Névnapok: Paulina, Akács, Ákos, Albin, Albina, Alvina, Horácia, Jósiás, Józsiás, Józsua, Józsué, Kriszta, Krisztabella, Krisztiána, Krisztin, Krisztina, Lambert, Rozvita, Tamás, Tinka
Események:
1266 – IV. Kelemen pápa megbízza Roger Bacon angol filozófust, hogy írjon összefoglalót a tudomány állapotáról és keressen megoldásokat a társadalmi reformokra. Az eredményeket az 1267-es Opus Majus-ban írta meg.
1675 – II. Károly angol király megalapítja a Royal Greenwich Obszervatóriumot, alapkövét augusztus 10-én 
tették le. Ma már szinte kizárólag múzeumként tartják fenn.
1837 – elkezdték a klasszicista stílusú Magyar Nemzeti Múzeum épületének építését. Tervezője Pollack Mihály építész volt, alapítója gróf Széchényi Ferenc (1802). Az épület 1847-ben készült el.
1942 – Dmitrij Sosztakovics négytételes 7. („Leningrádi”, C-dúr, Op.60) szimfóniájának európai ősbemutatója Londonban, Sir Henry J. Wood vezényletével, a Londoni Filharmonikusok közreműködésével. A világpremiert Kujbisevben tartották 1942. március 5-én, a mikrofilmes kottát Teheránba szállították, onnan került nyugatra.
2001 – bemutatják a Halálos iramban című német–amerikai bűnügyi akciófilmet. A rendező Rob Cohen, főszereplők Paul Walker, Vin Diesel és Michelle Rodriguez. A film a Halálos iramban filmsorozat első része.
Meghalt Darius Milhaud (1892–1974) francia zeneszerző, a francia Hatok zeneszerzői csoport tagja.
Egészen a II. világháború kitöréséig komponált, amikor is el kellett hagynia Franciaországot, hiszen egyszerre két listára is felkerült: mint zsidó és mint a „degenerált művészet” követője. A háború után, 1947-ben visszatért hazájába, ahol zeneszerzés professzori állást ajánlottak fel neki a Párizsi Konzervatóriumban. Karrierjének megkoronázása volt 1971-ben a francia Académie des Beaux-Arts (Szépművészeti Akadémia) tagjává való választása. Minden elképzelhető zenei műfaj iránt érdeklődött: operák, kamaramuzsika, szimfonikus zene, versenyművek, balettek, szólóhangszeres és vokális művek mind szerepeltek a kompozíciói sorában. Műveiben mesterien alkalmazta a politonalitást, és ez lett zenéjének legfőbb jellegzetessége. Sokat utazott, karmesterként, zenekritikusként, sőt konferansziéként is tevékenykedett (René király kandallója, Concerto marimbára és vibrafonra, Életem partitúrája).
Megszületett Erich Maria Remarque (Erich Paul Kramer, 1898–1970) német pacifista és antifasiszta író.
Első műveiben az I. világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a részt vevő katonák szempontjából. A front embertelen körülményeitől kezdve a boldog/boldogtalan hazatérésig minden katonai megpróbáltatás benne van regényeiben. A két világháború közötti Németország, a weimari köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nácizmus születése hiteles képet adnak a kor társadalmáról. Későbbi témái az 1930-as évek és a II. világháború alatti emigráció nehézségei, megpróbáltatásai és a koncentrációs táborok mindennapjai. Ezekben a megrendítő regényekben a nácizmus és fasizmus áldozatainak szenvedéseit írta le, de szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, amely melegséget és reményt nyújt a kétségbeejtő élethelyzetekben (Nyugaton a helyzet változatlan, Három bajtárs, A Diadalív árnyékában).
Meghalt Fred Astaire (Frederick Austerlitz, 1899-1987) amerikai filmsztár, táncos a Broadwayn, énekes és színész 
volt.
76 éves karrierje alatt 31 musicalben szerepelt. Sokszor dolgozott együtt Ginger Rogersszel, akivel tíz filmben szerepeltek együtt. 1905-ben testvérével, Adellel lépett fel, teljesítményük lenyűgözte a Broadway bizottságát, akik le is szerződtették a vaudeville-ben fellépő testvérpárt. Magáról mindig azt nyilatkozta, hogy nem tud énekelni, mégis rengeteg korabeli sláger fűződik nevéhez. Életét sokszor meg szerették volna filmesíteni, de ezeket az ajánlatokat mindig elutasította. Végrendelete tartalmazott egy záradékot, melyben azt kérte, soha ne készüljön filmváltozat életéből, mert nem szerette volna, hogy félreértelmezzék életét (Continental, Dalol a flotta, Pokoli torony).
