Névnapok: Medárd, Helga, Aglent, Ágnes, Agnéta, Elga, Ellák, Helma, Helza, Hulda, Izabel, Izabell, Kalipszó, Kalliopé, Kerubina, Méda, Medárda, Tas, Viliam, Vilmos, Zaránd, Záred
Események:
1787 – Antonio Salieri Tarare című operájának (tragédie en musique) premierje a párizsi Théâtre de la Porte 
Saint-Martinban.
1880 – Moszkvában, a Puskin emlékmű leleplezésekor, Fjodor Dosztojevszkij orosz író utolsó beszédében felszólította kortársait, hogy az európai minták követése helyett Oroszország sorsának javításán gondolkodjanak, s összefogásra buzdított.
1937 – Carl Orff Trionfi trilógiájának első darabja, a Carmina Burana szcenikus kantátának („cantiones profanae cantoribus et choris cantandae comitantibus instrumentis atque imaginibus magicis”, magyarul: világi dalok szólóénekesekre és 
kórusokra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel) bemutatója a frankfurti Operában.
1949 – megjelenik George Orwell 1984 (Nineteen Eighty-Four) című szatirikus politikai regénye a Secker & Warburg kiadásában. A mű olyan disztópiát (negatív utópia) fogalmaz meg, amelyben a felügyelő állam tökéletes alkalmazkodást követel a polgároktól hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel (a regény Óceánia totalitárius államában játszódik). Számos eleme vált szállóigévé.
1974 – Rick Wakeman angol billentyűs első alkalommal lép ki a progresszív rockot játszó Yes együttesből, majd szólókarrierje közben többször vissza-vissza tért.
1984 – a Columbia Pictures elkezdi forgalmazni a Szellemirtók (Ghostbusters) amerikai sci-fi filmvígjátékot Bill Murray, Dan Aykroyd, Harold Ramis és Ernie Hudson főszereplésével (olyan színészek mellett, mint Rick Moranis és Sigourney Weaver). A filmet Ivan Reitman rendezte, az operatőr a magyar származású Kovács László (1933-2007).
Megszületett Tomaso Albinoni (Tomaso Giovanni Albinoni, 1671-1751) itáliai barokk zeneszerző, 
hegedűművész.
Tehetős családi háttere és személyes szabadságvágya miatt nem vállalt állandó zenész állást, a zeneszerzést csupán kedvtelésből, nem hivatásszerűen művelte. Huszonhárom éves korában komponálta és adták elő Zenóbia, Palmira királynője című operáját. Ezt követően egy 12 darabból álló triószonáta sorozatot írt. Ez a két műfaj foglalkoztatta végig pályafutása során. Több mint 50 – akkoriban nagy sikert arató – operát írt, de ezek közül ma alig ismerünk néhányat. 1708-ban írta a Pimpinone című intermezzót, amelyet 1722-ben vígoperának dolgozott át, és ezzel a műfaj egyik legkorábbi példáját alkotta meg. A hangszeres zene terén is sokat és jelentőset alkotott Albinoni: az ő nevéhez fűződnek az első szólóhegedű-koncertek.
Megszületett Robert Schumann (1810–1856) német zeneszerző, a romantikus zene egyik legkiemelkedőbb és 
legnépszerűbb alakja és az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő zenekritikus volt.
Első zene- és zongoraóráit Zwickauban kapta. Egyetemi órákra nem nagyon járt, inkább zenét írt és koncertekre járt. Zongorázni tanult. 1835-ben eljegyezte Clara Wiecket, 1840-ben keltek egybe. Clara a kor egyik legelismertebb zongoraművésze volt, ugyanakkor megértő, áldozatkész feleség, remek művésztárs, aki férje elismertetéséért is sokat tett. Schumann ezután már nemcsak zongoradarabokat írt, hanem dalokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, oratóriumot és operát is. 1843-ban a lipcsei konzervatórium tanára lett. Zeneszerzői híre egyre terjedt, elismerték munkásságát. 1847-ben fesztivált rendeztek szülővárosában tiszteletére. Drezdában telepedtek le, az itt töltött idő életének egyik legeredményesebb alkotó periódusának számít. Szimfónia, nyitány, kamarazenei művek kerültek ki keze alól (III. „Rajnai” szimfónia, Genoveva opera, Éden és a Péri). ––> Robert Schumann és a Genovéva
Ezen a napon született:
I. Rákóczi György (1593–1648)
erdélyi fejedelem, író, mecénás. Erdélyi fejedelem 1630-tól haláláig. Uralkodása alatt Erdély gazdaságilag és politikailag is megerősödött. Sokat tett egyháza, a református egyház és az iskoláztatás felvirágoztatása érdekében. ––> I. Rákóczi György sárospataki ágyúöntő műhelye
Balogh Gyula (1832-1855)
költő. Iskoláinak két első évét Rimaszombatban, a többit Sárospatakon végezte, ahol jogot is tanult. 1852-ben a pesti egyetemre ment, de súlyos betegsége miatt kénytelen volt hazatérni. 23 évesen hunyt el, Tompa Mihály tartott fölötte gyászbeszédet. Költeményei 1853–1855 között a Divatcsarnokban jelentek meg.
