláláig ott játszott. Nagyon okos és kifejezetten művelt asszony volt, törékeny alkata, egyéni, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá, de még jobban állt kezében a tenyeres-talpas parasztlány kardja, mint a hódító szépasszony finom, illatos csipkelegyezője (Egy pikoló világos, Szeressétek Odor Emiliát!, Macskajáték).
Meghalt Neil Simon (1927-2018) amerikai drámaíró és forgatókönyvíró.
Több mint harminc színdarabot írt és majdnem ugyanennyi filmforgatókönyvet. Többször jelölték Oscar-díjra és Tony-díjra, mint bármely másik szerzőt. Miután az érettségit követően néhány évet eltöltött a légierőnél, vígjátékokat kezdett írni a rádiónak és néhány népszerű korai tévéshow-nak. Két sikerdarabjáért (Mezítláb a parkban, Furcsa pár) Tony-díjat kapott, országosan ismertté vált és ő lett „a Broadway legújabb sztárszerzője”. Miután 1991-ben elnyerte a drámaírók Pulitzer-díját, a kritikusok kezdték értékelni a történeteinek mélységét, bonyolultságát és az általános érdeklődésre számot tartó témaköröket, amelyek az átlagemberek legfontosabb problémáit dolgozták fel. Legtöbb darabja részben önéletrajzi jellegű, nehéz gyermekkorát és életének különböző szakaszait ábrázolja. Írói stílusának kulcsa és állandó jellemzője a komikum, amely mind a szituációs, mind a nyelvi humort hatékonyan felhasználja (Napsugár fiúk, Meghívás egy gyilkos vacsorára, Hárman a slamasztikában).
Ezen a napon született:
John Buchan (1875-1940)
skót származású angol történész, politikus, Kanada kormányzója, író. Kis ideig ügyvédként tevékenykedett, majd egyszerre kezdte írói pályafutását, valamint politikai és diplomáciai karrierjét. Magántitkárként szolgált különböző dél-afrikai kolóniák adminisztrációjában. Sokat tett az írástudatlanság felszámolásáért és a kanadai kultúra fejlesztéséért. Azonban írásaiban sok rasszista és antiszemita megnyilvánulás található (A fekete császár, Az afrikai gyarmat, Harminckilenc lépés).
Jules Romains (Louis Henri Jean Farigoule, 1885-1972)
francia író, költő és drámaíró. Új irodalmi irányzatot teremtett, amely szerint az író a társadalmi csoportok közösségi tudatát ábrázolja, az egyént csak a társadalmi kapcsolatain keresztül mutatja be. Drámaíróként vált ismertté. A háború alatt emigrációba kényszerült. Először az Egyesült Államokban, majd 1941-től Mexikóban élt (Az autóbuszok rohama, A verduni csata, Ebéd Marokkóban).
Christopher Isherwood (Christopher William Bradshaw Isherwood, 1904–1986)
angol-amerikai regényíró, drámaíró, forgatókönyvíró, önéletrajz- és naplóíró. Legismertebb művei közé tartozik a Goodbye to Berlin (Isten veled, Berlin, Kabaré), egy félig önéletrajzi regény, amely a Cabaret című musicalt ihlette, a A Single Man, amelyet Tom Ford filmre adaptált 2009-ben, valamint a Christopher and His Kind memoár, amely „Gay Liberation” mozgalom kedvence lett.
Jim Davis (Marlin Davis, 1909–1981)
amerikai színész. Legismertebb szerepe Jock Ewing, a CBS népszerű Dallas című televíziós sorozatában. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok partiőrségénél szolgált. Csillaga van a hollywoodi Walk of Fame-en.
Julio Cortázar (1914–1984)
argentin író, a huszadik századi dél-amerikai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1935-ben felvételt nyert a bölcsészkarra, a család rossz anyagi helyzete miatt azonban tanulmányait félbehagyva tanítónak szegődött egy Buenos Aires környéki kisvárosban. Ekkortájt olvasta Jean Cocteau Ópium című könyvét, amelynek szürrealizmusa gyökeresen megváltoztatta az irodalomról alkotott elképzelését (Nagyítás, 62. kirakós játék, Sántaiskola).
Györffy György (Szigethi és nádudvari ~, 1917-2000)
Széchenyi-díjas történész, akadémikus, a történettudomány kandidátusa. Munkái a magyar őstörténettel, a honfoglalás időszakával, az Árpád-korral, régi személy- és helyneveinkkel, összehasonlító keletkutatással, forrásismerettel és -olvasással, történeti topográfiával foglalkoznak (Krónikáink és a magyar őstörténet, Julianus barát és Napkelet fölfedezése, Anonymus).
