a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: legéndi
Ha össze lehetne vetni, leginkább a karnaki szoborkolosszusokhoz hasonlítható művet jelentetett meg az Alexandra Kiadó: az album monumentális méretű, gyönyörű kiállítású, a tartalomról pedig a British Museum neves egyiptológusa gondoskodott: T. G. Henry James. A szerző két korábbi (Tutanhamon 2000, II. Ramszesz 2001) munkáját adták ki egy kötetben (2004, magyarul 2005), mely így a végletek ókori országának két, szinte mindenben elütő uralkodóját mutatja be egymás mellett.
Egyiptom szerelmesei
Sokan vagyunk, akik imádják az ókori egyiptomi történelmet. Van, aki a fáraók hatalmát, a hatalmas méreteket, a piramisépítés ma sem megnyugtatóan tisztázott módját csodálja; van, aki a múmiákhoz kapcsolódó borzongató hiedelmeket kedveli; van, akit a királysírokból megmaradt kincseinek csillogása vakít el; s akadnak olyanok is, akiket az ókori Egyiptomban létrehozott kulturális értékek nyűgöznek le. Tutanhamon sírjának feltalálása, a hieroglifák megfejtése vagy a Királyok Völgyének emlékei, a piramisok szinte minden ember fantáziáját megmozgatják. A Szahara és a történelme miatt Egyiptom az egyik legkedveltebb filmes helyszín ma is.
Én egy magyar vonatkozású filmbe szerettem bele. Kákosy professzor egyiptomi útjai során Thébában épp II. Ramszesz egyik előkelő tisztségviselője, Dzsehutimesz fő jószágkormányzó, királyi írnok, majd Eszna város kormányzója sírját tárta fel 1997-ben. A feltárásról egy nagyon szép film készült. A benne összesűrítet tudás, a korabeli zene, a látvány és Bánffy György hangja együtt visszavonhatatlanul az ókori Egyiptom szerelmesévé tett.
Kiáltó ellentétek
A könyv bevezetőjében a szerző felsorolja a Tutanhamon és Nagy Ramszesz közötti ellentéteket. Az uralkodás hossza, a későbbi századok emlékezete, a véghez vitt cselekedetek, győztes csaták mind-mind azt igazolják, hogy egy fényes, hatalmas, nagy hatású uralkodót állítottak egy minden tekintetben jelentéktelen mellé.
De… Carter 1922-es feltárása, Tutanhamon újrafelfedezése, népszerűvé válása mégis feloldja a paradoxont. Az emlékezet szubjektív és sokszor igazságtalan, lehet, hogy ma Magyarországon is többet tudnak arról a Tutanhamonról, akiről pedig nem is kellene, mint II. Ramszeszről (ezt igazolja a magyar nyelvű elérések száma is az internetes keresőn: 13 700, 12 500). A szerencsétlen gyermekkirálynak csak egy „érdeme” van, de az döntő: szinte hiánytalanul találták meg a sírját, s ez elég számára a halhatatlansághoz.
„Lepecsételt ajtó… tehát csakugyan igaz volt… Ez az a pillanat, amely minden régészt megborzongat. Carter megvizsgálta a pecséteket. A királyok temetkezési helyének, a halottak városának pecsétjei voltak. Tehát legalábbis egy igen magas személyiség pihenhetett idelenn. Miután a munkáskunyhók a XX. dinasztia ideje óta elzárták a lejáratot, a sírt azóta nem fosztogathatta senki!” (Ceram: A régészet regénye. Háttér, Budapest [é. n.], 145–146.)
A méret a lényeg?
