a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: PP
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar története 1923-ban kezdődött, amikor megalakult a Székesfővárosi Zenekar, mely hamarosan Budapest zenei életének egyik központja lett. Alapító és 15 éven át vezető karmestere Bor Dezső volt.
A háború után Fricsay Ferencet és Somogyi Lászlót nevezték ki a zenekar élére. A két vezető karmester mellett több mint negyven alkalommal vezényelte az együttest Otto Klemperer, visszatérő vendégnek számított Doráti Antal.
Ugyanezekben az években kezdődött a külföldi vendégszereplések sora. 1952-ben az akkor Magyar Állami Hangversenyzenekarnak elnevezett együttes ideális vezető karmestert talált Ferencsik János személyében. Az 1960-as évektől a híres vendég dirigensek látogatásai ismét megszaporodtak, újra eljött Ernest Ansermet, Doráti Antal, Zubin Mehta, Lorin Maazel, Sir John Barbirolli, Leopold Stokowski, Claudio Abbado és Christoph von Dohnányi. A hangversenyeken közreműködő szólisták sora hasonlóképp figyelemre méltó: Szvjatoszlav Richter, Yehudi Menuhin, Anja Silja, Starker János, Ruggiero Ricci – csak néhány név a számos világhírű muzsikus közül, akik felléptek az együttessel.
Ferencsik János halálával egy jelentős korszak zárult le a zenekar életében. 1987-ben a Magyarországon rendkívüli népszerűségnek örvendő japán dirigens, Kobayashi Ken-Ichiro lett a zenekar vezetője, aki tíz évig állt az együttes élén. 1997 őszétől a fő-zeneigazgatói teendőket Kocsis Zoltán látja el. Segítőtársul a fiatal magyar karmesternemzedék egyik legtehetségesebb tagját, Hamar Zsoltot kérte fel, aki 2004 júniusáig töltötte be az első állandó karmesteri posztot. 2004 áprilisától 2006 végéig az együttes állandó vendég karmestere a nagyszerű klarinétművész és dirigens, Berkes Kálmán volt.
A zenekar jelentőségének, minőségének és küldetésének elismerését mutatja, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1998-ban – a Nemzeti Énekkarral együtt – kiemelt nemzeti alapintézménnyé nyilvánította.
Az elmúlt néhány esztendőben a zenekar rendkívül sok külföldi meghívást kapott. A New York-i Avery Fisher Halltól a tokiói Suntory Hallon át a birminghami Symphony Hallig, az athéni Megaron Musicostól a Colmari és a Kanári-szigeteki Fesztiválig arattak sikereket. 2003 februárjában adott New York-i koncertjüket a ConcertoNet című rangos internetes komolyzenei lap tekintélyes kritikusa az évad legjobb hangversenyének járó Lully-díjjal ismerte el.
2003 tavaszán jelent meg a Kocsis Zoltán Debussy- és Ravel-hangszereléseit tartalmazó CD, amely – a Ferencsik-korszak számos nagyszerű lemezét követő hosszú szünet után – az első felvétele a Kocsis vezetésével megújult Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, s amely rögtön elnyerte a Gramofon című magyar zenei szaklap kritikusai, illetve a cannes-i MIDEM Classical Awards nemzetközi zsűrijének tagjai által odaítélt „Az év legjobb klasszikus lemeze” díjat. 2004 februárjában három újabb CD-je jelent meg a zenekarnak: az egyiken három Bartók-mű – a Concerto, a Tánc-szvit és a Magyar parasztdalok – hallható. A felvételt több rangos magyar és külföldi díjjal jutalmazták. A másik két CD válogatást tartalmaz a 2001–2002-es évad koncertfelvételeiből: az egyiken Dohnányi, Debussy (Kocsis hangszerelésében) és Rahmanyinov, a másikon Schönberg és Varèse egy-egy művét rögzítették.
A zenekar – az énekkarral és a kottatárral együtt – 2005 elején költözött be új otthonába, a Művészetek Palotájába, ahol 2005. január 8-án az együttes adta a legelső koncertet. A hangverseny egy részének – Mozart két g-moll szimfóniájának – felvétele CD-n is megjelent, amely számos elismerő kritikát kapott itthon és külföldön.
Az UNICEF Magyar Bizottsága 2006. december 1-jén a Nemzeti Filharmonikusokat az UNICEF magyarországi jószolgálati nagykövetévé nevezte ki.