Moritz Heyne (1837-1906)
német filológus, nyelvész, germanista. 1869-ben a hallei egyetem rendkívüli tanára, 1870-ben Bázel egyetemén a német nyelv és irodalom professzora lett. 1883-tól a göttingeni egyetem tanára volt.
Czóbel Minka (1855-1947)
költőnő, a szimbolizmus első hazai képviselője. Beutazta Európát, a párizsi Sorbonne-on is hallgatott órákat. Sógora, Mednyánszky László festőművész biztatására kezdett írni. Később szintén ő mutatta meg írásait Jókai Mórnak és Justh Zsigmondnak. Kedvező kritikákat kapott, így 1890-ben megjelent első verseskötete Nyírfa lombok címmel. Elsők közt írt Magyarországon szabadverseket és vette át a francia dekadensek stílusát, emiatt a Nyugat egyik előfutárának tartják. Számos műfordítás köthető nevéhez (Fehér dalok, A fekete lovas, Az erdő hangja).
Kozma Lajos (Fuchs, 1884-1948)
Kossuth-díjas építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár. 1909–1910-ben ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. A fiatal építészek népies szecessziós irányú, a Kós Károly törekvései nyomán alakult szellemi körének – Fiatalok Társasága – volt a tagja. Igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Somogy megye és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról és e stílusjegyeket beépítették terveikbe.
Hatvany Lili (1890-1968)
írónő. A Színházi Élet kritikusaként működött az 1920-as években. Az 1930-as évek végén Amerikába ment. New Yorkban telepedett le. Többnyire a gazdagok életének ábrázolója, s bár hősei túlnyomóan a nemzetközi élet figurái, történeteikben mégis a budapesti élet elevenedik meg. Témái, munkái merész hangvételűek, s igen népszerűek voltak (Noé bárkája, A csodálatos nagymama, Egy jósnő és két áldozat).
Marguerite Yourcenar (1903–1987)
francia író, költő, fordító és kritikus. 1947-ben amerikai állampolgárságot is szerzett és attól kezdve haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Regényeiben, elbeszéléseiben a francia „humanista regény” legszebb hagyományait éltette tovább. Írói eszköze a kristálytiszta, klasszikus francia nyelv s a mindig emelkedett stílus (Opus Nigrum, Hadrianus emlékezései, Keleti történetek).
Horváth Ferenc (1913-1993)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató, főiskolai tanár, érdemes és kiváló művész. Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt 1932-1935 között. 1939-1941 között a Goldmark Színház előadásaiban szerepelt. 1945-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1949-ben az Állami Bányász Színház alapító igazgatója, amely egy év múlva Honvéd Színház, 1951-től Magyar Néphadsereg Színháza néven működött tovább. 1953-1970 között a Madách Színház társulatának tagja. 1952-1954 között a Színművészeti Főiskola beszédtanára volt. Pályájának súlyponti része a kiváló versmondó képessége volt (Díszmagyar, Budapesti tavasz, A kőszívű ember fiai).
Jagamas János (1913-1997)
Széchenyi-díjas erdélyi magyar népzenekutató, zenetudós. Mintegy 6000 népi dallam gyűjtőjeként s dallamlejegyzéseinek tökélye révén is a Bartók utáni délkelet-európai népzenekutatók kiválóságai között a helye. Gyűjtéseinek nagy részét a kolozsvári Folklórintézet őrzi; értékéről többek között az 1954-ben kiadott Moldvai csángó népdalok és népballadák, valamint az 1974-es Romániai magyar népdalok című kötet 350 dallamot tartalmazó anyaga tanúskodik (Adatok a romániai magyar népzenei dialektusok kérdéséhez, Magyaró énekes népzenéje, A népzene mikrokozmoszában).