A reklámból vett álkérdésre jelen esetben, az ókori Egyiptomot tekintve igennel kell válaszolnunk. És a könyvnél is, aki hozzájut (meglepi magát vele, ajándékba kéri, az iskolájának szerzi be stb.) az albumhoz, már a felvételek nézegetése közben is képet kaphat Egyiptom Kr. e. XIV–XIII. századi nagyságáról. A 640 oldal – majdnem pontosan a fele jut egy fáraóra – tele van szebbnél szebb, olykor hatalmas méretű fotókkal: aki vette a fáradságot és ölébe vagy egy masszív asztalra helyezte a könyvet, forgatása közben meglepetéssel tapasztalhatja, hogy kihajtható lapokat is talál benne. Tutanhamon arany kanópuszfedője így négy teljes oldal szélességben pompázik, vagy a Hódítónak az Abu Szimbel-i templom nagycsarnoka déli falán látható „élettörténete” két oldalon, illetve a qádesi csata 4+2 oldalon. Ráadásul James érti a módját, hogyan kell kalauzolni a szakértő és a témában kevésbé jártas olvasót. A könyv alig több mint száz évet fog át úgy, hogy a laikusnak is fogalma lehet az ókori Egyiptom nagyságáról. A szerző részletes, izgalmas előadásban vezet végig Carternek a Tutanhamon uralkodása jelentőségét messze meghaladó felfedezésén. A lepecsételt sírkamrától a szentélysorozaton át a személyes tárgyakat is rejtő múmiáig, a szolgaszobroktól az ureuszamulettekig, a gyűrűktől a díszes játékdobozig veszi sorra a sírkamra tartalmát, ehhez számos archív felvételt és magyarázó rajzot használ fel. A gazdag régészeti leletegyüttes és a belőle levonható következtetések alapvetően módosították az Egyiptomról addig kialakult képet, eloszlattak több hibás feltételezést, s közelebb vittek az ókori állam mindennapjainak alaposabb megismeréséhez.
James nem hallgatja el II. Ramszesszel szembeni fenntartásait, a dagályos dicsekvésáradat, ahogy a Hódító önmagát fényezte 67 éves uralkodása során, valóban ellenszenvet kelt, ám történelemformáló szerepe tagadhatatlan. Elég megnyert harcaira, építkezéseire – a luxori szoborkolosszusra, Abu Szimbelre, a deltabeli Per-Ramszeszre – gondolni. A nagy csaták mellett kitér a kudarcokra is, s a ma sem egyértelmű kérdéseket (az izraeliták kivonulása) ő is nyitva hagyja.
Gyakran megtörténik, hogy a szép borító megcsal, s vagy a tartalommal van gond (elavult, nincs a könyvre szerzői jog, silány a fordítás, nincs szerkesztve, szöveggondozás/korrektúra megspórolása stb.), vagy a belső csínnal (rossz papírminőség, gyenge tipográfia stb.). Végig ott motoszkált bennem, vajon kibújik-e a szög a zsákból. Nem bújt ki. Igényesen, itthon is szerkesztett kötet, külön magyar tördeléssel, rövid és lényegre törő tárgymutató, kislexikon, hazai vonatkozások (a kártus meghatározása pl. Kákosytól, az irodalomjegyzékbe fölvett magyar kiadványok), mindenütt részletes képaláírások, természetesen a képek jegyzéke is a mű végén.
Úgy tűnik, az Alexandra felnőtt a hazai nagy kiadók mellé, s nem csupán a megjelentetett címek számát, a könyvek méretét tekintve. Talán mégsem csak a méret a lényeg, de ha egy igényes, tartalmas kötet még monumentális is, az egyáltalán nem baj. Ritkán lehet elmondani egy hazai viszonylatban igen drágának számító könyvről, hogy feltétlenül megéri az árát: nagy fáraók, nagy könyv. Leesik az áll.
T. G. H. James: A nagy fáraók
Alexandra, Pécs, 2005
Fordította: Bódogh-Szabó Pál
A magyar változatot szerkesztette: Gulyás Zsófia
A magyar változatot tördelte: Hársfai László
Kötött, 265×360 mm, 640 oldal
Nyomás: Thaiföld
ISBN: 963 369 259 8