Megszületett Weöres Sándor (1913-1989) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós.
1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen…), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett, majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. 1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett (A holdbeli csónakos, Bóbita, Ha a világ rigó lenne). ––> Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár
Megszületett Meryl Streep (1949) háromszoros Oscar-díjas és nyolcszoros Golden Globe-díjas amerikai 
színésznő.
21 jelölésével ő a legtöbbször jelölt színésznő az Oscar-díj történetében, 34 jelölésével szintén a legtöbbször jelölt színésznő a Golden Globe-díj történetében. A Yale-en 1975-ben végezte el a drámaszakát, ezután New Yorkba költözött. Filmes karrierje 1977-ben kezdődött a Júlia című filmben. Ezután jött egy nagyobb szerepe is a A szarvasvadász című filmben, amiért Oscar-díjra is jelölték. 1979-ben a Kramer kontra Kramer című filmben egy nőt játszott, aki férjét és fiát elhagyja, alakításával elnyerte első Oscart. Megtanult hajót navigálni, hegedülni és ír táncokat előadni. 2009-ben a Hollywood Report Hollywood legjobban fizetett színésznőinek listáján harmadik helyezést ért el (A francia hadnagy szeretője, Sophie választása, A Vaslady).
Ezen a napon született:
Wilhelm von Humboldt (1767-1835)
porosz államférfi, korszakalkotó nyelvész, esztéta. Irodalmi munkái közül a legelsők összegyűjtve Ästhetische Versuche címmel jelentek meg, ezek Goethe és Schiller néhány művéről való bírálatok. Néhány más jeles esztétikai értekezésén kívül görögből való műfordításokat is adott ki. Jellemzően az általános és összehasonlító nyelvtudomány területén munkálkodott. Kiemelkedő a Spanyolország őslakóiról a baszk nyelv alapján írt műve. Több értekezése a szanszkrit nyelvvel s irodalommal való foglalkozása eredménye.
Duka Tivadar (1825-1908)
orvos, India-kutató, Kőrösi Csoma Sándor hagyatékának feldolgozója a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd tiszteleti tagja. 1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa lett. Először Kalkuttába vezényelték, ahol a hindusztáni nyelveket tanulmányozta, majd a Gangesz menti Monghir területének főorvosaként kezdte behatóan tanulmányozni Indiát. 1874-ben nyugalomba vonult, Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyűjtött anyag feldolgozásának szentelte.
Goldziher Ignác (1850-1921)
orientalista, sémi filológus. Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténeti kutatásokat, a muszlim vallási eszmék fejlődését vizsgálta. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt (A zsidóság lényege és fejlődése, A buddhizmus hatása az iszlámra, A klasszikus arab irodalom története).
Somlyó Zoltán (Schwartz, 1882-1937)
költő, műfordító. Hányatott élete költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szólaltak meg. Szellemi magányában verselt az egyedüllét magányáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l’art pour l’art szemlélet. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg (Az átkozott költő, A férfi versei, Nyitott könyv).
Telmányi Emil (1892-1988)
hegedűművész. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémián végzett, s szerzett művészi diplomát. 1911-ben Berlinben kezdte hegedűművészi pályafutását – 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus volt. Hírnevét különböző európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött külföldön. 1949-ben, Johann Sebastian Bach szólóhegedű-műveinek korhű előadásakor, az akkordjáték megkönnyítése céljából ívelt vonót készíttetett (Bach-vonó).
Billy Wilder (Samuel Wilder, 1906–2002)
háromszoros Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Sportújságíróként kezdte pályafutását, 1929-től forgatókönyvíró volt. 1930-ban készült el első forgatókönyves filmje. 1942-től rendezett (Van, aki forrón szereti; A vád tanúja; Irma, te édes).
