James Herriot: Az állatorvos is ember

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Szabó Ildikó

Talán nincs a földkerekségen olyan olvasni szerető ember, aki ne vett volna a kezébe állatokról szóló könyvet. Az ember életét körülvevő, azt megszínesítő állatok mulatságos történetei mindig hálás témaforrásul szolgáltak mind az íróknak, mind az olvasóknak, megkockáztatom: a kiadóknak is. Ezért ajánlhatjuk (újra)olvasásra James Herriotnak a Könyvfakasztó Kiadó gondozásában megjelent, szintén e témában íródott kötetét, melynek címe Az állatorvos is ember.

James Herriot hazánkban már többször megjelent könyve, mely két kötetet egyesít, szerencsésen ötvözi az állatorvosi mesterség szépségét és nehézségét bemutató eseteit, a yorkshire-i emberek – a farmerektől az arisztokrácia egy-egy tagjáig – mindennapjait, sőt képet kaphatunk az angol táj – általunk leginkább Az üvöltő szelekből ismert – szépségeiről is.

Az állattörténeteket kedvelő, Konrad Lorenz, Gerald Durrell, David Attenborough könyvein felnőtt olvasóközönség meglepve tapasztalhatja, hogy van (volt) új a nap alatt, amiről még nem írtak ebben a tárgykörben. El tudjuk-e képzelni, milyen is lehet tehenet elletni félmeztelenül az esőben, vagy jól megtermett lovat operálni egy szűk karámban, a nemes állat jól célzott rúgásától tartva? Ugye, nem. De azt sem tudjuk elképzelni, milyen élete lehet egy agyonkényeztetett/-dédelgetett ölebnek, „aki” nehezményezte, hogy bácsikája, az állatorvos nem a megfelelő „mister” megszólítást alkalmazta egy köszönőlevélben, és akit komoly fogyókúrának kellett alávetni egészsége érdekében.

A könyv egyik erőssége a Yorkshire-i Völgység embereinek bemutatása, egy-egy jellemző – kedvező és/vagy kedvezőtlen – tulajdonságuk kiemelése az író rokonszenvével körítve. Talán nem akad olyan szereplő, akit Herriot ne értene meg, ne bocsátaná meg az emberi jellem hiányosságát, vagy éppen lelki nagyságát ne emelné ki. Különös gonddal ábrázolja az állatorvosból lett író munkaadóját, Siegfriedet és öccsét, az állatorvosi egyetemen tanuló Tristant. (Bár e két név az író fantáziájának szüleménye, a fiúk édesapjának elvakult Wagner-imádatát bizonyítja. Volt honnan örökölniük szertelen természetüket: bogarasságban a két fiú méltó örököse apjának.)

Az író gyengéd szeretettel mutatja be a Darrowby környékét övező tájakat is. Leírásaiban az ember és a természet kiegyensúlyozott viszonyát hangsúlyozza, azt, hogy a természet hogyan formálja az embert (türelmetlen állattartókkal nem nagyon találkozhatunk a könyv lapjain, de a komótosan, órákig ebédelő s emiatt a koncertre igyekvő doktort alaposan megvárakoztató családról igen). Maga az író is kétkedéssel néz a városban töltött nyüzsgő egyetemi évek utáni vidéki állatorvosi tevékenysége elé. S bár sokszor heroikus küzdelmet vív, nehéz fizikai munkát végez egy-egy esete során, nemegyszer a csökönyös állattartóval is (mindezt még a penicillin feltalálása előtt, a 40-es években), lelki nyugalma a természet harmóniáját tükrözi:
„Lustán kinyitottam a szemem, s figyeltem, amint egy felhő árnyéka áthúz a völgy túlsó oldalán emelkedő zöld hegyoldalon. Nem, nem … nem panaszkodom.”

James Herriot magánélete mozzanatairól nem kapunk képet. Az egyetlen üdítő kivétel házasodásának története: szemérmes gyengédséggel ábrázolja érzéseit jövendőbelije iránt, a munkával eltöltött mézeshetekben az ifjú feleség már nemcsak élet-, hanem munkatársként is részese férje életének.
A fülszöveg tömörsége egy fejvadász cég vezetőjét valószínűleg elkápráztatta volna, mi azonban, ha nem is többet, de más formában szerettünk volna megtudni ezt-azt az állatorvos-íróról. E rövid szövegben nagyon sok a helyesírási hiba (az angol nyelvűben is!). A hátsó borítón található egy – nem tudjuk, mennyire volt megkötve a kiadó keze – szintén Amerikából importált – nem derül ki, mely újságból való –, „jópofisra” sikeredett kedvcsináló is. (És a Ft írásmódja…) Olyan szép hagyományai vannak a magyar könyvkiadásnak, bátran folytathatnánk ezt az utat! Ez a könyv meg is érdemelné az odafigyelést. (A kiadónak, valamint a borítóterv készítőjének az elnevezése – Kissík Fényírdája – szöges ellentétben áll az amerikai stílussal.) A kötet tartalmát tekintve nekünk sincs okunk panaszra, azonban a könyv gondosabb korrektúrát kívánt volna: nem minden hibán tudunk nevetni (bár a fából készült ülőalkalmatosság elválasztása igen pikánsra sikeredett).

Nem találtam meg az angol vagy amerikai kiadó nevét és a kiadás évszámát sem, de a kötet újra megjelentetése során a címváltoztatás tetszett a legkevésbé. Jó lett volna a már 1988-ban, a Gondolat Kiadónál is bevált cím, a két angol címből is bármelyik jobban megfelelt volna (Ha tudnának beszélni, Ilyesmi nem történhet meg egy állatorvossal). A könyvet e megjegyzések ellenére bátran ajánlhatjuk mindenkinek, minden időre.

Fülszöveg

James Alfred Wight 1916-ban született a skóciai Glasgow-ban. A James Herriot írói álnév. Állatorvosi diplomáját 1939-ben a glasgow-i Veterinary College-ban szerezte. 1940-től állatorvosi gyakorlatot folytatott Yorkshire-ben J. Donald Sinclair – a regényekben Siegfried Farnon – társaként. 1941-ben feleségül vette Joan C. Danburyt. 1941-ben bevonult és a RAF – Royal Air Force – tagjaként harcolt 1943-ig. 1945-ben született James Alexander Wight, 1947-ben Rosemary. 1962-ben a Szovjetunióba, 1963-ban Isztambulba utazott, állatorvosként. 1966-ban kezdett írni.
1972-ben jelent meg első regénye, Amerikában: All Creatures Great and Small
All Things Bright and Beautiful – 1974
All Things Wise and Wonderful – 1977
1978 – a BBC tv-sorozatának kezdete
Lord God Made Them All – 1981
Every Living Thing – 1992
1995-ben hunyt el Yorkshire-ben.

James Herriot: Az állatorvos is ember
A fordítás alapjául szolgáló kiadás If Only They Could Talk It Shouldn’ Happen To A Vet
(A könyv a Gondolat Kiadónál Állatorvosi pályám kezdetén… címmel jelent meg)
Könyvfakasztó Kiadó, Budapest, 2001

A/5, 456 oldal
Fordította Szász Imre
Borítóterv Kissík Fényírdája
Nyomdai előkészítés Tordas és Társa Kft.
Kartonált, nyomás és kötészet Text-Print Nyomdaipari Kft.
ISBN 963 0069 67 9