Reményi Sándor (1915-1980)
énekes (bariton). Az egyik legszebb, lírai bariton hangú magyar operaénekes volt. A Zeneakadémián végezte tanulmányait. Római tanulmányútja után, 1940-ben szerződtette az Operaház. 1940–1973 között az Operaház magánénekese volt, mintegy 70 szerepben lépett fel. Verdi- és Mozart-művekben ért el különösen jelentős sikereket lírai baritonként.
Kiss István (1927-1997)
Kossuth-díjas szobrászművész. 1948 és 1953 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. Már 1950-től kiállító művész volt, a főiskola elvégzése után már ismert művész volt. Még főiskolás korában elnyerte a Dózsa-emlékműre kiírt pályázatot, ez jelentette művészi pályafutásának kezdetét. Első önálló kiállítása 1954-ben volt, majd sorozatosan pályázatokon vett részt (Szekszárdi kilátó, Szitakötők, Munkástrón).
Jerry Stiller (Gerald Isaac „Jerry” Stiller, 1927–2020)
amerikai humorista és színész (Hajsza a föld alatt, Hajlakk, Pereld a nőt!).
Gyökössy Zsolt (1929)
színházi- és televíziórendező. 1948-1952 a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, színházrendező szakon. 1952-1955 között a Miskolci Déryné Színház, 1958-1961 között a győri Kisfaludy Színház, 1961-1965 között a budapesti Tarka Színpad, 1965-1979 között a Kamara Varieté tagja, 1979-1995 között a Magyar Televízió rendezője volt.
Joan Rivers (Joan Alexandra Molinsky, 1933–2014)
amerikai humorista, színésznő, író, producer és műsorvezető. Karrierje az 1950-es évek közepén kezdődött, a „Driftwood” című színjátékban. Ötvenöt éves pályafutása alatt szókimondó humora pozitív és negatív kritikákat is kapott. Humora főleg a saját és a hírességek életének szatirizálása körül forgott. 1989-ben csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Koltai János (1935)
Jászai Mari-díjas színész, díszlettervező, képzőművész, filmrendező. A Képzőművészeti Főiskolán 1959-ben, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán pedig 1963-ban végzett. Akkor szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol két évet töltött. 1965 óta a Madách Színház tagja. 1990-ben Székesfehérvárott önálló képzőművészeti tárlata volt. Sokoldalú művész, színészként elsősorban karakterszerepek megformálásával aratott sikert. Több előadás díszleteit is ő tervezte.
Eőry Emil (1939)
szobrász. 1968–72-ig művészeti tanulmányokat folytat a zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolán. Művei a klasszikus szobrászat és a népművészet hagyományos formanyelvét integrálni képes modern szobrászathoz köthető. Munkáit kezdetektől műfaji sokféleség, változatos anyaghasználat emblematikus tömörségű formaadás jellemzi. 1968 óta szerepel kiállításokon. Alapító tagja az X-art Egyesületnek és az Érdi Művésztelepnek (Életfa, Városvédő Angyal, Táncosnő).
Perlaki Róbert (1944)
szcenikus, díszlettervező, egyetemi tanár, a Veszprémi Petőfi Színház alapító és örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, világítástechnikai szakon 1975-ben diplomázott. 1961-től világosítóként, 1965–től fővilágosítóként, 1972-től műszaki vezetőként, 1976-tól műszaki-szcenikai vezetőként, 1986-tól szcenikai vezetőként dolgozott a Veszprémi Petőfi Színházban.
Joó Árpád (1948–2014)
magyar származású kanadai karmester, zongoraművész. 1964-ben került a budapesti Zeneakadémia zongora–kamarazene szakára. A Sefel Records lemezkiadó művészeti vezetője lett, éveken át a Nyírbátori Zenei Napok mesterkurzusainak vezetője, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, a Madridi Rádió Szimfonikus Zenekarának igazgató-karnagya.
Gárdos Péter (1948)
Balázs Béla-díjas filmrendező. Filmrendező szeretett volna lenni, de nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Ezért az Eötvös Loránd Tudományegyetemre ment, ahol a bölcsész karon magyar-orosz szakos tanárként végzett 1971-ben. Előbb rendezőasszisztensként, majd rendezőként dolgozott a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. Nagyjátékfilmet akart rendezni és ezért mindenre képes volt. Még arra is, hogy azzal a blöffel győzze meg a Hunnia Filmstúdió vezetőit, hogy Uramisten című filmtervének főszerepére sikerült megnyernie az akkor már teljes visszavonultságban élő színészlegendát Feleki Kamilt (Szamárköhögés, Az utolsó blues, A skorpió megeszi az ikreket reggelire).