Vogel Eric (1907-1996)
díszlet- és jelmeztervező, grafikus-, festőművész. Fényes Adolfnál és Herman Lipótnál tanult festészetet. 1927-től a Fővárosi Operettszínháznak, a Fővárosi Művész Színháznak, valamint a Magyar Színháznak készítette első nagysikerű díszlet- és jelmezterveit. 1930-tól klasszikus és új operettekhez, nagyoperettekhez, zenés szórakoztató játékokhoz hívták tervezőnek a Király Színházba és a Városi Színházba. Számos külföldi és hazai tárlaton vett részt rajzaival, festményeivel.
Major Ida (1920–2005)
színésznő, énekesnő, bábművész, előadóművész. 1929 és 1931 között Lakner Bácsi Gyermekszínházának tagja volt. Színi tanulmányokat Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában folytatott. 1935-ben a Király Színház szerződtette. 1945–től a Pódium Kabaréban, 1948-tól a Modern Színházban is szerepelt. 1951–től az Állami Bábszínház tagja volt.
Viola Mihály (1922-1981)
színművész. 1946-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1946–1948 között a Művész-, 1948-tól a Kis Színház valamint több vidéki és fővárosi színházban szerepelt. 1950-1952 a Honvéd- illetve a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt. 1954-1981 között a Vidám Színpad tagja volt, ahol főként kabarékban lépett föl. Elegáns, jó humorú, mindig mértékkel karikírozó színész volt. Jellegzetes hanghordozása a figyelmet rendszerint rá irányította. A színpadon nagy rutinnal mozgott, kiemelkedő színpadi mozgáskultúrával rendelkezett.
Kris Kristofferson (Kristoffer „Kris” Kristofferson, 1936)
amerikai dalszövegíró, háromszoros Grammy-díjas énekes és Golden Globe-díjas színész, az amerikai countryzene meghatározó alakja. 1966-ban kiadta az első kislemezét Viet Nam Blues címmel. Az 1970-es években a színészetre koncentrált, majd főként a zenélt (Konvoj, Élve vagy halva, Penge).
Bilicsi Mária (1943–1994)
színésznő. 1962-ben a kecskeméti Katona József Színházban indult pályája, majd 1963-ban a Veszprémben (Petőfi), 1964 és 1968 között a Győrben (Kisfaludy), majd egy rövid ideig az Állami Déryné Színháznál volt szerződésben. 1968-tól 1971-ig a Vígszínház, 1971 és 1978 között pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1978-tól haláláig szabadfoglalkozású művész.
Klaus Maria Brandauer (Klaus Georg Steng, 1943)
Golden Globe-díjas osztrák színész, rendező. 1962-től Stuttgartban a Zene- és Képzőművészeti Főiskolára iratkozott be, de két szemeszter elvégzése után otthagyta. 1972 óta a bécsi Burgtheater társulatának tagja. Filmes pályafutása gyakorlatilag 1981-ben kezdődött, amikor Szabó István Mephisto című alkotásában kapott főszerepet. Ezt követően Szabó István következő két filmje, a Redl ezredes és a Hanussen címszerepét is ő alakította. Jelenleg Bad Ausseeben, Bécsben és New Yorkban él; a bécsi színművészeti főiskola, a Max Reinhardt Szeminárium professzora. 2011-ben nyugalomba vonult.
Nógrádi Gábor (1947)
IBBY-díjas író, költő, újságíró, hangjáték-, tévéjáték- és filmforgatókönyv-író. 1969 és 1973 között elvégezte a főiskolát könyvtár-népművelés szakon. 1964 óta publikál, 1970-től népművelő. Első verseskötete: a Kéthátú életünkben, sikert hozó ifjúsági regénye: a Gyerekrablás a Palánk utcában (PetePite, A pénz nem a fákon nő!, Zöldségkommandó).
Cserháti Zsuzsa (1948-2003)
EMeRTon-díjas énekesnő, az 1970-es évek egyik legtöbbet foglalkoztatott énekesnője volt, a ’80-as években háttérbe szorult, majd mintegy másfél évtizedes kihagyás után, 1996-tól Magyarország legnagyobb sikerű visszatérését mondhatta magáénak. Egyes kritikusok szerint Kovács Kati mellett a magyar könnyűzene történetének legjobb női énekhangja (Édes kisfiam, A boldogság és én, Hamu és gyémánt).