Wolfgang Sawallisch (1923-2013)
német zongoraművész, karmester. Legfőbb érdeme Wagner és Richard Strauss mellőzött műveinek újrafelfedezése. 1971-ben lett a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója. Több mint húszéves vezetése idején számtalan elfeledett és kortárs német operát mutatott be. Az 1983-as Wagner-évben a szerző mind a tizenhárom operáját elvezényelte. Fontos tette volt Richard Strauss teljesen árnyékba borított kamarazenei életműve koncertsorozaton való bemutatása. Repertoárján szinte kizárólag német szerzők szerepeltek.
Kroó György (1926-1997)
Széchenyi- és Erkel-díjas zenetörténész, a 20. századi magyar zenekritika és zenetörténet-írás egyik legnagyobb alakja. Munkásságával a zenei ismeretterjesztés terén is maradandót alkotott (Zenei panoráma, Muzsikáló zenetörténet, A magyar zeneszerzés 30 éve).
Sz. Jónás Ilona (1929-2017)
történész, középkor-kutató, tanszékvezető egyetemi tanár, professor emerita. Felfogására nagy hatást gyakorolt a francia Annales történetírói iskola, melynek hatására társadalom- és mentalitástörténelemmel kezdett el foglalkozni. Egyetemi tankönyvek mellett számos ismeretterjesztő művet is publikált, valamint számos forráskiadvány, illetve modern történeti mű lektorálása, szerkesztése fűződik a nevéhez (Sokszínű középkor, Európa születése, A virágzó középkor).
Bata Imre (1930-2000)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő. 1955-ben végzett a Debreceni Egyetemen. 1965-1967 között a Szegedi Tanárképző Főiskola adjunktusa volt. 1967-től az Állami Gorkij Könyvtár munkatársa. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1982-1991 között az Élet és Irodalom főszerkesztője, majd munkatársa. Főként XX. századi magyar irodalommal foglalkozott (Ívelő pályák, Képek és vonulatok, Változó horizontok).
Cseh Viktória (1938-1995)
színésznő. A győri Kisfaludy Színházban indult színészi pályája 1957-ben, már ez évadban bemutatásra kerülő darabok mindegyikében játszott. 1961-től az Állami Déryné Színház tagja volt. Főként operettekben és zenés darabokban tűnt fel táncos színészi képességével. 1971-től a Vidám Színpadhoz szerződött.
Németh Lajos (1943–2016)
színész, bábművész. 1962-től az Állami Déryné Színháznál indult színészi pályája. 1995-től a szombathelyi Bábszínházhoz szerződött, 1998-tól a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulatának művésze volt. Dolgozott a Szamóca Színházzal is.
Köllő Miklós (1946)
pantomimművész, koreográfus, rendező. Érettségit követően Prágában magánúton Ladislav Fialka Nemzetközi Koreográfusképzőjét végezte el. 21 évesen 1967-ben megalapította a Domino Pantomim Együttest, amely kísérleti színházként egy új műfaj megteremtését tűzte ki célul. A dramatikus pantomim művészet irányzat a verbális nyelvet kiküszöbölve ún. „álomdramaturgia” rendszerében hozta létre a színházi katarzist. Az általa létrehozott egyedi formanyelv által rövid úton népszerűbbé vált külföldön, mint itthon. 2003-ban az amatőr mozgalom felé fordult és létrehozta szenior korú tagokkal a Tarka Színpadot.
Vajda József (1947-2016)
Liszt Ferenc-díjas fagottművész. Pécsett és Budapesten, Keszler György és Rudas Imre segítségével sajátította el zenei ismereteit. 1970-től 1998-ig volt a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fagottosa. Évtizedeken át oktatott fagottot és kamarazenét a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Ő játszotta a TV Maci zenéjét.
Szentandrássy István (1957-2020)
Kossuth-díjas roma származású magyar festőművész. Állami gondozottként nőtt fel. Szorongásait először versekben, drámákban, rajzokban adta elő. Péli Tamástól tanult festeni. Műveire jellemző az erőteljes tárgyiasság, gyakran a plasztikus formaalakítás, a felfokozott expresszivitás és a jelképalkotás. Zaklatott, drámai hangvételű kompozícióin a cigányság ősi, balladisztikus hagyományai és alakjai elevenednek meg (Kalapos férfi, Bűnbánó Magdolna, A bolond).
Rácz Géza (1958-2016)
színész. Érettségi után a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni. Színészként 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Vígszínházban kezdte. 1990-től egy évadig a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású művészként dolgozott (A kör négyszögesítése, Szellemidézés, Ragaszkodom a szerelemhez).
Szendrényi Katalin (1960)
opera-énekesnő (drámai szoprán). 1978-ban lett Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke. 1983-ban művésztanári diplomát szerzett. Két évig az opera szakon tanult, az operaénekesi diploma megszerzése után, 1985-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház. Drámai szoprán és mezzoszoprán szerepeket egyaránt énekelt. Oratóriuménekesként is gyakran szerepel. Világszerte vendégszerepelt.