Csáki Ágnes (1955)
színésznő, operaénekesnő (szoprán). Középiskolai tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte. Színészi diplomáját 1983-ban szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983 és 1992 között a Pécsi Nemzeti Színház társulatának tagja, magánénekese volt. 1993-tól szabadfoglalkozású művésznő.
Griffin Dunne (Thomas Griffin Dunne, 1955)
amerikai színész, filmrendező és producer. Nagyjátékfilmes rendezései közt található a Meglesni és megszeretni, az Átkozott boszorkák, a Kegyetlen faj, a Férj és féleség és a Movie 43: Botrányfilm egyik szegmense.
Keenen Ivory Wayans, Sr. (1958)
amerikai színész, humorista és filmkészítő, a szórakoztatóiparban közismert Wayans-család tagja. New Yorkba költözése után stand-up humoristaként dolgozott és összebarátkozott Eddie Murphyvel. 1988-ban rendezőként és forgatókönyvíróként jegyezte a nagy sikert aratott Nyasgem! című vígjátékot (Eszelős Hollywood, Különösen veszélyes, Horrorra akadva).
Tasnádi Csaba (1960)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. Érettségi után első helyen a Színház- és Filmművészeti Főiskolát jelölte meg, de akkor még nem oda vették föl. 1984–1987 között az ELTE BTK színház esztétika szakát végezte el. Ezután egy újsághirdetés alapján elment a Józsefvárosi Színház utazó részlegébe rendezőasszisztensnek. 1987–1990 között szabadúszó rendező volt. 1990–1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult posztgraduális képzésen. 1993–1997 között a Budapesti Operettszínház rendezője, 1999–2015 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője volt. 2021-től a Vidám Színpad művészeti vezetője.
Káel Csaba (1961)
Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész, a Müpa vezérigazgatója. 1989-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola film- és tv-rendező szakán végzett. 2005-től a Művészetek Palotája művészeti tanácsadójaként az operaprogramok szerkesztője. 2011-től a Müpa vezérigazgatója. 2013 és 2020 között a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál operatív testületének elnöke volt. 2014-től az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 2019-től a mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos, vezetése alatt hozták létre a Nemzeti Filmintézetet. 1987–2010 között több mint 600 reklámfilm és 28 videóklip fűződik a nevéhez. A 2021-ben létrehozott Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek és a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál alapítója.
Pándy Piroska (1962)
Liszt Ferenc-díjas opera-és operetténekesnő (szoprán), érdemes művész. 1985-ben végezte el a Konzervatóriumot. 1986 és 1990 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt. 1990 és 1996 között az Interoperettnél szerepelt, amelynek alapító tagja. 1993 és 1998 között a Münchener Opernbühne, 1998 és 2000 között az Operhof, majd 2001 – 2002-ben Fürstbischofliches Opernhaus foglalkoztatta. 2002-ig a Passau város által létrehozott nemzetközi Verdi Gála tagja volt. 2003 és 2004 folyamán operett-turnén vett részt az USA-ban. Számos koncertet adott Izraelben, Franciaországban, Belgiumban és Svájcban.
Julianna Margulies (1966)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Carol Hathaway nővér volt 1994–2009 között a Vészhelyzet című kórházi drámasorozatban, mellyel egy Primetime Emmy-díjat szerzett. 2009-től 2016-ig A férjem védelmében című jogi drámasorozat főszereplője volt. Alakításával kritikai sikert aratott, két újabb Primetime Emmy-díjat és egy Golden Globe-díjat elnyerve. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A szellemhajó, Kígyók a fedélzeten, Született gengszterek).
Hegedűs András (1972)
újságíró, helytörténeti kutató. 2001–2010 közt szabadúszó újságíróként tevékenykedett, saját cikkei és fordításai jelentek meg. Legkedveltebb szakterülete a helytörténet, önálló helytörténeti kutatásokat is végez a Pilisi-medence településein. Fotósként 2007 óta több kiállításon szerepelt a fényképeivel.
Gyöngyösi Levente (1975)
erdélyi származású, Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, zenetanár. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Konzervatóriumban kezdte. Már 1992-ben bemutatták első jelentős művét, a Sinfonietta zenekari darabot. 1993 és ’99 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke volt. 2005-ben bemutatott Babits Mihály regénye nyomán írott A gólyakalifa című operája az egyik legjelentősebb a 21. századi magyar operák közül. 2018-tól a Budafoki Dohnányi Zenekar rezidens zeneszerzője.