Csáky Lajos (1950)
grafikus, festő. A főiskolán Fischer Ernő és Vinkler László voltak a mesterei. Kezdetben főleg grafikákat készített, majd művészetének súlypontja a 80-as évek közepétől egyre inkább a festészetre tolódott át. Választékos színvilágú figuratív kompozícióin alakjai sajátos rendszerben, gyakran transzcendentális környezetben jelennek meg. 1986-tól szabadfoglalkozású festőművészként önálló szellemi tevékenységét gyakorolja.
Graham Greene (1952)
Grammy-díjas kanadai származású amerikai színész. Oneida származású, a Six Nations rezervátumban született. A The Centre for Indigenous Theatre színházi iskolában érettségizett 1974-ben, majd torontói és angliai színházakban kezdett feltűnni. Legsikeresebb filmszerepét 1990-ben a Farkasokkal táncoló című filmben játszotta, amiért Oscar-díjra jelölték (Halálsoron, Die Hard – Az élet mindig drága, Végtelen határok).
Cyndi Lauper (Cynthia Ann Stephanie „Cyndi” Lauper, 1953)
kétszeres Grammy-díjas, emellett Emmy- és Tony-díjas amerikai énekesnő, dalszövegíró, zeneszerző, színésznő, azon kevés előadóművészek egyike, akiknek GET-je van (azaz Grammy-Emmy-Tony díja). Első lemezét 1983-ban adták ki, 1993-ban Emmy-díjat nyert a Megőrülök érted című szituációs komédiában nyújtott alakításáért.
Fehér Juli (1964)
színésznő. Diplomáját a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán szerezte 1989-ben. Színészi pályája a Szegedi Nemzeti Színházban indult 1982-ben. 1989-től a Ruszt József vezette Független Színpad tagja volt. 1994-től szabadfoglalkozású művésznő.
Barabás Botond (1980)
Jászai Mari-díjas színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen színész hallgatója volt 1998 és 2002 között. 2004 óta a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 2021-től a színház igazgatója, megbízatása 2026-ig szól.
Joe Dempsie (Joseph Maxwell Dempsie, 1987)
angol színész, a Skins című BAFTA-nyertes brit televíziós sorozat szereplője, továbbá a Trónok harca című fantasy-sorozatban is játszik.
Ezen a napon halt meg:
Miklósy Gyula (1839-1891)
színész, rendező, a 19. század második felének egyik legkiemelkedőbb vidéki színigazgatója. Beiratkozott az egyetem orvostudományi karára, azonban a színház jobban vonzotta, így egyetemi tanulmányait félbehagyta és színésznek szegődött. Karrierje 1859 októberében indult. Tragikus színészként sikeresek voltak alakításai. Fellépett a Nemzeti Színházban is 1869-ben Katona József: Bánk bán című művének címszerepében, hogy szerződtessék, ám a színészet helyett inkább az igazgatóság mellett döntött. Később vezetőségi tagja lett az Országos Színészegyesületnek.
Komlós Aladár (1892-1980)
író, költő, irodalomtörténész. Első önálló, Voltam poéta én is című verseskötete 1921-ben jelent meg. 1931-es, A néma őrült arca című verseskötete megbotránkozást okozott a kritikusok körében. 1933-ban jelent meg első regénye, az Augustus korában játszódó Római kaland. Irodalomtörténeti tárgyú művei sorát a Nyugat első nemzedékével foglalkozó Az új magyar líra nyitotta meg 1928-ban. 1959-ben látott napvilágot egyik legfontosabb irodalomtörténeti összefoglalása, A magyar költészet Petőfitől Adyig (Írók és elvek, Verses Budapest, Kritika és kritikusok).
Uray Tivadar (1895–1962)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. Már 1916-os vizsgaelőadásával felhívta magára a színházi szakma figyelmét. Először a Modern Színpadon lépett fel, majd 1917-ben szerződtette a Nemzeti Színház. 1923–1948 között ismét a Nemzeti Színház tagja, majd örökös tagja, de 1928-ban fellépett a Vígszínházban, 1945-ben a Művész Színházban és 1948-ban a Madách Színházban is, ahol 1950-től játszott. Nagy jellemábrázoló tehetségű, sokoldalú művészegyéniség volt. Elegáns fellépés, tiszta beszéd, biztos stílusérzék jellemezte. Harmonikus belső magatartása miatt a szerelmes hősöktől a tragikus szerepekig minden alakítását hitelesen tudta megformálni. A szakma dicsérte komédiázóképességét, ironikus emberségét, a tragikomikus helyzetek iránti érzékenységét (Segítség, örököltem!, Különös házasság, Semmelweis).