Lux Ádám (1964)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1987-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1987–1989 között a debreceni Csokonai Színház, 1989-től 1993-ig a budapesti József Attila Színház, 1993-tól 1995-ig a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1995 óta szabadúszó művészként számtalan budapesti, és vidéki színházban játszott. 2023-tól a Karinthy Színház tagja. Sok szinkronszerepe tette a hangját közismertté (Hacktion, Megszállottak, A merénylet).
Kleinheincz Csilla (1978)
fantasy- és sci-fi-író. Több, interneten és antológiákban publikált vers és novella után 2005-ben jelent meg első kötete, a Város két fül között és más elvarázsolt történetek című urban fantasy regény és hozzá csatolva néhány, korábban az interneten olvasható novella. Második regénye a magyar folklórvilágból merítő Ólomerdő, novelláit a Nyulak • sellők • viszonyok című kötet tartalmazza. Az Ólomerdő javított változata és folytatása, az Üveghegy 2014-ben jelent meg. Novelláit angol, cseh, észt, finn, spanyol és portugál nyelvekre is lefordították. Jelenleg a GABO kiadó szerkesztője.
Macaulay Culkin (Macaulay Carson Culkin, 1980)
amerikai színész és zenész. Legismertebb alakításait gyerekszínészként nyújtotta a Reszkessetek, betörők!, Elveszve New Yorkban és a Richie Rich – Rosszcsont beforr című filmek főszereplőjeként. Pályafutása csúcsán a legsikeresebb gyerekszínésznek tartották Shirley Temple óta. A VH1 csatorna Minden idők 100 legnagyobb gyerek sztárja listáján a második helyet foglalja el.
Chris Pine (Christopher Whitelaw „Chris” Pine, 1980)
amerikai színész. Legismertebb szerepei James T. Kirk kapitány a Star Trek-filmekben, 2009-től (Vadregény, Időcsavar, Kívánság).
Kékesi Gábor (Kékessy, 1984)
színész. A Pesti Magyar Színiakadémián végzett 2010-ben, majd a Pannon Várszínházban, a Thália Színházban, a Vígszínházban, a Karinthy Színházban és az Operettszínházban is játszott. Színpadi szerepei mellett szinkronszínészként is ismert, emellett filmekben és sorozatokban is szerepet vállalt.
Ezen a napon halt meg:
Tomka Szászky János (1692-1762)
evangélikus lelkész, történész, földrajztudós, az első magyar történelmi atlasz szerkesztője. Tanulmányait Jénában végezte, majd papként illetve tanárként dolgozott, előbb Győrben, majd 1732-től Pozsonyban. Tudósként Bél Mátyás tanítványai közé tartozott. Magyar önképző-kört is alapított. Elsőként írta meg hazánk történeti földrajzát Anonymus alapján.
Dancsecs József (1789-1860)
író, Sárvár esperese. 100 forintos alapítványt tett a szentmisékre, további 100 forintot a szegényebb ifjak tanítására ruházott. Szülőhelyén, Rábakethelyen (ma Szentgotthárd része) 100 forintért misealapítványt, 75 forintért iskolaalapítványt tett.
Petrik Géza (1845-1925)
bibliográfus, könyvkereskedő. Elsősorban a Szabó Károly Régi magyar könyvtárát folytató több részes Magyar Könyvészet című bibliográfiai alkotásáról ismert, amely a teljesség igényével – de a korabeli lehetőségek miatt természetesen kisebb-nagyobb hiányokkal – az 1712 és 1910 közötti magyar nyelven kiadott műveket gyűjtötte egy egyetemes felsorolásba (Magyarország bibliographiája 1712–1860, Kalauz az újabb magyar irodalomban, Magyar Könyvészet).
Ralph Vaughan Williams (1872–1958)
angol zeneszerző. Egyéni, romantikusan illusztratív, színhatásokban, szabad és újszerű polifóniában gazdag nyelvezetét elsősorban az angol népzene, és a 16.-17. századi angol mesterek hatása alakította ki (The Lark Ascending, In the fen country, Fantázia egy Thomas Tallis témára).
Bölöni Györgyné (Otilia Marchiș, Kémeri Sándor, 1873–1951)
írónő, újságíró, festő, műfordító. Festőnek készült, a müncheni képzőművészeti akadémia növendéke volt. A francia fővárosban Anatole France titkárnőjeként dolgozott, akinek alakját későbbi írásaiban felelevenítette. 1918–1919-ben az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság támogatója volt, ezért később letartóztatták, és rövid ideig börtönben is volt. 1920-ban férjével Bécsbe, majd 1923-ban Párizsba költöztek. Visszaemlékezései mellett elsősorban művészeti tanulmányokat írt (Szenvedések könyve, Anatole France sétái, Párizstól Pocsolyavárosig).