Kanye West (1977)
huszonnégyszeres Grammy-díjas amerikai lemez-producer, rapper. Első komolyabb munkájának Jay-Z 2001-es The Blueprint című album számít, amelyben nem csak producerként, hanem énekesként is közreműködött. Nem sokkal később Kanye lett az egyik legkelendőbb producer az iparban.
Závada Péter (1982)
költő, drámaíró, zenész. 2009-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett angol-olasz szakos diplomát. 2015-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett színháztudományi diplomát. 2022-ben ledoktorált, disszertációját a „Kortárs színházi tapasztalat fenomenológiai közelítései Edmund Husserl elméletei alapján” címmel írta, azóta esztétikát tanít. 2023-ban doktorrá avatták (Ahol megszakad, Je suis Amphitryon, A széplélek).
Krajcsi Nikolett (1984)
színművésznő. 2005-2008 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház stúdiósa volt. 2008-2013 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2013-2019 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 2019-től a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze.
Ezen a napon halt meg:
Hans Leo Hassler (1612-1664)
német zeneszerző és orgonista, a korai barokk jelentős képviselője. Kiváló orgonaszakértő volt, szakértelmét messze földön elismerték. Sok hangszer építésekor segítette az orgonaépítőket, sőt még egy óraművet is kifejlesztett orgonák számára. Az első német zeneszerző volt, aki Itáliában képezte tovább magát, és műveiben – bár sohasem szakadt el német gyökerektől – tudatosan ötvözte olasz elemekkel saját zenéjét.
Johann Joachim Winckelmann (1717-1768)
német régész, művészettörténész, szakíró, a tudományos archeológia megalapozója. Miután már több műve jelent meg az antik művészet problémáiról, egyre dolgozott a Az ókor művészetének története című korszakalkotó művén. Ez a modern művészettörténet első írása. Megállapította a görög művészet stílusait, korszakait és ideáltípusait.
Gottfried August Bürger (1747-1794)
német író, költő, a Münchhausen báró kalandjai szerzője. Költeményeinek első gyűjteménye (Gedichte) 1778-ban jelent meg Göttingenben, és azóta számtalan kiadást ért meg. Legismertebb műve a Münchhausen báró kalandjai (1786), egy nagyotmondó katonanemes képtelen és mulatságos anekdotái, históriái. A világhírű történetfüzérnek számos újramesélése, megfilmesítése létezik szerte a világon.
Esterházy Johanna (Batthyány, 1798-1880)
hárfás és mecénás. Parish Alvars legjelentősebb támogatója volt, amiért az hálából 27 hárfás művének ajánlásban szerepeltette. 1842 őszén Chopin is megtisztelte, a Gesz-dúr Impromptujét (Op. 51.) ajánlotta neki.
George Sand (Baronne Dudevant, 1804-1876)
francia írónő. Párizsban számos íróval ismerkedett meg, többek közt Jules Sandeau-val is, akivel a Rose et Blanche című regényét együtt írta meg. E regény a közös Jules Sand álnév alatt jelent meg (1832-ben, 5 kötetben), amelyből későbbi álneve keletkezett. Miután Indiana című kitűnő regényével önálló utat tört magának, egymás után adta közre regényeit, melyekben olykor tévedések fordulnak elő, s melyekben a képzelete szabadon csapongott. Leírásai azonban mesterien frissek, stílusa vonzó, élénk (A talált gyerek, Egy ódon vár története, A megszelídült farkas).
Dienes Valéria (Geiger Valéria Anna, 1879-1978)
táncpedagógus, Baumgarten-díjas filozófus, az első magyar női egyetemi tanár. A budapesti Erzsébet Nőiskolában szerzett „polgári-iskolai” matematikatanítónői oklevelet, majd 1904 és 1905 között a Zeneakadémián zongorát és zeneszerzést tanult. A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematikát és fizikát hallgatott, filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált. Párizsban nagy hatással volt rá Henri Bergson mozdulatpszichológiai elmélete. A Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének hatására a tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el (A mozdulatról, Hajnalvárás, Orkesztika).
Márton Ferenc (1884-1940)
erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező. A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, harmincéves pályafutása során több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített. 1903-ban iratkozott be a budapesti Rajztanárképző Főiskolára, ezután Münchenben folytatta tanulmányait. Háborús tapasztalatait rajzok és pasztellek százaiban örökítette meg, összesen mintegy háromezer rajzot és képet készített a harctéren. Számos festményét jelentette meg különböző tárlatokon, azonban eladnia nem sikerült belőlük. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára (Erdőirtás Csíkországban, Udvarunk, Hargita).