David O. Selznick (1902-1965)
Oscar-díjas amerikai filmproducer (King Kong, Elfújta a szél, A Manderley-ház asszonya).
Dercsényi Dezső (1910-1987)
Kossuth- és Herder-díjas művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora. Munkássága a háború utáni magyar műemlékvédelemben éppúgy meghatározó jelentőségű, mint az ahhoz kapcsolódó feladatok, eredmények nemzetközi elismertetése és a hazai nagyközönséggel való megismertetése terén. Kutatói és oktatói tevékenysége során mindenekelőtt a középkori magyar művészettel, valamint a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. Szakirodalmi munkássága ugyancsak meghatározó (Nagy Lajos kora, A jáki templom, Mai magyar műemlékvédelem).
Judy Garland (Frances Ethel Gumm, 1922-1969)
Golden Globe, Tony és többszörös Grammy-díjas amerikai filmszínésznő és énekes. Legismertebb szerepe Dorothy, az Óz, a csodák csodája című filmből. Tizenévesként szerződtette a Metro-Goldwyn-Mayer. Itt több mint két tucat filmet forgatott, ebből kilencet a kedvenc gyermekkori partnerével, Mickey Rooney-val. Miközben karrierjét sikerek kísérték, Garland mindvégig magánéleti problémákkal küzdött. Halálát nyugtató-túladagolás okozta (Bemutatjuk Lily Mars-t; Ítélet Nürnbergben; Tánc, a csodák csodája).
Lohinszky Loránd (1924-2013)
erdélyi magyar színművész. 1946–1950 között a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet hallgatója volt Kolozsvárott. Ugyanebben az időszakban a Kolozsvári Állami Magyar Színház nézőtéri felügyelője, valamint segédszínésze volt. 1950–1962 között a marosvásárhelyi Székely Színház tagja volt. 1954-től haláláig a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára volt. 1962-től 15 évig az Állami Színház színésze volt. 1990-ben vonult nyugdíjba.
Kautzky Ervin (1931-2013)
színművész. Pályafutása 1954-ben, az Állami Déryné Színházban indult. Ezt követően vidéki társulatokban lépett fel. 1973-tól a Bartók Színházban, utána az Arany János Színházban lépett fel.
Joel Schumacher (Joel T. Schumacher, 1939-2020)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Divattervezőként kezdett dolgozni, de figyelme hamar a filmszakma felé fordult. Los Angelesbe költözött, ahol jelmeztervezőként helyezkedett el. A hetvenes években forgatókönyvíró munkákat kapott. Legnagyobb sikereit a Batman történetek filmes adaptációjával aratta (Szent Elmo tüze, Mindörökké Batman, Túszjátszma).
Dénémeth István (Jeremy Taylor, 1952-2000)
író, költő, műfordító. Tizenhat évesen verseivel tűnt fel egy tehetségkutató pályázaton. Korai felfedezése ellenére jó tizennégy év kellett ahhoz, hogy első verseskötete, a Tájképek és történetek 1982-ben megjelenjék. Az immár harmincéves poétára a kortárs magyar költészet barátai felfigyeltek. A Jeremy Taylor írói álnéven kiadott Bolygófalók című regény és a kötet más elbeszélései a jellegzetes Dénémeth-i látásmód foglalta: humor és kiábrándultság, az irodalmi allúziók rafináltsága és profán közérthetőség jellemzi (Célzás a parkban, Kemény dió, Egy óra a Modern Művészetek Múzeumában).
James Horner (1953-2015)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmzeneszerző. Zenei tanulmányait Ligeti Györgynél kezdte, majd a University of Southern California és a University of California Los Angeles egyetemeken folytatta. Karrierje 1982-ben a Star Trek II: Khan haragja című film zenéjének megírásával kezdett meredeken felfelé ívelni. Két Oscar-díját a Titanic című film zenéjéért a Legjobb eredeti filmzene és a Legjobb betétdal kategóriában kapta. Ő írta többek között A bolygó neve: Halál, A rettenthetetlen, az Apolló 13, a Viharzóna, az Egy csodálatos elme, a Trója, az Apocalypto és az Avatar zenéjét. Repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el.