Petri Lajos (Pick, 1884-1963)
szobrászművész. Érettségi vizsgáját követően Budapesten és Berlinben tanult jogot, majd 1907-ben Telcs Ede tanítványa lett. Később Brüsszelben tanult, 1910–1922 között itt élt. Elsősorban portréi voltak jelentősek. Művészi stílusa realista volt. Agyagból formázott, legtöbbször bronzba öntött (Erdélyi kettes huszárok lovasszobra – Budapest; Leány korsóval – Szeged; Táncoló nő).
Franz Werfel (1890–1945)
cseh (osztrák)-német regényíró, költő. Irodalmi munkásságát költeményekkel kezdte, amelyekben kifejezésre jutott az expresszionizmus szinte minden gondolati és érzelmi eleme. Stílusának szenvedélyes felfokozottsága, a vallás köréből vett képei és mondatszerkesztésének pongyolasága később líráját meglehetősen bonyolulttá és modorossá tették, költészete ekkor veszített erejéből. Szépprózája, de már első nagyobb lélegzetű regénye, a Nem a gyilkos, hanem az áldozat a bűnös indulatos pacifizmusával és választékos stílusával igen sikeres volt (A Musza Dag 40 napja, A nápolyi testvérek, A kispolgár halála).
Charles Boyer (1899-1978)
francia származású amerikai színész. Az 1930-as évek közepétől vált igen népszerűvé. 1935–1955 között rendszeresen amerikai produkciókban filmezett, elsősorban szerelmes hősként. 1942-ben lett amerikai állampolgár. Eszköztelen, fölényes biztonságú játékstílusa, közvetlensége, színes humora a nagyok sorába emelte. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (A diadalív árnyékában, Hogyan kell egymilliót lopni?, 80 nap alatt a Föld körül).
Irving Stone (Tannenbaum, 1903-1989)
amerikai író, aki híres történelmi személyekről írt életrajzi regényeket. Sok kutatást végzett, például több évet töltött Olaszországban amíg a The Agony and the Ecstasy című művén dolgozott. Ez alatt az idő alatt az olasz kormány számos tiszteletdíjjal jutalmazta kulturális eredményeit. Az 1930-as években tért vissza Amerikába. New Yorkban telepedett le, ahol megírta a regényt, ami elindította karrierjét (Van Gogh élete, Matróz lóháton, A görög kincs).
Horváth József (1924-2004)
Kossuth-díjas színész, a Katona József Színház örökös tagja. Későn, harmincegy éves korában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színház szerződtette. Huszonhét „nemzetis” év után örömmel fogadta el az önálló társulatot alapítók invitálását. Több mint két évtizeden át volt a teátrum alázatos, kiváló alakításokat nyújtó tagja. A színház mellett számos nagy sikerű magyar filmnek is szereplője (Egy pikoló világos, Szegénylegények, A legényanya).
Horváth Pál (1927-1987)
színész, szinkronszínész. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. Későbbiekben játszott a Fővárosi Operettszínházban, az Állami Déryné Színházban és a József Attila Színházban. Számos filmben, tévéjátékban szerepelt, főleg karakter- és epizódszerepek megformálójaként. Szinkronszínészként is a foglalkoztatott művészek közé tartozott, jellegzetes hangját, szép orgánumát gyakran használták a szinkronstúdiókban, rádióban (Föltámadott a tenger, Fűre lépni szabad, Budapesti mesék).
Csíkszentmihályi Róbert (1940–2021)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas éremművész, szobrászművész, érdemes és kiváló művész. A Képzőművészeti Főiskolán 1965-ben diplomázott. Nagy hatással voltak rá Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc figurális kompozíciói. Korai szobrait fából, mészkőből alkotta, később már befutott szobrászként jutott nemes anyagokhoz, bronz, márvány stb. Alkotó munkásságának fő területe az emlékműszobrászat, az egyházi épületek szobrokkal való díszítése lett, ezek mellett jelentősek kisplasztikai alkotásai és éremművészete.
Tobe Hooper (Willard Tobe Hooper, 1943–2017)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer (A texasi láncfűrészes mészárlás, Poltergeist – Kopogó szellem, Mesék a kriptából).
Váczy J. Tamás (1948-2008)
grafikusművész, író. 1975-től olvasótáborokat vezetett. Autodidakta zenész, kirakatrendező, reklámgrafikus, népművelő, könyvillusztrátor, díszlet-, jelmeztervező. A kaposvári Csiky Gergely Színház díszlet- és jelmeztervezője volt.