Pulszky Romola (1891-1978)
író, táncos, Vaclav Nyizsinszkij felesége. Az Orosz Cári Balett 1912-es budapesti vendégjátéka után csatlakozott az együtteshez. Gyagilev a házasság miatt elbocsátotta Nyizsinszkijt. A házaspár ettől kezdve 1945-ig Magyarországon élt. Férje betegsége miatt, mindent megtett érdekében, Svájcban, egy St. Moritz-i intézetben ápoltatta, fellépéseket igyekezett szervezni neki, könyveket írt róla, beutazta a világot előadásokat tartani a táncos művészetéről.
Robert Desnos (1900-1945)
francia szürrealista költő. 1917-ben jelentek meg első versei, 1919-ben szerkesztő lett egy párizsi lapnál. A párizsi rádió egyik vezetője 1932-ben szerződtette, ezzel megszűntek anyagi gondjai. Körülbelül háromezer szellemes szlogenjét sugározták nyolc év alatt. Volt olyan év, aminek minden napján megírt egy verset. Tele volt sziporkázó nyelvi ötletekkel. Aktívan részt vett a francia ellenállásban, a Gestapo elfogta. Megérte a theresienstadti láger felszabadulását, de öt héttel később tífuszban meghalt.
Sir Rex Harrison (Reginald Carey Harrison, 1908–1990)
Oscar- és Golden Globe-díjas angol színpadi és filmszínész. 1924-ben kezdte pályafutását a színpadon. Színészi pályafutása a II. világháború alatt megszakadt. A háború után Hollywoodba költözött. Már 1963-ban a Kleopátra című filmben Julius Caesar alakításáért Oscar-díjra jelölték. Végül a hatalmas sikerű My Fair Ladyben nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-, valamint Golden Globe-díját vehette át.
Barabás Jenő (1920-1994)
néprajzkutató, egyetemi tanár, a magyar népi építészet kiemelkedő 20. századi tudósa, a Magyar néprajzi atlasz kezdeményezője és szervezője. Pályájának korai szakaszában elsősorban népiségtörténeti kérdések vonzották érdeklődését, behatóan foglalkozott Marosszék településtörténetével. Tudományos kutatásainak fókusza fokozatosan a magyar népi építészet és a néprajzi térképezés felé fordult.
Demeter Hedvig (1926–1981)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Színészi alkatánál fogva, mint tragika játszott főszerepeket, de repertoárján vígjátékok is szerepeltek. 1962-ben az egri Gárdonyi Géza Színház, 1966-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1969-től a Békés Megyei Jókai Színház, 1972-től pedig a miskolci Déryné Színház társulatának tagja, ahol haláláig a színház vezető színésznője volt (A csodadoktor, Utolsó padban, Kilenc hónap).
Hopp Lajos (1927–1996)
irodalomtörténész, jelentős életművet hagyott hátra Mikes Kelemen munkásságát kutatva. 1965-ben az irodalomtudomány kandidátusa, majd doktora lett 1987-ben; később 1993-ban Akadémiai Díjat kapott. Érdeklődése a 17-18. század felé irányult, ezen belül a Rákóczi-szabadságharc megoldatlan problémáit boncolgatta. Kutatásai középpontjában mégis Mikes Kelemen alakja állt.
Szendrei Janka (1938-2019)
Széchenyi-díjas zenetörténész, karnagy, egyetemi tanár. 1962-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető szakán diplomázott. 1981-ben a zenetudományok kandidátusa, majd 2004-ben az MTA doktora lett. Fő kutatási területe a középkori gregorián repertoár és kottaírás volt (A magyar középkor hangjegyes forrásai, Középkori hangjegyírások Magyarországon, A „mos patriae” kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásainak tükrében).
Lévai Mária (1969-2018)
hárfaművész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián 1999-ben végzett. Hárfaművészként országszerte tartott szólókoncerteket és hangszer-bemutatókat, a képzőművészeti kiállításoktól és reprezentatív estélyektől a szimfonikus zenekarokig sokféle helyen szerepelt. Trubadúr-, kelta- és koncerthárfáin reneszánsz, kelta, barokk, klasszikus és kortárs zenét játszott, sőt gazdag repertoárjával a bölcsődék és óvodák világához is szólni tudott. Hirtelen jött betegség következtében hunyt el, váratlan halála megrázta a zenei közvéleményt.