Az együttes tevékeny részt vállal a Kocsis Zoltán művészeti irányításával, a Hungaroton gondozásában 2006-ban indult Bartók-összkiadás elkészítésében. Az új sorozat első darabjaként 2006 decemberében a Kossuth-szimfónia és A fából faragott királyfi felvétele jelent meg, amely jelentős nemzetközi sikereket könyvelhetett el (2007. márc.: Pizzicato Supersonic-díj, 2007. okt.: Diapason d’or, 2008. jan.: MIDEM Classical Award), és az eladási statisztikák alapján 15 hónap alatt aranylemez lett. 2007 októberében a Fiatalkori hegedűversenyt rögzítő korong került forgalomba, 2008 novemberében pedig a 2. szvitet, a Román táncot, a Román népi táncokat és a Tánc-szvitet tartalmazó SACD-vel folytatódott a zenekari lemezek sora.
- április 5-én, a zenekar 85. születésnapján, Hang-Szálak címmel jelent meg egy 228 oldalas, 500 képet tartalmazó, részben kétnyelvű kötet, amely az NFZ történetét dolgozza fel.
Nemzeti Énekkar
A Nemzeti Énekkar – korábbi nevén Állami Énekkar – 1985-ben jött létre, nyolcvan énekessel, alapító karnagya Pászti Miklós volt. A kórus első hangversenyén is az ő vezényletével szólaltak meg Liszt Ferenc művei, az énekkar oratorikus debütálása Doráti Antal vezetésével Beethoven Missa Solemnise volt 1986. március 26-án.
Pászti sajnálatosan korai halálát követően előbb Elláné Bodonyi Katalin, majd 1988-tól Ugrin Gábor irányította az együttest.
Antal Mátyás 1990 óta tölti be a karigazgatói tisztet, akinek keze alatt az énekkar rendkívül gazdag repertoárt sajátított el, a korai barokk szerzőktől kezdve a kortárs zeneszerzőkig, az a cappella kórusművektől a nagy klasszikus oratóriumokon keresztül az opera, sőt a dzsessz műfajáig is. Az együttes specialitása a gyors alkalmazkodóképesség, hiszen szinte mindegyik magyar zenekarral felléptek már, olykor naponta változó műsorral és karmesterrel.
Kiváló dirigensek egész serege irányította az együttest. Vezényelte mások mellett Szemjon Bicskov, Alan Buribayev, Rafael Frühbeck de Burgos, Jean-Claude Casadesus, Doráti Antal, Eötvös Péter, Fischer Ádám, Lyonel Friend, Lawrence Foster, Fürst János, Lamberto Gardelli, Friedrich Haider, Hamar Zsolt, Héja Domonkos, Lü Jia, Michail Jurowsky, Kovács János, Lehel György, Ligeti András, Nicola Luisotti, Lukács Ervin, Kobayashi Ken-Ichiro, Jacques Mercier, Carlo Montanaro, Pier Giorgio Morandi, Oberfrank Géza, Pál Tamás, Marcello Panni, Rico Saccani, Jurij Szimonov, Vásáry Tamás, Howard Williams – és természetesen legtöbbször Kocsis Zoltán.
Kurtág György sokak által előadhatatlannak minősített kórusművét, A csüggedés és keserűség dalait maga a komponista tanította be az énekkarnak a nagy sikerű 2006-os zeneakadémiai koncertre. Számos kortárs mű premierje, illetve hazai ősbemutatója fűződik nevükhöz, az említett Kurtág-művön túl Jeney Zoltán rendkívüli terjedelmű Halotti szertartását, de Durkó Zsolt, Farkas Ferenc, Lendvay Kamilló, Ligeti György, Orbán György, Petrovics Emil, Soproni József és Szokolay Sándor számos kórusra komponált alkotását is ők ismertették meg a hazai publikummal.
Az együttes az itthoni fellépéseken túl számos külföldi felkérésnek is eleget tesz. Az évek során eredményesen szerepeltek Európa nagyvárosaiban, de sikerrel léptek fel Japánban (több alkalommal is), Izraelben és Törökországban. 2000-ben a Vatikánban adott ünnepi koncertjüket számos európai tévéállomás élőben sugározta. A 2008–2009-es évadban Olaszországban, Szlovákiában és a rangos Kanári-szigeteki Zenei Fesztivál nyitókoncertjén, Ligeti György Requiemjében arattak sikert.
